Ferenc pápa: A világ
áldás, kezdeténél az Atya teremtő szeretete áll!
Január 29-én a szentatya a déli Mária-imádság
előtt tartott elmélkedésében azt hangsúlyozta, hogy lélekben szegénynek lenni
azt jelenti: képesek vagyunk megbecsülni és másokkal megosztani Isten
ajándékait.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
A mai vasárnap liturgiája azt kéri tőlünk, hogy
Jézus boldogmondásairól elmélkedjünk (vö. Mt 5,1–12a), amelyek megnyitják az
Újszövetség „magna chartáját”, Jézus nagy „hegyi” beszédét. Jézus feltárja
Istennek arra irányuló akaratát, hogy az embereket boldogságra vezesse. Ez az
üzenet már a próféták igehirdetésében jelen volt: Isten közel van a
szegényekhez, az elnyomottakhoz, és megszabadítja őket sanyargatóiktól. Jézus
azonban ebben az igehirdetésében sajátos módot választ: a „boldogok” szóval
kezdi, aztán megfogalmazza a boldoggá tevő állapotot, aztán egy ígérettel
fejezi be. A boldogság oka nem a megkívánt állapot – pl. „a lélekben
szegények”, „a sírók”, „az igazságot éhezők”, „az üldözöttek”… –, hanem a
rákövetkező ígéret, amelyet Isten ajándékaként hittel kell fogadni. Az ember a
nélkülözés állapotából indul, hogy megnyíljon Isten ajándéka előtt, és belépjen
az új világba, a Jézus által meghirdetett „országba”. Nem automatikus
működésről van szó, hanem életútról az Úr nyomdokán, aminek következtében az
ember új látószögből látja és új módon éli át a nélkülözés és a fájdalom
valóságát a végbemenő megtérés következtében. Nem lehet boldog az ember, ha nem
tér meg, ha nem képes megbecsülni és megélni Isten ajándékait.
Szeretnék elidőzni az első boldogmondásnál:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa” (Mt 5,4). Lélekben
szegény az, aki magáévá tette azoknak a szegényeknek az érzelmeit és
magatartását, akik ezen állapotukban nem lázadoznak, hanem képesek alázatosak
lenni, tanulékonyak és készségesek Isten kegyelme előtt. A szegények – a
lélekben szegények – boldogságának kettős dimenziója van: a javakkal szemben és
Istennel szemben. A javak, az anyagi javak tekintetében ez a lélekben való
szegénység józanság: nem szükségszerűen lemondás, hanem képesség az alapvetően
szükséges élvezetére és a megosztásra; képesség a dolgok jósága feletti ámulat
naponkénti megújítására a telhetetlen fogyasztás tompultságába való elnehezülés
nélkül. Többre tettem szert, még többet akarok, többre tettem szert, még többet
akarok: ez a telhetetlen fogyasztás. Ez megöli a lelket. Az a férfi vagy az a
nő, aki e szerint él, akinek ez a „többre tettem szert, még többet akarok” a
magatartása, az nem boldog, és nem fog eljutni a boldogságra. A lélekben való
szegénység Istennel szemben dicséret, valamint annak elismerése, hogy a világ
áldás, és kezdeténél az Atya teremtő szeretete áll. De nyitottság is Isten
felé, tanulékonyság az ő Úr volta iránt: ő az Úr, ő a nagy, nem én vagyok nagy azért,
mert sok mindenem van! Ő az, aki a világot minden embernek szánta, aki azt
akarta, hogy ez emberek boldogok legyenek.
Az a keresztény szegény lélekben, aki nem
önmagában, nem saját anyagi javaiban bízik, aki nem ragaszkodik saját
véleményéhez, hanem tisztelettel meghallgatja és szívesen elfogadja mások
döntéseit. Ha közösségeinkben többen lennének a lélekben szegények, kevesebb
megosztottság, veszekedés és vita lenne! Az alázat – a szeretethez hasonlóan –
alapvető erény a keresztény közösségben való együttélés szempontjából. A
szegények – ebben az evangéliumi értelemben – olyanoknak tűnnek, akik elevenen
tartják a mennyek országának célját, megsejtetik, hogy ez az ország csírájában
már jelen van a testvéri közösségben, amely előnyben részesíti az osztozást a
birtoklásnál. Ezt szeretném kiemelni: előnyben részesíteni az osztozást a
birtoklásnál. Nagyon fontos, hogy szívünk és kezünk nyitott legyen, és ne zárt!
Amikor bezárjuk szívünket, akkor szűkkeblűek leszünk: nem tudjuk, mit jelent
szeretni. Amikor viszont megnyitjuk szívünket, a szeretet útján járunk.
Szűz Mária, a lélekben szegények példaképe és
első képviselője, mert teljesen tanulékonyan fogadja az Úr akaratát, segítsen
bennünket, hogy ráhagyatkozzunk az irgalmasságban gazdag Istenre, hogy elhalmozzon
minket adományaival, különösen megbocsátásának bőségével.
A szentatya szavai az Angelus után:
Kedves testvéreim!
Miként láthatjátok, megérkeztek a hódítók… itt
vannak! [Utalás arra, hogy a téren nagyszámban vannak jelen az Actio Catholicát
képviselő fiatalok.]
Ma tartjuk a leprás betegek világnapját. Ez a
betegség, jóllehet visszaszorulóban van, még mindig a legfélelmetesebb, a
legszegényebbeket és a peremre szorultakat sújtja. Fontos, hogy harcoljunk e
betegség ellen, de a belőle származó hátrányos megkülönböztetések ellen is.
Bátorítom mindazokat, akik a Hansen-kórban szenvedő emberek megsegítésén és
társadalmi reintegrációján fáradoznak, a betegeket pedig biztosítjuk imáinkról.
Köszöntelek mindannyiótokat, akik Olaszország
és más országok egyházközségeiből jöttetek, hasonlóképpen a társulatokat és a
csoportokat. Külön is köszöntöm murciai és a badajozi diákokat, a bilbaói
fiatalokat és a castellóni hívőket. Köszöntöm a Reggio Calabria-i és a
castelliri zarándokokat, valamint a Szülők Nemzeti Társaságának szicíliai
csoportját. Szeretném ismét elmondani, hogy lélekben közel vagyok a
közép-olaszországi lakossághoz, akik még szenvednek a földrengés és a
kedvezőtlen időjárás következményeitől. E testvéreink és nővéreink sose
legyenek híján az intézmények állandó támogatásának és a közös szolidaritásnak!
Kérem, hogy semmiféle bürokratikus eljárás ne várakoztassa meg őket, és ne
okozzon nekik további szenvedéseket!
Most pedig hozzátok fordulok, az Actio
Catholicához tartozó, a római katolikus iskolákból és egyházközségekből
érkezett fiatalokhoz. Idén – a vikárius bíboros kíséretében – a „Béke
karavánjának” végén jöttetek ide, és az idei jelszavatok: „Béke által
körülvettek”: szép jelszó! Köszönjük, hogy itt vagytok, és hogy önzetlenül
dolgoztok a béke társadalmának építésén! Most mindannyian meghallgatjuk az
üzenetet, amelyet mellettem lévő barátaitok felolvasnak nekünk.
[Az üzenet felolvasása.]
Most pedig következik a léggömbök elengedése,
ez a béke szimbóluma. A béke szimbóluma…
Mindenkinek szép vasárnapot kívánok, továbbá
békét, alázatot és osztozást családotokban! Kérlek, ne feledkezzetek el
imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése