2016. április 15., péntek

Az Atya 11.



Isten Atyánknak nagy terve van velünk.

A Szentírás első lapja arról ír, hogy Isten megteremtette az eget és a földet, majd sok évmillión keresztül alakította olyanná, hogy ott életet teremthessen. Amikor elérkezett a nagy pillanat,a teremtés utolsó mozzanata, Isten megalkotta a látható világ csúcspontját, az embert. „Azt mondta Isten: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön, s minden csúszó¬mászón, amely mozog a földön"Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére, Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket." (Ter 1,26-27) Elgondolkodtató sorok: alkossunk a mi képünkre. Mit jelentenek ezek a többes számú kifejezések? A Szentháromság titkának ismeretében könnyen válaszolunk. A három Isteni Személy beszéli meg a teremtés mozzanatait, de ezt olyan ember írta le először, akinek lehetett fogalma arról, hogy az egy Istenben nem egy, hanem három személy van. Az angyalokkal nem beszélheti meg tervét, hiszen a teremtés kizárólagos isteni cselekedet, amelyet Isten soha senkire sem ruházhat át. A józan ész oldja meg a problémát: Isten Mózesnek kinyilatkoztatja, ami történt, Mózes pedig leírja úgy, ahogy hallotta, függetlenül attól, hogy érti-e vagy sem. A lényeg az, hogy az Isten lesz valamilyen formában az új teremtmény mintája. Mivel az ember nemcsak lélek, hanem test is, Istenben viszont semmiféle anyagi nincs, azt kell mondanunk, hogy az ember az Isten benső szeretetközösségének a mintájára kapja a létét. Úgy kell erre a belső isteni életre gondolnunk, hogy az Atya öröktől fogva birtokolja önmagától az egész végtelen isteni természetet. Születő Fiának fenntartás nélkül, egészen átadja isteni természetét. A Fiú végtelenül boldog ettől az ajándéktól, de tudja, hogy az Atyának is szüksége van rá, ezért azonnal vissza is ajándékozza neki. Ketten együtt adják az isteni akarat síkján származó Szentléleknek, ő pedig vissza adja a két első Személynek. Ez az önzetlen, örök ajándékozás Isten belső, szentháromságos élete. Ez az isteni boldogság lényege. Ezt teszi meg az embert teremtő Isten az ember minta okának. Ennek a boldogságnak kell megvalósulnia az ember életében is. Ezért teremti Isten férfinak és nőnek az embert, hogy mindkét nemben legyen valami csodálatos többlet, ami a másik nemből hiányzik, hogy tudjon mindkettő ajándékozni fontos, kívánt, boldogító értékeket. A boldogítás színhelye, fészke, kerete a házasság. Itt egy férfi egy nőt, egy nő egy férfit tökéletesen boldogítani tud. Szerelmük gyümölcseként továbbadják a testi életüket immár közösen. Isten pedig a teremtett lelket, majd az új személyt neki ajándékozza a kis emberkezdeménynek. Így alakul ki emberi síkon a hármasság, valósul meg az isteni terv. Ez a boldog élet a szeretet állandó gyakorlásával alakul itt a földön. Fejlődik, tökéletesedik az ember, s amikor eléri teljes kifejlettségét, Isten akkor átsegíti a mennyországba. Isten nem ismétli soha önmagát, mert végtelenül gazdag, az isteni természet végtelenül tökéletes. Minden ember egyéniség, olyan egyén, amilyen nem volt és nem is lesz soha, remekmű Isten terve szerint. Nem lehet és nem is szabad senkit utánoznia, csak a neki készült isteni mintát kell valóra váltania. Az ősbűnnel az ember megrontotta saját életét. Szánalmas olvasni, hogy a házastárs boldogítására rendelt férfi a bűn után hogy viselkedik: Isten számon kérő szavára rögtön így védekezik: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és ettem”(3,12) Ezzel érzékelhetően megromlott a szeretet-viszony a házastársak között, jött a többi büntetés is, a szenvedés különféle nemei, végül a halál, mint főbüntetés. De a lélek síkján még nagyobb volt a baj. Elvesztették az istengyermekség elvét, a megszentelő kegyelmet, bezárult előttük a mennyország, kinyílt a pokol. Sem földi, sem örök boldogság nem várható ezek után.
 
 

Himnusz CXXXVIII.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.


HIMNUSZ

Ím, vár a Bárány asztala:
öltsünk fel tiszta gyolcsruhát,
átkelve már a tengeren,
zengjük most Krisztus himnuszát.
Kereszten értünk szenvedett,
szent teste lelkünk étele,
vérének éltető bora
Istenhez fűzi életünk.
Húsvétest dúló angyala
minket nem sújthat: Vére véd,
hiába zúg a fáraó:
kínzó rabságunk véget ért.
A Bárány immár Krisztusunk,
az ártatlan feláldozott,
s az új kovásztalan kenyér
szent teste, melyet ránk hagyott.
Igaz, méltó, szent áldozat!
Hatalmad megtör poklokat,
raboknak nyitja zárait,
örök jutalmat visszaad.
A sírból Krisztus fényesen
felkel, legyőzve a halált:
rabláncra fűzi zsarnokunk,
megnyitja égnek ajtaját.
Maradj örökre, Jézusunk,
fényes húsvéti örömünk,
s kiket kegyelmed újraszült,
oszd meg dicsőséged velünk.
Dicsérünk, Jézus, szüntelen,
ki feltámadtál győztesen,
Atyának, Léleknek veled
most és örökre tisztelet. Ámen.
 


A megaláztatás az útja a szív megnyílásának - A pápa pénteki homilíája



A megaláztatás az útja a szív megnyílásának - A pápa pénteki homilíája


Ferenc pápa reggeli szentmiséjén a Szent Márta-házban - OSS_ROM

Az alázatos szívnek Isten mindig megadja a kegyelmet a méltóságteljes talpra álláshoz
A kemény szívnek, amely megnyílik a Lélek „szelídsége” előtt, Isten mindig megadja a kegyelmet és a „méltóságot” az újra felálláshoz, „ha szükséges” az alázatosság cselekedetével. Ferenc pápa Szent Pál megtérésének bibliai szakaszához (ApCsel 9,1-20) fűzte gondolatait homíliájában április 15-én, pénteken reggel.
A szent dolgok iránti lelkesedés nem jelenti azt, hogy valaki Istenre nyitott szívvel rendelkezik. Ferenc pápa Tarzusi Pál példájáról szólt, aki hite alapelveihez való hűségében buzgó ember volt, de „zárt szívű”, teljesen süket Krisztusra. Sőt, „egyetértett” követőinek kiírtásával olyannyira, hogy felhatalmazást kért a Damaszkuszban élő keresztények bilincsbe verésére.
A megaláztatás oldja fel a szívet
Minden azon az úton változik meg, amelyen Pál Damaszkuszba igyekszik és egy olyan ember történetévé válik, aki hagyta, hogy Isten megváltoztassa szívét. Pált fényesség ragyogja körül az égből, hall egy hangot, aki hívja, elesik, és megvakul. Az erős és biztos Saul földre esik – jegyezte meg Ferenc pápa. Ebben az állapotban érti meg az igazságot, hogy nem Isten akarata szerinti emberként él, mert Isten mindannyiunkat úgy teremtett, hogy emelt fővel lábunkon álljunk. Az égből jövő hang nemcsak azt kérdezi, hogy „Miért üldözöl engem?”, hanem arra hívja, hogy keljen föl a földről. Állj föl, aztán majd megmondják, mit kell tenned. Még tanulnod kell. Amikor aztán megpróbál felállni, rájön, hogy nem tud, mert megvakult. Abban a pillanatban elvesztette látását. Hagyta, hogy vezessék. Elkezd kinyílni a szíve. Így kezénél fogva a körülötte levő emberek elkísérték Damaszkuszba és három napig vak maradt, nem evett és nem ivott. A földre került ez az ember, de azonnal megértette, hogy el kellett fogadnia ezt a megaláztatást. Éppen a megaláztatás az útja a szív megnyílásának. Amikor az Úr megaláztatásokat küld ránk vagy megengedi, hogy azok megtörténjenek velünk, az azért van, hogy megnyíljon és szelíddé váljon a szív és megtérjen az Úr Jézushoz – figyelmeztetett Ferenc pápa.
A főszereplő a Szentlélek
Pál szíve megolvad. A magány és a vakság napjaiban belső látása változik meg. Majd Isten elküldi hozzá Ananiást, aki ráteszi kezeit és Saul visszanyeri látását. Van ennek a helyzetnek egy aspektusa, amelyet szem előtt kell tartani – hívta fel a figyelmet a Szentatya. Emlékezzünk arra, hogy ezeknek a történeteknek a főszereplői nem a törvénytudók, nem István vagy Fülöp, vagy az etióp vagy Saul, hanem a Szentlélek. Az egyház főszereplője a Szentlélek, aki vezeti Isten népét. „Erre azonnal halpikkely-szerű valami hullott le a szemeiről, és visszanyerte a szeme világát – írja a Szentírás. Felkelt és megkeresztelkedett. Pál szívének keménysége a Szentlélek iránti szelídséggé vált.
A talpra állás méltósága
Szép azt látni, ahogyan az Úr képes megváltoztatni a szíveket és ahogy a kemény, makacs szívet a Szentlélek iránti szelídség szívévé változtatja. Mindannyiunknak van keménység a szívében – hangsúlyozta a pápa. Kérjük az Urat, hogy mutassa meg számunkra ezeket a keménységeket, amelyek a földre vetnek minket. Küldje el nekünk a kegyelmet és ha szükséges a megaláztatásokat, hogy ne maradjunk a földön, hanem álljunk fel azzal a méltósággal, amellyel Isten teremtett minket. Vagyis kérjük a kegyelmet, hogy nyitott és a Szentlélek iránt szelíd szívünk legyen.


Húsvét harmadik hét péntekje



Húsvét harmadik hét péntekje


Áldozni, Krisztus testét magunkhoz venni azt jelenti, hogy közösségre lépünk Jézussal. A szentáldozásban nem egy kis darab testet veszünk magunkhoz, hanem az Úr személyét. Az átváltoztatott kenyérben ő maga, a Feltámadott van jelen, mégpedig nem jelképesen, hanem valóságosan. Ha csupán egy jelkép volna, és nem valóság, nem jöhetne létre vele a közösség. A szentáldozás egy személyes cselekedet a részünkről, a hit cselekedete, és nem egy közösségi cselekedet. Ugyanakkor a szentáldozás közösséget teremt azok között, akik az egy kenyérből táplálkoznak. Figyeljük csak meg, hogy a szentmisében egészen a szentáldozásig a közösség tagjaként veszünk részt és a közösség tagjaival együtt imádkozunk. Többes szám első személyben mondjuk együtt a Miatyánkot, a békerítus is így történik, majd közvetlenül a szentáldozás előtt egyes szám elő személyre változik az imádság: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd és meggyógyul az én lelkem.”
A szentáldozásban Jézus engem vár. Az én hitemet kéri. Az én szeretetemre vágyakozik. Velem akar találkozni. Engem akar éltetni. Velem akar közösségre lépni. Bennem akar élni. Nekem akarja adni önmagát, hogy elvezessen az örök életre. Személyesen nekem szóló szeretetére személyesen kell válaszolnom.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Istenünk, Fiad, Jézus országod örömhírét hirdette, gyógyulást hozott a betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a gyöngeség, világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek. Add, hogy életünket őhozzá tudjuk alakítani, aki a törvényt nem megszüntetni jött! Add, hogy életünkön változtatni tudjunk! Add, hogy ne öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig őrá, aki botránykő azoknak, akik nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak az élet teljessége!



2016. április 14., csütörtök

Az Atya 10.



Jézus kitartóan hirdeti

Jézus kitartóan hirdeti, hogy az Atya küldötte. Megköveteli, hogy ezt az igazságot teljes alázattal fogadják el tőle. Sem az Atya, sem Jézus nem beszélhet erről a hatalmas ajándékról köznapi dolgok szintjén.Az előző napi csodálatos kenyérszaporítás után ezt minden jelenlévőnek azonnal fel kellett volna fognia. Azoknak az ötvenes és százas férfi csoportoknak összeszámolása senkiben sem azt az érzést váltotta ki, hogy most a közeli bevásárlóközpontba fognak loholni az apostolok, hogy benyújtsák a boltvezetőnek a rendelést: ötezer férfi és ugyanennyi éhes asszony részére készítsék el a jóllakáshoz szükséges adagokat. Mindenki számára tudott tény volt, hogy 20-25 kilométeres körzetben még házikók sincsenek, nem áruházak. Az eleség mindösszesen öt db tenyérnyi árpakenyér és két néhány dekagrammos hal.András apostol összegzése: „de mi ez ennyinek” (Jn 6,9) Ez a földi realitás. Ott áll egy másfajta realitás, aki nem számol, csak minden apostol kezébe nyom egy-egy kenyérkét vagy ujjnyi halat.Ez már 100 %-os szaporítás. Aztán mindenki kap „egy fogást” (szó szerint értendő) aztán repeta, tripeta, quadripeta.Jézus ott áll, nem idegeskedik, mert ő nem egy XX. századbeli földi lény. Majd elküldi csónakjukat, ő vízen sétál és ezzel már a XXI.századnak üzen: aki itt tett valami nagyot, az még nagyobbra is képes, igazán mondhatja: „Én vagyok a mennyből alászállott kenyér” (Jn 6,41) Ezt már „megírták a próféták: „Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindenki, aki hallgat az Atyára és tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak aki az Istentől van, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere”(45-48) Mi adott Jézusnak erőt ehhez az értelmetlennek tűnő vitához a zsidókkal? Amiért mint új kegyelemért több mint egy egész évet átimádkozunk Szentséges Atyánk szándéka szerint: Láttatni akarta az irgalmasság szentévét.



Himnusz CXXXVII.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.


HIMNUSZ

Ez óra, mely most felragyog,
keresztfa éjét űzi el,
megtörve földi vak homályt,
szelíd fényével földerít.
Ez órán a Feltámadott
minden sír mélyén szunnyadót
új létre keltve, élni hív,
halál hatalmát törve meg.
Hisszük: megújult életünk
immár nem szenved új halált,
a boldog élet örömét
örökre bizton élvezi.
Dicsérünk, Jézus, szüntelen,
ki feltámadtál győztesen,
Atyának, Léleknek veled
most és örökre tisztelet. Ámen.


Ferenc pápa: A Lélek szelídsége, és nem a törvény viszi előre az egyházat



Ferenc pápa: A Lélek szelídsége, és nem a törvény viszi előre az egyházat


Legyünk szelídek a Szentlélek iránt, ne álljunk ellen neki – mondta Ferenc pápa április 14-én, csütörtök reggeli szentmiséjén a Szent Márta-ház kápolnájában. A Szentatya óva intett azoktól, akik az ellenállást a törvényhez való úgymond hűséggel igazolják.


Fülöp apostol evangelizálja az etiópiai királynő magas rangú udvari tisztjét. Ferenc pápa az Apostolok cselekedeteinek ebből a részletéből (ApCsel 8,26–40), a napi első olvasmányból kiindulva a Szentlélek iránti szelídségre hívott. Ennek a találkozásnak a főszereplője nem Fülöp apostol vagy az etióp főember, hanem a Lélek. Ő mozgatja a történéseket. A Lélek segítségével születik és növekszik az egyház.
Az elmúlt napokban az egyház elénk tárta a Lélekkel szembeni ellenállás drámáját: a bezárt, kemény, oktalan szíveket, amelyek ellenállnak a Léleknek – emlékeztetett a Szentatya. – Láttuk a történéseket: ahogy Péter és János meggyógyította a nyomorékot; hallottuk István szavait, és láttuk azokat a nagy tetteket, amelyeket véghez vitt. Voltak, akik bezárkóztak a Lélek e jelei előtt, és ellenálltak neki. A törvényhez, vagyis a törvény betűjéhez való úgymond hűséggel próbálták igazolni ezt az ellenállást.
A napi olvasmányban az egyház egy ezzel ellenkező példát mutat fel: nem a Lélekkel szembeni ellenállást, hanem a Lélek iránti szelídséget, ami keresztény magatartás. A Lélek iránti szelídség teszi lehetővé, hogy a Lélek cselekedjen és előrehaladjon az egyház építése érdekében. Itt Fülöpöt, az apostolok egyikét nagyon elfoglaltnak látjuk, olyan, mint minden püspök, és arra a napra is nyilván megvolt már a munkaterve. A Lélek azonban arra ösztönözte, hogy tegye félre teendőit, és menjen oda az etióphoz, és Fülöp engedelmeskedett – hangsúlyozta Ferenc pápa, majd a Fülöp apostol és az etióp közötti találkozóról szólt, amely során az apostol elmagyarázta neki az evangéliumot és annak az üdvösségre vonatkozó üzenetét. A Lélek működött az etióp lelkében, felkínálta neki a hit ajándékát, és ez az ember megérzett valami újat a szívében. Végül pedig megkeresztelését kérte, szelíd volt a Szentlélek iránt.
Két férfi, egy evangelizáló és egy másik, aki semmit nem tudott Jézusról, de a Lélek elvetette szívében az egészséges kíváncsiságot, és nem a pletykálkodás kíváncsiságát. Az etióp udvari tiszt végül folytatta útját örömmel, ami a Lélek öröme és a Lélek iránti szelídség. Hallottuk az elmúlt napokban, hova vezet a Lélekkel szembeni ellenállás – folytatta a pápa. – Ma pedig előttünk áll két ember példája, akik szelídek voltak a Lélek hangja iránt. Ennek a jele az öröm. A Lélek iránti szelídség az öröm forrása. „De én ezt és ezt szeretném tenni” – mondhatnánk. „Érzem ugyanakkor, hogy az Úr viszont mást kér tőlem. Az örömet pedig ott találom meg, ahol a Lélek hívása van.”
A pápa így folytatta: Sámuel első könyvében találunk egy szép imát, amellyel kérhetjük ezt a szelídséget. Ez annak a papnak az imája, aki ezt javasolja a fiatal Sámuelnek, aki éjszaka egy hangot hallott, amely hívta őt: „Beszélj, Uram, a te szolgád hallgat téged”. Ez egy szép ima, amit mi is mindig elmondhatunk: „Beszélj, Uram, a te szolgád hallgat téged”. Ez az ima, amivel kérhetjük a Szentlélek iránti szelídséget. Ezzel a szelídséggel vihetjük előre az egyházat és lehetünk a Lélek eszközei, hogy az egyház haladjon előre. „Beszélj, Uram, a te szolgád hallgat téged”. Így imádkozzunk sokszor: amikor kétségeink vannak, amikor nem tudjuk, mit tegyünk, vagy amikor egyszerűen csak imádkozni akarunk. Ezzel az imával kérjük a kegyelmet a Szentlélek iránti szelídséghez – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.


Húsvét harmadik hetének csütörtökje



Húsvét harmadik hetének csütörtökje


Beszédének végéhez közeledvén Jézus kimondja a lényeget, az igazi újdonságot: „A kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a világ életéért.” Ezzel kifejezetten az Oltáriszentségre utal. Jézus az utolsó vacsorán a kenyeret saját testeként adta apostolainak, s ez az esemény ismétlődik meg a szentmisében, újra és újra nekünk adja önmagát az átváltoztatott kenyérben. Nem kell csodálkoznunk azon, hogy az egykori hallgatóság nem érti, mit akar mondani azzal, hogy a kenyérben saját testét adja eledelül, mert az emberi értelem nem látja át az Oltáriszentség titkát. Ami ugyanis az utolsó vacsorán történt, s ami minden szentmisében történik, az Isten világából és a feltámadás világából való, mi viszont földi életünkben még a feltámadásnak ezen az oldalán élünk.
Ha Jézus földi, emberi teste halála után elporladt, teljesen megsemmisült volna, akkor hogyan lehetne jelen a kenyérben? Ha Jézus nem kapott volna a feltámadásban új testet, akkor milyen test lehetne jelen a kenyérben? A feltámadásban Jézus olyan új, megdicsőült testet kapott az Atyától, amelynek nincsenek határai, képes megjelenni egy kicsiny kenyérben és képes önmagát szétosztani az embereknek. Jézus feltámadása nélkül nem létezhetne az Oltáriszentség. Az Oltáriszentség vétele nélkül pedig számunkra nem volna örök élet a feltámadás után.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Jézusom, neked szentelem szívemet, zárd a tiédbe. Szívedben akarok lakni, szíveddel akarok szeretni, szívedben akarok élni. Szívedből akarom meríteni az igazi szeretetet, mely felemészti szívemet: benne erőt, világosságot, kedvet és igazi vigasztalást fogok találni. Jézusom, szívem a te szíved szeretetének oltára legyen, oltár, amelyen magamat neked áldozom. Szemem mindenkor szent sebeidre tekintsen, elmém mindig irgalmadra gondoljon.
Vianney Szent János
 


2016. április 13., szerda

Az Atya 9.



A szeretet fészkében

A szeretet fészkében nem lesz mindenkinek helye, lesznek vezeklő állapotú egyének, és a fészek lakói sem maradéktalanul boldogok, de a mennyország, mint végcél megmarad. Ezt nem az ember éri el, hanem Isten segíti hozzá az embert azzal, hogy Megváltót ígér, aki helyrehozza az ember vétkét, visszaadja a megszentelő kegyelmet, az istengyermekséget, mennyországot. Az Atya újkori megnyilatkozásai adnak igazán teljes értelmet ennek a tervnek: Isten előre jól tudott mindent, azt is, hogy szeretetének ezt az óriási jelét sem értékelik majd kellőképpen. Ő maga jön el Fiában. Tudja ugyan: „Nem vesznek tudomást jelenlétemről, még ha közel is vannak hozzám. Fiamban bántalmazni fognak, minden jó ellenére, amit nekik cselekedni fog. Fiamban megrágalmaznak, keresztre feszítenek, hogy megöljenek." (Az Atya szól gyermekeihez, 26) Megdöbbentő szeretet! A folytatás is meglepő: „Vajon megállok-e ezért? Nem, gyermekeim, az emberek iránti szeretetem sokkal nagyobb. Nem álltam meg itt: felismerhetitek jól, hogy szerettelek benneteket, hogy úgy mondjam, jobban, mint szeretett Fiamat, vagy jobban, mint saját magamat. Amit nektek mondok, az annyira igaz, hogy ha elegendő lett volna teremtményeim egyike, hogy levezekelje a többi ember bűneit Fiaméhoz hasonló élet és halál által, haboztam volna. Miért? Mivel elárultam volna szeretetemet, szenvedést okozva egy másik teremtményemnek, aki szeretek, ahelyett, hogy Én magam szenvedtem volna Fiamban. Sohasem akartam szenvedést okozni gyermekeimnek. Mindent a szeretet vezetett. Igen, a Szeretet az, amit tudtotokra akarok adni. Mostanára ez a szeretet feledésbe merült. Emlékeztetni akarlak benneteket rá, hogy megtanuljatok engem olyannak megismerni, amilyen vagyok. Hogy ne féljetek úgy, mint a rabszolgák, egy olyan Atyától, aki benneteket ennyire szeret. És lássátok, ebben a történetben még csak az első évszázad első lapjánál tartunk, és folytatni szeretném egészen napjainkig, a XX. századig. Mit kíván tőlünk az Atya?„Ti tehát legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes" (Mt 5,48) Lehetetlen kívánság? Olyan tökéletes, mint a végtelen Isten, nem lehet az ember. De Jézus megmagyarázza a lényeget: tökéletes, mint a mennyei Atya, aki „fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gazembereknek”(45) Gyakorlatilag azt kívánja az Úr, hogy sajátítsuk el az Atya stílusát, tegyük a jót mindenkivel. Így leszünk hozzá hasonlóak, így ismer majd el minket gyermekeinek a halál pillanatban, amikor magához hazahív. Ez az elgondolás egybeesik a fentebb mondottakkal, hogy minden ember egy isteni vonást kell, hogy megvalósítson életével. Érthető hogy Jézus az utolsó ítéletről mondott példázatában csupán arra utal, hogy a jócselekedetekben mennyire voltunk pontosak és serények. Honnan tudjuk, hogy a rengeteg tennivalóból, ami életünkben feladatként jelentkezik, vagy feladatunk lehet, mi a teendőnk? Hisz nem ismerjük a képet, amit az Atya tervezett rólunk, aminek egy-egy részletét kell elkészítenünk napról-napra. Szent Pál is megjegyzi, hogy nem tudja, mihez kell segítséget kérnie, de szerencsénkre a Szentlélek ismeri az Isten mélységes titkait, a mi élettervünket is, így tud rajtunk segíteni. A mi dolgunk tehát az, hogy reggeli imánkban kérjük a segítségét, mutassa meg, mit kell tennünk a cél érdekében kötelességteljesítéssel és egyéni jótéteményekkel, hogy a végső kompozíció mai részlete tökéletes legyen, beleilleszkedjék a nagy műbe. Aki érti Isten akaratát, és egész életében ennek megfelelően igyekszik tenni a jót, a halál pillanatában, amikor a lélek kilép a testből, mindent szellemi szemmel lát. Látja a neki szőtt isteni tervet, és mellette a tényleges művet is, amit életével kialakított.


Himnusz CXXXVI.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.


HIMNUSZ

Esengő szolgák, jöjjetek,
tárjátok fel ma szívetek,
nyissátok dalra ajkatok,
hogy boldog Istent áldjatok!
Délóra bús emléke ez:
örök Bírót ítélnek el,
kihez nem férhet földi vád,
rá gyarló nép halált kiált.
Minket szívbéli hála köt,
vétkünk miatt is féljük őt,
s ha bősz ellenség ront reánk,
védelmet tőle kér imánk.
Kérleljük most az ég Urát,
Királyát s véle egy Fiát,
s a Szentlelket, ki egy velük,
Háromságban egy Istenünk! Ámen.


Ferenc pápa: Nincs szent múlt nélkül, és nincs bűnös jövő nélkül!



Ferenc pápa: Nincs szent múlt nélkül, és nincs bűnös jövő nélkül!


Április 13-i, szerdai katekézisében Ferenc pápa Máté apostol meghívása alapján Istennek arról a kéréséről elmélkedett, hogy „irgalmasságot akarok, és nem áldozatot”. A Szentatya katekézisét teljes terjedelmében közöljük.


Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Meghallgattuk a Máté meghívásáról szóló evangéliumi szakaszt [Mt 9,9–13]. Máté „vámos” volt, vagyis a római birodalmat gyarapító adók kezelője, s ezért nyilvános bűnösnek tartották. Jézus azonban hívja, hogy kövesse őt, és váljon tanítványává. Máté elfogadja Jézus invitálását, és tanítványaival együtt vacsorára hívja. Ekkor vita támad a farizeusok és Jézus tanítványai között, amiért ők egy asztalhoz ülnek a vámosokkal és a bűnösökkel. „Neked nem szabad ilyen emberek házába lépned!” – mondták. Jézus ugyanis nem tartja magát távol tőlük, sőt felkeresi otthonaikat, és leül melléjük; ez azt jelenti, hogy ők is tanítványaivá válhatnak. De szintúgy igaz: az, hogy keresztények vagyunk, nem tesz minket bűntelenné. Mátéhoz, a vámoshoz hasonlóan bűneink ellenére mindannyian az Úr kegyelmére bízzuk magunkat. Mindannyian bűnösök vagyunk, mindannyiunknak vannak bűnei. Máté meghívásával Jézus megmutatja a bűnösöknek, hogy ő nem a múltjukat nézi, nem a szociális helyzetüket, nem a külső társadalmi szokásokat, hanem új jövőt nyit előttük. Egyszer hallottam egy szép mondást: „Nincs szent múlt nélkül, és nincs bűnös jövő nélkül.” Ez az, amit Jézus tesz. Nincs szent múlt nélkül, és nincs bűnös jövő nélkül. Elég, ha az ember alázatos és őszinte szívvel válaszol a hívásra. Az egyház nem tökéletesek közössége, hanem úton lévő tanítványoké, akik követik az Urat, mert elismerik, hogy bűnösök és bocsánatra szorulnak. A keresztény élet tehát az alázat iskolája, amely megnyit minket a kegyelemre.

Ezt a magatartást nem értik azok, akik öntelten „igaznak” tartják magukat, és azt hiszik, jobbak másoknál. A gőg és a büszkeség nem engedi, hogy megmentésre szorulónak ismerjük fel magunkat, sőt, meggátolja, hogy meglássuk Isten irgalmas arcát, és hogy mi magunk is irgalmat gyakoroljunk. Ezek falat emelnek. A gőg és a büszkeség olyan fal, amely megakadályozza az Istennel való kapcsolatot. Mindazonáltal Jézus küldetése éppen ez: megkeresni mindannyiunkat, hogy begyógyítsa sebeinket, és hívjon, hogy kövessük őt szeretettel. Ezt világosan kimondja: „Nem az egészségeseknek, hanem a betegeknek van szükségük orvosra” (Mt 6,12). Jézus jó orvosként lép fel! Isten országát hirdeti, és az ország elérkezésének jelei nyilvánvalóak: meggyógyítja a betegeket, megszabadít a félelemtől, a haláltól és az ördögtől. Jézus színe előtt egyetlen bűnös sincs kizárva – egyetlen bűnös sincs kizárva! –, mert Isten gyógyító hatalma nem ismer olyan bajokat, amelyek nem lennének gyógyíthatók; és ennek bizalommal kell eltöltenie minket és meg kell nyitnia szívünket az Úr előtt, hogy jöjjön és gyógyítson meg minket. Azzal, hogy a bűnösöket asztalához hívja, meggyógyítja őket, és visszahelyezi őket abba a hivatásba, amelyet elveszettnek hittek, és amelyről a farizeusok megfeledkeztek: hivatalosak Isten lakomájára. Izajás próféciája szerint: „A Seregek Ura minden nemzetnek bőséges lakomát rendez e hegyen. Lakomát, ahol lesz finom bor, zsíros, legjava falat, és erős színbor. Azon a napon majd így beszélnek: Íme, a mi Istenünk! Benne reméltünk, hogy megszabadít minket. Ő az Úr, s mi benne bíztunk. Örüljünk és ujjongjunk segítségén!” (Iz 25,6.9).

Míg a farizeusok a meghívottakban csak bűnösöket látnak, és visszautasítják, hogy egy asztalhoz üljenek velük, Jézus épp ellenkezőleg cselekszik, és emlékezteti őket, hogy ők is Isten asztaltársai. Ily módon asztalhoz ülni Jézussal egyet jelent azzal, hogy ő átalakít és megment minket. A keresztény közösségben Jézus asztala kettős: az ige asztala és az eucharisztia asztala (vö. Dei Verbum, 21). Ezek azok a gyógyszerek, amelyekkel az isteni orvos gyógyít és táplál minket. Az elsővel – az igével – feltárja magát, és baráti párbeszédre hív minket. Jézus nem félt attól, hogy beszédbe elegyedjen a bűnösökkel, a vámosokkal, az utcanőkkel… Nem, ő nem félt: mindenkit szeretett! Igéje átjár minket, és mintegy műtőkésként mélyünkig hatol, hogy megszabadítson a rossztól, mely befészkelte magát életünkbe. Olykor ez az ige fájdalmas, mert kimetszi képmutatásunkat, leleplezi hamis magyarázkodásainkat, felszínre hozza titkolt valóságunkat; ugyanakkor meg is világít és megtisztít, erőt és reményt önt belénk, értékes erősítőszer hívő utunkon. Az eucharisztia pedig magának Jézusnak életével táplál minket, és rendkívül hatékony gyógyírként titokzatos módon állandóan megújítja keresztségünk kegyelmét. Amikor szentáldozáshoz járulunk, Jézus testét és vérét vesszük magunkhoz, ugyanakkor azzal, hogy hozzánk jön, maga Jézus az, aki egyesít minket az ő testével!

A farizeusokkal való párbeszédet azzal fejezi be Jézus, hogy emlékezteti őket Ozeás próféta egyik mondására (6,6): „Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent: irgalmasságot akarok, és nem áldozatot” (Mt 9,13). Izrael népéhez fordulva a próféta megfeddi őket, mert imádságaik csak üres és hiteltelen szavak voltak. Isten szövetsége és irgalmassága ellenére a nép gyakran látszatvallásosságban élt, az Úr parancsát nem élte meg annak igazi mélységében. Ezért hangsúlyozza a próféta: „irgalmasságot akarok”, vagyis tisztességes szívet, amely beismeri saját vétkeit, magába száll, és újra hűségessé válik az Istennel között szövetséghez. „És nem áldozatot”: töredelmes szív nélkül minden vallásos cselekedet hasztalan! Jézus az emberi kapcsolatokra is alkalmazza ezt a prófétai mondatot: azok a farizeusok formálisan nagyon vallásosak voltak, de nem voltak hajlandók egy asztalhoz ülni a vámosokkal és a bűnösökkel; nem ismerték a jó útra térés lehetőségét és ezért a gyógyulásét sem; nem tették első helyre az irgalmasságot: bár hűséges őrzői voltak a törvénynek, bebizonyították, hogy nem ismerik Isten szívét! Ez olyan, mintha kapnál egy csomagot, benne ajándékkal, te viszont ahelyett, hogy kibontanád az ajándékot, csak a papírt nézed, amelybe becsomagolták: csak a látszat, a forma, de nem a kegyelem lényege, nem a kapott ajándék!

Kedves testvéreim! Mindannyian meghívást kaptunk az Úr asztalához. Fogadjuk el a meghívást, hogy vele és tanítványaival egy asztalhoz üljünk! Tanuljunk meg irgalommal tekinteni rájuk, és mindegyikükben asztaltársunkat lássuk! Mindannyian tanítványok vagyunk, akik rászorulunk arra, hogy megtapasztaljuk és átéljük Jézus vigasztaló szavát.

Mindannyiunknak szüksége van arra, hogy Isten irgalmasságából táplálkozzon, mert ebből a forrásból fakad üdvösségünk. Köszönöm!
***
Ferenc pápa az általános kihallgatás végén a hívek imáját kérte szombati útjáért, amikor meglátogatja a menekülteket Leszbosz szigetén.


Húsvét harmadik hetének szerdája



Húsvét harmadik hetének szerdája


Az élet kenyeréről szóló beszéd folytatásában Jézus említést tesz a feltámadásról, de csak később fejti ki, hogy milyen kapcsolat van az általa adott kenyér és az örök élet között. Kijelentése szerint a feltámadás az „utolsó napon” fog bekövetkezni. A Szentírásban több helyen előfordul a „végső idők,” a „világ vége” kifejezés, de az „utolsó nap” szófordulatot egyedül János evangélista használja, mégpedig ezen a helyen, valamint akkor, amikor Márta vallja meg Jézusnak hitét azzal kapcsolatban, hogy testvére, Lázár, fel fog támadni majd az „utolsó napon.”
Hitünk szerint Isten irányítja a történelmet és vezeti az emberiséget egy végső cél felé. Már a teremtéskor terve volt a világgal és az emberrel, s az évszázadok során, amit hívő emberként üdvtörténetnek nevezünk, újra és újra emlékeztet bennünket arra, hogy milyen irányba érdemes haladnunk, s Jézus feltámasztásában reményt ad mindenkinek, hogy eljuthatunk az örök boldogságra. Bár Jézus szava szerint senki ember nem tudhatja előre, hogy mikor jön el ez a bizonyos „utolsó nap,” biztosak lehetünk abban, hogy egyszer be fog következni. Krisztus második eljövetele lesz ez, a végső ítélet napja az ember számára, és a feltámadás napja. Akik hisznek Jézusban, reménnyel várhatják e napot, mert az örök életre juthatnak. E nap várása meghatározza jelen életünket és magatartásunkat.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te összegyűjtöd és őrzöd nyájadat, az Egyházat, és fáradhatatlanul indulsz az eltévedt bárányok után, hogy visszavezesd őket a közösségbe. Ismered és nevén szólítod mindazokat, akik nyájadhoz tartoznak. Te vagy a Jó Pásztor, aki a kereszten életedet adtad juhaidért, az emberekért. Hívj fiatalokat a papságra, hogy téged követve egész életükkel megmutassák a világnak és nekünk szereteted! Segíts minket, hogy a papjaid által hirdetett evangéliumhoz méltóan éljünk!
 


2016. április 12., kedd

Az Atya 8.



Az örök élet az

Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust."(Jn 17,3) Istent soha senki sem látta, az egyszülött Fiú, aki az Atya keblén van, ő nyilatkoztatta ki."(Jn 1,18) Küldd el Szentlelkedet és újjászületik minden. Divat beszélni a Szentlélekről, szentlelkes közösségek működnek mindenütt. Nem tudom egyesek szemében rendes ember az, aki valamilyen Szentlélek-szemináriumon még nem vett részt. Ez azért jutott eszembe, mert egy alkalommal bérmálás előtt kereken utalt erre egy lelkes fiatalember és azt mondta: azért a bérmálás is sokat jelent,„Új pünkösd?" Ez volt a II. Vatikáni zsinat idején az elemi erővel kitört lelkesedés megnyilatkozása. A Szentlélek az életemben, még inkább az Egyház életében mindig nagyon fontos volt. A Szentháromság egységében öröktől fogva él, hisz Isten háromság. A teremtésben egyformán volt része az Atyával és a Fiúval, mivel a Szentháromság cselekvései kifelé, a teremtett világ felé mindhárom Személy közös műve. Habár az Ószövetség nem ismeri a Szentháromság titkát, a kinyilatkoztatást hallgató Mózes megőrzi ezt a kijelentést is: „a föld puszta és üres volt, és sötétség volt a mélység fölött, és Isten Lelke a vizek felett lebegett" (Ter 1,2) a fizikai világ kibontakoztatása elsődlegesen rá volt bízva. Ő ugyanis „mindent kikutat, még az Isten mélységeit is" (1 Kor 2,10) tökéletesen ismeri az Atya terveit. Majd a bűnből való szabadulás, a megváltás első mozzanata is vele kapcsolatos: „Az angyal azt felelte Máriának: „a szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged, azért a Szentet is, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni” (Lk 1, 35) a Szentlélek lesz a krisztusi mű kibontakoztatója az Egyház és az egyének életében. Ezért találom nagyon fontosnak, hogy megszokott liturgikus fohászunkkal kérjük az Atyát: „Küldd el Szentlelkedet és újjászületünk, és megújítod a föld színét" Az ember látja a neki szőtt isteni tervet, és mellette a tényleges művet is, amit életével kialakított. Ha a kettő egyezik, csodálatos boldogság tölti el, és hallja az Úr dicsérő szavát. Aki viszont nem, vagy csak hézagosan tette a jót, megrémül a látványtól: fércmunka vagyok, nem méltó arra, hogy Isten gyönyörű világába, a szentek társaságába bekerüljek. Ha a tisztítótűzben lehet retusálni, az isteni irgalom ezt az utolsó irgalmasságot is elvégzi rajtunk. Rajtunk múlik, hogy az életmű tökéletes legyen. Igaz katolikus szeretettel arra kell törekednünk, hogy ezt a nagy tervet mindenkivel ismertessük, akivel szót lehet érteni a lelki dolgokról. Isten rajtunk keresztül minden embernek üzen, a nagy bűnösöknek is, akik már nem merik remélni, hogy Urunk szóba áll velük:„Jövök, hogy hasonlóvá tegyem magam teremtményeimhez és helyreigazítsam elképzeléseteket az igazságos Istenről. Azt látom, hogy az emberek a nélkül élik végig életüket, hogy bizalommal fordulnának egyetlen Atyjukhoz. Az Atya tudatni akarja velük egyetlen vágyát: megkönnyíteni földi életük útját, hogy a mennyben egy teljes isteni életet adhasson nekik. Ez bizonyítéka annak, hogy a többi lélek sem ismer Engem jobban, mint ti. Rólam alkotott elképzelésük nem haladja meg a tieteket. Most, hogy ezt a világosságot adom nektek, maradjatok a világosságban és vigyétek el mindenkihez. Ez alkalmas eszköz lesz megtérések elérésére, és ha lehetséges, a pokol kapujának lezárására is, mivel megismétlem itt ígéretemet, amely sohasem kevesebb, és amely így hangzik: MINDAZOK, AKIK ATYA NÉVEN SZÓLÍTANAK MEG, MÉG HA EGYETLEN EGYSZER IS, NEM FOGNAK ELVESZNI, HANEM BIZTOSAK LESZNEK ÖRÖK ÉLETÜKBEN A VÁLASZTOTTAK TÁRSASÁGÁBAN. Ez a kép Atyánk végtelen irgalmáról megdöbbenti, megdobogtatja emberi módon érző szívünket,amely magunk és mások üdvösségéért egyaránt aggódik. „Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: a győztesnek elrejtett mannát adok, és egy kis fehér követ adok neki, a kis kőre írva pedig új nevet, amelyet senki ismer, csak az, aki kapja" (Jel 2,17) Isten ebben az új névben mondja ki egész lényünket, életünket.


Himnusz CXXXV.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.


HIMNUSZ

Ez óra itt a harmadik,
Krisztust kereszttel terhelik:
elménk hívságtól ment legyen,
imádkozzunk most csendesen.
Krisztust fogadja szív, ajak,
s bensőnk romlatlan, ép marad,
tanúskodjék buzgó imánk:
a Lélek méltán száll le ránk.
Ez óra régi gyászt törölt:
az ősbűn átka megtörött;
Krisztus kegyelme itt fakadt,
feltündökölt a virradat.
Dicsérünk, Jézus, szüntelen,
ki feltámadtál győztesen,
Atyának, Léleknek veled
most és örökre tisztelet. Ámen.


Ferenc pápa keddi homíliája: Napjainkban jólnevelten pusztítják a keresztényeket



Ferenc pápa keddi homíliája: Napjainkban jólnevelten pusztítják a keresztényeket


A "jólnevelt" egyházüldözésről szólt - OSS_ROM

A „fehérkesztyűs” üldöztetés a társadalom szögletébe szorít vissza téged
„Az üldöztetés az egyház mindennapi kenyere” – hangzott el Ferenc pápa kedd reggeli homíliájában a Szent Márta ház kápolnájában. Ami Szent István első vértanúval, aztán az aprószentekkel, a Heródes megölette kis mártírokkal megtörtént, az ma is folytatódik megannyi keresztény halálával, akiket a Krisztusba vetett hitük miatt öltek meg. Másokat pedig úgymond „jólnevelten” üldöztek, mert ők is meg akarták mutatni, hogy Istennek a gyermekei. Létezik ugyanis vérszomjas keresztényüldözés, ahogy vadállatok tépték széjjel őket a nézőtéren helyet foglalók örömére vagy pedig a szentmise után a kivonuláskor robbantott bombával röpítették a levegőbe őket. És aztán van még „fehérkesztyűs” üldöztetés, mely a kultúra köpenyébe burkolózik és a társadalom egyik szögletébe szorít vissza téged, egészen odáig menően, hogy elveszik a munkádat, ha nem alkalmazkodsz a törvényekhez, melyek a „Teremtő Isten ellenébe mennek” – hangsúlyozta Ferenc pápa a homíliájában.
A mindennapok vértanúi
A napi liturgia István diakónus vértanúsága történetét mondta el az Apostolok Cselekedeteiből, mely Ferenc pápát ismert és új valóságok felismerésére indította, ami a kereszténység kétezer éves történetében az üldöztetés volt. „Az üldöztetés, én azt mondanám – vélekedett a pápa – az egyház mindennapi kenyere. Jézus mondta ezt. Amikor mi turistaként Rómába megyünk és ellátogatunk a Colosseumba, akkor gondoljunk csak a vértanúkra, akiket oroszlánok öltek meg. Ám nemcsak azok a vértanúk, akiket ott öltek meg, hanem férfiak és nők a mindennapok során. Napjainkban is, Húsvét napján, éppen három hete… Azok a keresztények, akik a Húsvétot ünnepelték Pakisztánban, azért szenvedtek vértanúhalált, mert a föltámadt Krisztust ünnepelték. Így megy tovább az egyház története a vértanúival” – állapította meg a pápa.
Keresztényüldözés a kultúra, a modernség, a haladás ruhájába öltözködve
„István diakónus vértanúsága véres keresztényellenes üldözést váltott ki Jeruzsálemben, hasonlóképpen azokéhoz, akik ma nem szabadok abban, hogy megvallják a  hitüket Krisztusban. Van azonban egy másik üldöztetés is, melyről nem beszélnek annyit, és amelyik a kultúra, a modernség, a haladás ruhájába öltözködött üldöztetés. Ezt az üldöztetést nevezem én ironikusan „jólnevelt” üldöztetésnek – emelte ki a pápa. Ez akkor történik, amikor egy embert nem a keresztény hite miatt üldöznek, hanem azért, mert Isten Fiának az értékeit akarja képviselni”.
Ha egy nemzet nem követi a művelt törvényeket, akkor megvádolják és jólnevelten üldözik
„Ez a Teremtő Isten elleni üldözés az ő fiai személyében! Nap mint nap láthatjuk, hogy a hatalmak törvényeket hoznak, melyek arra köteleznek, hogy ezen az úton menjünk és ha egy nemzet nem követi ezeket a modern, „művelt” törvényeket, vagy legalábbis nem akarja belevenni az alkotmányába, akkor megvádolják és jólnevelten üldözik. Ez az üldöztetés elveszi az ember szabadságát és a lelkiismereti ellenvetés lehetőségét is”.
Az üldöztetésnek a feje hitehagyásra kényszerít
„Olyan üldöztetés éri a világot, mely elveszi a szabadságot, amikor pedig Isten szabaddá tett bennünket, hogy tanúságot tegyünk az Atyáról, aki megteremtett bennünket és Krisztusban megváltott minket. És ennek az üldöztetésnek van egy feje – szögezte le a pápa. A keresztényüldözés feje jólnevelt, Jézus meg is nevezte: evilág fejedelme. Amikor a hatalmak Isten Fia elleni magatartásra és törvényekre akarnak kényszeríteni, akkor üldözik ezeket és a Teremtő Isten ellenébe mennek. Ez a nagy aposztázia, a nagy hitehagyás! Így a keresztények élete együtt jár ezzel az üldöztetéssel. Jézus is megígérte nekünk, hogy ne távolodjunk el tőle: Ügyeljetek, legyetek figyelmesek! Ne essetek evilág szellemiségébe! De menjetek tovább, én veletek vagyok” – zárta Jézus bátorító szavaival a kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa a Szent Márta ház kápolnájában tartott szentmise során.
 


Húsvét harmadik hetének keddje



Húsvét harmadik hetének keddje



Jézus Kafarnaumban tartott beszédének folytatását olvassuk a mai napon, amelyben az Úr kijelenti: „Én vagyok az élet kenyere.” Ez a kijelentés hasonlít a következőkhöz: „én vagyok a jó pásztor” (Jn 10,11), „én vagyok az út” (Jn 14,6), „én vagyok a világ világossága” (Jn 8,12), „én vagyok a feltámadás” (Jn 11,25). E sajátos kijelentésekkel Jézus az ő személyének és küldetésének titkát fedi fel. Amikor az élet kenyerének nevezi magát, akkor túlmutat evilági küldetésén. A kenyérben ugyanis minden időkre szólóan önmagát adja nekünk. Akkor is jelen lesz a kenyérben, amikor már felment a mennybe, visszatért az Atyához. A mi Urunk éppen azért adja nekünk az élet kenyerében önmagát, hogy örökre velünk maradhasson, jelenléte szüntelen legyen ebben a világban.
Valóban ő az élet kenyere számunkra. Kenyér, amelyben élet van. Kenyér, amelyben az Úr valóságosan jelen van. Kenyér, amely nekünk az életet ajándékozza és tartalmazza. Kenyér, amely az örök életünket biztosítja. Legalábbis akkor, ha hisszük jelenlétét az Oltáriszentségben és élünk a lehetőséggel, hogy a szentáldozásban egyesüljünk ővele. Az éhség és a szomjúság csak ezen a földön léteznek, mint hiányosságok. Az örök életben már nem érzünk ilyet, mert Istennel együtt élünk, s teljes boldogságunkhoz nem fog hiányozni semmi.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Istenünk, segíts, hogy örömhíredet hirdethessük! Add, hogy hívásodra mindig figyelni tudjunk! Te azt kívánod, hogy az emberek szabadon kövessenek téged. Nyisd meg, kérünk, az emberek szemét, hogy meglássák az evangélium fényét. Nyisd meg az emberek szívét, hogy befogadják a te igéd igazságát, és boldogok legyenek, mert az örömhírben életet találnak.



2016. április 11., hétfő

Az Atya 7.



Ki a Szentlélek?

A Szentlélek a Szentháromság harmadik személye, Isten az Atyával és a Fiúval együtt. Az apostoli hitvallás csak ennyit mond róla: „Hiszek Szentlélekben" A nicei és konstantinápolyi zsinat hitvallása már bőségesebben nyilatkozik: „Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik, akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút. Ő szólt a próféták szavával" Úr = Adonáj. Ezt a héber szót csak Istenre alkalmazták. Jézust is csak azután szólították így, amikor Péter megvallotta, hogy Ő a Krisztus. (Mt 16,16) Jézus hivatkozik is erre a lábmosás után: „Ti úgy hívtok engem: Mester és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok" (Jn 13,13) Ugyanez a cím jár a Harmadik isteni Személynek, hiszen Ő is ugyanazt az isteni természetet birtokolja, az egyetlent a másik két isteni Személlyel együtt. A Szentlélek származik, nem születik. A Fiú származása születés, mert a születésnél élő származik az élőtől a természet hasonlóságára. A Fiú az Atya képmása. A Szentlélek az Atya és a Fiú egymás iránti szeretete. Az isteni akarat síkján származik, ezért maga a Szeretet. Az Atya és a Fiú közösen ajándékozzák neki az isteni természetet, mégpedig a latin Egyház megfogalmazása szerint: „a Patre Filioque procedit." Vagyis az Atya főforrás, hiszen Ő adja, hogy az isteni természet a Fiúé is legyen, és így ketten egyetlen leheléssel származtassák a Szentlelket. A keleti Egyház végeredményben ugyanezt állítja, de más szemlélettel: „a Patre per Filium". Óriási viták folytak erről a kérdésről, és mind a mai napig nincs megegyezés. „Éppúgy imádjuk, mint az Atyát és a Fiút". Az értelmes ember lehetősége és rendeltetése is, hogy ismerje fel és ismerje el, hogy Isten a világ és benne az ember legfőbb Ura: ezt jelenti az imádás. Jézus mondja az apostoloknak: „Ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várjanak az Atya ígéretére: „Azt hallottátok tőlem, hogy János csak vízzel keresztelt, néhány nap múlva Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni." (Ap Csel 1,4-5) Ezzel elismeri, hogy a jóra, a küldetésre való erőt majd Tőle kapják. Meg is erősíti: „a Szentlélek eljövetele pedig erővel tölt el benneteket" (8) „Ő szólt a próféták szavával." Neki tulajdonítja az Egyház az egész kinyilatkoztatást. Ő ismeri és közli a hit titkait. Vigyázz arra, hogy a nehezen érthető túlvilági titkokat jól értsék, érthetően közöljék, és vigyáz ezek helyes fennmaradására is. Küldetése arra is szól, hogy tovább tanítsa Jézus Egyházát: „Amikor pedig eljön az igazság Lelke, ő elvezet majd titeket a teljes igazságra, mert nem magától fog szólni, hanem azt fogja mondani, amit hall, és az eljövendő dolgokat hirdeti nektek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém, azért mondtam, hogy az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek." (Jn 16,13-15) Az is küldetése, hogy gyűjtse össze Isten szétszóródott gyermekeit. Amikor kiárad az első keresztény pünkösd alkalmával, rögtön ezt a célt szolgálja. Először eltölti az apostolokat a velük együtt ott tartózkodókkal egyetemben, utána arra ösztönzi őket, hogy menjenek ki a térre, mert ott kell folytatódnia a küldetésének. Péter beszéde során felcsillantja a reményt, hogy hallgatói is részesülhetnek a Szentlélekben: „Tartsatok bűnbánatot, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, akkor megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Azok tehát megfogadták szavát és megkeresztelkedtek.