2016. augusztus 25., csütörtök

Szent István király, Isten hitvalló, hű szolgája



Szent István király, Isten hitvalló, hű szolgája

Irgalmazz nekünk!



Szent István gyakorta a mennyei Királynő kegyeibe ajánlotta népét: „Állandó könyörgéssel kérte a mennyei Szüzet, hogy magát és királyságát, mint nagy és örök édesanya oltalmával biztosítsa. Magát és az összes magyart az ő őrizetébe és hatalmába ajánlotta, s övéinek minden törekvését és szerencséjét rábízta. Sőt még azt az ünnepélyes rendelkezést is közzétette, hogy a Boldogságos Szűz ünnepnapját, amelyen az égiek közé fölvétetett, a legfontosabbak között tartsa számon mindenki, nevezzék a Királynő napjának, s mint a többi ünnepét, ezt is böjtökkel és megkülönböztetett ünnepléssel tartsák meg. Végül ezt a mennyei Úrnőt, mint különleges és igen kegyes Pátrónánkat tisztelje az égen és a földön.”
Mária mennybevételének napja nemzeti ünnepünk. A szent király nem elégedett meg azzal, hogy az ő lelkében éltek ama magasztos gondolatok a Mennyek Királynője és a magyarok kapcsolatáról. Elevenné akarta tenni ezt a tudatot a nép körében is. Nagyon jól ismerte nemzetét, tudta, hogy annak idején a pogány Nagyasszonynak ünnepeit milyen aprólékos gonddal készítette elő, milyen pazar fénnyel tartotta meg, következésképpen az ünneplés pompájával fejezte ki, hogy őt mennyire szereti. Legyen még nagyobb, még fényesebb ünnepe az igazi, az élő, mennyei Királynőnek, a Nagyboldogasszonynak.
Míg a Koppány elleni küzdelmében Szent Mártonhoz és Szent Györgyhöz fohászkodik segítségért, és nekik tulajdonítja a győzelmét, e két ifjú katonaszentben bízik ő is mint ifjú ember, addig harminc évvel később, Konrád császár támadásakor már teljes mértékben kibontakozott előtte a Regnum Marianum eszméje. Hiszi, hogy a magyar föld a Mennyek Királynőjének oltalmát élvezi. Konrád fölvonulása idején csodálatos alázattal hajtja meg fejét a szent király, akármit is határozott felőlünk a Mennyei Királynő. Egyetlen, súlyos gond bántja: netán az ő mulasztása miatt pusztul el az ártatlan nép. Kész áldozattá válni a Nagyasszony kezében, hogy könyörüljön nemzetén és szokásos jóságával védje továbbra is. Ennek a mély hitnek kifejezője a hadba szálláskor mondott imádsága: „Ha úgy tetszik neked, Mennyek Királynéja és a magyar föld Védőasszonya, hogy ezt az örökös jogon rád bízott királyságot az ellenség feldúlja, és a Fiad hitét, amelyet nem rég plántáltunk a szittya keblekbe, tüstént kitépje, kérlek, ez ne az én mulasztásom miatt történjék, hanem a te végzésedre... új örökségedet szokott jóságoddal védd meg.”
„Amit a pásztor bűne érdemel, azt ő mossa le; kíméld, kérlek az ártatlan bárányokat.”
Ez a határtalan bizalom és alázat elnyerte jutalmát. Csodás módon kapott parancsra visszavonult Konrád császár serege még az ütközet előtt, és a magyarság megmenekült. A király a földre borulva köszönte meg a segítséget, és elrendelte, hogy minden templom oltárán mutassanak be hálából szentmisét.



Himnusz CCLXIX.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.


HIMNUSZ

Idők rendjét megtartva most,
a harmadik óránk során
szálljon hozzád szívünk szava,
hármas felségű Istenünk,
hogy szívünkben ma ugyanaz
a Szentlélek vegyen lakást,
ki egykor épp e napszakon
a szent apostolokra szállt.
Követve ezt a kezdetet,
egész világnak fénye lett,
és mennyországot alapít,
hol égi díja vár reánk.
Dicsérjük őt, ki jó Atyánk,
és egyszülött örök Fiát,
s a Szentlelket, ki vigaszunk
meg nem szűnő időkön át. Ámen.


Az egyház tevékenyen jelen van a földrengés sújtotta Amatricében



Az egyház tevékenyen jelen van a földrengés sújtotta Amatricében


A közép-olaszországi földrengés halálos áldozatainak száma 247-re emelkedett – jelentette augusztus 25-én, csütörtök reggel az ANSA olasz hírügynökség. Az egyházmegye püspöke Lourdes-ból sietett a helyszínre.



Amatrice városában mintegy négyszázra teszik a sérültek számát. A több mint kétezerhatszáz lakosú város történelmi központjában jelentős károk keletkeztek, az utcák járhatatlanok a teljesen romba dőlt házak és a törmelék miatt, a romok alól mentik ki az embereket.
A lakók sátrakban és a szabad ég alatt töltötték az éjszakát. A túlélők keresése egész éjszaka folytatódott. A reflektorfényekkel megvilágított romok közül egy életben maradt kislányt húztak ki tizenhét órával a földrengés után. Amatrice városában egy mezőn sorakoznak a lefedett holttestek, a helyi papok imádkoznak értük. A halottak között magas a gyerekek és az idősek száma: több esetben unokákról és nagyszülőkről van szó, akik együtt töltötték a nyári vakáció napjait.

A város főutcája a földrengés előtt
A földrengés jelképévé vált az amatricei óratorony órája, amelynek mutatói megálltak a rengés pillanatában, 3 óra 36 perckor.

„A város elpusztult. A történelmi városközpontból, ami gyönyörű volt, nem maradt semmi, csak a toronyóra” – ezt látta Rieti püspöke, Domenico Pompili, aki a földrengés hírére azonnal hazautazott Lourdes-ból, és felkereste a katasztrófa által leginkább sújtott Amatricét. „Gyermekek és kamaszok holttestét láttam az utcákon… Ott voltam egy családapa mellett, aki feleségét, tizenkét éves fiát és tizenhat éves lányát vesztette el. Amikor leomlottak az épületek, ő a pékségben dolgozott a lakásától néhány száz méterre. Nem ért oda időben, hogy kimentse őket. Egyetlen vigasza, hogy álmukban haltak meg, nem vettek észre semmit” – idézte fel megrendülten.

Az egyház folyamatosan jelen van a helyszínen. „Nem elég ebben a pillanatban ott lenni. A gyász idején is ott kell lenni az emberek mellett. És a helyi egyház ott lesz” – tette hozzá a főpásztor. Elmondta azt is, hogy az emberek egymással versengve sietnek a lakosság segítségére. A helyi karitászszervezetek és az országos Caritas is azonnal megmozdult. Az olasz püspöki konferencia egymillió eurót ajánlott fel, és országos gyűjtést hirdetett szeptember 18-ra.

Az egyházmegye azonnal munkához látott, konyhát nyitottak, meleg ételt adnak az embereknek, élelmiszert, ruhát osztanak, sátortáborokat nyitnak. Nyár van ugyan, de a település ezer méterrel a tengerszint felett fekszik, éjszaka hideg van, szükség van meleg ruhákra is.

Pompili püspök két héttel a tragédia előtt járt Amatricében, hogy megnyissa a szent kaput. „Nagyon szép este volt, egy szombati nap estéje, a falu tele volt turistákkal, nyaralókkal. Ezért is nagyon drámai dolog most visszatérni ide. Sajnos az élet ilyen, kiszámíthatatlan, sérülékeny. Ez a csend és az imádság ideje. Aztán a tettek ideje következik…”
 


Évközi huszonegyedik hét csütörtökje



Évközi huszonegyedik hét csütörtökje


A világ végéről, a végső ítéletről beszél Jézus tanítványainak. Bár most is hasonlatot alkalmaz, szavaiból egy dolog egészen világosan kiderül: a végső idők bekövetkezésének időpontja az ember számára nem ismert, de mivel bármikor megtörténhet, ezért felkészültnek kell lennünk.
Jézus mennybemenetele óta a Krisztust követő ember és az egész Egyház várakozik E várakozás az Úr második eljöveteléig tart. Várakozunk és virrasztunk. Nyitva kell hagynunk a szívünket, hogy Isten betölthesse vágyainkat. A várakozó ember tudja, hogy valami történni fog. Hamarosan valaki be fog lépni az életébe, elkezdődik egy találkozás, egy barátság, egy kapcsolat. Nyitva kell hagynunk a szívünket, hogy a másik személy, ember vagy maga Isten önmagával ajándékozhasson meg minket. Félre kell tennünk az előítéleteinket és az elvárásainkat, mert nem biztos, hogy a másik azt akarja nekünk adni, amit mi elképzelünk. Meg kell hagynunk a másik személy szabadságát, hogy önmagát adhassa nekünk. Ha úgy gondoljuk, hogy mindenünk megvan, akkor mit is várhatnánk Istentől? A tolvajra, aki el akarja venni azt, ami a miénk, nem érdemes várakoznunk. Istenre, aki önmagát adja nekünk, érdemes várnunk.
Az igazi szeretet várakozik, képes türelemmel várni. Várjuk szeretettel és türelemmel az Istennel való találkozást!
© Horváth István Sándor
Imádság:

Istenem, munkálkodj bennem, bűnösben, hatalmas kegyelmeddel, hogy készségesen magamhoz öleljem parancsaidat, és a talentumokat, amelyeket rám bíztál, sokszorosan gyümölcsöztessem dicsőségedre. A te dicséretedben, a te dicsőítésedben akarok élni, ó, Uram, szívbéli bizakodásban és örömben.
 


2016. augusztus 24., szerda

Szent Anna 30.



Szent Annának érdemeért és esedezéseért, kérünk téged Úristen, hallgass meg minket!


A Jelenések könyve arról szól, amiről Jézus maga is tett említést, akkor, amikor így beszélt: „Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy akol lesz, és egy pásztor.” [Jn 10,16] Vagyis: A tizenkettő elment, és tanúságot tett Krisztusról. A világban így tizenkét féle közösség kezdett el épülni, akik hitték a tanítványok, az apostolok tanúságát. De, még nem jött létre e tizenkét közösség közössége, az egy akol, ahol egy a pásztor. Vagy, lehet, hogy abban van az egység, hogy mind keresztények, krisztusi közösséget alkotnak? Ami nem kell, hogy azt jelentse, hogy Péter elképzelésének mindenben megfeleljenek. Jézustól soha nem hallunk olyan tanítást, mely szerint uniformizálni akarta volna az apostolokat. Tizenkettőt választott, különböző személyiségeket, eltérő kultúrákból, és más és más temperamentummal. Úgy gondolom, hogy erre utal a kép: „Nagy és magas fala volt, tizenkét kapuval, és a kapuk fölött tizenkét angyal. (…) Keletről három kapu, és északról három kapu, és délről három kapu, és nyugatról három kapu. A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.” Ez jellemzi a Jelenések könyvében „a Bárány jegyesét”, a „Szent várost”. Ami nem a földön valósul meg, hanem eljön, talán már a feltámadás, és a megdicsőülés után. Azoknak a közösségéből áll össze, akiket Jézus bevezetett az Isten házába, mert ők azok, akik megdicsőítették az Atyát, és akik, ezért, részesültek az atya dicsőségében: „amely a mennyből szállt alá Istentől, ahol Isten fényessége volt, és amelynek világossága hasonló volt a drágakőhöz, a kristálytiszta jáspishoz.”
De, miért áll ez ma itt? Miért szól, és mit akar ezzel mondani Isten ma, a számunkra?
A Zsoltáros szavaiban olyan valami hangzik el, ami már megtapasztalása annak ami abból származik, hogy az ember dicsőíti, magasztalja, tiszteli és élteti Istent. Vagyis: az az ember teszi ezt, aki számára életet jelent a hit, és a kegyelem, mely Istentől való, és az ember javát akarja szolgálni.
A mai evangéliumon kívül, Natanaelt az Írás, János evangéliumának 21. fejezetében említi még egyszer: „Együtt volt Simon Péter, Tamás, akit Ikernek hívnak, a galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai, és még másik kettő a tanítványai közül.” [Jn 21,2] Amiből arra következtethetünk, hogy követte Jézust. A katolikus lexikon így említi őt: „Az apostolok névsorában a hagyomány szerint Bertalan Fülöp mellett. Szt Ágoston Natanaelt a második emmauszi vagy a 72 tanítvány egyikének tartotta.”
Egy biztos, hogy Natanaelre érvényes lehet a Zsoltáros szava: „Hűséges az Úr minden igéjében, és szentséges minden tettében. Fölemel az Úr mindenkit, aki elesik, és minden elnyomottat fölsegít. (…) Közel van az Úr mindazokhoz, akik segítségül hívják, akik segítségül hívják őt igazságban. Teljesíti akaratát azoknak, akik őt félik, meghallgatja könyörgésüket és megszabadítja őket. Megőrzi az Úr mindazokat, akik őt szeretik, (…) Hirdesse szám az Úr dicséretét”
Ha Szent Bertalan azonos Natanaellel, akkor érthető, hogy a szentek körében tiszteljük. Bár keveset tudunk róla, de így maradt ránk emlékezete: „Apokrif iratok tudósítása szerint Bertalan először Itáliában, majd Örményországban hirdette az evangéliumot. Itt lett Krisztus vértanúja, mégpedig úgy, hogy megnyúzták, majd lefejezték. A Sixtusi kápolnában Michelangelo úgy ábrázolja az Utolsó ítélet c. képen, hogy egyik kezében kést, a másikban a tulajdon bőrét tartja. Azt is mondják, hogy Michelangelo erre a bőrre az önarcképét festette rá.” Az, aki ekkora szenvedést vállal az evangéliumért, Krisztusért, az feltételezhetően erős hittel és kegyelemmel bírt!
Mennyei Atyám, taníts engem is ekkora hitre, és vezess ekkora kegyelem hordozójává! Ámen


 

Himnusz CCLXVIII.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.


HIMNUSZ

Örvendező szívünk dala
magasra száll, Jakab, veled,
halászból téged Krisztusunk
ily szent orom csúcsára vitt.
Testvéreddel, mert hív a szó,
elhagytok mindent, kincset is;
az Úr igéjét, szent nevét,
buzgó küldöttként, hirdeted.
Erős jobbján, mint hű tanút
magával visz, s megláthatod
dicsőségét a hegytetőn,
s a kertben vére csöppjeit.
Te készen állsz, bár jól tudod:
a kínoknak kért kelyhe vár,
az Úr első apostola,
ki érte szenvedsz kínhalált.
Jézus hűséges gyermeke,
örök fény magvetője vagy,
imádra hitben ékesen
s gazdag reményben ég szívünk.
Kérd Krisztustól szorgalmasan:
parancsa útját járjuk itt,
s dicsőségének himnuszát
örökre énekeljük ott. Ámen.


Ferenc pápa: Engedjük, hogy Jézussal együtt mi is megrendüljünk!



Ferenc pápa: Engedjük, hogy Jézussal együtt mi is megrendüljünk!


A Szentatya augusztus 24-én kivételes módon nem tartott katekézist a szerdai általános kihallgatás keretében, hanem az olaszországi földrengés áldozataiért imádkozott.



Elkészítettem a mai katekézist, mint az irgalmasság szentévének összes szerdáján, mégpedig Jézus közelségének témájáról. De a hír hallatán, hogy a földrengés sújtotta Közép-Olaszországot, teljes térségeket pusztított el, halottakat és sebesülteket hagyva maga után, muszáj kifejeznem mély fájdalmamat és közelségemet az összes ember felé, akik a földmozgások sújtotta helyeken élnek, és mindazok felé, akik elveszítették szeretteiket és akiket még félelem és rettegés tölt el. Nagyon megrendített, amikor azt hallottam Amatrice polgármesterétől, hogy „a település nincs többé”, és amikor megtudtam, hogy a halottak között gyermekek is vannak. Ezért szeretném biztosítani imámról azokat az embereket, akik Accumoliban, Amatricében vagy máshol laknak a Rieti, az Ascoli Picenói és más egyházmegyékben, Lazio, Umbria és Marche tartományokban, és szeretném azt üzenni nekik, hogy biztosak lehetnek az egész egyház simogató és ölelő szeretetében, amely szeretne anyai keblére ölelni benneteket, és a mi ölelésünkről is biztosítalak titeket, akik itt vagyunk a téren.
Köszönetet mondok az önkénteseknek és a polgári védelem munkatársainak, akik segítségére siettek az embereknek, és kérlek titeket, csatlakozzatok hozzám imádságban, hogy az Úr Jézus, aki mindig megrendült az emberi szenvedés láttán, vigasztalja meg ezeknek az embereknek a fájdalmas szívét, és adja meg nekik a békét a Boldogságos Szűz Mária közbenjárására. Engedjük, hogy Jézussal együtt mi is megrendüljünk!
A mostani katekézist tehát áttesszük a következő szerdára, és kérlek titeket, imádkozzátok el velem ezekért a testvéreinkért a rózsafüzér egy részét.


Szent Bertalan



Szent Bertalan


Egyházunk a mai napon a tizenkét apostol egyikét, Szent Bertalant ünnepli, akit a hagyomány azonosít Nátánáellel. Az evangéliumok apostolnévsoraiban János művében szerepel ezen a néven. Ő az, akit Fülöp hívott Jézushoz, ahogyan erről a mai részben olvasunk. Kezdetben meglehetősen kételkedő. Fülöp lelkesen beszél neki arról, hogy minden bizonnyal a názáreti Jézus lehet a Messiás, akinek jöveteléről a prófétai jövendölések szólnak, de ő meglehetősen hűvösen fogadja ezt. Mindenesetre nem zárkózik el attól, hogy találkozzon Jézussal, engedi, hogy Fülöp a Mesterhez vezesse. A találkozás aztán igazi fordulatot eredményez, s Nátánáel megvallja, hogy Jézus az Isten Fia.
Lám, a Jézussal való személyes találkozás milyen gyorsan hozhat fordulatot egy ember életében. A kételkedés milyen hamar változik át hitté és nyilvánul meg hitvallásban. Mert Jézus valóban képes megérinteni minket, lelkünket. Nem csupán ismer minket, hanem elismeri értékeinket, erényeinket, jó képességeinket. Nátánáelt is igaz embernek nevezte, akiben nincs semmi álnokság. Mi is legyünk Isten igaz gyermekei! Törekedjünk arra, hogy Istennek tetsző, igaz, szent életet éljünk! Ne emberi elismerésért tegyük ezt, hanem azért, hogy Isten találjon minket igaznak a végső ítéleten.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Lelkem és egész bensőm ébredj rá, mivel tartozik egész lényem az Úrnak. Valóban, Uram, azért, mert teremtettél és szeretetedért teljesen adósod vagyok. Mert megváltottál, teljesen neked tartozom. Mert olyan nagyot ígérsz nekem, teljesen adósod vagyok. Annál is többel tartozom szeretetedért, amennyivel több vagy nálam, akiért feláldoztad s akinek ígéred magadat.



2016. augusztus 23., kedd

Szent Anna 29.



Mi szegény bűnösök, kérünk téged Úristen, hallgass meg minket!


Ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be szeretnének menni – korholja Jézus a farizeusokat. Szavaiból azt is megérthetjük, hogy akkor helyes a vallásosságunk, ha mi magunk is az üdvösség felé törekszünk, és igyekszünk másoknak is a segítségére lenni, hogy oda jussanak. A vezetők felelőssége különösen is nagy, hiszen azt a feladatot kapták, hogy a rájuk bízottakat mind elvezessék az üdvösségre. Engedelmes lélekkel kövessük pásztorainkat.   



Himnusz CCLXVII.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.


HIMNUSZ

Az égi udvar díszei,
örök Királyunk nagyjai,
kiket nekünk nevelt az Úr,
s apostolokként ránk hagyott,
ti, új ég, új föld Városa,
hol napként Bárányunk ragyog,
s ti drágagyöngyként fényletek,
mint tündöklő alapkövek.
Ezért hálásan ünnepel
az Egyház, Krisztus hitvese,
mely hirdetéstektől dicső,
s mert véretek szentelte meg.
Ha minden kor s idő letűnt,
és Megváltónk ítélni jön,
ti is nagy fényben ültök ott,
dicső főrangú férfiak.
Imáitokkal nyerjetek
nekünk oltalmat és erőt,
s mit földünkön vetettetek,
az égben hozzon bő magot.
Krisztusnak zeng örök dalunk,
ki Atyja hírvivőiként
küldött, s a Szentlélek tüzét
gyújtotta lángra bennetek. Ámen.
 


Az emberiség elleni bűntett az ember- és szervkereskedelem



Az emberiség elleni bűntett az ember- és szervkereskedelem


A rabszolga-kereskedelem és megszüntetésének világnapját tartjuk augusztus 23-án. Ferenc pápa mélyen elítéli, bűntettnek nevezi az emberkereskedelmet.


A rabszolga-kereskedelem és annak eltörlése világnapját tartjuk augusztus 23-án. „Az ember- és szervkereskedelem, a kényszermunka, a prostitúció a modern rabszolgaság formái és az emberiség elleni bűntettek” – ezen a napon Ferenc pápa Twitter-üzenetével ismét elítéli a jelenséget minden formájával együtt, amelyek ellen pápasága kezdete óta felemelte hangját.
Ezek emberiség elleni bűntettek – fogalmaz Ferenc pápa a gyalázatos cselekedetek kapcsán. Több ez mint elítélése e tetteknek: ez a pápa kiáltása immár sokadik alkalommal. Augusztus 12-én, az „irgalmasság péntekén” átölelte az emberkereskedelem néhány áldozatát, a mai emberiség és Krisztus teste sebének nevezve a bűntettet.
Júniusban egy vatikáni találkozón a pápa a jelen lévő bírókhoz fordult felhívással, hogy az igazságszolgáltatás járjon el annak érdekében, a külső nyomások ellenére is, hogy a rabszolgaság régi és új formáit szankcionálják, és folytassanak eljárást e súlyos bűntettek ügyében.
Az egyháznak is részt kell vennie a „nagy politikában”, amely az emberi személy életének fontos kérdéseit érinti. Hozzá kell járulnia egy olyan társadalom megteremtéséhez, amely „átjárható” és „hullámzó” a perifériáktól a központ felé, és ellentétes irányba is, amely felrázza a lelkiismeretet, hiszen az is a közöny globalizációjának áldozata lett. A társadalom ugyanis nem háborodik fel és meg sem rendül a csendben zajló szörnyűségek láttán, hogy egy kislányt önmaga áruba bocsátására, vagy egy kisfiút szerveinek eladására kényszerítenek.
 


Évközi huszonegyedik hét keddje



Évközi huszonegyedik hét keddje


A tegnapi evangélium szerint a farizeusok és az írástudók legnagyobb bűne az, hogy nem segítik az embereket az üdvösségre jutásban, hanem akadályozzák őket. A mai részben Jézus tovább sorolja vádjait ellenük, feltárván a farizeusi lelkületet és annak hiányosságait. A farizeus ugyan törvényismerő és törvénytisztelő ember, de mindez nála csak látszat. A vallásosság csupán külső cselekedetekben mutatkozik meg, de szíve valójában távol van Istentől.
Jézus érdekes kifejezést használ rájuk, amikor vaknak nevezi őket. Vakok, mert nem látják meg az igazán lényegeset és jelentéktelen dolgokra pazarolják figyelmüket. Vakok, mert nem látják meg saját bűneiket, hanem tökéletesnek tartják magukat. Vakok, mert nem veszik észre, hogy mi volna az igazi feladatuk, hivatásuk. Lelki vakságról, elvakultságról van itt szó. Jézus azt szeretné, ha az ő szemük is felnyílna, és eljutnának az igaz Isten ismeretére. Belelát lelkük mélyébe és észreveszi hiányosságaikat, bűneiket, amelyeket leplezni próbálnak.
A farizeusi lelkületet roppant nehéz észrevennünk magunkon. Másokban rögtön felismerjük, de késlekedünk felismerni önmagunkban. A bennünk megszólaló farizeus mindig azt állítja, hogy nincs bűnünk. A rendszeres szentgyónás jó eszköz arra, hogy szembesüljünk önmagunkkal és Isten valóban megtisztítsa lelkünket.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Mennyei Atyánk, irgalom Istene! Nagy alázattal és bűneink beismerésével indulunk feléd. Tudatában vagyunk annak, hogy megbántottunk téged, s csak tenálad lelhetünk irgalomra. Irgalmad a te végtelen szeretetednek a jele. Taníts meg minket arra, hogy mindig meg tudjunk bocsátani embertársainknak, így fejezve ki szeretetünket feléjük. Tégy minket a szeretet és az irgalmasság hirdetőivé, hogy mindenki elindulhasson feléd, az irgalomban gazdag Atya felé. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!



2016. augusztus 22., hétfő

Szent Anna 28.



Szent Anna, a te ájtatos tisztelőidnek bizonyos oltalma



A mai Szentleckében az Apostol a tesszaloniki hívek hitének erősödését dicséri, amelynek megvannak a látható gyümölcsei. A Krisztusban gyökeret vert hit intelligens, vagyis lényeglátó, van arányérzéke, nem a hit apróbb elemeibe kapaszkodik; nem bizonytalan és vitatható teológiai kérdésekre alapoz, még csak nem is egy-egy hitigazságra, hanem a keresztény hit lényegéig és forrásáig megy vissza: a Szentháromság egy Istenhez. Akkor mutatkozik meg, hogy a hitünk megerősödött, amikor következetesen döntéseket hozunk azért a misztériumért, amelyet a kinyilatkoztató Isten feltárt előttünk, amikor életünk már a felszínen és a mélyben egyaránt ennek következményeképpen és ennek megfelelően alakul.

A megerősödött hitű ember szüntelenül szembesül egy olyan személyes valósággal, aki a legmeghatározóbb realitás lesz az életében, s akitől függ minden tekintetben. Ez a függés adja állhatatosságának erejét, ebben alakítja erkölcseit mindenkor Jézus Krisztushoz, s ebben szolgáltatja ki magát mindennap az ő igazságos és méltányos ítéletének. A hit további megerősödését szolgálja Isten igazságos ítéletének komolyan vétele. Függetlenül attól, hogy a legfrissebb statisztikák szerint a keresztények közül is kevesen hisznek abban, hogy létezik pokol, és hogy vannak, akik elkárhoznak, az állhatatos és intelligens hit úgy tartja, hogy ez az egy élet adatott itt a földön, hogy az Istentől jövő üdvösséget elfogadjuk, és ha ezt elmulasztjuk, utána már késő lesz. S ez nem egy egész életünket megnyomorító fenyegetés, hanem a béke és öröm forrása, mert a végső ítéleten a Bíró az a Jézus Krisztus, aki értünk meghalt és feltámadt.

Urunk Jézus, erősítsd, kérünk, Beléd vetett hitünket, és segíts kegyelmeddel, hogy ha a tesszaloniki hívek annyi üldözést és zaklatást elviseltek Érted, akkor mi se rémüljünk meg, ha munkahelyünkön vagy valamely társaságban esetleg kinéznek minket amiatt, hogy Hozzád tartozunk, hanem készek legyünk életünkkel tanúskodni Rólad, s így neved megdicsőüljön bennünk.
 


Himnusz CCLXVI.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.


HIMNUSZ

Immár a nap leáldozott,
Teremtőnk, kérünk tégedet:
légy kegyes, és maradj velünk,
őrizzed, óvjad népedet.
Álmodjék rólad a szívünk,
álmunkban is te légy velünk,
téged dicsérjen énekünk,
midőn új napra ébredünk!
Adj nekünk üdvös életet,
szítsd fel a szív fáradt tüzét,
a ránk törő rút éjhomályt
világosságod rontsa szét!
Kérünk, mindenható Atyánk,
Úr Jézus Krisztus érdemén,
ki Szentlélekkel és veled
uralkodik, s örökre él. Ámen.


Ferenc pápa: Az jár az üdvösség útján, aki engedi, hogy magával ragadja a szeretet!



Ferenc pápa: Az jár az üdvösség útján, aki engedi, hogy magával ragadja a szeretet!


Augusztus 21-én a vasárnapi Úrangyala elimádkozása előtt Ferenc pápa a napi evangéliumi szakaszról elmélkedett, arról, hogy mit jelent az üdvösség szűk kapuja, és milyen úton járva üdvözülhetünk. Beszédét teljes terjedelmében közöljük.


Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangéliumi szakasz arra buzdít minket, hogy az üdvösség témájáról elmélkedjünk. Lukács evangélista azt beszéli el, hogy Jézus úton van Jeruzsálem felé, s egyszer csak odamegy hozzá valaki, és ezt a kérdést teszi fel neki: „Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?” (Lk 13,23). Jézus nem ad egyenes választ, hanem egy másik szintre emeli a vitát, olyan szuggesztív nyelvezettel, amelyet a tanítványok kezdetben valószínűleg nem is értenek: „Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem tudnak” (Lk 13,24). A kapu képével azt akarja megértetni hallgatóságával, hogy az üdvösség nem számok kérdése – hányan üdvözülnek –, nem az a fontos, hogy tudjuk, hányan üdvözülnek, hanem az a fontos, hogy mindenki tudja, melyik út vezet az üdvösségre.
Aki úton van, annak előbb-utóbb át kell mennie egy kapun. De hol van a kapu? Milyen a kapu? Ki a kapu? Maga Jézus a kapu. Ezt ő mondja a János-evangéliumban: „Én vagyok a kapu” (Jn 10,9). Ő bevezet minket az Atyával való közösségbe, ahol szeretetet, megértést, oltalmat találunk. De kérdezhetnénk: miért szűk ez a kapu? Miért mondja, hogy szűk? Nem azért szűk, mert összenyom minket, hanem mert azt kéri tőlünk, hogy fogjuk szűkre és mérsékeljük gőgünket és félelmünket, hogy alázatos és bizakodó szívvel megnyíljunk Isten előtt, elismerve, hogy bűnösök vagyunk és rászorulunk az ő bocsánatára. Ezért szűk: hogy szűkre szabjuk gőgünket, amely felfuvalkodottá tesz minket. Isten irgalmasságának kapuja szűk, de mindig tárva-nyitva áll mindenki előtt! Istennek nincsenek kedvencei, hanem mindig mindenkit befogad, különbségtétel nélkül. Szűk kapu, hogy visszafogjuk és mérsékeljük gőgünket és félelmünket; kitárt kapu, mert Isten különbségtétel nélkül befogad minket. Az Isten által adott üdvösség az irgalmasság szüntelen áramlása, amely ledönt minden korlátot, a világosság és a béke meglepő távlatait nyitja meg előttünk. Szűk, de mindig kitárt kapu: ezt ne felejtsétek el!
Jézus ma újra sürgető felhívással fordul hozzánk. Arra hív, hogy menjünk hozzá, lépjük át a teljes, kiengesztelődött és boldog élet kapuját. Bármilyen bűnt követtünk is el, ő mindannyiunkat vár, hogy megöleljen minket, és felkínálja bocsánatát. Egyedül ő tudja átalakítani szívünket, egyedül ő tud teljes értelmet adni létünknek, ő adja meg nekünk az igazi örömet. Ha belépünk Jézus kapuján, a hit és az evangélium kapuján, akkor képesek leszünk kilépni világias magatartásformáinkból, a rossz szokásokból, az önzésből és a bezárkózásból. Amikor érintkezésbe lépünk Isten szeretetével és irgalmasságával, akkor létrejön a valódi változás. Életünket a Szentlélek fénye világosítja meg: egy kiolthatatlan fény!
Szeretnék javasolni nektek valamit: tartsunk egy kis csöndet, és gondoljunk a bennünk lévő dolgokra, azokra, amik megakadályoznak abban, hogy átlépjünk a kapun: a gőgöm, a kevélységem, a bűneim. Aztán gondoljunk arra a másik kapura, Isten irgalmasságának kitárt kapujára, Istenre, aki vár minket, hogy megbocsásson.
Az Úr sok üdvözítő alkalmat felkínál nekünk, hogy beléphessünk az üdvösség kapuján. Ez a kapu olyan alkalom, amelyet nem szabad elszalasztanunk: nem akadémiai diskurzusokat kell folytatnunk az üdvösségről, mint az az illető, aki kérdésével fordult Jézushoz, hanem meg kell ragadnunk az üdvösség alkalmait. Mert egyszer csak „a ház ura felkel, és bezárja az ajtót” (Lk 13,25) – emlékeztet minket az evangélium. De ha Isten jó és szeret minket, akkor miért csukja be a kaput? Azért mert életünk nem videojáték vagy szappanopera; életünk komoly dolog, és az elérendő cél lényegi fontosságú: az örök üdvösség.
Kérjük Szűz Máriát, a menny kapuját, segítsen, hogy meg tudjuk ragadni az alkalmakat, amelyeket az Úr felkínál nekünk arra, hogy átlépjünk a hit kapuján és így rálépjünk egy széles útra: az üdvösség útjára, amely képes befogadni mindenkit, aki engedi, hogy magával ragadja a szeretet. A szeretet az, ami üdvözít, a szeretet az, ami már a földön a boldogság forrása azoknak, akik szelíden, türelmesen és igazságosságban élve megfeledkeznek önmagukról és a többiek, főleg a legelesettebbek szolgálatába állnak.
A Szentatya szavai az Angelus után:
Kedves testvéreim! Hozzám is elérkezett az a szomorú hír, hogy tegnap véres merénylet történt a szeretett Törökországban. Imádkozzunk az áldozatokért, a halottakért és a sebesültekért, kérjük Istentől a béke ajándékát mindenki számára. Üdvözlégy, Mária…
Szeretettel köszöntöm az összes római zarándokot, és azokat is, akik más országokból érkeztek, külön is köszöntöm a Kaliszból (Lengyelországból) és a Gondomarból (Portugáliából) érkezett híveket; szeretném külön is köszönteni az Észak-Amerikai Pápai Kollégium új papnövendékeit: Isten hozott benneteket Rómában!
Köszöntöm a Legszentebb Megváltó Társaságát Manfredoniából, a polesinei motorkerékpárosokat, a delianuovai híveket, valamint a gyalogosan ide zarándokló veronai híveket. Köszöntöm a padullei fiatalokat, akik életosztásban fognak segédkezni a római Caritasnál.
Mindenkinek szép vasárnapot kívánok! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!


Évközi huszonegyedik hét hétfője



Évközi huszonegyedik hét hétfője


Az elmúlt napok evangéliumi történeteinek és példabeszédeinek fő témája az üdvösség kérdése volt. Szó esett már arról, hogy Isten minden embert meghív az üdvösségre és segítséget is ad ahhoz, hogy eljussunk a mennybe, mindenekelőtt az ő Fia, Jézus Krisztus személyében. Isten szintén azért adja törvényeit, parancsait, hogy ilyen módon is utat mutasson számunkra. Az üdvösség útján Isten embereket is mellénk állít, akik a jó irányba igazítanak minket.
Az ószövetségi időkben a törvénytudóknak éppen az volt vagy az lett volna a hivatásuk, hogy Isten törvényeinek helyes értelmezésével és azok megtartására való tanítással segítsék az embereket, de ennek a feladatnak sajnos nem tettek eleget. Jézus bírálata keményen hangzik feléjük: „Elzárjátok a mennyek országába vezető utat az emberek elől. Ti magatok nem mentek be oda, és azokat sem engeditek odajutni, akik be szeretnének menni.” Jézus ítélete szerint a törvénytudók munkássága egyáltalán nem hatékony, nem szolgálja a jó célt, hanem kifejezetten káros. Az embereket nem segítik abban, hogy közeledjenek Istenhez és helyes módon fejezzék ki tiszteletüket iránta, hanem valójában eltávolítják őket Istentől.
Csak akkor vagyok képes másokat támogatni az üdvösségre jutásban, ha én magam is erre törekszem. Elsősorban nem szavaimmal, hanem életpéldámmal segíthetek másoknak.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm neked mindazt, amivel mindennap elhalmozol jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire csak képes vagyok, szeretlek téged mindenek fölött!


2016. augusztus 21., vasárnap

Szent Anna 27.



Szent Anna, üldözést szenvedők oltalmazója,
 


Törekedjetek: törjétek magatokat Isten felé
 
Áldott legyen a buzgalom, mely Isten karjába vezet! Áldott legyen a lemondás erről az egynéhány nyomorult dologról, amely ily magas méltósághoz juttat! Gondoljátok csak meg, hogy ha egyszer az Úr karjain hordoz benneteket, mit törődtök ti majd akkor azzal, ha az egész világ kígyót-békát kiált reátok! Elég hatalmas Ő arra, hogy bárkivel szemben is megvédelmezzen benneteket. Egy szavába került és a világ meg volt teremtve. Ha Ő valamit akar, az már meg is van téve. Hiszen, ha csak az Ő szeretteinek lelki érdeke nem kíván mást, még beszédbe is ereszkedik velök! Akit Ő egyszer szeret, azt nagyon szereti. És mi, testvéreim, vajon miért nem mutatnók ki iránta szeretetünket, amennyire csak tőlünk telik? Gondoljátok meg, micsoda csere az, ha a mi szeretetünket adjuk oda az Övéért! Ő mindenható, mi pedig önmagunktól nem tehetünk semmit, s csak arra vagyunk képesek, amihez Ő ád erőt. Mert hiszen végre is, mit teszünk mi Teéretted, Uram Teremtőm? Úgyszólván semmit; olykor egy kis jószándékot ébresztünk, ez az egész. Ha pedig Ő Szent Felsége azt akarja, hogy azzal, ami semmi, érdemeljük ki azt, ami minden, ne legyünk együgyűek...


Himnusz CCLXV.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.


HIMNUSZ

Isten, világot alkotó,
világot sarkán forgató,
ki napnak ékes fényruhát,
éjnek kegyelmes álmot adsz.
A fáradt test, ha elpihent,
munkára nyerjen új erőt,
a frissült lélek vessen el
búbánatot s aggályokat.
Hálát adunk a tűnt napért,
imádkozunk, ha jön az éj,
s hogy könyörülj a bűnösön,
zsoltárainkkal hódolunk.
Áldjon lelkünk legbelseje,
zengjen a szó, a dallamos,
szeressen minden tiszta szív,
imádjon minden józan ész.
Hogy amikor az éjsötét
elfátyolozza a napot,
hitünk ne érjen vakhomályt,
s ragyogja át az éjszakát.
Hallgass meg, kérünk, jó Atyánk
s Atyánknak egyszülött Fia,
és Szentlélek, Vigasztalónk,
most és örök időkön át! Ámen.