2016. december 17., szombat

Kik a ti testeteket a bűnökkel és gonosz kívánságokkal megfeszítettétek



Kik a ti testeteket a bűnökkel és gonosz kívánságokkal megfeszítettétek (Galata 5).
Ments meg, Uram minket!


Ne tegyek úgy, mint aki ünnepel. Ez is csak egy születésnap? Egy olyan ünnepnap, amire azt mondom, hogy na és, ez természetes, hogy minden egyes ilyen alkalom azt jelenti, hogy megint elmúlt egy év abból, ami megadatott a számomra? Vagy, van alkalmam e napon, bármit is ünnepelnem?
Ki vagyok, kinek tartom magam? E kérdésre adott válaszom, sokat segít megválaszolni azt, hogy mások születésnapjához való viszonyomat miért úgy élem meg, ahogy.
Jézus születésnapja mit jelent a számomra? Karácsony ünnepét mennyiben vagyok képes Krisztussal közösségben megülni? Mitől válik Krisztus születése az én ünnepemmé?
Látszólag egy keresztény ember számára e kérdések úgy hangzanak, mintha a válasz rá természetes lenne. Olyannyira, hogy feltenni egyszerűen képtelenség, szemtelenség, tolakodás, és illetlenség. Nem sértődök meg, ha az olvasóm elsőre így vélekedik. De azt kérem, hogy ő se sértődjön meg azon, hogy felmerem tenni e kérdéseket.
Azt vallom, hogy ki Isten, és ki a Szeretet, Ő örömmel figyel oda minden ilyen és hasonló kérdésre. Miért vélekedek így Istenről? Amiért szabadelvűnek, szabadnak, és megengedőnek ismerem. Belegondolok abba, hogy mi mindent enged meg az embernek, hogy gondoljon, hogy tegyen és szóljon! Én biztos, hogy az Ő helyében már rég besokalltam volna, elegem lenne a teremtményemből, aki ennyit megenged magának, és ennyire nem tisztel. Sőt, ennyire lenéz, és semmi venni képes. Nem értsen senki félre: magamból indulok ki, én sem vagyok más, akkor, amikor az érdekem úgy kívánja meg. De, sokszor érzem úgy, hogy nincs más választásom, mert a körülmények nem engedik meg nekem, hogy annál jobb választ adjak a helyzetekre, mint amit tudok adni.
Hányszor van az, hogy két rossz közül kell választanunk, és nem az a kérdés, hogy a jót, vagy a rosszat válasszam. Mennyire nem egyértelműek a helyzetek! És mennyire nem vagyunk képesek, nem lehetünk képesek rá, hogy egyértelműsíthessük a helyzeteket, melybe bele sodródunk, bele kényszerülünk.
Jut eszembe, Jézus családfájáról: mennyiben lehet fontos a családfa, számomra, számunkra? Mire kötelez bennünket a családunk? Egyáltalán kötelez bennünket bármire is?     Számomra ijesztő, de ebben sem vagyok más, hogy a mai világunk számára, mintha minden értékvesztetté lett volna. Nincs, amit feltétel nélkül tisztelnénk, feltétel nélkül elfogadnánk, amit meg ne kérdőjeleznénk, kétségbe ne vonnánk. Így van ez saját szüleinkkel és rokonságunkkal kapcsolatosan is. Egyre nagyobb bizonytalanságot teremtünk a magunk számára, magunk körül. És úgy tűnik, hogy mindezt azért tesszük, hogy nekünk lehessen igazunk. Állandóan a magunk igazságát keressük, és kényszerítjük ki, vagyis egyre jobban eltávolodunk emberi kapcsolatoktól, zárkózunk be magányos kalickáinkba. Aki igényelné is az emberi kapcsolatokat, az is arra kényszerül, hogy bezárkózzon kis toronyszobájába, melyet kénytelen kelletlen kell, hogy felhúzzon magának.
Talán ezért van az, hogy az ünnep is arról szól, hogy mivel tudok magam számára ünnepet teremteni. Nincs kivel ünnepelni, magamnak kell megteremtenem az ünnepemet és a magam számára kell ünnepi hangulatot kreálni, megajándékozhatom magamat, mert másnak úgy sem tudok örömet szerezni ajándékommal.
Hova lesz a misztérium, a titok, az ünnep misztériuma, csodája, melyet csodálkozva várhatunk, és amivel szerezhetünk, okozhatunk egymásnak örömöt?
Legyen velünk Kegyes az Isten! Ámen


  

Himnusz CCCLXXXIII.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.


HIMNUSZ

Ó, népek Megváltója, jöjj,
hadd lássuk a Szűz Gyermekét!
Egész világ, ámulva nézz!
Istenhez méltó születés:
Nem férfi magvából fogant,
de Szentlélektől titkosan,
az Úr Igéje testet ölt,
mint Szűz méhén termett gyümölcs.
A Szűz várandós anya lett,
szemérme sértetlen maradt,
erénye ékszerként ragyog:
Istennek fénylő temploma.
Most hagyd el ezt a nászszobát,
e tisztaságos palotát:
mindkét természet Bajnoka,
kelj útra, futva lelkesen.
Atyának egyenlő Fia,
végy testet, indulj győztesen,
testünknek gyengeségeit
örök erővel izmosítsd.
Vár jászolodnak trónusa,
új fényt lehel az éjszaka,
s már el nem oltja semmi éj:
a hit fényében tündököl.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled
időtlen századok során. Ámen.


Ferenc pápa szentmisét mutatott be 80. születésnapján: emlékezzünk



Ferenc pápa szentmisét mutatott be 80. születésnapján: emlékezzünk


Ferenc pápa szentmiséje 80. születésnapján a római bíborosokkal 
 
Örömteli, termékeny, nyugodt és vallásos öregséget kért magának az Úrtól a pápa 80. születésnapja alkalmából. A Szentatya december 17-én, szombaton reggel 8 órakor szentmisét mutatott be az Apostoli Palota Pál kápolnájában a Rómában élő bíborosok koncelebrálásával. A szertartás végén annak a reményének is hangot adott köszönő szavai során, hogy öregsége a „bölcsesség széke” legyen. Homíliájában pedig hangsúlyozta, hogy a keresztény élet intenzív út a Jézussal való végső találkozás felé. Ferenc pápát Angelo Sodano bíboros, a Bíborosi Kollégium dékánja köszöntötte a bíborosok nevében, kifejezve a főpásztorok örömét az ünnep alkalmából.
Jót tesz az emlékezés azért is, mert intenzívebbé teszi az éber várakozást Karácsonyra
A pápa rögtönzött homíliájában az emlékezés köré fonta gondolatait. A Jézus nemzetségtáblájáról szóló napi Evangélium (Mt 1,1-17) arra ösztönöz, hogy álljunk meg egy kicsit és emlékezzünk. Az emlékezés nagy erőt ad a léleknek – mondta. A mai liturgikus nap jelentősége: az emlékezés kegyelme. Kérjük tehát a kegyelmet, hogy ne feledjünk. A szeretetből fakad, hogy nem felejt. Mindig gondoljunk arra, hogy mennyi mindent kaptunk eddig. Tekintsünk a történelemre is: honnan jövünk, atyáinkra, őseinkre, a hit útjára. Jót tesz az emlékezés azért is, mert intenzívebbé teszi az éber várakozást Karácsonyra.
A választás, az ígéret és a szövetség az alappillérei a keresztény emlékezetnek
Az Úr ígéretet tett és azt mondta: „Járj jelenlétemben és légy feddhetetlen, mint a mi Atyánk”. Az ígéret végül beteljesül, de amelyet minden olyan szövetséggel megerősítünk, amelyet az Úrral kötünk, a hűség szövetsége ez. Megmutatja számunkra, hogy nem mi választottunk, hanem mindannyiunkat választottak. A választás, az ígéret és a szövetség az alappillérei a keresztény emlékezetnek. Ez a visszatekintés annak érdekében, hogy előre haladjunk – fogalmazott a pápa.
Szükségünk van az üdvösségre
A napi evangéliumi szakasz a kegyelem és a bűn története is. Az úton mindkettővel találkozunk. Az életben vannak pillanatok, amelyek az Úr iránti nagy hűség momentumai, a szolgálatbeli örömé, de előfordul a hűtlenség csúf mozzanata is, a bűné, amely érezteti velünk, hogy szükségünk van az üdvösségre. „Bűnös vagyok, de Te meg tudsz menteni. Te segítesz előrehaladni.” Így megyünk előre az örömben és a reményben – jegyezte meg a pápa.
Ez a keresztény élet: haladj előre a végső találkozás felé
Adventben indultunk el ezen az úton és az Úr nem okozott csalódást, az Úr hűséges. Az Úr a hűség és a bűn pillanataiban is velünk van, kinyújtott kézzel, hogy felemeljen és azt mondja: menj előre! Ez a keresztény élet: haladj előre a végső találkozás felé. Homíliája végén Ferenc pápa azt kérte: az Úr segítsen minket, hogy újra megkapjuk az emlékezet kegyelmét. Erre mondhatnánk: „De ez nehéz, unalmas, sok probléma van…” A Zsidókhoz írt levél szerzője egy szép mondattal válaszol siránkozásunkra: Légy nyugodt, még nem jutottál el oda, hogy véredet áldozd. A szerző humora is segít, hogy előre haladjunk – zárta szentbeszédét a pápa 80. születésnapja alkalmából bemutatott szentmiséjén.