Hogy bocsásson meg nekünk a hazugságokért
Könyörögjünk az Úrhoz!
A
Gondviselő Isten! A gondunkat hordozó Isten! A gondjainkért felelősséget magára
vállaló Isten! – Ma így jellemzem Jézust, aki az Atyával való közösségéből
teremti meg a kinyilatkoztatás mély tanítását. Máris, az elején mindjárt
társakat keres maga mellé, semmit sem akar megőrizni, fenntartani a maga
jogaként! Azt akarja, hogy azonnal, az első pillanattól, mikor elkezdi tanító
tevékenységét, legyenek mellette azok, akik hitelesítik Őt és működését
(szavait, tetteit, kultúráját, gondolatmenetét, egész emberségét).
Nekem,
magaménak érzem a mai elmélkedést, ezért ide ídézem!
1.
Álmatlan
éjszakák. Képzeld oda magad Krisztus mellé a hegyre, amint Atyjával beszélget.
Vajon miről beszélhet Krisztus? És mint mondhat neki Atyja? Szolgálatának
legnagyobb pillanatai előtt, Krisztus mindig felment a hegyre imádkozni. Nem
csak hogy kívánja ezt az időt egyedül az Atyaistennel, hanem tudja, hogy erre
alapvetően szüksége van küldetése teljesítéséhez. Mennyei Atyjától kapja, az
erőt a folytatáshoz.
2.
Az imádság
tettekre sarkall. Ez az idő készteti Jézust cselekvésre. Másnap reggel lejön a
hegyről és kiválasztja apostolait. Néha amikor imádkozni térünk, olyan
gondolatok járnak a fejünkben, hogy mennyivel többet tehetnénk, ha apostoli
munkát végeznénk helyette. Ennek az ellenkezője az igaz. Ha nem töltjük fel
magunkat Istennel imádság közben, mit adunk tovább azoknak, akikkel
találkozunk? Nem adhatjuk azt, ami nincs. Természetes gyümölcse imádságunknak,
megújult apostoli célkitűzésünk, hogy lángra lobbantsuk a világot Krisztusért.
3.
A cselekvés
visszavezet az imádsághoz. Ha Istenről beszélünk másoknak, és ezáltal közelebb
kerülnek Istenhez, érezzük majd a szükségét, hogy megálljunk és Istenhez
forduljunk erőért és megújulásért. Imádkozni és utána harcolni talán
ellentmondásnak tűnik, mégis látjuk, hogy Krisztus életében soha nem akadálya
egyik a másiknak. Sokkal inkább az egyik magától értetődőn vezet a másikhoz.
„Imádkozz úgy, mintha minden Istenen múlna, és dolgozz úgy, mintha minden
rajtad múlna.” (Szent Ágoston)
Uram
Jézus, vigyél fel a hegyre magaddal, hogy minőségi időt töltsek veled
beszélgetéssel és tanulással! Segíts, hogy imám apostoli lelkülethez vezessen,
és apostolkodásom ismét hozzád irányítson! Tarts közel magadhoz, és soha ne
engedd, hogy eltávolodjam tőled!
Uram,
hiszem, hogy a veled imádságban töltött idő gyümölcsöt terem az én életemben,
és mind azok életében, akik körülöttem élnek. Növeld hitemet, hogy soha ne
távozzam oldaladról! Erősen bízom benned és beléd akarok kapaszkodni, akkor is,
ha mást már nem érhetek el. Azzal a szeretettel akarlak szeretni, amit Te
mutatsz irányodban. Uram, segíts észrevennem, hogy nélküled tehetetlen vagyok!
Ámen
(Regnum
Chriszti - P. Patrick Langan, LC)