2016. december 10., szombat

Kik mindeneknek mindenek lettetek, hogy őket az Istennek megnyernétek



Kik mindeneknek mindenek lettetek, hogy őket az Istennek megnyernétek (Máté 25).

Ments meg, Uram minket! 



Nekem, ma élő kereszténynek érthetetlen, elvont e beszélgetés. Ha Illésről van szó, hogy lehet Keresztelő János? Ugyanakkor azt olvasom Illés kapcsán, hogy a zsidók Jézusban is Illés visszatérését látták, ahogy ír erről Lukács a 9,19 versben. Aztán, Illésről hallunk Jézus színeváltozásánál, ahol megjelenik Mózessel együtt. Két ószövetségi fontos személy, melyek közül az egyik Illés!
Talán, ha nem értem e szavakat, akkor azt kell feltételeznem magamról, hogy túlon túl földhöz ragadt vagyok, azért nem értem e szavakat? És, miért hívja elő e történetet az Egyház Adventben?
Megakad a Zsoltár egy során a szemem: „Seregek Istene, állíts helyre minket, ragyogtasd fel arcodat és szabadok leszünk!” Illés prófétának volt egy nagyon lényeges szerepe, korában, ami talán ma sem hagyható szó nélkül. Ez az volt, hogy Isten személyét a zsidók számára pontosította. Tévedéseikre felhívta figyelmüket. Bizonyítékokat nyújtott a népnek arra vonatkozóan, hogy ki az Isten, és ki nem az Isten.
Ebben Jézus, és Keresztelő János is felidézi Illés alakját, emlékeztetnek Illésre. Hiszen Keresztelő János valami olyan dolgot tesz, amivel utalni próbál arra, amivel Illés prófétának is dolga volt. Illés idejében hosszú ideje már éhínség volt Szamariában, amikor az Úr azt mondta Illésnek: »Eredj, s mutasd meg magadat Áchábnak, hogy esőt adhassak a föld színére.« [1Kir 18,1] Isten meggyengíti a népét, hogy gyengeségében felismerje majd, hogy szükségét szenvedi Istenének! János mivel állt elő? Azt hirdette, hogy „»Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! Ő az, akiről mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. (…) Én tanúságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia.” [Jn 1,29-30; 34], és Jézusra mutat. Vagyis bizonyosságot nyújt a népnek, hogy ne járjon tévedésben, ne imádjon hamis isteneket!
Talán ma sincs másként, talán az Advent is arra akar figyelmeztetni, hogy ne tévedjünk, ne tévelyegjünk, és ne imádjunk hamis isteneket! Vegyük tudomásul, és térjünk vissza Hozzá, az Egyetlen Istenhez, aki a Fiút rendeli nekünk, hogy megtérjünk! Visszataláljunk ahhoz, Aki számunkra az Igazságot, a Békét, a megnyugvást, lelkünk örökségét nyújthatja a számunkra!
Jézusra rátalálni, Jézusban felismerni az Istent, Aki ugyanúgy jött közénk, ahogy mi magunk is e földre, de azért, hogy rámutasson a mi istenképűségünkre! Arra, amiben egyek, közösek vagyunk Istennel. E világra születtünk, de nem e világnak! Ki kell munkálnunk megváltásunkat, hogy megváltottakként, megigazultakká lehessünk! Egész életünkön keresztül, tudatos létezésünknek és szabadságunknak ez az értelme, és ez nevesítheti emberi méltóságunkat!
A mai evangélium azt is megválaszolja, hogy ez a feladatunk, ez a dolgunk önmagunkkal, komoly, tudatos cselekvési program, ami nem kerülheti el a szenvedést sem! Részt kell vennünk Krisztus szenvedésében ahhoz, hogy eljuthassunk önmagunk teljességére!
Mennyei Atyám, szükségem van a Te megszentelő kegyelmedre ahhoz, hogy képes legyek megszenvedni is a magam teljességét. Nem akarom megkerülni, de éppen ezért, szükségem van Rád, és Jézus Krisztusra, kik Szentlelketekkel erősségem lehettek! Ámen


Himnusz CCCLXXVI.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.


HIMNUSZ

Szüzek legszentebb őre vagy,
Istennek Anyja, tiszta Szűz,
az égi udvar ajtaja,
boldog reményünk csillaga.
Te vad tövis közt nyílt virág,
szépséges fehér galamb,
termőág, melynek törzsökén
sebünkre gyógyír sarjadoz.
Megvívhatatlan vártorony,
hajótöröttek csillaga,
a tévely ellen légy erőnk,
mutasson fényed jó utat.
Oszlasd a tévely vak ködét,
zúzz szét lappangó szirteket,
segítsd az úttalan hajóst
a biztonságos part felé.
Szeplőtlen csak te tündökölsz
az ősi bűntől mentesen,
az álnok kígyó tőreit
zúzd szét, kegyelmes őrizőnk.
Atyának, Léleknek legyen
Fiaddal együtt tisztelet,
tőlük nyerted szentségedet,
a fénylő nagy kegyelmeket. Ámen.


Ferenc pápa: A papok legyenek Isten szeretetének közvetítői, ne saját érdekeikkel törődjenek



Ferenc pápa: A papok legyenek Isten szeretetének közvetítői, ne saját érdekeikkel törődjenek


Ferenc pápa a Szent Márta-házban - 
 
December 9-én, pénteken, a Szent Márta-házban bemutatott szentmiséjén mondott homíliájában Ferenc pápa felsorolta azokat a kísértéseket, amelyek veszélyeztethetik a papi szolgálatot. A pápa óva intett a “merev” papoktól, akik olyan terheket helyeznek a hívek vállára, amelyeket ők maguk nem hordoznak.
A világias gondolkodás a papokat hivatalnokká alakítja
A Szentatya elítélte a világias gondolkodás kísértését is, amely a papot hivatalnokká változtatja és “nevetségessé” teszi. Olyanok, mint a gyermekek, akiknek soha semmi nem tetszik. Ferenc pápa Jézus szavaiból indult ki, aki a napi evangéliumi szakaszban hangsúlyozza a nép elégedetlenségét, akinek soha nem lehet a kedvébe járni. (Mt 11,16-19). Ma is sok elégedetlen keresztény van, aki nem képes megérteni, hogy mit tanított nekünk az Úr, nem képes megérteni az evangéliumi kinyilatkoztatás lényegét. Az elégedetlen papok nagy kárt okoznak. Elégedetlenül élnek és mindig új terveket keresnek, mert szívük távol van Jézus logikájától, ezért panaszkodnak vagy szomorúan élnek.
A pap ne legyen ügynök, hanem közvetítse Isten szeretetét
Jézus logikája elégítse ki maradéktalanul a papot. Ez a közvetítő logikája. Jézus közvetítő Isten és az emberek között. Nekünk ezt a közvetítő szerepet kell követnünk, nem a másik utat, amely nagyon hasonlít hozzá, de nem ugyanaz: az ügynök elvégzi munkáját és felveszi a fizetését. A közvetítő azonban teljesen más. Elveszíti önmagát, hogy egyesítse a részeket, életét adja, önmagát adja, az ára ez: saját élete, saját fáradozása, munkája, hogy – ebben az esetben a plébános – egyesítse nyáját, hogy elvezesse népét Jézushoz. Jézus, mint közvetítő az önkiüresítés logikáját követi. Szent Pál a Filippiekhez írt levelében világosan kifejti: Jézus “kiüresítette magát” – egészen a kereszthalálig, hogy létrehozza ezt az egységet. Ez a logika: a kiüresítés, az önmegsemmisítés logikája.
A hiteles pap mindig közel áll népéhez
A hiteles pap olyan közvetítő, aki nagyon közel áll népéhez. Az ügynök azonban elvégzi munkáját, de mindig, mint hivatalnok. Nem tudja, mit jelent az, hogy “bepiszkolja a kezét”. Ezért a pap közvetítőből ügynökké válik, nem boldog, szomorú. Egy kis boldogságot keres abban, hogy érezteti tekintélyét.
A merevség eltávolítja a vigasztalást keresőket
Jézus kora ügynökeinek azt mondta, hogy szeretnek a tereken sétálni, szeretik láttatni és dicsőíttetni magukat. Az ügynök papok, hogy fontoskodjanak, a merevség útjára lépnek. Elszakadva a néptől, nem tudják, hogy mit jelent az emberi fájdalom. Elfelejtik, amit otthon tanultak, a papa, mama, nagyszülők, testvérek munkájával. Merevek, akik a hívek vállára helyeznek olyan terheket, amelyeket ők maguk nem hordoznak. Ostorozzák Isten népét: ezt nem lehet, azt nem lehet – mondják. Sokan azért közelednek hozzájuk, mert egy kis vigaszt, egy kis megértést keresnek, de ez a merevség elűzi őket.
Amikor a merev és világias pap hivatalnokká lesz, nevetségessé válik
A merevséget azonban nem lehet sokáig fenntartani. Alapvetően skizofrén magatartás: végül is a pap merevnek látszik, de belül egy tiszta katasztrófa. A merevséghez társul a világiasság. Egy világias, merev pap elégedetlen, mert nem a helyes utat választotta.
A pápa a merevségről és a világias gondolkodásról elmesélt egy epizódot.
“Régebben történt, hogy eljött hozzám egy idős kúriai prelátus, aki rendesen dolgozott, nagyon jó ember, Jézus szerelmese, és elmesélte, hogy elment az Euroclero papi kellékeket árusító boltba, hogy vegyen magának egy pár inget. Ott látott egy fiatal fiút – nem lehetett több mint 25 éves, egy fiatal pap, vagy annak készült. A fiú a tükör előtt felpróbált egy széles bársony köpenyt, nyakában ezüstlánc volt. Majd felvett egy széles karimájú papi kalapot, egy ún. “szaturnuszt” és nézegette magát a tükörben. Egy merev világi. A bölcs monsignore egy szellemes mondással, egészséges humorral küzdötte le a fájdalmat: “És még azt mondják, hogy az egyház nem engedi meg a női papságot”. Így a pap, aki ügynöki mesterséget folytat, mindig nevetségessé válik.
Egy jó papot onnan lehet felismerni, hogy tud-e játszani a gyerekekkel
A lelkiismeretvizsgálat során a papok mindig tegyék fel a kérdést: ma hivatalnok vagyok-e, vagy közvetítő? Saját magamra vigyáztam, magamat, kényelmemet kerestem, vagy másokat szolgáltam? Ferenc pápa ismét felidézett egy történetet: egyszer valaki azt mondta neki, hogy a papokat a gyermekekkel való magatartás alapján ismerte meg. Ha tudnak játszani a gyermekekkel, ha tudnak rájuk mosolyogni, az azt jelenti, hogy le tudnak hajolni, közeledni tudnak a kis dolgokhoz. Az ügynök azonban mindig szomorú vagy túl komoly, sötét arccal jár-kel. A közvetítő mindig nyitott, mosolyog, befogad, megért.
Szent Polikárp, Xavéri Szent Ferenc és Szent Pál – a közvetítő papok három példaképe
Homíliája utolsó részében a pápa három “ikont” állított a papok elé, akik közvetítők, nem pedig ügynökök voltak.
Az első a “nagy” Polikárp, aki nem alkudozott hivatását illetően, hanem bátran ment a máglyára, és amikor a lángok megközelítették, a hívek a kenyér illatát érezték. Így fejezi be életét egy közvetítő: mint egy darab kenyér hívei számára.
A másik példakép Xavéri Szent Ferenc, aki fiatalon hal meg San-Csaog tengerpartján, miközben Kína felé tekintett, ahová szeretett volna eljutni, de az Úr magához vette.
Végül az utolsó ikon: az idős Szent Pál, aki a római Három Forrásnál szenvedett vértanúságot. Azon a reggelen, amikor elfogták a katonák, az Apostol görnyedten követte őket. Jól tudta, hogy a keresztény közösségből árulta el valaki, de ő olyan sokat küzdött életében, és most áldozatként ajánlotta fel magát az Úrnak.
„Ez a három példakép segíthet bennünket. Tekintsünk rájuk: hogyan akarom befejezni papi életemet? Mint hivatalnok, mint ügynök, vagy mint közvetítő, vagyis a kereszten?” – ezekkel a kérdésekkel fejezte be homíliáját Ferenc pápa.