2016. december 24., szombat

Kik meghalván a világnak, elrejtett életet viseltetek Krisztussal az Istenben



Kik meghalván a világnak, elrejtett életet viseltetek Krisztussal az Istenben (Kolossz. 3).
Ments meg, Uram minket! 



Hol van a magasság, és hol van a föld? Erre a kérdésre ez az éjszaka: Jézusnak, Isten egyszülött Fiának megtestesülése megdöbbentő választ ad. A magasság Isten sajátos létmódja, minden emberi elképzelést meghaladó létezése, transzcendenciája. Az örökkévalóság, ahol Istent szent angyalok veszik körül. Csakhogy ettől az éjszakától kezdve a magasságos ég leszállt Mária ölébe, és közöttünk lakik! Hiszen ahol Jézus van, ott van az Atyaisten és a Szentlélek is. Mától kezdve lokalizálni lehet az Istent, a végtelen mennyet! A történelem és a világmindenség értelme nem ott van, ahol az emberi bölcsesség keresi, hanem itt, a szent megtestesülésben.

És a föld? Hol van a föld, amelyről az angyalok énekelnek? Hiszen az Úr megadja kegyelmét, és földünk megtermi gyümölcsét – adventi vágyunk beteljesült. Az Úristen kegyelme Jézus Krisztus, akit elküldött, de ő nemcsak az égből, Istentől való, hanem a Föld gyümölcse is. A teremtő Szentlélek Mária testéből alkotta meg az örök Ige testét. Így az anyag, a föld anyaga az égbe, Isten világába emelkedett. Jézus emberi teste mutatja a föld és az egész anyagi világ rendeltetését, hogy egy nap Isten jelenlététől fog ragyogni. Nemcsak az ég szállt le a földre, hanem a föld is felszállt az égbe. Minden átváltoztatás, minden szentáldozás ennek titokzatos megvalósulása. Ha engedjük, hogy Karácsony misztériuma ne csak egy éjszakára érintsen meg isteni varázslatával, hanem napról napra átjárja egész valónkat, átélhetjük az eljövendő világ ártatlan szépségét.

Urunk, Jézus Krisztus, engedd, hogy Karácsony éjszakájának üzenetét a maga teljességében megérthessük és életre is váltsuk! Segíts, hogy ne csak egyszer-egyszer tegyünk jó elhatározást, hanem szüntelenül Atyád akaratát keressük, hiszen ebben van örök jövőnk, végső boldogságunk. Add, hogy valahányszor szentáldozáshoz járulunk, tudatában legyünk annak, hogy szentséges Testedben az új teremtés egy darabkáját vesszük, mely által az örök isteni élet bontakozik bennünk, s törékeny emberségünk a mennyei dicsőségbe emeltetik.
 


Himnusz CCCXC.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.


HIMNUSZ

Most jöjj, Szentlélek, szállj közénk,
Atyát s Fiút ki egybekötsz,
szívünket, kérünk, töltse be
kegyelmed égi ereje.
Száj, nyelv, ész, érzék és erő
zengjen hitvalló éneket,
a lánggal égő szeretet
gyújtson tüzével szíveket.
Hadd ismerjük meg az Atyát,
és értsük általad Fiát,
s ki mindkettőjük Lelke vagy,
higgyünk örök időkön át. Ámen.


Amit erről a csodálatos ünnepről általában tudni illik



Amit erről a csodálatos ünnepről általában tudni illik

Karácsony Jézus Krisztus születésének ünnepe. Nem születésnap, mert azt a napot nem ismerjük. Jézus Krisztus Istennek egyszülött Fia, aki érettünk emberré lett, akinek kétféle születése van: isteni és emberi. Mint Fiúisten öröktől fogva születik az Atyától szellemi születéssel az isteni értelem működése során: az Atya értelmével kimerítően ismeri önmagát, ez a tökéletes önismeret Istenben önálló személy. Ebben a végtelen önismeretben nemcsak ismeri, de ki is mondja önmagát, ezért hívjuk a második Személyt így: Logos, Verbum, Ige. Az „új” Személynek szüksége van természetre, amelyben létezni tud. Az isteni Személynek isteni természettel kell rendelkeznie. Emberfoganásnál új emberi természetet ad a szülőpár és Isten: a szülők a testet önmagukból, Isten a lelket teremti hozzá a semmiből. Ennek birtokosául teremti Isten az emberi személyt. Az Ige is az Atyjától kapja természetét, de mivel az isteni természet nem osztható, nincs magja sem, az Atya az egész végtelen-nagy isteni természetet=értelemet és akaratot adja Fiának maradéktalanul. A Fiú végtelenül boldog ettől az ajándéktól, de azonnal vissza is ajándékozza az Atyának, mert Ő sem lehet az isteni természet híján. Ez az ajándékozás állandó és örök. Mindketten együtt ajándékozzák az isteni akarat síkján származó harmadik Személynek, a Szentléleknek. így gondolható el hitünk első és örök titka: egy az Isten (természet) és három a Személy, akik birtokolják. Ez a Szentháromság. Szent János evangéliumát ezért kezdi így: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél.” (Jn 1,1-2) Ugyancsak nála olvassuk: „Az Ige testté lett és köztünk lakott”. (Jn 1,14) Tehát megtestesült. Isten emberszeretete Fiát tette emberi természete szerint a teremtendő világ minta-okává. (vö. Kol 1,12-17) A Fiú tehát mindenképpen megtestesült volna, hogy megkoronázza emberré- létével a teremtett világot. Az első ember vétke miatt ehhez a küldetéséhez hozzá kellett kapcsolnia a megváltást is. Ezért mondja Isten a sátán által becsapott, bűnbe vitt asszony, de az egész emberiség vigasztalására ős-örömhírként a büntetés kihirdetésénél: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod.” (Tér 3,15) Ezzel az ígérettel indul a megváltás története. A nagy kérdés: mikor és hogy valósul meg a történelemben a megváltás? Melyik embercsoportba, népbe születik bele? Ki lesz a boldog édesanya? Amikor születik kérdésre megközelítő eligazítást Jézus előtt ezerhétszáz évvel Jákob (=Izrael) nyújt, amikor negyedik fiának, Júdának adja át a messiási áldást: „El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától, sem a vezér botja az ő térdei közül, amíg el nem jön az, akié az, akinek a népek engedelmeskednek” (Tér 49,10) Ebből következik, hogy Ábrahám-Izsák- Jákob népéből és Júda törzséből fog megszületni akkor, amikor Júda törzse elveszti vezető szerepét a zsidóságban. E nép önálló államiságát Jeruzsálem pusztulásával vesztette el, de ennek véglegessé válása a rómaiak uralmával pecsételődött meg. így is gondolták maguk az akkor élő zsidók. Egymás után jelentkeztek önjelölt messiások, majd maga az igaz, Jézus Krisztus. Ezt a jákobi jövendölést erősítette meg Dániel próféta a Krisztus előtt a Vl. században az úgynevezett hetek jövendölésében: „Annak a parancsnak a kiadásától, hogy ismét felépüljön Jeruzsálem, a fölkent fejedelemig hét hét és hatvankét hét telik el”. (Dán 9,25) Meg kell jegyeznünk, hogy a pontos évet ma sem tudjuk megmondani, mert a vonatkozó adatok kevésnek bizonyulnak. Ugyanez vonatkozik a születés hónapjára és napjára is.