Kik mint hű és okos
szolgák, az Úr cselédi-telibe tétettetek (Máté 24).
Ments meg, Uram minket!
Aki értheti,
annak legyen igaza! Ahogy olvasom Izajás szavait, arra gondolok, az a gondolat
fogalmazódik meg bennem, hogy mi van akkor, ha minden, mit Isten művel, fejünk
felett, rajtunk kívül zajlik? Bárhogy is teszünk, az be fog teljesülni, amit
Izajás jövendöl. A kérdés csak az, hogy ami elkövetkezik, annak az
elviselésére, elfogadására ki lesz képes, illetve, kinek telhet abban kedve,
öröme? Mert lehet olyan, akit kivet magából az az állapot, mert képtelenek
annak meghallására, észlelésére, illetve, ott már erőszakosságuk,
kényszeredettségük, függőségük, gonoszságuk, önteltségük, önzésük, stb. nem
válhat javukra.
Ez a
világ az élhetetleneket nem szívleli. Isten országa, ezzel ellentétben pedig
azt nem viseli el, aki kihasználni próbál másokat, visszaél a lehetőségekkel,
fölényességéből húz hasznot.
Ebben az
esetben, az az ember, aki alázatosságot, szelídséget, engedelmességet
gyakorolja ebben az életben, ott fog otthonra lelni, mert édes lesz számára az,
hogy többé nem kell a jóért küzdenie, mert ott, ahol Isten országa lesz, ott a
jó válik természetessé.
Mérhetetlen
alázatot, szelídséget, engedelmességet tanulni lehessek képes! Segíts engem
Istenem! Bár, az sem mindegy, mire vonatkoztatom e jellemet. Bármire, mindenre,
vagy csak a világ ellenében, de úgy, hogy eközben Isten fegyverzetébe
felvértezve legyen bátorságom, harcos modorom, ahogy azt Pál apostol tanítja, a
Kol 3,9-10 –ben és az Ef 6,13-17-ben?
Bizony,
tévelygő lelkű vagyok, ezért kérem Istenem, bölcsességedben részesíts engem!
Ámen