Himnusz CCCCIIIV.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Ágnest, a boldog szűzleányt

az égnek szülte ez a nap:

az Úrnak adta vissza ma

vérben megszentelt életét.

Megért a mártírságra már,

bár földi nászra zsenge még;

viszik, de arca oly derült,

azt vélnéd, menyegzőre megy.

Bálványoltárhoz cipelik,

gyújtson fáklyával illatot.

„Nem ily fáklyákkal – feleli –

járnak Krisztusnak szüzei.

Gonosz tűz ez: hitet kiolt,

istentelen láng: fényt rabol;

omló vérrel hadd oltom el,

itt vagyok, ide sújtsatok!”

Hogyan hajolt a bárd alá!

Szorosra vonta köntösét,

térdhajtva siklott földre le

estében is szemérmesen.

Dicsőség, Jézus, teneked,

kinek a Szűz szülőanyád.

Atya s Szentlélek, áldva légy,

most és örök időkön át! Ámen.