Hívom
a családokat 2016 júniusában – Bíró László püspök levele
Hívom
a családokat, házaspárokat, jegyeseket és szerelmeseket, a családokat szerető
szerzetes- és paptestvéreket, és mindenkit, aki a család és az élet mellett
áll!
A társaság vidám falatozása és beszélgetése közben az egyik férfi megjegyezte:
„A házigazdáék süteménye olyan finom, hogy ez számomra valóságos válóok; az én
drága kis feleségem ugyanis huszonkét évi házasságunk alatt még egyszer sem
volt képes ilyen süteményt produkálni!” „Hát, ami igaz, az igaz – vette át a
szót az érintett feleség elvörösödve –, eddig még nem sikerült olyat sütnöm,
amit az én drága férjem megdicsért volna. Viszont remekül tud kritizálni,
ledorongolni, de elvárja, hogy ha néhány szál hervadóban lévő virággal meglep,
akkor én ódákat zengjek az ő kifinomult ízléséről.” „Ja, kedves barátaim –
szólalt meg a társaság egy másik férfi tagja –, a házasság nem könnyű műfaj,
nem csak a mézeshetekből áll! A házasság állandó küzdelem, mindkét félnek
küzdenie kell azért, hogy jogait és érdekeit érvényesíteni tudja, hogy se a
másik kénye-kedvének kiszolgáltatva ne legyen, se ne váljon rabszolgává.” „De
ez nem csak ma van így – szólt közbe egy orvos házaspár női tagja –, erre
vonatkozik az állítólag az antik görögöktől származó mondás, hogy a házasság
olyan, mint az ostromlott vár, aki belül van, az ki akar belőle törni, aki meg
kívül, az be szeretne jutni. Vagyis az a szerencsés, aki idejében el tud válni,
majd újraházasodni.” „Ha aztán netán a házasságból család lesz – mondta kellő
határozottsággal a süteményt dicsérő férj –, olyan és annyi gond szakad az
emberre, hogy magára már gondolni sem tud. Ezért mondom, hogy Dante valójában
nem a házasság, hanem a család kapujára szánta híres feliratát: »Ha itten
belépsz, hagyj fel minden reménnyel!«”
Ha
valaki összeszámlálná, hogy jelenleg a magyarországi mozikban futó filmek közül
hány alkotás támogatja a hagyományos házasság és család értékeit, és mennyi van
ellene, azt hiszem elszomorító adatot kapna. A közbeszédben, baráti társaságban
vagy a munkahelyen általános beszédtéma a „modern” család, a többedik házasság
vagy a házasságot elutasító életforma. Szokás a kikapós menyecskét vagy a
többedik kapcsolatát sem legalizálni óhajtó férfit példaképként, pozitív
hősként beállítani. Még keresztény körökben is gyakran hallani házasságellenes
tréfás vagy gúnyos megjegyzéseket.
Idézzetek
fel olyan beszélgetéseket, amelyekben egyesek a házasság „árnyoldalait” vagy
„személyiségromboló” hatásait – esetleg tréfásan – fejtegették. Hogyan tudtok
ilyen estben kiállni a keresztény házasság értékei mellett? Hogyan reagáltok
arra, amikor jelenlétetekben egy házaspár „jópofáskodva” felhánytorgatja egymás
gyengéit?
Ferenc
pápa Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdításában a krisztusi tanítás
alapján szilárdan állva felsorol egy sor, a családokat napjainkban érő új
kihívást, de rámutat a remény jeleire is. Az antropológiai-kulturális
változások ma az életet minden szempontból befolyásolják, ezért a felmerülő
kérdéseket alapos körültekintéssel, az egyes eseteket kellő megkülönböztetéssel
kell kezelnünk. Ugyanakkor észre kell vennünk, hogy a változások következtében
a társadalom különböző intézményei az egyes emberek érzelmi életét és a családi
közösséget egyre kevésbé támogatják.
Veszedelmes
kihívást jelent az egyre szélsőségesebb individualizmus, az individualisztikus
kultúra uralkodóvá válása. Ahol az egyes családtagokat egymástól független
lehetőségekkel és vágyakkal rendelkező egyedekként kezelik, ott a családi
kötelékek meglazulnak, és megjelenik az intolerancia, az ellenségeskedés. A
birtoklás és az élvezet individualisztikus kultúrájának a családban való
megjelenése magával hozza a széthúzást és az agresszivitást. A mai életritmus,
a stressz, társadalmunk struktúrája és munkaszervezése olyan kulturális
tényezők, amelyek megnehezítik a hosszú távra kiható döntések meghozatalát.
Ugyanakkor
azt is látnunk kell, hogy vannak olyan jelenségek, amelyeknek nemcsak negatív,
hanem pozitív vonatkozásai is vannak. A mai társadalom értékesnek tartja, ha
valaki arra törekszik, hogy önálló egyéniséggé, határozott, hiteles személlyé
váljon. Az önállóságra való törekvés segíti a képességek kibontakoztatását, az
új kihívásokra való spontán reagálást, de előhozhatja az egyén állandó
bizalmatlanságát, a kötöttségektől való menekülést, a kényelembe való
bezárkózást, sőt az arroganciát is. Sokat hangoztatott ideál az emberi
szabadság, különösen a választás szabadsága, ami lehetővé teszi az egyéni élet
tetszés szerinti alakítását, a saját készségek érvényre jutását. A szabadság
nagyszerű dolog, de ha hiányoznak a nemes célok és gyenge a személyes fegyelem,
akkor a „szabad” egyén képtelen lesz magát nagylelkűen elajándékozni. Látjuk,
hogy sok országban, ahol csökken a házasságkötések száma, egyre többen
határoznak úgy, hogy „szabadok” akarnak maradni, nem akarnak elköteleződni,
ezért inkább egyedül élnek, vagy akivel együtt élnek, azzal nem akarnak egy
lakásban lakni. Fontos és dicséretes dolog a társadalmi igazságosság is, de ha
hibásan értelmezik, akkor a szabad polgárok szolgáltatásokat követelő
ügyfelekké degradálódnak, és gyengül a társadalmi kohézió.
Mondjatok
példákat olyan vívmányokra, célokra, értékekre, amelyeknek pozitív és negatív
oldalai is vannak! Hogyan tudjátok gyerekeiteket segíteni, ha ilyen döntések
előtt állnak?
A
fogyasztói társadalom elsődleges célja a gazdasági fejlődés. Ban Ki Mun, az
ENSZ főtitkára mutatott rá 2011-ben egy beszédében: „Nemzetközi szinten
elismerik és tisztelik a családot, a fejlődési munkaprogramokban azonban meg
sem említik. A családok szerepét a fejlődési célkitűzésekért folytatott
küzdelemben sokszorosan alábecsülik.” Az egy férfi és egy nő házasságára
alapuló család olyan életet szolgáló és szolidaritást megtestesítő közösség, amely
egyedülálló módon képes szolgálni és továbbadni a kulturális, etikai,
spirituális és vallási értékeket; hozzájárulása saját tagjai és a társadalom
fejlődéséhez és jólétéhez nélkülözhetetlen. A család az emberi együttélés
alapja és természetes forrása.
Keresztényként
nem mondhatunk le arról, hogy minden házasság és valamennyi család érdekében
szót emeljünk. Napjaink családjait azonban csak akkor tudjuk hatékonyan
támogatni, ha megértjük annak a társadalmi kultúrának a szellemét, amelyben
élnek. Ugyanakkor hiba lenne, ha azért, hogy korszerűnek látszódjunk, hogy a
korunkban eluralkodó házasságot elutasító és alternatív családformákat
preferáló közgondolkodással szembe ne kerüljünk, eltávolodnánk az Isten által
megalapított családeszménytől (ld. Mt 19,4–6), vagy ha korunk erkölcsi és
emberi hanyatlása láttán elbizonytalanodnánk. Abból sem sok haszon származik,
ha ékesszólóan becsméreljük korunk nyomorúságos betegségeit, ezzel mit sem
tudunk a helyzeten változtatni. Még kevésbé segít az, ha a tekintély hatalmával
kemény szabályokat hirdetünk, és az ezeket a szabályokat be nem tartókat
elutasítjuk. Az a feladatunk, hogy felelősségteljesen és teljes szívvel
felmutassuk azokat az okokat és motivációkat, amelyek miatt az emberek javát az
szolgálja, ha a házasság és család mellett döntenek, ha válaszolnak Isten
kegyelmi meghívására. Hirdessük életünkkel is a család evangéliumát! (vö. AL
32–35)
Mi
segít abban, hogy környezetetekben elismert legyen a keresztény házasság- és
családideál?
„Nem
akarok dicsekedni – mondta a süteményt sütő asszony férje, a házigazda –, de
ez, és a hasonló sütemények nálunk mindig az öröm forrásai. Én ugyanis nagyon
szeretem a süteményt, nagy örömmel eszem, de még nagyobb örömöt jelent nekem,
amikor feleségem arcán meglátom az elégedettség mosolyát.” „Már hogyne lennék
elégedett – szólt közbe a feleség –, amikor látom, hogy a férjem örül.” „És mi
van akkor – kérdezte a társaság egyik női tagja –, amikor a sütemény nem
sikerül, odaég, vagy sületlen marad? A sütemény ilyenkor is az öröm forrása?”
„Semmi esetre sem lesz ebből botrány – válaszolt a süteménykedvelő férj –,
ilyenkor az égett vagy szétpukkadt sütemény láttán jókat szoktunk nevetni. A
feleségem nem akart sem nekem, sem magának rosszat, miért tennék neki
szemrehányást?” „Szóval a ti házasságotok-családotok kapujára – szólt a
süteményt először dicsérő férfi – a feliratot Danténak úgy kellett volna
fogalmaznia, hogy »Ha itten belépsz, hagyj fel minden bosszúsággal,
búval-bánattal!«” „Látjátok, ezért olyan jó itt lenni nálatok – szólt az
orvosházaspár férfi tagja –, mert nálatok semmi különös nem történik, csak ránk
ragad ez a másnak örömöt okozni akarás. Kérek még egyet abból a süteményből,
hadd örüljek neki!”
Bíró László,
az MKPK családreferens püspöke,
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke