2016. június 30., csütörtök

Jézus Szíve 28.



Jézus Szíve, benned reménykedők üdvössége, irgalmazz nékünk!

Erény: állandó készség a jóra. Az erények egyik csoportja az isteni erények, a hit, a remény és a szeretet. Ezek tárgya maga Isten. A remény meggyőződés, hogy amit Isten ígért nekünk, azt biztosan elérjük: szemünkkel látjuk majd és átöleljük. Istent, amíg pedig úton vagyunk oda, megkapjuk az üdvösség elnyeréséhez szükséges eszközöket. Az erény tehát nagyon fontos. Aki nem remél, megbántja Istent, mert feltételezi, hogy Isten nem akarja őt komolyan üdvözíteni. Aki pedig elveszti reményét és kétségbeesik, igen súlyosan vétkezik. Miért fordul elő, hogy valaki kételkedni kezd az üdvösségben? Nyilván bűnei, mulasztásai következtében kezdi úgy érezni, hogy ennyi bűn, hanyagság, hálátlanság után Isten megvonja tőle irgalmát. Úgy érzi, Isten is hasonló a hatalmas emberekhez, akik alattvalóiktól megvonják bizalmukat, ha erre tetteikkel rászolgálnak, és ezt a bizalmat nem is adják vissza. Isten önmagában is irgalmas. Jézus külön gyönyörű képet fest erről a tékozló fiú atyjában. (Lk 15,11-32) Ehhez járul még Jézus jó pásztori szeretete: nemcsak nem veti meg az elkóborolt bárányt, de utána jár, keresi, és ha megtalálta, nem veri, hanem szívére öleli és vállán viszi vissza a nyáj közösségébe. (Lk 15,1-7) íme, a Szív, a tökéletes bizalom forrása! 


Himnusz CCXIII.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.


HIMNUSZ

Világfenntartó Istenünk,
te mozdulatlan őserő,
aki a napfény idejét
időszakonként megszabod,
világos alkonyt adj nekünk,
ne áldozzék le életünk,
de szent halál jutalmaként
örök dicsőségedbe vígy.
Add meg, kegyelmes jó Atya,
Atyának egyszülött Fia,
és Szentlélek, Vigasztalónk,
egyetlen Úr, örök király. Ámen.




Ferenc pápa katekézise a szentévi kihallgatáson: az irgalmasság egy életstílus



Ferenc pápa katekézise a szentévi kihallgatáson: az irgalmasság egy életstílus


Ferenc pápa a nyári szünet előtti utolsó szentévi kihallgatáson 

A Szentatya június 30-án, csütörtökön délelőtt tartotta meg a nyári pihenés előtti utolsó jubileumi audienciát. Júliusban szünetelnek a szerda délelőtti általános kihallgatások is. A Szent Péter téren összegyűlt hívekhez intézett katekézisében Ferenc pápa ez alkalommal az irgalmasság műveiről fejtette ki gondolatait.
A Jubileumi év első hónapjaiban sokszor esett szó az irgalmasság műveiről. Ma az Úr arra szólít minket, hogy végezzünk komoly lelkiismeretvizsgálatot. Soha ne felejtsük el, hogy az irgalmasság nem egy elvont szó, hanem egy életstílus. Választhatok, hogy irgalmasként akarok-e élni, vagy sem. Más azonban beszélni az irgalmasságról, és más meg is élni azt – mondta Ferenc pápa, majd Szent Jakab apostol szavait értelmezte (vö. 2,14-17).
A közömbösség képmutatóvá tesz
Az irgalmasság önmagában holt, konkrét tettek nélkül. Az irgalmasságot szüntelen dinamizmusa tartja életben, vagyis hogy a testi-lelki szükségben szenvedők segítségére sietünk. Az irgalmasságnak van szeme, hogy lásson, van füle, hogy halljon és van keze, hogy felemeljen. A mindennapi élet lehetővé teszi, hogy kézzelfoghatóan megtapasztaljuk azokat a szükségleteket, amelyek a legszegényebbeket sújtják. Az a mi feladatunk, hogy vegyük észre számos testvérünk szenvedését, fordítsunk rájuk különleges figyelmet. Olykor a szegénység drámai helyzetei előtt haladunk el és úgy teszünk, mintha nem érintene bennünket. Minden ugyanúgy megy tovább, mintha semmi sem történt volna. A közöny végül képmutatóvá tesz bennünket, anélkül, hogy észrevennénk, egyfajta spirituális letargiához vezet, amely érzéketlenné teszi a lelket és meddővé az életet. Ferenc pápa rögtönzött szavakkal egészítette ki katekézisét: „Az emberek, akik úgy élnek, hogy nem veszik észre mások szükségleteit, nem látják számos spirituális és anyagi szükségleteiket, olyan emberek, akik nem élnek. Emberek, akik nem használnak másoknak. Ugye emlékeztek? Aki nem azért él, hogy szolgáljon, annak fölösleges élnie”.
Jézus tanítása: az éhezőnek enni kell adni! Ez alól nincs kibúvó
„Milyen sok aspektusa van Isten irántunk való irgalmasságának! Ugyanakkor hány arc fordul felénk, hogy irgalmasságot nyerjen. Aki megtapasztalta saját életében az Atya irgalmasságát, nem maradhat érzéketlen a testvérek szükségleteivel szemben. Jézus tanítása, amely a kihallgatás kezdetén elhangzott (Mt 25,31-46), nem ad menekülési lehetőséget: éheztem és ennem adtatok; szomjaztam és inni adtatok; mezítelen, menekült, beteg voltam, börtönben voltam és ti segítséget nyújtottatok (vö. Mt 25,35-36). Nem kereshetünk kibúvót egy éhező láttán: enni kell neki adni. Ezt Jézus mondja! Az irgalmasság művei nem elméleti fogalmak, hanem konkrét tanúságtételek. Arra köteleznek, hogy munkához lássunk a szenvedés enyhítésére”.
Globalizált világunk változásai következtében megsokszorozódtak az anyagi és spirituális szegénység egyes fajtái. Adjunk tehát teret a „szeretet fantáziájának”, hogy új cselekvési modelleket valósítsunk meg. Ezáltal az irgalmasság útja egyre konkrétabbá válik. Tehát az a feladatunk, hogy éber őrszemek legyünk, nehogy a jólét kultúrája által kitermelt szegénységgel szemben a keresztények tekintete meggyengüljön és képtelen legyen a lényegre összpontosítani.
A lényegre összpontosítani azt jelenti, hogy minden szenvedőben Jézust látjuk meg
Ferenc pápa ekkor ismét rögtönzött szavakkal fordult a kihallgatás résztvevőihez: mit jelent a lényegre összpontosítani? Azt, hogy Jézusra tekintünk, Jézust látjuk meg az éhezőben, a bebörtönzöttben, a betegben, a mezítelenben, a munkanélküliben, akinek el kell tartania családját. Azt, hogy Jézust látjuk meg ezekben a testvéreinkben; aki magányos, aki szomorú, aki téved és tanácsra van szüksége. Jézus ezeket a cselekedeteket kéri tőlünk: vegyük észre bennük Jézust. Miért? Mert Jézus mindnyájunkra így tekint”.
A pápa hálája Istennek és köszönete Örményország vértanú népének
A jubileumi kihallgatáson Ferenc pápa szólt Örményországban tett látogatásáról. Azt a nemzetet kereste fel, amely elsőként vette fel a kereszténységet a negyedik század elején. Az örmény nép, hosszú történelme során vértanúként tett tanúságot a keresztény hitről. A Szentatya hálát adott Istennek ezért az utazásért, valamint köszönetét fejezte ki az Örmény Köztársaság elnökének, II. Karekin katholikosznak, a katolikus pátriárkának és püspököknek, az egész örmény népnek azért, hogy a testvériség és béke zarándokaként fogadták.
Ősi keresztény gyökerek megerősítése, bátorítás a békére
A Szentatya utalt rá, hogy három hónap múlva, ha Isten is úgy akarja, újabb utazást tesz, ezúttal a Kaukázus térségének másik két országát, Grúziát és Azerbajdzsánt keresi fel.
„Kettős ok miatt fogadtam el ezeknek az országoknak a meglátogatását” – mondta Ferenc pápa. „Egyrészt a térségben jelenlévő ősi keresztény gyökerek érvényrejuttatása szempontjából – mindig a többi vallással és kultúrával való párbeszéd lelkülete szerint – másrészt a remény és a béke ösvényeinek bátorítása céljából. A történelem arra tanít bennünket, hogy a béke útja nagy kitartást és folyamatos lépéseket igényel, kezdve a kis lépésektől, amelyeket apránként kell növelni, kölcsönösen közeledve a másik felé. Éppen ezért azt kívánom, hogy mindenki és minden egyes ember járuljon hozzá a békéhez és a kiengesztelődéshez.”
A keresztények feladata: a testvéri szeretetközösség megerősítése
A keresztények arra kaptak meghívást, hogy megerősítsék egymás között a testvéri szeretetközösséget, hogy tanúságot tegyenek Krisztus evangéliumáról, és hogy kovász legyenek egy igazságosabb és szolidárisabb társadalomban. Ezért az örményországi apostoli látogatásban teljes egészében osztozott az Örmény Apostoli Egyház Legfőbb Pátriárkája, aki három napig vendégül látta otthonában Ferenc pápát. Most a Szentatya ismét üdvözletét küldte Örményország püspökeinek, papjainak, szerzeteseinek, szerzetesnőinek és minden hívőjének.
A munka méltóságot ad
A világnyelveken elhangzott összefoglalók és köszöntések után a pápa a Szent Péter téren összegyűlt olasz zarándokokhoz fordult. A Munka Fesztiválja kezdeményezés résztvevőit arra buzdította, hogy mozdítsák elő a munka kultúráját, amely biztosítja a személy méltóságát és a társadalom javát, alapsejtjétől, a családtól kezdve.
Éppen a család az, amely a leginkább szenved a munkaügy rossz helyzete, vagyis a munkanélküliség, az ideiglenes, alkalmi munka következtében. A munkaügyi szakértők feladata nem a segélynyújtás, hanem az előmozdítás, hogy országos és európai szinten az intézmények és a gazdasági döntéshozók közösen törekedjenek a teljeskörű és méltóságteljes foglalkoztatottság célkitűzésének megvalósítására, mivel a munka méltóságot ad – hangzott a pápa felhívása.
Június 30 – a római egyház első szent vértanúinak napja
Végül emlékeztetett rá, hogy ezen a napon tartjuk a római egyház első vértanúinak napját. „Imádkozzunk mindazokért, akik ma is nagy árat fizetnek azért, hogy Krisztus egyházához tartoznak” – kérte a hívek imáit Ferenc pápa.


Évközi tizenharmadik hét csütörtökje



Évközi tizenharmadik hét csütörtökje


Jézus további tevékenységének helyszíne a Genezáreti-tó mellett található Kafarnaum városa. A helyet Máté evangélista Jézus városának nevezi, amit úgy kell értenünk, hogy e helyen feltehetően hosszabb ideig tartózkodott, illetve időnként visszatért ide. Kafarnaumban feltehetően Péter apostol háza volt az otthona.
Az evangéliumi jelenet egy béna ember meggyógyítását írja le. Három szempontot érdemes megemlítenünk az eset kapcsán. Az első a hit fontossága. Jézus azért tesz csodát a beteggel, mert látja azok hitét, akik eléje viszik őt. Bizonyos értelemben tehát a csoda a hit megjutalmazása. A másik szempont, hogy megjelennek Jézus ellenfelei is, akik ellenvéleményüket hangoztatják. A hittel érkezők és kérők mellett tehát jelen vannak azok is, akikben hitetlenség lakozik. A harmadik mozzanat az, hogy a testi gyógyuláshoz Jézus hozzá kapcsolja a lelki gyógyulást is, azaz a bűnök megbocsátását. Ezért mondja a betegnek: „Bízzál fiam! Bocsánatot nyernek bűneid!” A gyógyulás után kijelenti, hogy neki, azaz „az Emberfiának hatalma van a földön a bűnök megbocsátására!”
Kéréseimmel azzal a tudattal érdemes Jézushoz fordulnom, hogy ő képes testemet és lelkemet egyaránt meggyógyítani.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Kérlek, Uram, Jézus Krisztus, aki valóságosan és lényegedben jelen vagy a kenyér és a bor színe alatt: táplálj engem, vigasztalj és erősíts engem mindig, különösen utolsó órámon! Engedd, hogy téged, akit most a kenyér fátyola alatt imádok, ez élet után színről színre láthassalak!



2016. június 29., szerda

Jézus Szíve 27.



Jézus Szíve, bűnösök áldozatja, irgalmazz nekünk!

Már korábban is elmélkedtünk arról, hogy Jézus Szíve vétkeinkért engesztelő áldozat. Ennek kapcsán megállapítottuk, hogy az Ószövetség idején Isten által előírt égőáldozatok sem tudták eltörölni az emberek bűneit, csak előre jelezték, hogy jön majd a Megváltó, aki saját testét adja majd Istennek tetsző, minden bűnt eltörlő áldozatnak. Ez a fohász: Jézus Szíve, bűnösök áldozatja, tovább építi bennünk a gondolatsort: Jézus meghalt értünk, bűneink bocsánatát a kereszten megszerezte. Aki él ezzel a lehetőséggel, alkalmazza magára Krisztus érdemeit: hisz, megkeresztelkedik, teljesíti Isten parancsait, teszi a jót egész életében, az üdvözül. Aki ezeket nem teszi, hanyagságával súlyosan vétkezik. Az ilyen hogyan várja, hogy Jézus majd megkönyörül rajta? Vagy általában arra is gondolhatunk, hogy a rendszeresen templomba járók is bűnösök. Mit várhatunk? Ezért imádkozzuk: Jézus Szíve, bűnösök áldozatja, irgalmazz nekünk! Igen, ez a Szív az egyetlen, utolsó menedékünk. Megért minket, és irgalmaz annak, aki kéri.


Himnusz CCXII.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.


HIMNUSZ

Dicsérjük dallal az Urat,
buzgó készséggel lelkesen:
az óra, íme, délre jár
s bennünket imádságra hív.
Ez szent idő: az áldozat,
boldog Bárány, keresztre száll
és híveit megváltva most
dicsőségünket szerzi meg.
E fénytől, mely tűzőn ragyog,
homályba hull a déli ég:
szívjuk szívünkbe lelkesen
kegyelme lángját s erejét.
Dicsérjük őt, ki jó Atyánk,
és egyszülött örök Fiát,
s a Szentlelket, ki vigaszunk
meg nem szűnő időkön át. Ámen.


Az Úr térítse meg az erőszakosok szívét – Ferenc pápa Úrangyala imája és felhívása az isztambuli merénylet kapcsán



Az Úr térítse meg az erőszakosok szívét – Ferenc pápa Úrangyala imája és felhívása az isztambuli merénylet kapcsán


Úrangyala ima Péter-Pálkor 
-
Az Úrangyala elimádkozását követően Ferenc pápa felhívással fordult a Szent Péter téren összegyűlt hívekhez a kedd esti Isztambulban elkövetett brutális terrortámadással kapcsolatban, amely idáig már mintegy 40 ember életét kioltotta, a sebesültek száma meghaladja a 140-et. A pápa arra kérte a híveket, hogy imádkozzanak az áldozatokért, hozzátartozóikért és az egész török népért. „Az Úr térítse meg az erőszakosok szívét és támogassa lépteinket a béke útján” – hangzott a Szentatya fohásza.
Péter és Pál apostolok az egyetemes egyház oszlopai
Szent Péter és Pál apostolok ünnepére utalva a pápa megállapította: „ennek a két apostolnak a hitén alapul Róma egyháza, amely kezdettől fogva védőszentjeiként tiszteli őket. Azonban az egész egyetemes egyház csodálattal néz fel rájuk, két oszlopnak tekinti őket, világosságuk nem csak Róma egén ragyog, hanem Kelet és Nyugat minden hívőjének szívében”.
Péternek és Pálnak köszönhetjük Rómában a keresztény hit elterjedését
Péter és Pál nagyon különböztek egymástól: Péter egyszerű halász, Pál pedig tanítómester volt. De ha ma Rómában ismerjük Jézust, és ha a keresztény hit e térség spirituális örökségének és kultúrájának élő része, ezt a Közel-Kelet e két fiának köszönhetjük. Krisztus iránti szeretetből elhagyták hazájukat és nem törődve a hosszú út nehézségeivel, kockázataival, a velük szembeni bizalmatlansággal, Rómában kötöttek ki. Itt az evangélium hirdetőivé és tanúságtevőivé váltak, vértanúsággal pecsételték meg a hitről és a szeretetről szóló küldetésüket.
Kamatoztassuk az Apostolfejedelmek tanúságtételét
Péter és Pál ma is végigjárják az Örök Város utcáit, bekopognak otthonaink, de mindenekelőtt szívünk ajtaján. Ismét el akarják hozni nekünk Jézust, irgalmas szeretetét, vigasztalását, békéjét. Ma olyan nagy szükségünk van rá! Fogadjuk be üzenetüket! Péter tiszta és szilárd hite, Pál nagy és egyetemes szíve segítenek bennünket abban, hogy örömmel teli, az evangéliumhoz hűséges keresztények legyünk, nyitottak a mindenkivel való találkozásra.
Szűz Mária, a római nép üdvössége oltalmazza az egész világot és az Örök Várost
A Szentatya ismét köszöntötte a délelőtti ünnepi szentmisére érkezett metropolita érsekeket.  Továbbra is örömmel folytassák küldetésüket az evangélium szolgálatában, szeretetközösségben az egész egyházzal és Péter székével, amint ezt az ünnepi szertartáson megáldott palliumok jelképezik. Ferenc pápa szeretettel üdvözölte a Bartolomeosz ökumenikus pátriárka képviseletében Rómába érkezett küldöttség tagjait is, akiknek jelenléte a két egyház közötti testvéri kapcsolatokat fejezi ki. Végül Szűz Mária, a Salus Populi Romani, a római nép üdvössége oltalmába ajánlotta az egész világot és különösen Rómát, hogy mindig gazdag spirituális és morális értékeiben találja meg társadalmi életének, valamint Itáliában, Európában és a világon betöltött küldetésének alapját.


Évközi tizenharmadik hét szerdája



Évközi tizenharmadik hét szerdája


Péter és Pál példája
 
A mai napon Egyházunk Szent Péter és Szent Pál apostolokat ünnepli. Mindketten személyesen kaptak meghívást Krisztustól, megjárták a maguk hol mélységbe süllyedő, hol magasságokba emelkedő lelki útját, s méltók lettek a mennyei korona elnyerésére. Ünnepükön érdemes felidéznünk mindkettőjük első találkozását Jézussal, mégpedig azért, mert az első találkozás élménye gyökeresen megváltoztatja, új irányba állítja életüket.
Péter egyszerű halász volt, aki a Genezáreti-tó partján lévő Kafarnaum városában élt. Eredetileg Simon volt a neve, Jézus adta neki új nevét, amikor új feladattal, az Egyház, a krisztusi közösség vezetésével megbízta. Meghívása napján társaival együtt a hálóikat javították. Jézus odament hozzájuk és követésére hívta Pétert és halásztársait. Jézus nem követet küldött Péterhez, aki átadta a meghívást, nem is messziről kiáltott neki, hanem odament hozzá, közel ment hozzá és így szólította meg őt. Az Úr emberhalászatról is beszél neki, de ennek jelentését kezdetben nem érti. Mindenesetre ennek a találkozásnak olyannak kellett lennie, aminek hatására Péter képes volt felhagyni mesterségével és elindulni az ismeretlen felé. Jézus személyében meglátta azt, akit érdemes követni, s nem késlekedett, hanem azonnal indult. Döntésében minden bizonnyal a bizalom játszik a legnagyobb szerepet, rábízza magát, jövőjét arra, aki meghívta őt követésére.
Szent Pál apostol meghívása jól ismert számunkra. Krisztus követőiben a zsidó vallás ellenségeit látja, ezért üldözni kezdi őket. Váratlan villámcsapásként éri őt a Damaszkusz felé vezető országúton Krisztus hangja, kérdése: „Miért üldözöl engem?” (ApCsel 16,24). Később is szívesen emlékezik vissza erre az eseményre, erre a csodálatos élményre, amely az Úr oldalára, a Krisztusban hívők mellé állította. Ettől kezdve azt tekintette hivatásának, hogy hirdesse Jézus evangéliumát, s ezt haláláig nagy meggyőződéssel teszi.
Péter esetében a meghívást egy személyes kudarc előzi meg. Olyan napon történik, amikor munkájának semmi eredménye sem volt. Egész éjszaka dolgozott, halászott, de egyetlen halat sem tudott fogni. Ekkor arra kéri őt Jézus, hogy mégis induljon és vesse ki újra halászhálóját. Péter ezt válaszolja: „Mester! Egész éjszaka fáradoztunk, és semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót” (Lk 5,5).
Meghívása pillanatában Pál sincs lelki magaslaton. Vallási elvakultság, düh, harag, gyilkos szándék vezeti. Milyen ember az, aki képes másokat üldözni azért, mert más vallás követői? Mekkora indulat és vakbuzgóság vezeti őt! Élete, vallásossága vakvágányra futott, bár ő ezt ekkor még nem érzékeli, nem ismeri fel, hogy helytelenül cselekszik. A Krisztussal való találkozás döbbenti őt rá arra, hogy félresiklott az élete. Ugyanakkor ez a találkozás új irányt szab életének.
A két apostol példája azt mutatja, hogy Jézus számára nincs elveszett ember. Ő a kudarcot megélő és elhibázott életű emberben is lát fantáziát, meglátja azt, hogy nagy dolgokra képesek az ő kegyelmi segítségével. Természetesen együtt kellett működniük az isteni kegyelemmel, hogy szentté válhassanak és életüket egészen Isten szolgálatába állítsák.
Jézus mindannyiunkat meghív egy nagyszerű feladatra: legyünk az ő követői és tanúi!
© Horváth István Sándor
Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te mindannyiunkat meghívsz arra, hogy apostolaid, küldötteid legyünk a világban. Azt kéred tőlünk, hogy hirdessük evangéliumodat és tanúságot tegyünk rólad. Apostoli küldetésünket nem egyedül, hanem közösségben kell teljesítenünk, valódi szeretetközösségben Krisztussal, az Egyházzal és egymással. Csak így válhatunk a szeretet tanúivá, a közösség szolgálóivá. A testvéri szeretet tesz bennünket valódi közösséggé, a szeretet Egyházává, amely jel lehet a világban élők felé, akik talán még személyesen nem ismerik, de szívük mélyén vágyakoznak az isteni szeretet érintésére.



2016. június 28., kedd

Jézus Szíve 26.



Jézus Szíve, békességünk és engesztelődésünk, irgalmazz nekünk!


Amikor Jézus megszületett a betlehemi barlangistállóban, a mélyen alvó világnak boldog angyalok hozták a jó hírt a pásztoroknak: „Ne féljetek! Nagy örömöt hirdetek nektek és az egész népnek: Ma születetett az Üdvözítő Dávid városában. Ő a Messiás és az Úr. Ez a jele: Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve. Hirtelen nagy mennyei sereg vette körül az angyalt. Dicséretet énekeltek az Istennek: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek” (Lk 2,10-14) hogy pedig valóban a Kisded személy szerint az emberek békessége, azt hatszáz évvel korábban megüzente az Úr Mikeás prófétával:”Te, efratai Betlehem, kicsiny vagy ugyan Júda ezrei közül, mégis belőled származik, aki kormányozni fogja népemet, Izraelt  és Ő maga lesz a béke” (Mik 5,1-4) tehát nem csupán békét hoz! Ahol tehát béke kellene, ott előbb hívják Jézust! Fordítva nem megy. Eleven példa rá a Szentföld. A békességet mindig bűn, irigység, gyűlölet teszi tönkre. Ahol így elvesztették a békét, ott ki kell előbb engesztelődni. Ehhez viszont erő, hatalmas erőfeszítés szükséges. Jézus tudja csak igazán biztosítani ezt a lelkierőt. Ő maga hívta fel erre a figyelmet: „Nálam nélkül semmit sem tehettek”. Mennyire kellene hazánkban is a kiengesztelődés, ehhez Jézus ereje, sőt maga Jézus. Úgy látom, ezt kijelenteni kevesen merik. Kell az imádság, de kell ez a hitvallás is! 


Himnusz CCXI.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.


HIMNUSZ

Most jöjj, Szentlélek, szállj közénk,
Atyát s Fiút ki egybekötsz,
szívünket, kérünk, töltse be
kegyelmed égi ereje.
Száj, nyelv, ész, érzék és erő
zengjen hitvalló éneket,
a lánggal égő szeretet
gyújtson tüzével szíveket.
Hadd ismerjük meg az Atyát,
és értsük általad Fiát,
s ki mindkettőjük Lelke vagy,
higgyünk örök időkön át. Ámen.




Ferenc pápa az ortodoxokhoz: Fogjunk össze a szenvedőkért, ne dédelgessük sérelmeinket



Ferenc pápa az ortodoxokhoz: Fogjunk össze a szenvedőkért, ne dédelgessük sérelmeinket


Szent Péter és Pál liturgikus ünnepe alkalmából évről évre elküldi képviselőjét a konstantinápolyi ökumenikus pátriárka Rómába. Ennek megfelelően az ünnepet megelőző napon, június 28-án délelőtt Ferenc pápa fogadta az ortodox küldöttséget, és beszédet intézett hozzájuk.


A pápa kiemelte, hogy a katolikus egyház idén az irgalmasság rendkívüli szentévét ünnepli. Isten felénk irányuló irgalmassága olyan kötelék, amely szorosan összefűzi a katolikusokat és az ortodoxokat, és ez kell hogy meghatározza az ökumenikus kapcsolatokat. Ha együtt akarjuk hirdetni Isten irgalmasságának csodáit a világnak, akkor nem dédelgethetünk magunkban sérelmeket, vetélkedést, bizalmatlanságot, haragot. Maga az irgalmasság szabadít meg minket a konfliktusok által megpecsételt múlttól, és megnyit minket a jövő előtt, amely felé a Szentlélek vezet minket.

A katolikus–ortodox teológiai párbeszéd jelentősen hozzájárul az egység útjában álló akadályok felszámolásához – állapította meg a pápa, majd köszönetet mondott a jelen lévő Metód metropolitának, aki az észak-amerikai katolikus–ortodox teológiai tanács társelnöke. Örömre ad okot, hogy a katolikus–ortodox párbeszédért felelős nemzetközi vegyes bizottság szeptemberben újra összeül. A Szentatya így fogalmazott: Imádkozzunk az Úrhoz, hogy értékes munkájuk gyümölcsöző legyen. A pápa imáiba foglalja a bizottság ortodox társelnökét, Jób érseket, és háláját fejezi ki János pergamoni metropolitának, aki éveken át odaadással és hozzáértéssel végezte ezt a kényes feladatot.

Ferenc pápa köszönetet mondott Istennek, amiért áprilisban Bertalan pátriárkával és Jeromos athéni érsekkel együtt elmehetett a görögországi Leszbosz szigetére, hogy találkozzon az odaérkező menekültekkel és migránsokkal. Nagyon megrendítő volt látni az elkeseredést az emberek arcán, imádkozni a tengerbe veszett áldozatokért. Mindez megerősítette, hogy még sokat kell tennünk embertestvéreink érdekében, hogy biztosítsuk számukra a méltóságot és az igazságos bánásmódot. Nagy vigaszt jelentett a szomorúságban Bertalan pátriárka és Jeromos athéni érsek emberi és lelki közelsége. A Szentlélek vezetésével egyre inkább tudatosul a katolikusokban és az ortodoxokban a közös felelősség a rászorulók iránt, híven Jézus Krisztus evangéliumához. Saját keresztény hitelességünket érinti e felelősség közös felvállalása. Ezért a pápa konkrét együttműködésre biztatja a katolikusokat és az ortodoxokat a szenvedő emberiség szolgálatában.

Ferenc pápa végül szólt a nemrég véget ért krétai összortodox zsinatról, amelyen megfigyelőként képviselte a Szentszéket Kurt Koch bíboros és Brian Farrell püspök, a Keresztény Egység Előmozdításának Pápai Tanácsa elnöke, illetve annak titkára. Imádkozzunk, hogy a Szentlélek segítségével bőséges gyümölcsöt teremjen e történelmi esemény az egész egyház javára – mondta végül a pápa a konstantinápolyi ökumenikus patriarkátus küldöttségének.



Évközi tizenharmadik hét keddje



Évközi tizenharmadik hét keddje


Az evangéliumi jelenet helyszíne a Galileai-tó (Galileai-tenger), amelynek közelében hangzott el egykor Jézus hegyi beszéde. Az Úrnak az a szándéka, hogy átkeljen tanítványaival a túlsó partra, de átkelésüket a hirtelen támadt vihar megnehezíti. A tanítványok halálfélelme érthető. Jézus ekkor lecsendesíti a viharos tengert, cselekedete megnyugtatja tanítványait is.
A jelenet egyrészt egy valóságos esemény leírása, másrészt olyan példázat, amely a közösség jövőbeli sorsát mutatja be. A mi számunkra a második szempont hordoz tanulságokat. A krisztusi közösség a történelem folyamán nem mentes a különféle veszélyektől, támadásoktól. Ezt látván, illetve ezeket megtapasztalván a közösség egyes tagjaiban esetleg megrendülhet a hit. E nehéz helyzetekben ajkunkról elhangzik a kérés: „Uram, ments meg minket!” Így kérték Mesterüket egykor a tanítványok és így fohászkodunk mi is az Úr segítségéért. Talán azt is gondoljuk, hogy Isten nem figyel gondjainkra, nem látja a minket érő fenyegetéseket és veszélyeket, mert „alszik,” késlekedik. Lehet, de akkor is velünk van, egy bárkában utazik velünk. Bármikor hozzá siethetünk és kérhetjük: „Uram, ments meg minket!” Kérjük bátran és bizalommal tőle, hogy hárítsa el a veszélyeket és nyugtassa meg szívünket!
© Horváth István Sándor
Imádság:

Istenünk, te felbecsülhetetlen ajándékot helyeztél életünkbe. Mindenkinek fölajánlod a lehetőséget, hogy jelenléted fényének tükre lehessen. A Szentlélek által szereteted szándékát nem kőtáblákra, hanem szívünk mélységeibe vésed. Lelkünket betöltő békességed által képessé teszel minket arra, hogy szebbé tegyük mindazok életét, akiket reánk bíztál.
 


2016. június 27., hétfő

Jézus Szíve 25.



Jézus Szíve, életünk és feltámadásunk, irgalmazz nekünk! 

Senki sem tudja megmondani, mi is az élet. Csak azt tudjuk, hogy milyen az élet. Mi magunk is élünk, mégpedig megvan bennünk az élővilág minden szintje. A vegetatív életé: ha már élünk, táplálékot tudunk felvenni, azt be tudjuk építeni szervezetünkbe, ki tudunk fejlődni testileg, és a fajfenntartásra is alkalmas lesz a felnőtt. Megvan bennünk a szenzitív élet is, hiszen rendelkezünk érzékszervekkel. Mivel pedig van szellemi lelkünk, van szellemi életünk is: tudunk gondolkodni és akarni. Mi istenhívők tudjuk, hogy minden létező, az élet is Isten ajándéka. A teremtés előtt döntött úgy az Atya, hogy minden teremtendő teremtménynek a minta oka a Fiúisten jövendő emberi természete lesz. Majdani teste a fizikai, emberlelke pedig a szellemi létezőké, emberlelkeké és angyaloké. Tehát már akkor ránk sugárzott a szeretet, amely a megtestesülésben konkrét központot kapott a Szentséges Szívben. Mivel Isten eredeti szándékát keresztezte, nagy ajándékait, köztük a halhatatlanságot is elvesztette az első emberpár, a megtestesült Igének vállalnia kellett a megváltást, ennek nagy eszközét, a halált is, végtelen szeretete feltámadása örömét is megosztotta velünk, erőt ad a feltámadásra is. Így a Szentséges Szív valóban életünk és feltámadásunk. Szeretjük érte? 


Himnusz CCX.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.


HIMNUSZ

Ó, boldog János, magas érdemekben
és erényben dús, makulátlanul nagy,
vértanú hős vagy, remete is voltál,
nagynevű hírnök.
Van, kit harmincas fonatú füzérrel,
mást kétszer többel koronáz erénye,
százszor hajt hármas koronád teneked
drága gyümölcsöt.
Érdemeidben bizakodva kérünk,
hogy szívünk-lelkünk igazítva műveld,
rút kevélységünk hegyeit lehordva
töltsd ki lapályát,
hogy a Megváltó, közeledve hozzánk,
már kisimított utakat találjon,
és a lelkünkben akadályt ne érjen
isteni lépte.
Ó, te Egy-Három, kit egek dicsérnek,
vedd a mi szívünk imahódolatját,
és tekints most is megbocsátó szívvel
gyermekeidre! Ámen.


Ferenc pápa a Khor Virap-i monostorban: a béke fehér galambjai az Ararátnál



Ferenc pápa a Khor Virap-i monostorban: a béke fehér galambjai az Ararátnál


II. Karekin és Ferenc pápa fehér galambokat engednek el az Ararát irányába 

„Boldog vagyok, hogy fölkerestem Örményországot, azt az országot, amely elsőként vette föl a keresztény hitet, és mindenkinek köszönetet mondok a szíves fogadtatásért” – Ferenc pápa vasárnap ezt az üzenetet tette közzé a Twitteren utazása lezárásakor. A búcsúszertartásra az örmény fővárosban, Jerevánban került sor Szerzs Szargszjan elnök, II. Karekin katholikosz és a katolikus püspökök jelenlétében. A pápa repülőgépe 20.30-kor érkezett meg Róma Ciampino repülőterére.
Az örményországi látogatás egyik utolsó programjaként a Szentatya ellátogatott a Khor Virap-i monostorba.
A monostor története
Megvilágosító Szent Gergely (257 – 331.) Örményország apostola és első püspöke. A királyi családból származó Gergelynek fiatalon el kellett menekülni hazájából és a Római Birodalom területén, Cezáreában (Kaiszarea) tanult. Itt ismerkedett meg a kereszténységgel, itt szentelték diakónussá, később pedig az örmények püspökévé is. Visszatérve Örményországba hozzákezdett a keresztény hit terjesztéséhez. Azonban mint a lázadó Anak herceg fia, nem kívánatos személy volt az örmény királyi udvarban, ahol Tiridatész király ráadásul keresztényellenes volt, ehhez hozzájárult még a keresztényüldöző Diocletianus császárral fenntartott jó kapcsolata is. Az örmény király kiadta a császárnak a római birodalomból elmenekült keresztényeket, vagy éppen maga végeztette ki őket. Így aztán Szent Gergelyt is elfogták, a király színe elé vezették, ahol hittagadásra akarták kényszeríteni, de sikertelenül, mert Gergely nem tagadta meg a hitét. Ezért a király parancsára ezután egy mély verembe (örményül Khor Virap, innen a kolostor neve) vetették és súlyos kínzásokat szenvedett el.
Tizennégy évet töltött a hat és fél méter mély kút fenekén, míg végül az időközben súlyosan megbetegedett Tiridatész király kérte a segítségét. Szent Gergely meggyógyította a királyt, aki aztán megtért, megkeresztelkedett és a népét is keresztény hitre segítette a „Megvilágosító” segítségével. Szent Gergely térítéseit befejezve elvonult a pusztába, ott Isten előtt kedves életet élt és 331-ben halt meg. A börtön-kút fölé az V. században monostort emeltek, amely az örménység legszentebb helye. Az idős és beteg II. János Pál pápa 2001. szeptember 27-én örményországi apostoli útja során felkereste Khor Virap monostorát. Ma az egész országból zarándokolnak ide. 1679-ben heves földrengés pusztított itt, amely után részben újjáépítették a kolostort. Kiegészítéseket is eszközöltek rajta, mint például az 1800-ban emelt harangtorony. A monostor az örmény apostoli katholikosz joghatósága alatt áll.
Ima és fehér galambok a békéért
Ezen a helyen imádkozott most együtt Ferenc pápa és Karekin pátriárka:
„Krisztus, Istenünk, életvezetőnk és békeadónk, vezess minket igazságosan lépteid útján, hogy irgalmad segítségével derűsen érjük el az élet és az üdvösség kikötőjét, mert te vagy a mi segítségünk és a mi Üdvözítőnk; tied minden tisztelet, hatalom és dicsőség, most és mindörökké. Ámen”.
Ezután két fehér galambot engedtek el, a béke és a tisztaság jelképeként az Ararát irányába, mely Örményország szimbóluma és ma török területen magasodik, s ahol a hagyomány szerint Noé bárkája kikötött az özönvíz után. A pápa egy ezüstből és üvegből készült lámpát ajándékozott a monostornak, melyen egy örmény kereszt látható és Szent Gergely fogságára emlékezik.


Évközi tizenharmadik hét hétfő




Évközi tizenharmadik hét hétfő



Az ószövetségi időkben több, mint 600 parancs szabályozta a zsidó emberek vallási és társadalmi életét. A törvények ezen sokasága és bonyolultsága teret engedett annak, hogy a különféle tanító iskolák vezetői és képviselői egymással vitatkozzanak a parancsok értelmezéséről, felosztásáról vagy sorrendjéről. A fontossági sorrend felállításának hátterében az az igény húzódott meg, hogy a gyakorlatban könnyebben lehessen mérlegelni, melyik törvényt kell előnyben részesíteni, ha esetleg ellentmondással találkozik valaki. Szinte mindennapos téma lehetett tehát az, hogy ki lehet-e mondani bármelyik törvényről is, hogy az a legfontosabb.
Egy ilyen vitába akarja bevonni Jézust egy farizeus, miként erről a mai evangélium szól. Máté evangélista „alattomos szándékot” lát a kérdezés mögött, a farizeus próbára akarja tenni Jézust, vajon mennyire ismeri jól a mózesi törvényeket. Aki ugyanis tanítja az embereket, annak jól kell ismerni a törvényeket és parancsokat. A kérdésre Jézus semmi újat nem mond, csupán idézi a Második Törvénykönyvből az Isten iránti szeretet parancsát (vö. MTörv 6,4-5) és mellé állítja a felebaráti szeretetről szóló parancsot a Leviták könyvéből (vö. Lev 19,18).
A szeretetnél nincs fontosabb az ember számára. Szeressük Istent és embertársainkat!
© Horváth István Sándor
Imádság:

Szentséges Atyánk, szenteld meg életünket! Kísérj minket hatalmaddal, hogy tanúsíthassuk: te, aki mindenek forrása vagy, egyedüli forrása vagy a szeretetnek és a szabadságnak. Köszönjük neked az Istennek szentelt élet ajándékát, mely a hitben téged keres, s a maga egyetemes küldetésében mindenkit arra hív, hogy a hozzád vezető utat járja.
 


2016. június 26., vasárnap

Jézus Szíve 24.



Jézus Szíve, minden vigasztalás kútfeje, irgalmazz nekünk!

Vigasztalásnak mondjuk azokat a kedves, sajnálkozó szavakat, amelyekkel szenvedő embertársaink fájdalmát igyekszünk enyhíteni. Ezek lehetnek üres, kongó kifejezések, amelyeket az udvariasság ad ajkunkra, de tudjuk, hogy ezektől semmi sem változik. A tény tény marad, a sérült szív pedig nem gyógyul tőlük. Jézus Szíve viszont valódi vigasztalás forrása. Önmagára tud mutatni: nézz rám! Jó szívvel elvállaltam érted minden szenvedést. Atyám ezért minden fölé emelt, minden tiszteletet elnyertem égen és földön. Ha te is elfogadod Atyám akaratát, téged is örök örömökben részesít. Amit pedig elvesztettél hitedért, azt százszorosan visszakapod az örök boldogságban.


Himnusz CCIX.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.


HIMNUSZ

Zsenge korodban a zsivajt kerülve
puszta odvába menekült a lelked,
hogy megóvd élted a világ bűnétől,
s tiszta maradhass.
Ifjú juhok vagy teve durva szőre
fedte a tested hideg éjek ellen,
kortyot ér nyújtott, eledelt a sáskák
s erdei méhek.
Próféták gyakran a jövőbe látva
zengtek a Szentről, aki eljövendő.
Ám te ujjaddal mutatod meg őt: az
isteni Bárányt.
E kerek földön sosem volt oly áldott
szent, miként János, hiba nélkül élő,
s így a föld bűnét lemosni a vízben
érdemesült ő.
Hármas-egy Isten, neved áldja minden:
ég dicsér, s mi is, kiket a bűn még nyom,
kérünk, irgalmazz, bűneink bocsásd meg,
s vedd a szívünket! Ámen.


Ferenc pápa és II. Garegin közös nyilatkozata a két egyház kapcsolatáról és közös célkitűzéseiről



Ferenc pápa és II. Garegin közös nyilatkozata a két egyház kapcsolatáról és közös célkitűzéseiről


Június 26-án, vasárnap délután négy órakor a jereváni Apostoli Palotában Ferenc pápa és II. Garegin, minden örmény katholikosza közös nyilatkozatot írt alá a két egyház kapcsolatáról és közös célkitűzéseiről.


„Ma Szent Ecsmiadzinban, minden örmény spirituális központjában mi, Ferenc pápa és II. Garegin, minden örmény katholikosza elménket és szívünket hálaadásban emeljük fel a Mindenható Istenhez azért, hogy az Örmény Apostoli Egyház és a Katolikus Egyház között szüntelenül növekedik a közelség a hitben és szeretetben, az evangéliumi üzenetről tett közös tanúságtételben, a viszályoktól sújtott és vigaszra, reményre vágyó világban.

Dicsőítjük a Legszentebb Szentháromságot, az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, hogy lehetővé tették számunkra, hogy találkozzunk Ararát bibliai földjén, amely arra emlékeztet, hogy Isten mindig védelmezőnk és üdvözítőnk kíván lenni. Lelkünkben örömmel emlékezünk rá, hogy 2001-ben, 1700. évfordulóján annak, hogy a kereszténységet Örményország vallásának hirdették ki, Szent II. János Pál meglátogatta Örményországot, és tanúja volt az Örmény Apostoli Egyház és a Katolikus Egyház közötti szívélyes és testvéri kapcsolatok új fejezetének. Hálásak vagyunk azért a kegyelemért, hogy együtt lehettünk a Szent Péter-bazilikában bemutatott ünnepélyes liturgián Rómában 2015. április 12-én, ahol elköteleztük magunkat, hogy ellenállunk a diszkrimináció és az erőszak minden formájának, és megemlékeztünk annak az áldozatairól, amiről Őszentsége II. János Pál és Őszentsége II. Garegin közös nyilatkozata így szólt: „másfél millió örmény keresztény kiirtása, amire általában úgy utalnak, mint a huszadik század első népirtása”. (2001. szeptember 27).

Dicsőítjük az Urat, hogy ma a keresztény hit ismét vibráló valóság Örményországban, és küldetését az örmény egyház az egyházak közötti testvéri együttműködés lelkületével végzi, támaszt nyújt a híveknek a szolidaritás, igazságosság és béke világának építésében.

Ugyanakkor szomorú tanúi vagyunk egy óriási tragédiának, amely szemünk előtt zajlik: számtalan ártatlan embert megölnek, kitelepítenek vagy fájdalmas és bizonytalan száműzetésbe kényszerítenek tovább folytatódó etnikai, gazdasági, politikai és vallási alapú konfliktusok a Közel-Keleten és a világ többi részén. Ennek eredményeként vallási és etnikai kisebbségek üldöztetés és kegyetlen bánásmód célpontjaivá váltak, egészen odáig menően, hogy a vallási meggyőződés miatti szenvedés napi valósággá vált. A vértanúk mindegyik egyházhoz tartoznak, és szenvedésük a „vér ökumenizmusa”, amely túlmutat a keresztények közötti történelmi megosztottságon, mindnyájunkat arra szólítva, hogy mozdítsuk elő Krisztus tanítványainak látható egységét.

Ma a szent Apostolok, Péter és Pál, Tádé és Bertalan közbenjárására imádkozunk, hogy változzon meg a szívük mindazoknak, akik ilyen bűntetteket elkövetnek, és azoknak, akiknek módjukban van megállítani az erőszakot. Erőteljesen kérjük a nemzetek vezetőit, hogy hallgassák meg emberek millióinak kérelmét, akik békére, igazságosságra vágynak világszerte, akik kérik, hogy tartsák tiszteletben az Isten által adott jogaikat, akiknek sürgető szükségük van kenyérre, nem pedig puskákra.

Szomorú tanúi vagyunk a vallás és a vallási értékek fundamentalista ábrázolásának, amit arra használnak fel, hogy indokolják a gyűlölet, a diszkrimináció és az erőszak terjesztését. Elfogadhatatatlan ezeknek a bűntetteknek a vallási alapon történő igazolása, „Isten ugyanis nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek az Istene” (1Kor 14,33). Ezen túlmenően, a vallási különbözőségek tiszteletben tartása szükséges feltétele a különböző etnikai és vallási közösségek békés együttélésének. Éppen mivel keresztények vagyunk, arra kaptunk meghívást, hogy keressünk és megvalósítsunk olyan ösvényeket, amelyek a kiengesztelődéshez és a békéhez vezetnek. Ebben a vonatkozásban kifejezzük reményünket, hogy Hegyi-Karabah és környékének problémáit is békésen oldják meg.

Emlékezve arra, amit Jézus tanított tanítványainak, amikor azt mondta: „Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek” (Mt 25,35-36), arra kérjük egyházaink híveit, hogy tárják ki szívüket és karjukat a háború és a terrorizmus áldozatai, a menekültek és családjaik előtt. Emberségünk, szolidaritásunk, részvétünk és nagylelkűségünk lényege forog kockán.
Ezt csak akkor tudjuk megfelelően kifejezésre juttatni, ha azonnal és a gyakorlatban elkötelezzük magunkat erőforrásaink felhasználására. Elismerjük, hogy mindennek megvalósítása már folyamatban van, de hangsúlyozzuk, hogy sokkal többre van szükség a politikai vezetők és a nemzetközi közösség részéről, hogy biztosítsák mindenkinek a békében és biztonságban éléshez való jogot, a jogrendet, a vallási és etnikai kisebbségek védelmét, hogy küzdjenek az emberkereskedelem és -csempészet ellen.

A társadalom széles rétegeinek szekularizációja, elidegenedése a spirituálistól és az istenitől elkerülhetetlenül az emberről és az emberi családról alkotott deszakralizált, a szentségtől megfosztott, materialista nézethez vezet. Ebben a vonatkozásban aggaszt bennünket a család válsága sok országban. Az Örmény Apostoli Egyház és a Katolikus Egyház osztozik a családra vonatkozó nézeteiben. A család házasságon alapul, egy férfi és egy nő közötti szabad döntésen alapuló és hűséges szerelem aktusa.

Örömmel állapítjuk meg, hogy a keresztények közötti továbbra is fennálló megosztottság ellenére sokkal világosabban látjuk azt, ami egyesít bennünket, mint azt, ami elválaszt. Ez az a szilárd alap, amelyen Krisztus egyházának egysége majd megnyilvánul, az Úr szavainak megfelelően: „hogy egyek legyenek” (Jn 17,21). Az elmúlt évtizedekben az Örmény Apostoli Egyház és a Katolikus Egyház közötti kapcsolatok sikeresen új szakaszba léptek, amelyet megerősítettek kölcsönös imáink és közös erőfeszítéseink, hogy leküzdjük korunk kihívásait. Ma meg vagyunk győződve kapcsolataink előmozdításának döntő fontosságáról, elkötelezve magunkat egy mélyebb és határozottabb együttműködésre, nem pusztán a teológia terén, hanem az imában és a helyi közösségek tevékeny együttműködése szintjén, a teljes szeretetközösség és az egység konkrét kifejezésének távlatában.

Arra sürgetjük híveinket, hogy összhangban munkálkodjanak a társadalomban a keresztény értékek előmozdítása terén, amelyek valóban hozzájárulnak az igazságosság, a béke és az emberi szolidaritás civilizációjának építéséhez. A kiengesztelődés és a testvériség ösvénye nyitva áll előttünk. Bárcsak a Szentlélek, aki elvezet minket a teljes igazságra (vö. Jn 16,13), támogatná minden hiteles erőfeszítésünket a szeretetközösség hídjainak építésére.

Szent Ecsmiadzinból minden hívőnket arra szólítjuk fel, hogy csatlakozzon imáinkhoz, Szent Nerszész szavaival: „Megdicsőült Urunk, fogadd el szolgáid könyörgéseit, és kegyesen teljesítsd könyörgésünket, Isten Szent Anyja, Keresztelő János, Szent István első vértanú, Világosító Szent Gergely, a szent apostolok, próféták, hittudósok, vértanúk, pátriárkák, remeték, szűzek, minden égi és földi szented közbenjárására. Neked pedig, ó, osztatlan Szentháromság, dicsőség és imádás mindörökkön örökké, Ámen.”