2016. március 11., péntek

Nagyböjti kalendárium – március 11.



Nagyböjti kalendárium – március 11.


Idei nagyböjti kalendáriumunkkal az irgalmasság rendkívüli szentévéhez kapcsolódunk. Szent II. János Pál pápa Dives in misericordia kezdetű, az isteni irgalmasságról szóló enciklikáját idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!


„Mire tanít tehát minket Krisztus keresztje, melyről úgy tűnik, hogy messiási küldetésének végső megnyilatkozása? – Arra, hogy ez még mindig nem az utolsó szó a szövetség Istenétől. Az utolsó azon a hajnalon hangzott el, amikor előbb az asszonyok, majd az apostolok kimentek a keresztre szegezett Krisztus sírjához, megpillantották az üres sírt, és elsőként hallották a hírt: »Föltámadott!« Ezt a hírt továbbmondták a többieknek, és ettől kezdve a föltámadt Krisztus tanúi lettek. De a kereszt jelenvalósága Isten Fiának megdicsőülésében is folytatódik. A kereszt a rajta kínhalált szenvedett Emberfiáról szóló egész messiási tanúságtételben szüntelenül az Atyaistenről beszél, aki az ember iránti szeretetéhez mindvégig hűséges [...]. Hinni a megfeszített Fiúban pedig azt jelenti, »látni az Atyát« (vö. Jn 14,9); azt jelenti, látni a világban megtalálható szeretetet, látni, hogy a szeretet erősebb mindenfajta rossznál, ami csak behálózza az embert, az emberiséget és a világot. Az ilyen szeretetben való hit egyúttal az irgalomban való hitet is jelenti, mivel az irgalom a szeretet nélkülözhetetlen része, szinte a másik neve, s ugyanakkor a szeretet megnyilvánulásának sajátos módja, illetve sajátos megvalósulása mindazzal a rosszal szemben, ami a földkerekségen tapasztalható, ami kísérti és hatalmába keríti az embert, ami lelkébe férkőzik, sőt a »pokolba tudja taszítani« (Mt 10,28).”
(Dives in misericordia, 47.)
Istenünk, te a húsvéti szentségekben hatékony segítséget adsz emberi gyöngeségünknek. Add, hogy a megváltás kegyelmét örömmel fogadjuk, és arról életünk megújításával tanúskodjunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.



Himnusz CIV.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen.


HIMNUSZ

Szavunkat halld meg, jó Urunk:
a hozzád esdő szózatot,
amellyel sírva kér imánk
e negyven szent nap alkonyán.
Szívekbe látó nagy Bíró,
te gyöngeségünk ismered,
a hozzád térők hadd vegyék
a bűnbocsánat nagy kegyét.
Vétkeztünk ellened sokat,
de vallomásunk elfogadd:
engedj szentséges nevedért
a bűnbánóknak enyhülést.
A testnek gőgjét törje meg
az üdvös megtartóztatás,
s immár ha józan lett a szív:
megvesse bűnnek szennyeit.
Boldog Háromság, add meg ezt,
osztatlan Egység, tedd meg ezt,
nekünk az üdvös böjtidő
legyen sok jót gyümölcsöző. Ámen.


A pápai lelkigyakorlat nyolcadik elmélkedése: Látni, megélni, megérinteni



A pápai lelkigyakorlat nyolcadik elmélkedése: Látni, megélni, megérinteni


Ermes Ronchi szervita szerzetes március 10-én délelőtt, a pápa és a Római Kúria nagyböjti lelkigyakorlatának ötödik napján Aricciában arról beszélt, hogy az egyház és minden keresztény irgalmas szamaritánusként legyen együttérző a világ sebeivel.


Vasárnap hajnal van, három nap telt el, óriási űrt és rengeteg könnyet hagyva maga után. Megviselt az arca az asszonynak is, aki a sírhoz lép, és az elgördített kő látványa csak növeli a szorongást. Egy hang állítja meg: „Asszony, kit keresel? Miért sírsz?” (vö. Jn 20,15) – Ermes Ronchi ebből a jelenetből indult ki, hogy kifejtse: Isten miként viselkedik az emberi fájdalommal szemben.
Jézus feltámadt, ő az élet Istene, akit foglalkoztatnak Mária Magdolna könnyei. Pénteken, az utolsó órában a kereszten egy lator fájdalmával és félelmével foglalkozott. A húsvét első órájában pedig Mária fájdalmával és szeretetével törődik. Mindezt azért, mert Jézus ilyen, ő a találkozások embere: soha nem az illető bűnét kutatja, hanem lehajol szenvedéséhez és ínségéhez.
Hogyan lássuk, értsük, érintsük meg mások könnyeit és engedjük, hogy azok megindítsanak minket? – tette föl a kérdést a lelkigyakorlat prédikátora. – Úgy, hogy megtanulunk Jézus szemével nézni, az ő gesztusait átvenni, melyek az irgalmas szamaritánus gesztusai. Látni, megállni, megérinteni – három olyan ige ez, melyeket jól az eszünkbe kell vésnünk, hogy soha ne feledjük el.
A szamaritánus látott, és szánalmat érzett. Meglátta annak az embernek a sebeit, és megsebezve érezte magát. Az éhséggel kapcsolatban is kérdezhetjük, „Miért?”, a migránsok mögött is áll egy sereg „Miért?”, az úgynevezett „Tűzföld” (Nápoly és Caserta közötti terület, ahol nagy mennyiségű veszélyes hulladékot ástak el – a szerk.) rákos megbetegedéseit látva szintén azt kérdezzük, „Miért?”. Az okokról érdeklődni tanítványi magatartás. Ahogy ez is: ott lenni, ahol az emberek sírnak, aztán együtt megkeresni és kiirtani a rossz gyökereit.
Jézus több evangéliumi jelenetben meglátja az emberi fájdalmat és együttérez. A „megesik rajta a szíve”, „együttérez” kifejezéseket a görög szövegben úgy fejezik ki, hogy „görcsbe rándul a gyomra”. Az igazi együttérzés tehát nem elvont és nemes gondolat, hanem sajgó fájdalom. Ez az, ami arra készteti az irgalmas szamaritánust, hogy ne lépjen tovább, ahogy a pap és a levita tették. Annál is inkább, mert tovább nincsen semmi, még kevésbé Isten – tette hozzá Ronchi atya.
A valódi különbség nem a keresztények, a muszlimok és a zsidók között van, és nem is a hívők vagy a magukat nem hívőnek nevezők között. Az igazi különbség azok között van, akik megállnak a sebek előtt, és azok között, akik továbbmennek. Ha csak egy órára is magamra vettem valakinek a fájdalmát, jobban ismerem, többet tudok róla, mintha minden könyvet elolvastam volna. Az élet tudója vagyok.
A harmadik kulcsszó az érintés. Jézus valahányszor megrendül, mindig megérint valakit – emlékeztetett rá Ronchi atya. – Hozzányúl az érinthetetlenhez, a lepráshoz, a legelsőként kiselejtezett emberhez. Megérinti a naimi özvegy fiát, áthágja a törvényt, olyat tesz, amit nem lehet: fogja a halott fiút, fölkelti, és visszaadja anyjának.
A szívtelen tekintet sötétséget hoz, és aztán egy még pusztítóbb folyamatot indít be: a láthatatlanokat bűnösökké alakítja. Az áldozatokat – a menekülteket, a migránsokat, a szegényeket – bűnössé és a probléma forrásaivá teszi – figyelmeztetett a szervita szerzetes. – Ha látok, akkor megállok, és megérintem azt, aki mellett megálltam.
Ha letörlök egy könnyet, tudom, hogy nem változtatom meg a világot, nem változtatom meg az igazságtalan rendszert, de megerősítem a gondolatokat: hogy az éhség nem legyőzhetetlen, és hogy mások könnyei jogosak, előrébb valók a mi, az én jogaimnál; hogy én nem hagyom magára azt, aki rászoruló; hogy a másokkal való osztozás az emberhez szorosan hozzátartozik.
Az irgalmasság ugyanis mindaz, ami lényeges az ember élete számára. Isten így bocsát meg: nem egy dokumentummal, hanem kézzel, egy érintéssel, egy simogatással – zárta csütörtök délelőtti elmélkedését Ermes Ronchi szervita atya a pápa és a Római Kúria nagyböjti lelkigyakorlatán.
 


Nagyböjt negyedik hét péntekje



Nagyböjt negyedik hét péntekje


Az előző napok evangéliumaiban olyan részleteket olvastunk, amelyekben Jézus a mennyei Atya Fiának és küldöttének nevezte magát. Ezt a sorozatot folytatja a mai szövegrészlet, amelyben újra kijelenti, hogy ő az igaz Isten küldötte. Mostani szavainak az ad különös jelentőséget, hogy mindezt a jeruzsálemi templomban, a mennyei Atya házában teszi. A templom nagy jelentőséggel bírt a zsidó emberek vallási életében. Isten lakóhelye ez, az istentisztelet és az áldozatok helye. Az igaz Isten imádásának helye az emberek számára. Jézust itt mutatták be Istennek a születése utáni negyvenedik napon. Ő is ide zarándokolt fel évente legalább egy alkalommal, miként erről tanúskodik az az esemény, amikor 12 éves korában itt találja meg őt édesanyja, Mária és nevelőapja, Szent József egy zarándoklat után néhány nappal. Ezt a templomot tisztítja meg Jézus a méltatlan cselekedetektől, kiűzve a kereskedőket. Jézus számára a templom a tanítás helye, s neki joga van Atyja házában tanítani. Számára ez a hely olyan, ahol kijelentheti a vallási vezetők és az egész nép előtt azt, hogy ő annak az Istennek a Fia, akié ez az épület. Nem titokban beszél, hanem a nagy nyilvánosság előtt.
Ma örömmel megyek a templomba, az Isten házába és szívesen időzöm Isten jelenlétében.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Mindenható Úristen, aki gondviselésed eszközéül gyarló embereket választasz, ily módon is kitünteted isteni hatalmadat a világ kormányzásában, áraszd ránk kegyelmedet, hogy ki imádva elismerem benned a legfőbb hatalmasságot és minden hatalom kútfejét: annak általad rendelt egyházi és világi képviselőit köteles engedelmességgel tiszteljem, s így isteni törvényednek készséggel hódolva, teljesítsem szent akaratodat.



2016. március 10., csütörtök

Nagyböjti kalendárium – március 10.



Nagyböjti kalendárium – március 10.


Idei nagyböjti kalendáriumunkkal az irgalmasság rendkívüli szentévéhez kapcsolódunk. Szent II. János Pál pápa Dives in misericordia kezdetű, az isteni irgalmasságról szóló enciklikáját idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!


„… Krisztus szenvedésében és halálában – mivel az Atya nem kegyelmezett tulajdon Fiának, hanem »értünk bűnné tette Őt« (2Kor 5,21) – az abszolút igazságosság azért mutatkozik meg, mert Krisztus az emberi nem bűneiért viseli a szenvedést és a halált. Ez minden kétséget kizáróan az igazságosság »túláradása«, mivel az ember bűneit az Istenember áldozata »egyenlíti ki«. Ez a fajta igazságosság azonban, ez a teljes egészében Isten »mértéke szerinti« igazságosság, a szeretetből születik, mégpedig az Atya és a Fiú szeretetéből; és teljes egészében a szeretetben hozza gyümölcsét. Ezért Isten mértéke szerinti a Krisztus keresztjében föltárt isteni igazságosság, mert a szeretetből származik és a szeretetben lesz tökéletessé, miközben megtermi az üdvösség gyümölcseit. A megváltás isteni volta nemcsak a bűn megtorlásában valósul meg, hanem akkor is, amikor az emberben a szeretet visszanyeri a teremtő erőt, melynél fogva az ember újra képes lesz az életnek Istenből fakadó teljességéhez és szentségéhez járulni. Így tehát a megváltás magában foglalja az irgalom teljességének kinyilatkoztatását. A húsvéti misztérium ennek a kinyilatkoztatásnak kulcsa, s egyben valóra váltása az irgalomnak, mely igazzá tudja tenni az embert és helyre tudja állítani az igazságosságot, amint megköveteli ezt az az üdvözítő rend, melyet Isten kezdettől fogva megkívánt az emberben és az ember által a világban.”
(Dives in misericordia, 44.)
Urunk, Istenünk, segíts, hogy bűnbánattal megtisztítsuk lelkünket, és bővelkedjünk jócselekedetekben. Engedd, hogy őszinte szívvel megtartsuk parancsaidat,és bűntelen lélekkel üljük meg húsvét szent ünnepét. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.


Himnusz CIII.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen.


HIMNUSZ

Dél elmúlt, három óra már,
emlékezzünk, hogy szent e szám,
Jézus nevében most imánk
bűnünkre esdjen oldozást.
Lator száján kél vallomás,
de irgalomra érdemes;
buzgó imánk, ha égre száll,
nekünk hasonló jót szerez.
Halál hatalma véget ért,
a fény vak éjből visszatért;
vétkünk borzalmát törje meg,
s lelkünkben gyújtson szent tüzet!
Kérünk, Atyánk és Krisztusunk,
s kettőjük Lelke, kérlelünk;
egyetlen Úr az ég felett,
hallgass imánkra, Hármas-Egy! Ámen.


