Kik istenesen élvén e
világon, üldözéseket szenvedtetek (Máté 19).
Ments meg, Uram minket!
A
találkozás helye! – Ahol az ember lelke kap teret, előnyt, a test kívánságai ellenében!
Ahol képessé kell tennem magam rá, megengedővé arra, hogy Isten megérinthessen,
megszólíthasson, belém avatkozhasson. Ha már, máskor, és máshol, erre nem tudok
megengedővé lenni. Az menjen be a templomba, aki keresi Istennel a személyes
kapcsolatot!
A
találkozást azzal, aki dicsőségét várja tőlem! Erejének akarok megengedő
eszközévé válni! Szentségének megszentelődésére vágyom, hogy … Benne
megdicsőülhessek én is!
Újra
kell fogalmaznunk magunkat! Abban a jelenlétben, Aki az Isten! Mert nem valami,
és nem bármi a sok minden – általam istenített, fontosnak vélt dolgok – közül,
hanem az Egyetlen, Aki életet képes teremteni, adni, számomra, és az általa
adott életben megtartani, kibontakozni, kiteljesedni, - csak azért, mert bízik
bennem, reménysége vagyok, hogy megértem, és megérzem a szándékát velem
kapcsolatban!
Ilyen
módon, a templom egy egészen különös, megkülönböztetett helyszín! Isten hét
lelke, szelleme által átjárt, megszentelt, betöltött helyszín! De, hogy Isten
házában otthonra találjak, bennem, önmagamban is fel kell épülnie – fel kell
építenem (!) - a lelki háznak, Isten templomának. Jézus ezt kéri számon
valójában azokon, akiket azzal vádol, hogy rablók barlangjává teszik Isten
házát. Mert, aki így tesz Isten házával, annak már a lelke is olyan. Izajás
írja le Isten szellemét – melyről a Jelenések könyve is beszél -, melyet Jézus
személyesít meg, mint lelki ember. Így tudatosítja számunkra, emberek számára,
a lelki emberség mikéntjét, mely erőnkké lehet, önmagam ellenében is: „Rajta
nyugszik az Úr lelke: a bölcsesség és az értelem lelke, a tanács és az erősség
lelke, a tudás és jámborság, és az Úr félelmének lelke;” – ez Jézusra áll. De,
ha Jézus tanítványává leszek, ha Vele közösségre jutok, akkor lehet nekem is
részemmé az Isten személyiség.
Bölcsesség
lelke: „Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége” [1Kor 1,24] „Az a bölcsesség
pedig, amely felülről származik, először is szemérmes, azután békeszerető,
szerény, engedékeny, telve van irgalommal és jó gyümölcsökkel, nem ítélkezik, s
nincs benne tettetés.” [Jak 3,17]
„A
bölcsesség teljessége Isten félelme; gyümölcseiből bőség fakad: egész házát
megtölti termésével, s a tárházakat kincseivel.” [Sir 17,20-21]
Értelem lelke:
„Isten haragja megnyilvánul az égből azoknak az embereknek minden gonoszsága és
igazságtalansága ellen, akik igazságtalansággal elfojtják az isteni igazságot.
Amit ugyanis tudni lehet Istenről, az nyilvánvaló előttük, mert Isten
kinyilvánította nekik. Hiszen az, ami láthatatlan benne: örök ereje és
istensége, a világ teremtése óta alkotásai alapján értelemmel felismerhető.
Éppen ezért nincs mentség számukra, mivel ők, bár megismerték Istent, nem
dicsőítették őt mint Istent, és nem adtak hálát neki, hanem üressé váltak
gondolataikban, és sötétség borult oktalan szívükre.” [Róm 1,18-21]
Tanács
lelke: „Őt szerettem és kerestem ifjú koromtól, s azon voltam, hogy kedvesemmé
tegyem, és szerelmes lettem szépségébe. Nemes származásával dicsekszik, mivel
Istennel együtt lakik. A mindenség Ura megkedvelte, mert be van avatva Isten
ismeretébe, és műveiben ő a tanácsadója” [Bölcs 8,2-4]
Erősség
lelke: „Az Úr szeme van azokon, akik őt félik, hiszen ő hatalmas oltalmazó,
szilárd erősség, menedék a forróság, árnyék a déli hő ellen,” [Sir 34,19]
Tudás
lelke: „Az Úr félelme jámbor tudás, a jámborság pedig megőrzi a szívet és
igazzá teszi, vígságot és örömöt szerez. Aki féli az Urat, annak jó sora lesz,
és végső napjain áldásban részesül.” [Sir 1,17-19]
Jámborság
lelke: „Márpedig nyilvánvalóan nagy dolog a jámborság titka, amely testben
kinyilvánította magát, a Lélek által igazolást nyert, bemutatták az
angyaloknak, a nemzetek között hirdették, világszerte hittek benne, s fölment a
dicsőségbe.” [Tim 3,16]
Az Úr félelmének
lelke: „A szerénység jutalma az Úr félelme, gazdagság, hírnév és élet.” [Péld
22,4]
Ezek
Isten összetevői, részei, melyek bennem akarnak egységre lelni! Közösségre
találni, hogy én váljak így Isten templomává, Benne!
Erről
elmélkedve bocsáss ma utamra engem Istenem! Hogy életre leljek Benned, és
Általad! Ámen