2016. december 31., szombat

Az örök Atyaistennek áldottai, kik az öröktől fogva elkészíttetett országot bírjátok



Az örök Atyaistennek áldottai, kik az öröktől fogva elkészíttetett országot bírjátok (Máté 25).
Ments meg, Uram minket! 



Eltagadhatom-e a szívem gondolatait? Illetve: szabad hagynom, hogy magam se vegyek tudomást szívem gondolatairól? Azt mondja Lukács evangéliuma, hogy »nyilvánosságra kell jussanak a szív gondolatai«! Azt tartom, hogy méltatlan az emberhez, ha szíve titkára nem figyel fel. Azokra a hangokra, melyek megszólnak, megszólítanak engem, magamat. Simeon szavai is azt igazolják, hogy a bölcs ember hallgat azokra a belső hangokra, melyek eltagadhatatlanok, melyek bizonyítják az ember számára, hogy nem magányos, nem e világ számára teremtetett. Lehet az embernek hite, és reménye abban, hogy méltóságra van teremtve. Ami valami olyan tiszteletet követelő dolog, mely képessé teszi, hogy két lábon járjon, felegyenesedjen, és az ég felé törjön.
Az ember, minden ember, egy végtelenül nagy titok. Nos, ez is bizonyítéka annak, hogy van istenénünk. Hiszen, az anyagi lét, az anyagi világ, mely törvényszerűségek közötti rend, kikövetkeztethető, felfedezhető, megismerhető. Míg a természet-feletti világ, a természettől elválik, más rend szerint működik. Ezért is alkalmazzuk a természet-feletti dolgokra azt a fogalmat, hogy misztérium. Titokzatosság veszi körül, számunkra, emberek számára is a természet-feletti dolgokat, mert nem illik, nem illeszthető bele a természet törvényeibe.
Mégsem mondhatjuk azt, hogy nincs természetfeletti lét, csak azért, amiért mi e természet keretei közötti létezésre vagyunk rendelve, mely időbe zárt rendelés. Tehát: nem végleges! János figyelmeztet bennünket, hogy »… az igaz világosság világít már«, nem élhetünk úgy, mintha nem tudnánk semmit a természetfeletti létezőről! Nem lehet, hogy ne vegyünk tudomást arról, hogy a végtelenben, az időtlenségben van az időnk.
Ott kezdődik János mai tanítása, hogy tudjuk, tudhatjuk, szabad tudomást venni róla, tudnunk kell. Tudnunk kell, hogy ismerhetjük Őt. És, ha tudomásul vesszük az ismeretet, akkor annak bizonyítéka az, ha parancsaihoz tartjuk magunkat. »Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk parancsait.«
Mi a parancsa, a legfőbb parancsa Istennek? Az első, amiből minden forrásozik, fakad, és amibe minden benne van: „A mi Urunk, Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!” [Mk 12,29-30] Vagyis: az Ember alapállapota az, hogy Isten létében van léte! Nélküle nincs, nem létezik a lét! Ezért mondja János: »Aki megtartja az ő igéjét, abban Isten szeretete valóban tökéletes, és ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk«. A felszólítás, hogy „Szeresd Uradat, Istenedet”, nem kevesebb és nem is több jelentéssel bír, mint azzal, hogy elfogadom, félem, nem ágálok ellene, mert értelmetlen, és együgyű dolog, hogy létezése a természetfölötti létnek, Isten létezése, és jelenléte evidencia. Ezért, végül is teljesen egyértelmű az, amit János mond, hogy »aki azt mondja, hogy őbenne lakik, annak úgy is kell élnie, ahogyan ő élt.«
Azt persze, senki sem állítja, hogy ezzel mindenkinek egyet kell értenie, azonosulnia kell. Hiszen Isten az az elsődleges személy, Aki tiszteletben tartja az Ember szabad akaratát, önrendelkezését, személyes döntésemet! Vagyis: én vagyok az, aki döntéshelyzetben vagyok. Ráadásul, Isten teremti meg azt a körülményt, hogy én dönthessek! Vele, vagy nélküle!
A döbbenetes az, ha jól megfigyeljük az emberiséget, hogy a többség az, aki vacillál, nem képes, nem hajlandó meghozni döntését, tudatossággal, felelősséggel, elköteleződéssel. A többség a langyos többség. Nem véletlen a figyelmeztetése Jézusnak, hogy „Senki sem szolgálhat két úrnak; (…) Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” [Mt 6,24]
Ez Jézus küldetésének, megjelenésének a miértje! Isten látja az ember problémáját, és azt akarja, hogy az, aki legalább hajlandó a döntését meghozni, legalább az, ebben a környezetben is meghozhassa a maga döntését. Bizonyosság Jézus arra, hogy van biztonság, van és lehet olyan Igazság, ami mellett értelmes döntést lehet, szabad, és van értelme meghozni az Embernek!
Simeon, bölcsességével mondja ki már azokat a szavakat, melyeket idézni kell csak, mert már elhangoztak a történelemben, csak nem mindenki az, aki felfogni képes volt. Talán, mert bármi oknál fogva, de nem tett szert erre a bölcsességre: »„... látták szemeim a te megváltásod [Iz 40,5], melyet minden nép színe előtt készítettél [Iz 52,10], világosságul a pogányok megvilágosítására [Iz 42,6; 49,6] és dicsőségére népednek, Izraelnek”«. Simeonból, a szíve mélyéből fakadnak fel e szavak, mint aki most érti meg a szavak értelmét!
A megváltás az, hogy többé nem kell tapogatódzni, okoskodással kideríteni mi az Igazság! Jézus az Igazság, az egyetlen Igazság kiközvetítője az Ember számára, amit kinyilatkoztatásnak mondunk. Általa, Benne, és Vele közösségben adatik meg minden ember számára az, hogy Istent a legdirektebb módon felismerhesse a Világban! Elfogadni, mit megismertem, és ahhoz tartani magam, „abban Isten szeretete valóban tökéletes, és ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk”, vagyis bizonyosság és biztonság lehet számomra itt, ebben a világban, hogy mi jó, mi helyes, és mi tesz engem istenemberivé.
Az Írás még egy fontos dolgot közöl, igaz, csak úgy mellékesen: »„Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve” [Kiv 13,2.12]« Az elsőszülött fiúgyermekre van bízva az, hogy Isten ismeretét tovább adja, átörökítse! A világosságot őrizze, viselje, hordozza és adja át apja utódainak!
Legyen nekem Istenem a Te rendeléseid szerint. Töltsön el engem Szentlelked, hogy Szentséged nyitott tabernákuluma lehessek! Ámen
 


Himnusz CCCIIIC.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.


HIMNUSZ

Világ váltsága, Krisztusunk,
Atyának egyszülött Fia,
szent születésed mily csoda,
megelőz minden kezdetet.
Atyádnak fényessége vagy,
e földön egyetlen remény:
a nagyvilág hozzád kiált,
hallgasd meg szolgáid szavát.
Ó, Üdvözítő, ne feledd,
hogy szűz Anyától testedet
magadra öltve közülünk,
egy lettél egykor mivelünk.
Így tanúsítja ez a nap,
mely minden évben visszatér:
az Atya küldött el közénk,
a világ üdvösségeként.
Őt áldja ég, föld, tengerek,
mindaz, mi bennük létezik,
jöttöd szerzőjét áldva most
dicsérő dalban zengenek.
Mi is, kiknek kicsorduló
szent véred adott életet,
ma születésed ünnepén
új dallal hódolunk neked.
Jézus, magasztal énekünk,
ki Szűztől születtél nekünk:
Atyádat és Szentlelkedet
örökre dicsérjük veled. Ámen.


Pénzes János szabadkai megyéspüspök karácsonyi üzenete



Pénzes János szabadkai megyéspüspök karácsonyi üzenete

Pénzes János szabadkai megyéspüspök „Az Ige Testté lett” című karácsonyi üzenetét olvashatják az alábbiakban.

Keresztény testvérek!

Karácsony a boldogság és az ünneplés napja. Az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Bennünket is felhatalmazott arra, hogy Isten gyermekeivé legyünk, ha elfogadjuk Őt és hiszünk Benne. Krisztus születése felhív minket, hogy újjászülessünk az Istenben; hogy ott legyünk, ahová tartozunk és ahol Krisztus helyet készített nekünk, hisz az áldozás utáni könyörgésben így imádkozunk: a világ ma született Üdvözítője, amiként istengyermeki életünk szerzője, ugyanúgy halhatatlanságunk ajándékozója is legyen.
Karácsonyt megünnepelni ezért méltón és üdvösségesen csupán úgy lehetséges, ha körülálljuk az eucharisztikus asztalt közösen hálát adva Isten kegyelmeiért.
Karácsony ünnepe alkalom arra, hogy a tehetetlen Isten és az istállóban fekvő megszületett gyermek előtt tegyük félre személyes és közösségi sértettségünket és bűneinket. Jézus szállástalansága és elvetettsége arra sarkalljon minket, hogy vessük el a felebarátaink elleni igazságtalanság és elszegényesítés hallgatólagos elfogadásának bűnét. Nem szabad elfogadnunk az igazságtalanság semmilyen formáját, és azt a hazugságot, hogy valami is fontosabb lehet az embernél és méltóságánál. Nem szabad az embert lealacsonyítani a fogyasztási eszközök szintjére, melyet addig használunk, amíg szükségünk van rá, azután pedig elvetjük őket minden jogot és lehetőséget kizárva.
A gyermekekkel együtt szemlélve a Szent Családot, amely karácsonykor templomainkat és otthonainkat ékesíti, tegyük fel a kérdést, vajon mit mondunk gyermekeinknek a családról? Elhallgatjuk-e az igazságot, hogy minden társadalom a szakadék felé halad, ha a család egysége ellen tevékenykedik? Azt próbáljuk-e bennük tudatosítani, hogy minden tartós és értékes ügyért vállalni kell az áldozatot és a lemondást? Felhívjuk-e figyelmüket arra, hogy az önös elkényeztetésre, lustaságra és hiúságra nem lehet építeni a családot?
Szeretett testvéreim, mindannyian mondjunk ellen a bűnöknek; a felsoroltaknak és azoknak is, amelyeket ebben az órában nem említünk, de tudatában vagyunk ezeknek egyéni és közösségi életünkben.
Az Isten azért született a földre, hogy megmentsen minket. Elénk jött, hogy Őt keresve rátaláljunk. Nekünk adja magát, hogy életünk teljes legyen. Ezért kell Isten felé fordulnunk, és közelíteni hozzá, valamint életünket Isten akarata szerint élnünk.
Akkor haladunk az igaz úton, melynek gyümölcse az öröm, ha Isten alapja életünknek, és naponta teljesítjük az Ő akaratát. Ebből az örömből pedig boldogság fakad. Olyan boldogság, melyet karácsonykor kívánunk mindenkinek, akikkel találkozunk és akikkel élünk.
Ezekben a napokban minden szívből ima fakad. Ez az ima lehet csendes szemlélődés, imádság mindenkiért, az életért, a békéért, a boldogságért, a szeretteinkért, gyermekeinkért és fiatalokért.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek boldog és áldott karácsonyt, valamint sikerekben gazdag új esztendőt!
+János
megyéspüspök