A Kúria lelkigyakorlata 7. elmélkedés: Isten megbocsátása megnyitja a jövőt



A Kúria lelkigyakorlata 7. elmélkedés: Isten megbocsátása megnyitja a jövőt


Ferenc pápa és a Római Kúria nagyböjti lelkigyakorlaton - REUTERS

Isten megbocsátása „hiteles szeretet”, ami arra készteti az embert, hogy a lehető legjobbá váljon. Az irgalmasság alapjának e gondolata köré fonódott P. Ermes Ronchi szerda délutáni elmélkedése a pápa és a Római Kúria lelkigyakorlata során Aricciában. Az evangéliumi idézet, amelyből kiindult, a házasságtörő asszony történetéből való:  „Jézus akkor fölegyenesedett: Asszony, szólt hozzá, hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?” (Jn 8,10) Ez arra emlékeztet bennünket, hogy a vádlók és az álszentek tagadják Istent és irgalmasságát.
Aki szeret vádaskodni, mások hibáiban elmerülni, azt hiszi, hogy megmenti az igazságot azáltal, ha megkövezi azokat, akik hibát vétenek. Így születnek a háborúk, konfliktusok a nemzetek között, de az egyházi intézményekben, a kolostorokban és a hivatalokban is, ahol a szabályok, az előírások kövekké válnak mások megkövezésére – fogalmazott Ronchi atya.
Minden idők farizeusai a bűnt teszik az Istennel való kapcsolat középpontjába
A házasságtörő asszonyról szóló evangéliumi történetet évszázadokig mellőzte a keresztény közösség, mert megbotránkoztatta Isten irgalmassága. A házasságtörő asszony nevét nem ismerjük, mindenkit, a halál hatalmasai által eltiport személyt képviseli. E hatalmak a nők férfiak általi elnyomását fejezik ki. Minden idők farizeusai a bűnt teszik az Istennel való kapcsolat középpontjába, de a Biblia nem fétis vagy bálvány, intelligenciára és szívre van szükség megértéséhez. Azok a hatalmak, amelyek nem haboznak felhasználni emberi életeket és a vallást, Istent szembe állítják az emberrel. Ez a vallási fundamentalizmus tragédiája – állapította meg P. Ermes.
Az Úr ki nem állhatja az álszenteket, akik álarcok mögé bújnak, a kétszínűeket, a hit képmutatóit, a vádaskodókat és az ítélkezőket. A kereszténység lényege viszont éppen az Isten és ember közti ölelésről szól. Nem állnak szembe egymással, az anyag és a szellem átöleli egymást. A betegség, amitől Jézus fél és ami ellen legjobban küzd, az álszentek kőszíve. Egy bűnös vagy ártatlan test meggyalázása kővel vagy hatalommal Isten megtagadása, aki abban a személyben él.
Ahol ridegség és szigor van, ott talán jelen vannak Isten szolgái, de Isten nem
A házasságtörő asszony elleni ítélet az ítélkezők álszentsége elleni bumeránggá vált. Senki sem vet rá követ, mert valójában önmagára vetné. Ahol van irgalmasság, ott van Isten – írta Szent Ambrus. Ahol ridegség és szigor van, ott talán jelen vannak Isten szolgái, de Isten nem. Jézus fölegyenesedett a házasságtörő asszony előtt, mint ahogy egy fontos és várt személy előtt tesszük. Fölegyenesedik, hogy közelebb álljon hozzá és beszél vele. Senki sem szólt hozzá előtte. Története, belső gyötrődése senkit sem érdekelt. Jézus viszont megérti a lelkét. A törékenység az emberiség tanítómestere. Jézust nem a lelkiismeret-furdalás, hanem a szív őszintesége érdekli. Megbocsátása feltétel, záradék, ellentételezés nélküli. Jézus belehelyezkedik minden elítélt és bűnös helyzetébe. Megtöri a negatív láncolatot, amely egy olyan Isten elképzeléséhez kötődik, aki elítél és bosszút áll, igazolja az erőszakot.
A megbocsátás nem jóságoskodás, hanem egy élet újra elindítása
Az evangéliumi történet lényege nem az elítélendő vagy megbocsátandó bűn. A középpontban nem a rossz áll, hanem a szívünknél nagyobb Isten, aki nem banalizálja a bűnt, hanem újra indítja az embert onnan, ahol megállt. Utakat nyit előtte, visszaállítja a helyes útra, segíti, hogy megtegyen egy lépést előre, megnyitja a jövőt. Jézus radikális forradalmat hajt végre, felforgatva a függőleges tengely szerinti hagyományos rendet, amelynek tetején az ítélkező és büntető Isten áll. Egy meztelen, kereszten függő Isten kerül a helyébe, aki megbocsát. Erre a felkavaró gesztusra van szükség ahhoz, hogy hatástalanítsa azokat a végtelen számú bombákat, amelyeken az emberiség ül. Nem a mindenható Isten ő, hanem a mindent szerető Abba, Atya. Nem  figyelmeztető ujj, hanem olyan, amely a szív kövére írja, hogy szeretlek. „Menj és többé ne vétkezzél”. Ezek a szavak elegendőek ahhoz, hogy megváltozzon egy élet. Ami előtte volt, már nem fontos. A jövő az, ami számít. A holnapi lehetséges jó többet számít, mint a tegnapi rossz. Isten nem úgy bocsát meg, mint egy feledékeny személy, hanem mint egy megszabadító. A megbocsátás nem jóságoskodás, hanem egy élet újra elindítása.
Az Urat nem érdekli a múlt, ő a jövő Istene
Sok ember úgy él, mint akit belsőleg életfogytiglanra ítéltek, a múlt hibái miatt kialakult bűntudat nyomása alatt. Jézus azonban megnyitja börtönünk ajtaját, leszereli a kínzóeszközöket, amelyekre gyakran mi magunkat és másokat függesztünk fel. Jézus tudja, hogy az ember nem azonos a bűnével. Az Urat nem érdekli a múlt, ő a jövő Istene.
A világosság fontosabb a sötétségnél
Jézus szavai és gesztusai felszámolják a jók és rosszak, bűnösök és áldozatok felosztást. Jézus irgalmasságával átvezet minket az etika korlátain. A bűnt meglátó szemet arra kéri, hogy lássa meg a napot. A világosság fontosabb a sötétségnél. A búza többet ér a konkolynál, a jó nagyobb súlyú, mint a rossz – zárta szerda délutáni elmélkedését P. Ermes Ronchi a Római Kúria lelkigyakorlatán.


