Évközi első hét csütörtökje
A
gyógyítások sorát Márk evangélista egy leprással folytatja. Már Péter anyósának
meggyógyítása kapcsán is láthattuk azt, hogy Jézus átlép bizonyos zsidó
szokásokat és hagyományokat. Ennek jele, hogy férfi létére megérint egy nőt, a
beteg anyóst kezénél fogva segíti fel, illetve szombaton gyógyít, amely a
szigorúbb zsidó törvényértelmezés szerint munka, azaz tiltott cselekedet volt.
A leprás esetében is hasonlót látunk. E súlyos bőrbetegségben szenvedő emberek
ugyanis a társadalomtól elkülönülve éltek és nem volt szabad érintkezniük az
egészségesekkel, amely előírás nyilvánvalóan a betegség további terjedésének
megakadályozására szolgált. Jézus is jól ismerte ezeket az előírásokat, de ez a
szokás nem akadályozta meg őt abban, hogy érintkezzen a betegekkel. Megtehette
volna azt is, hogy érintés nélkül, egyetlen szavával megszünteti a betegséget,
de ő mégis látványosan megérinti a beteget, jelezvén, hogy az isteni erő és az
emberi nyomorúság közé senki nem húzhatja fel a szabályok elválasztó falát.
Ez az érintés egyrészt szabadulást hoz a testi betegségtől, másrészt megajándékozza az immár gyógyult személyt azzal, hogy visszatérhet a társadalom közösségébe, tehát megszabadítja őt kirekesztett állapotától. A gyógyult személy természetesen örömmel mondja el mindenkinek a vele történteket, s ez még több embert indít Jézus felé. Nekem is az Úrnál érdemes keresnem testi és lelki gyógyulásomat.
© Horváth István Sándor
Ez az érintés egyrészt szabadulást hoz a testi betegségtől, másrészt megajándékozza az immár gyógyult személyt azzal, hogy visszatérhet a társadalom közösségébe, tehát megszabadítja őt kirekesztett állapotától. A gyógyult személy természetesen örömmel mondja el mindenkinek a vele történteket, s ez még több embert indít Jézus felé. Nekem is az Úrnál érdemes keresnem testi és lelki gyógyulásomat.
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése