2016. december 2., péntek

Kik mint hű és okos szolgák, az Úr cselédi-telibe tétettetek



Kik mint hű és okos szolgák, az Úr cselédi-telibe tétettetek (Máté 24).
Ments meg, Uram minket! 



Aki értheti, annak legyen igaza! Ahogy olvasom Izajás szavait, arra gondolok, az a gondolat fogalmazódik meg bennem, hogy mi van akkor, ha minden, mit Isten művel, fejünk felett, rajtunk kívül zajlik? Bárhogy is teszünk, az be fog teljesülni, amit Izajás jövendöl. A kérdés csak az, hogy ami elkövetkezik, annak az elviselésére, elfogadására ki lesz képes, illetve, kinek telhet abban kedve, öröme? Mert lehet olyan, akit kivet magából az az állapot, mert képtelenek annak meghallására, észlelésére, illetve, ott már erőszakosságuk, kényszeredettségük, függőségük, gonoszságuk, önteltségük, önzésük, stb. nem válhat javukra.
Ez a világ az élhetetleneket nem szívleli. Isten országa, ezzel ellentétben pedig azt nem viseli el, aki kihasználni próbál másokat, visszaél a lehetőségekkel, fölényességéből húz hasznot.
Ebben az esetben, az az ember, aki alázatosságot, szelídséget, engedelmességet gyakorolja ebben az életben, ott fog otthonra lelni, mert édes lesz számára az, hogy többé nem kell a jóért küzdenie, mert ott, ahol Isten országa lesz, ott a jó válik természetessé.
Mérhetetlen alázatot, szelídséget, engedelmességet tanulni lehessek képes! Segíts engem Istenem! Bár, az sem mindegy, mire vonatkoztatom e jellemet. Bármire, mindenre, vagy csak a világ ellenében, de úgy, hogy eközben Isten fegyverzetébe felvértezve legyen bátorságom, harcos modorom, ahogy azt Pál apostol tanítja, a Kol 3,9-10 –ben és az Ef 6,13-17-ben?
Bizony, tévelygő lelkű vagyok, ezért kérem Istenem, bölcsességedben részesíts engem! Ámen


Himnusz CCCLXVIII.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.


HIMNUSZ

Magasból érkező Ige,
Atyádtól fényként jössz ide;
a világ megmentőjeként
tűnő időben lépsz közénk.
Jöjj és szívünk világosítsd,
égő szerelmed lángra szítsd,
ha szól a hírnök szózata,
tisztuljon már a bűn sara.
Ha majd ítélsz a föld felett,
s a szívek titkát kémleled:
a rossz bűnhődik bűnökért,
ki jó volt országodba tér,
hozzánk ne férjen semmi vész,
bár méltán érne büntetés,
örök hazánk mégis legyen
a szentek között szüntelen.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled
időtlen századok során. Ámen.


A Pápai Ház szónokának 1. adventi prédikációja a Szentlélekről: Ő az első, az örök kezdeményező



A Pápai Ház szónokának 1. adventi prédikációja a Szentlélekről: Ő az első, az örök kezdeményező


P. Cantalamessa, a Pápai Ház szónoka első adventi prédikációja 

December másodikán pénteken délelőtt kilenc órakor tartotta meg Raniero Cantalamessa kapucinus atya első ádventi beszédét az Apostoli Palota Redemptoris Mater kápolnájában, Ferenc pápa és a római kúria tagjai jelenlétében. A kúria bíborosai, püspökei és papjai mellett jelen voltak a szerzetesrendek legfőbb elöljárói és helyettesei is. A szónok e mostani sorozatában a Szentlélekről elmélkedik „Igyuk a Lélek józan mámorát” címmel, mely valójában Szent Ambrus püspök hajnali himnuszának egyik sora.
Újra kell olvasnunk a zsinatot a megtermett gyümölcsei fényénél
„A II. Vatikáni Zsinat 50 évvel ezelőtti bezárásának megünneplésével véget ért a zsinatutáni időszak első szakasza és most nyílik a következő. Ha az első fázist a zsinat „befogadása” jellemezte, akkor az újat a kiegészítés és az integrálás jellemzi, más szóval újra kell olvasnunk a zsinatot a megtermett gyümölcsei fényénél” – kezdte a kapucinus atya határozott és világos gondolattal a beszédét, melynek a „zsinatutáni időszak újdonsága” címet adta.
A Zsinat a Lélekről: Futólag és oldallagosan
A zsinatutáni időszak legfőbb újdonsága az egyház teológiájában és életében egy pontos névvel írható le: a Szentlélek. A zsinat noha nem mellőzte a Lélek műveit, de arról szinte mindig csak futólag beszélt, anélkül, hogy központi szerepét kiemelte volna. A szónok sokatmondóan utalt a Yves Congar neves zsinati teológusra, aki a Szentlélek zsinati értelmezéséről egy erős képet használt, mondván, a «zsinat beszélt róla több helyütt is a szövegekben, ahogy porcukrot hintünk a süteményre, de ami nem válik igazában a tészta részévé».
A zsinat, mint az egyház új Pünkösdje, valójában utána kezdett megvalósulni
Az enyhülés azonban megkezdődött és Szent XXIII. János pápa megsejtése, hogy a „zsinat az egyház számára egy új Pünkösd”, valójában az a zsinat után tudott megvalósulni. A következő évben ünnepeljük a katolikus egyházban a karizmatikus mozgalom elindulásának 50. évfordulóját. A Szentlélek és a karizmák ébredésének az egyházban ez az egyik legfontosabb jele, hiszen a zsinat előkészítette számára a talajt. XVI. Benedek pápa 2012-ben megállapította: „A zsinat-utáni korszak történetét nézve lehet felismerni az igazi megújulás dinamikáját, mely sokszor az élettel teli mozgalmak váratlan formáiban jelent meg és amely érinthetővé tette az egyház kimeríthetetlen életképességét”.
Megújulás a Lélekről szóló teológia világában
Ezzel egyidejűleg a Szentlélek megtapasztalása az egyház életében ösztönzőleg hatott a teológiai reflexióra is. Megsokszorozódtak a Lélekről szóló tanulmányok: Congar, Rahner, Mühlen, von Balthasar katolikus oldalról míg a lutheránus Moltmann és Welker írtak jelentős műveket. Az egyházi tanítóhivatal részéről II. János Pál pápa „Dominum et vivificantem” k. enciklikája 1982-ben jelzi ezt a megújult Lélekre-figyelést.
A jövő útja a „harmadik fejezet teológiája”
Cantalamesse atya utalt Karl Barth református teológusra, aki pályára vége felé tett egy provokáló és egyszerre önkritikus megjegyzést, mely a jövőbe tekintve egy másféle teológiát sejtett meg, mégpedig a harmadik fejezetét. Érdekes módon ugyanezt jelezte előre a jezsuita Karl Rahner is. Az említett harmadik fejezet természetesen a Hiszekegy harmadik fejezetére utal, mely az Atya és a Fiú után a Szentlélekről szól. A szónok pontosított, hogy itt nem a hagyományos teológia helyettesítéséről van szó, hanem annak segítéséről és megerősítéséről. Ez abból indul ki, hogy a Szentlélek nemcsak tárgya a teológiának, hanem a pneumatológia, vagyis a Lélekről szóló tanítás  az az atmoszféra, légkör, melyben az egyház az életét és benne a teológiai kutatást folytatja.
Az alulról olvasott Hiszekegy
Az új teológiai tájékozódást nemcsak dogmatikai, hanem történelmi szempontok is igazolják. Ehhez pedig meg kell vizsgálni, hogy a 381-es nícea-konstantinápolyi hitvallás hogyan született, vagyis fordítva kell olvasni, a végétől az elejééig, hátulról és alulról indulva. A hitvallás ugyanis a fogalmi tisztázás végső fázisát tükrözi, ahová a megfontolások jutottak, de nem számol magával a folyamattal.
A hit útja sorrendileg a Hiszekegy fordítottja
A Hiszekegy jelenleg az Atya és teremtő Istenből indul ki, halad a Fiú és az ő megváltó műve felé, és így érkezik az egyház életében tevékeny Szentlélekhez. A hit útja valójában a fordított utat követi: a kiindulás a Szentlélek pünkösdi megtapasztalása, mely arra vezette az egyházat, hogy felfedezte, ki is valójában Jézus Krisztus és mi is az ő tanítása. Aztán főként Pállal és Jánossal Jézustól továbbindulva elérkezik az ő Atyjáig. A Pápai Ház szónoka Nagy Szent Vazult idézte példaképpen, aki ezt tanította: „Isten megismerésének az útja az egyetlen Lélekből ered, az egyetlen Fiún át egészen az egyetlen Atyáig; megfordítva, természetes jóság, megszentelődés a természet szerint, eredés az Atyától, az Egyszülött által, egészen a Lélekig. Ez tükröződik a Veni Sancte himnuszunkban is: „Általad tudjuk az Atyát, és ismerjük - adjad - a Fiút; és ki kettejüknek Lelke vagy, tebenned higgyünk végtelen! Ámen!”
A Credo olvasási módját meg tudjuk változtatni
Ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy a Hiszekegy nem jó, hogy nem tökéletes, vagy hogy meg kell változtatni. A Hiszekegy nem tud más lenni, mint ami most. De az olvasási módját meg  tudjuk változtatni. Vehetjük azt úgy, ahogy van, vagy pedig mi is végigjárjuk az utat. Olyan ez, mintha mi magunk mennénk föl a Sínai-hegyre, vagy pedig elfogadnánk annak a beszámolóját, aki már megjárta azt.
A „harmadik fejezet” rövid értelmezése
Beszéde zárórészében Cantalmessa atya az említet harmadik fejezet rövid értelmezését adta. Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és az Életadónkban. A Hiszekegy Ura maga Jézus Krisztus, az itt szereplő szó, Úr, nem semleges nemben és névelő nélkül valójában a Szentlélek isteni természetére utal. A Szentlélek, amikor az Istennel személyes kapcsolatba kerülünk, azért tud bennünket megszentelni, mert ő maga is Isten.  A Szentlélek eredéséről szólva visszautalt a nagyböjti beszédére, melyben éppen ezt fejtegette, majd beszédét azzal zárta, hogy a Hiszekegyünket folyamatosan kell kiegészíteni azokkal a felismerésekkel, melyekre éppen a Lélek vezet el bennünket, a Jézustól kapott ígéret  jegyében: Ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra.