2017. január 12., csütörtök

Évközi első hét csütörtökje



Évközi első hét csütörtökje


A gyógyítások sorát Márk evangélista egy leprással folytatja. Már Péter anyósának meggyógyítása kapcsán is láthattuk azt, hogy Jézus átlép bizonyos zsidó szokásokat és hagyományokat. Ennek jele, hogy férfi létére megérint egy nőt, a beteg anyóst kezénél fogva segíti fel, illetve szombaton gyógyít, amely a szigorúbb zsidó törvényértelmezés szerint munka, azaz tiltott cselekedet volt. A leprás esetében is hasonlót látunk. E súlyos bőrbetegségben szenvedő emberek ugyanis a társadalomtól elkülönülve éltek és nem volt szabad érintkezniük az egészségesekkel, amely előírás nyilvánvalóan a betegség további terjedésének megakadályozására szolgált. Jézus is jól ismerte ezeket az előírásokat, de ez a szokás nem akadályozta meg őt abban, hogy érintkezzen a betegekkel. Megtehette volna azt is, hogy érintés nélkül, egyetlen szavával megszünteti a betegséget, de ő mégis látványosan megérinti a beteget, jelezvén, hogy az isteni erő és az emberi nyomorúság közé senki nem húzhatja fel a szabályok elválasztó falát.
Ez az érintés egyrészt szabadulást hoz a testi betegségtől, másrészt megajándékozza az immár gyógyult személyt azzal, hogy visszatérhet a társadalom közösségébe, tehát megszabadítja őt kirekesztett állapotától. A gyógyult személy természetesen örömmel mondja el mindenkinek a vele történteket, s ez még több embert indít Jézus felé. Nekem is az Úrnál érdemes keresnem testi és lelki gyógyulásomat.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Istenem! Jól tudom, hogy te minden ember szívében elültetted a szeretetet, az én szívembe is. Taníts engem a helyes szeretetre, az önfeláldozó szeretetre, az önzetlen szeretetre. A szeretet hassa át életem és minden cselekedetem! A szeretet mindennapi gyakorlásában találjam meg életem értelmét! A szeretet törvénye érintsen meg engem isteni kegyelemként!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése