Szent Anna, szükségben levők segítője
Nemzetünk
ünnepel ma. Az ünnep alkalmából több magyar ember kapott különböző állami
kitüntetést. Gondolom azért, amiért nemzetünkért valami fontos dolgot tettek.
Olyan jót, ami dicséretet érdemel, ami példaként állítható ki, és amiért
köszönet jár. Mindezek olyan érdemek, melyek az ember által, az embert
méltatják. Mi lesz ezek közül olyan érdem, ami Isten előtt is megállhat?
Felemlítésre kerülhet? Nem tudjuk. Úgy gondolom, hogy ez személyes ügy,
önvizsgálat dolga, hogy ki – ki hogyan éli meg: mit tettem, ami Isten előtt
érdem lehet? Úgy gondolom, hogy ha bárki is, aki elismerésben részesül, mert a
közösségéért valami jót tett, kicsit többet annál, mint amit meg kell tenni,
mert olyant tett, amit nem szabad elhagyni, az Isten előtt is érdeméül fog
szolgálni!
De,
abban is biztos vagyok, hogy Isten érdeme és a világ elismerése között nincs
összefüggés. Istenünk sokkal érzékenyebben reagál minden olyan tettért, ami az
Ő jó szándékát segíti megvalósítani. Az, jórészt magunkon múlik, hogy mennyire
tesszük magunkat érzékennyé arra, hogy tudatosultan képesek lehessünk az isteni
jót szolgálni.
Ahogy
úgy vélekedek a családról, hogy egyre tudatosabban kell a családnak szolgálni a
személy méltóságát, a világ ellenében, mely minden lehető eszközzel az önző
önmagamért való jót exponálja ki, méltatlanná aljasítva az örök értéket, a
pillanatért cserében, úgy gondolom azt is, hogy az ember, egyedül a
méltóságának tiszteletével lehet képes az isteni jóra is érzékenyé tenni magát.
Az
ember rettenetesen érzékeny műszer. Mégsem mindegy az, hogy mire teszi magát
érzékennyé? A Példabeszédek könyve beszél ma arról, hogy a bölcsesség és az
egyetlen igazság érdekében kell vigyáznom a testem épségére. Ma, alapvetően, az
ember szórakozása az, illetve frusztráltságának enyhítésére fordítja idejét
fitneszfoglalkozásokra, ehhez a megfelelő felszerelésekre, technikákra költ
rengeteg pénz – erre keresünk (!) – ahelyett, hogy olyanra fordítanánk
energiáinkat, időnket, és pénzünket, melyek a másik embert kiegészítik. Bizony,
nem keressük egymás szolgálatát, önérvényesítésünket hajszoljuk, egymás
ellenében, ami, észre sem vesszük, hogy kioltják a mások jóra törekvő
energiáit. Értelemszerűen, ha cselekvésem eredménytelen lesz, az frusztrálttá
tesz! Úgy élünk, ahogy a világ azt diktálja. A rossz orvos sem azért kezel,
hogy meggyógyuljunk, hanem, egyszerűen a tünetet kezeli, azokkal az
eszközökkel, amikre az egészségügy többi szereplői érdekeltté teszik. Önérdek
érvényesítési láncban vagyunk szereplők, mert nem is kutatjuk az isteni jót,
mely a magam helyén az én dolgom volna! Mert minden egyes embernek, meg van a
pillanatban és a térben a maga helye, Isten terve szerint, és Isten szándéka
szerint, úgy, mint a teremtésben együttműködő partnere. De, erről nem veszünk
tudomást, mert mi egymáshoz igazodást tanultunk meg. Richard Rohr próbál
felvilágosítani arról, hogy a világ arra tanít bennünket, hogy külső
tekintélynek feleljünk meg, és ne annak a belső tekintélynek, Aki maga az Isten,
aki Lelkét lehelte belénk, vagyis belső hangok által akar bennünket vezetni. De
ehhez bennem a csendnek kellene megszületni, annak a békességnek, Aki az Isten
rezzenéseire válik érzékennyé. Hogy majd a test, az anyag szolgálatával
válhassak én, az Ember az Isten cselekvőjévé lenni. Ezzel szemben, én, az
ember, gyártok olyan automatikákat, berendezéseket, gépeket, amik az én
érdekemben, engem szolgálnak ki. Én vagyok az Isten, engem szolgáljon a
teremtett világ, én nem akarok senki szolgálatára lenni, és senkinek
kiszolgáltatottá lenni!
Az
ember, aki magáról azt állítja, hogy intellektuel, kultúr lény, intelligens,
jól képzett, civilizált, hárítja magától azt, aki nála intelligensebb,
tiszteletet érdemel, elismerésre méltó lehetne, hogy őt ilyen képességekkel,
karizmákkal, és ekkora szabadsággal ruházta fel. Akkor állíthatjuk azt, hogy
intelligens ez az ember? Vagy, azt kell megállapítanunk, hogy sajnálatra méltó,
amiért öntelt, és rosszul bánik a maga szabadságával? Pontosabban: visszaél
mindazzal, ami lehetősége volna!
Istenem,
Mennyei Atyám, Te, aki mindent látsz, és mindent értesz, Aki minden felett Úr
vagy, segítsd és vezesd az emberiséget a kijózanodásra! Ámen