Nagyböjt negyedik hetének csütörtökje



Nagyböjt negyedik hetének csütörtökje


Az előzményekben Jézus azt állította magáról, hogy ő a mennyei Atya küldötte és mindent az Atyával való teljes egyetértésben tesz. Azt szeretné, hogy az emberek higgyenek benne. Mi a bizonyíték Jézus állításainak igazságára? Mi alapján fognak hinni az emberek? A mi Urunk azt állítja, hogy a mennyei Atya tanúskodik mellette, mégpedig nem szavakkal, hanem cselekedetekkel. Mindaz, amit tesz, az Atyától való megbízás alapján teszi. Itt az ő csodáira, mint jelekre kell gondolnunk. Jézus tehát azt állítja, hogy a csodák és csodás gyógyulások az Atyától származnak és ezek igazolják a Fiú származását és istenségét. Bár kétségtelen tény, hogy Jézus csodáinak van a legnagyobb bizonyító ereje isteni származására vonatkozóan, mégis helyesebb azt mondanunk, hogy az ő egész földi élete, tevékenysége, halála és feltámadása jel az emberek számára.
Ilyen kijelentéseket csak az tesz, akinek rendkívül erős a küldetéstudata. Jézus azért tesz ilyen állításokat, mert meg van győződve arról, hogy az Atya küldötteként szolgálja az emberek megváltását és üdvösségét. Ő mindvégig engedelmes Fiúként cselekszik, aki az Atya jóságát, irgalmát és szeretetét sugározza. Ha az Atya Jézus személyében tárja fel magát és szeretetét számunkra, akkor mi Jézusban való hit által ismerhetjük meg az Atyát és juthatunk el hozzá.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek!



2016. március 9., szerda

Nagyböjti kalendárium – március 9.



Nagyböjti kalendárium – március 9.


Idei nagyböjti kalendáriumunkkal az irgalmasság rendkívüli szentévéhez kapcsolódunk. Szent II. János Pál pápa Dives in misericordia kezdetű, az isteni irgalmasságról szóló enciklikáját idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!


„A tékozló fiú hasonlata egyszerűen, épp ezért gyökerében fejezi ki a megtérés igazságát. Hiszen épp a megtérés jelzi legmegbízhatóbban az emberi társadalomban jelen levő szeretet és irgalom hatását. Az irgalom sajátos és igazi ereje nemcsak abban áll, hogy bátor, éles és segítőkész szemmel néz az erkölcsi, fizikai, testi rosszra, hanem az irgalom természetéhez az is hozzátartozik, hogy észrevesz és azonnal segít; s kimenti az értéket a rossz valamennyi formájából, ami a földön vagy az emberben van. Ha pedig az irgalmat így fogjuk föl, akkor Krisztus messiási üzenetének alapvető tanítását jelenti, s művének alkotó erejét jelzi. Ily módon értették és gyakorolták az irgalmat tanítványai és követői, kiknek lelkében és tetteiben épp az irgalom bizonyította szüntelenül a teremtő szeretetet, mely nem engedi, hogy »legyőzze a rossz«, hanem legyőzi a »jóban a rosszat« (Róm 12,21). Ezért van szükség arra, hogy az irgalom igazi arcát mindig újra fölfedezzük. S jóllehet különféle előítéletek szólnak ellene, korunknak mégis igen nagy szüksége van erre.”
(Dives in misericordia, 41.)
Istenünk, te megadod az igazaknak érdemük jutalmát és a bűnbánóknak bűneik bocsánatát. Irgalmazz hozzád könyörgő népednek, hogy bűneinket megvallva, elnyerjük bocsánatodat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.


Himnusz CII.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen.


HIMNUSZ

Urunk ez órán szomjazott,
keresztfán teste lankadott:
akik most zsoltárt mondanak,
azoknak égi szomjat ad.
És éhséget kelt, mennyeit,
mit önmagával csillapít,
segít megvetni rosszakat,
erényre ő gyújt vágyakat.
Teremtő Lelke kincseit
a zsoltárt mondók élvezik:
lehűti lázas test hevét,
olvasztja fázó szív jegét.
Kérleljük Krisztust s az Atyát,
kettőjük Lelkét egyaránt:
egyetlen Úr az ég felett,
imánk hallgasd meg, Hármas-Egy! Ámen


A Kúria lelkigyakorlata, 5. elmélkedés: Jézus nem erkölcstanító, a törékenységünket nézi



A Kúria lelkigyakorlata, 5. elmélkedés: Jézus nem erkölcstanító, a törékenységünket nézi


Jézus és a nők volt téma - REUTERS

Ermes Ronchi szervita atya a római kúria lelkigyakorlata során ötödik elmélkedését kedden délután a „Látod ezt az asszonyt?” jézusi kérdésnek szentelte (Lk 7,47).
Jézus intőleg kérdi Simon farizeustól: Látod ezt az asszonyt?
A Lukács evangélium hetedik fejezetében olvasunk a bűnös asszony történetéről, aki követi a vendégségbe meghívott Jézust Simon farizeus házába. Jézus pedig, szakítva a hagyománnyal, megengedi neki, a mindenki által  bűnös asszonynak tartott nőnek, hogy sírjon a lábainál, hogy könnyeivel törölgesse és megcsókolva illatos olajjal öntözze azokat. Látva Simon meglepődését, Jézus intőleg kérdi őt: „Látod ezt az asszonyt?”, hiszen ő maga már úgy látja, bocsánatot nyertek a bűnei, „mert nagyon szeretett”.
Simon tévedése az ő elítélő tekintete
Simon farizeus házában egy meglepetéssel teli jelenet bontakozik ki: a vallásos és a bűnös, a hatalmas és a névtelen, a törvény és az illatszer, a szabály és a szeretet találkozásának meglepő jelenete. Simon tévedése az elítélő tekintete. Jézus pedig egész életében éppen a nem ítélkező tekintetről beszél, mely magában foglalja az irgalmas tekintetet.
A moralizmus tévedése: az Isten-ember kapcsolat középpontja a bűn
Simon az Isten és az ember közötti kapcsolat középpontjába a bűnt állítja és az egész vallás sarokkövévé teszi azt. Ez a moralisták tévedése minden korban, a mindenkori farizeusoké . Jézus nem moralista, nem erkölcsmagyarázó. Az Isten és az ember közötti kapcsolat középpontjába az embert állítja a könnyeivel, a fájdalommal vagy örömmel teli testével, de nem a törvényt helyezi a központba – emelte ki Ronchi atya.
Előbb szegény és törékeny az ember, aztán bűnös
Az evangéliumban sokkal többször fordul elő a szegény, mint a bűnös megemlítése. Ádám előbb volt szegény, mielőtt bűnös lett volna. Mindnyájan törékenyek vagyunk, könnyeket hordozunk, ezer korlátunk fogságában élünk, még mielőtt bűnösök lennénk.
Az evangélium nem erkölcs, hanem egy megrendítő megszabadítás
Mi vagyunk azok, akik moralizáltuk az evangéliumot, amikor azt erkölcsmagyarázó értelemben olvastuk. Kezdetben azonban nem így volt – hangsúlyozta Ronchi atya és rendtársára, a szervita P. Vannuccira utalt, aki szerint „az evangélium nem erkölcs, hanem egy megrendítő megszabadítás”. Mindez kivezet bennünket a bűn paradigmájából és bevisz a „bővelkedő életbe”.
Jézus a mának és a holnapnak a sok szeretetét látja
Simon farizeus, amikor moralizáló tekintetével ránéz az asszony múltjára, akkor abban „törvényszegések sorozatát” látja, amíg Jézus a mának és a holnapnak a sok szeretetét látja meg benne. Jézus nem veszi hallatlanra, hogy kicsoda ő, nem színleli, mintha nem tudná azt, de elfogadja őt. Elfogadja a sebeivel és főként azzal a szikrányi fénnyel, amit aztán fellobbant.
Jézus meg tudja változtatni a szemléletmódunkat
A lakoma középpontjában Simonnak, a vallásos és hatalmas farizeusnak kellett volna állnia, de most egy nő foglalja el azt a helyet. Csak Jézus képes ennek a szemléletmódnak a megváltoztatására, hogy helyet készítsen a legutolsóknak is. Jézus áthelyezi a figyelem középpontját az asszony bűnéről a farizeus hiányosságaira, bizonyosságait lebontja és nehéz helyzetbe hozza, mint majd a házasságtörő asszony vádlóit a templomban.
Csak férfiak…! Nem egészen normális helyzet
Ha Jézus most azt kérdezné tőlem – mondta mosolyogva P. Ronchi – hogy látod-e azt az asszonyt, akkor nemmel kellene felelnem: Nem Uram, én csak férfiakat látok. Nem egészen normális egy helyzet ez, ismerjük csak el! Tudomásul kell venni ezt az űrt, ami nem felel meg az emberiség és az egyház valóságának. De nem így volt ez az evangéliumban, ahol sok asszony követte Jézust, ellenben a mi kíséretünkben nem látom őket – hangsúlyozta a szervita szerzetes.
A Szentlélek úgy osztja az ajándékait, hogy nem tekint a személyek nemiségére

Mitől van bennünk ilyen félelem, hogy ekkora távolságot veszünk ezektől az asszonyoktól? Jézus királyi méltósággal közömbös az asszony múltjára, a személynek a nemiségére. Ő nem érvel kategóriák és sztereotípiák szerint. És azt gondolom – folytatta Ronchi atya – hogy a Szentlélek úgy osztja az ajándékait, hogy nem tekint a személy nemiségére.
Jézus az utolsó vacsorán a lábmosással megismétli a bűnös asszony gesztusát
Jézust megindítja az asszony lelkülete és meg is jelöli őt, nem is felejti el, hiszen az utolsó vacsorán megismétli ennek az ismeretlen és szerelmes bűnös asszonynak a gesztusát, megmossa a tanítványai lábát és meg is törli azokat. Amikor szeret, az ember isteni gesztusokat tesz. Amikor Isten szeret, emberi gesztusokat tesz és ezt az embertest szívével teszi.
Az embereket a konkrét szükségleteikkel és könnyeikkel együtt lássuk
Végül Ronchi atya a gyóntatóatyák felé fordult felhívással: Lám milyen könnyen előfordul velünk,  gyóntatókkal, hogy nem látjuk az embereket a konkrét szükségleteikkel és könnyeikkel együtt. Ehelyett az alkalmazott és áthágott szabályokra tekintünk. Általánosítás ez, mely a személyeket kategóriákba sorolja és osztályozza őket. Így aztán a szív keménységét, a szklerokardiát tápláljuk, azt a betegséget, amitől Jézus a legjobban félt minket. A szabályok hivatalnokai leszünk így, a szív analfabétái, akik nem találkozunk az élettel, hanem csak az előítéleteinkkel” – fejezte be kedden délután az ötödik elmélkedését Ermes Ronchi lelkigyakorlatos atya.


Nagyböjt negyedik hetének szerdája



Nagyböjt negyedik hetének szerdája


Első olvasásra úgy tűnik, hogy Jézusnak a mai evangéliumban olvasott beszéde csupán magyarázat arra, hogy miért gyógyít szombaton. A mózesi törvényeket szigorúan betartó zsidó vallási csoportok nehezményezték ugyanis, hogy a nyugalom napján is gyógyít, dolgozik. A mi Urunk nem csak igazolni akarja előttük cselekedeteit, hanem csodálatos kinyilatkoztatást ad a mennyei Atyával való kapcsolatáról és saját küldetéséről, és egyértelműen kijelenti, hogy ő a Fiú, azaz a mennyei Atya Fia.
Jézus egységben, szoros kapcsolatban van az Atyával, és mindent együtt cselekszenek. Jézus cselekedeteiben az Atya tevékenysége nyilvánul meg. Amikor az Úr gyógyít, akkor az Atya irgalma gyógyítja meg a beteg embert, márpedig ezt az isteni irgalmasságot nem lehet időbeli korlátok közé szorítani, senki ember nem tilthatja meg Istennek, hogy szombaton gyógyítson. A beszéd megvilágítja Jézus küldetéstudatát. Ő nem önmagától, nem egyedül cselekszik, hanem az Atya küldötte, aki végrehajtja mindazt, amit az Atya kíván tőle. E feltétlen engedelmesség előrevetíti azt, hogy az ő tökéletes engedelmessége a szenvedés és a halál vállalásában nyilvánul meg. A végső ítélet és az új életre való feltámasztás szintén kettejük tevékenysége.
Ma hálát adok Istennek, mert mindent neki köszönhetek: az életemet és reményem szerint üdvösségemet.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus, te kicsinnyé lettél, amikor Isten létedre emberi testet vettél fel és közöttünk éltél. Egész életeddel példát adtál nekünk a kicsik alázatos szolgálatára. Taníts minket arra, hogy felismerjünk téged minden emberben, a kicsinyekben is és téged szolgáljunk mindenkiben!
 


2016. március 8., kedd

Nagyböjti kalendárium – március 8.



Nagyböjti kalendárium – március 8.


Idei nagyböjti kalendáriumunkkal az irgalmasság rendkívüli szentévéhez kapcsolódunk. Szent II. János Pál pápa Dives in misericordia kezdetű, az isteni irgalmasságról szóló enciklikáját idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!


„Ami Krisztus példabeszéde szerint az atya és a fiú között történik, azt nem értékelhetjük külső szemlélő gyanánt, hiszen az irgalommal kapcsolatos összes előítéletünk nagyrészt egy csupán kívülről hozott ítélet gyümölcse. Néha ugyanis megtörténik, hogy az irgalomban valami egyenlőtlenséget érzünk az irgalmat gyakoroló és az irgalmat nyerő között, és emiatt az utóbbit lenézzük. Ebből pedig hajlandók vagyunk arra a végkövetkeztetésre, hogy az irgalom megszégyeníti azt, aki kapja, és megsérti az emberi méltóságot. A tékozló fiú hasonlata azonban meggyőz arról, hogy a dolog egészen másképp áll: az irgalom lényege annak a közös jónak megtapasztalására támaszkodik, ami maga az ember; és az embert egyetemesen megillető méltóság megtapasztalásából fakad. Ez a közös tapasztalat pedig azt eredményezi, hogy a tékozló fiú önmagát és tetteit a teljes igazságnak megfelelően kezdi látni (az igazságnak ez a látása a teljes alázatot jelenti). Az atya számára viszont ugyanezen igazság szerint a fiú lesz az egyetlen érték, hiszen világosan és nyilvánvalóan látja, hogy ez az érték az igazságosság és a szeretet titokzatos közössége által vált teljessé; a szeretet által, mely feledni látszik minden rosszat, amit a fiú elkövetett. ”
(Dives in misericordia, 40.)
Urunk, Istenünk, készítsd elő híveid szívét a nagyböjti szent gyakorlatokkal, hogy méltó lélekkel éljük át húsvét szent titkát, és elvigyük az emberekhez a megváltás örömhírét. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.


Himnusz CI.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen.


HIMNUSZ

Hittel, mely buzgó szívben él,
reménnyel, melyet hit kísér,
és égi lánggal, mely szeret,
Krisztusnak zengjünk éneket.
Ez órán vitték őt oda,
hol várta véres Golgota,
vállán kereszttel halni megy,
hűtlen juhát így menti meg.
Kérjük most, hívő népei,
szabaddá váltott vérei:
ne ejtse tőrbe földi vágy,
kit vádlevél nem köt tovább.
Kérleljük Krisztust s az Atyát,
kettőjük Lelkét egyaránt:
egyetlen Úr az ég felett,
imánk hallgasd meg, Hármas-Egy! Ámen.


Pápai lelkigyakorlat kedd délelőtt: Az egyház Isten arcát ragyogtassa fel a világ előtt



Pápai lelkigyakorlat kedd délelőtt: Az egyház Isten arcát ragyogtassa fel a világ előtt


Csendben, imádságban... Jézussal - EPA

Pápai lelkigyakorlat kedd délelőtt: Az egyház Isten arcát ragyogtassa fel a világ előtt
Ermes Ronchi atya kedden délelőtt negyedik elmélkedését tartotta  Ferenc pápa és a kúria számára Ariccia-ban és Jézusnak Péterhez intézett kérdéséről elmélkedett: Hát te, kinek tartasz engem?
Jézus intim módon és helyen kérdez
A kérdés egy félreeső helyen hangzik el, távol mindenféle csoportosulástól, távol a tömeg zajától, csendben, magányban, imádságban. Az apostolok egymás között vannak és együtt az Istennel. Ebben a helyzetben hangzik el Jézus kérdése, és először az emberek véleményéről kérdezi az apostolokat: „Kinek tartanak engem az emberek?”.
„Te voltál a legjobb esemény, a legjobb dolog az életemben!”
Ronchi atya a kúria lelkigyakorlatozó tagjai számára ugyanazt a kérdést vetette fel, mint Jézus az övéi felé. A kérdést bevezető „de” szócska hangsúlyos, hiszen a közvéleménnyel szemben Jézus valójában a személyre, a konkrét emberre tekint: „Nektek ellenben ki vagyok én? Nem elegendő tehát a puszta „hallomás”, mert Jézus nem annyira a szavakat keresi, hanem a szóló személyt. Nem definíciót vár, hanem be akar vonni személyének a titkába: „Mi történt benned, amikor velem találkoztál?”. Jézus a szív mestere, nem tart előadást, nem indítványoz válaszokat, óvatosan vezeti az embert a saját bensőjébe. Én így fogalmaznám meg, vallott a lelkigyakorlatos mester: „Te voltál a legjobb esemény, a legjobb dolog az életemben!”.
A szívünk egyszerre lehet Istennek a bölcsője vagy éppen a sírja
Jézus kérdése, a „Ki vagyok én számodra?, valójában a „szerelmesek” kérdése egymás felé. Meglepő, hogy Jézus kérdez, és nem oktat ki senkit sem. A tanítványoknak nem kell félnie attól, hogy előre kész válaszokat adjanak a kérdésre és nem is kell hiszekegyet megfogalmazniuk. Jézust az érdekli, hogy társai megnyitják-e a szívüket. Péter válasza, „Te vagy az élő Isten fia” egy olyan igazság, melynek csak akkor van értelme, ha Krisztus bennünk él, Éppen ezért a mi szívünk egyszerre lehet Istennek a bölcsője vagy éppen a sírja”.
A kereszt embere a mélyben és a magasban
„Ha tényleg tudni akartok valamit rólam és tudni magatokról is – szólt Jézus nevében Ronchi atya, akkor randevút adok nektek: találkozzunk a keresztnél, rajta egy ember a magasban, de előtte még csütörtökön kötényt köt maga elé, letérdel és megmossa az övéi lábát. Egy ember alul! Igaza van Pálnak:  kereszténység botrány és őrület. Most megértjük őt: egy csók annak, aki elárulja. Nem tör meg senkit, saját magát töri meg. Nem ontja senkinek a vérét, csak az ő vére hull. Nem áldoz fel senkit, hacsak nem saját magát!”.
Az számít, amit megélek Jézusból
Az apostolok eddig a csöndben feltett jézusi kérdésig nem értették őt. Most azonban Jézus szigorúan megtiltja nekik, hogy erről az embereknek szóljanak . Szigorú rendelet ez, mely az egész egyházat érinti, hiszen néha torz Istenképet prédikáltunk. Az emberek a szavainkon túl a személyes tapasztalatainkat kérik. „Mondd el nekünk a személyes istentapasztalatodat!”. Krisztus mondja nekünk: nem az számít, amit mondok róla, hanem amit megélek belőle. Nem mi vagyunk a közvetítők Isten és az ember között, hanem az igazi közvetítő Jézus. Gyújtsuk meg a fényszóróinkat és ne magunkra, hanem a Krisztusra irányítsuk annak a fényét – fejezte be negyedik elmélkedését   Ermes Ronchi atya kedden délelőtt Ferenc pápa és a kúria számára Ariccia-ban tartott negyedik elmélkedése során.


Nagyböjt negyedik hetének keddje



Nagyböjt negyedik hetének keddje


A csodaelbeszélésekben János evangélista előszeretettel használ tényszerű elemeket, amelyekkel az eset megtörténtét igazolja. A Beteszda fürdőben történt gyógyítás alkalmával ilyen elem a harmincnyolc év említése. Egy ember, akit harmincnyolc éven át senki sem vett észre, most hirtelen a figyelem középpontjába kerül. Korábban senki nem törődött azzal, hogy beteg, senki nem segítette őt, hogy legalább esélye legyen a gyógyulásra, most viszont feltűnést kelt a jelenléte. Igaz, most nem azért veszik észre, mert meggyógyult, hanem mert szombati napon vitte az ágyát. A jelenlévőknek nem az tűnt fel, hogy harmincnyolc év betegség után ez az ember gyógyultan járt köztük, hanem az, hogy vitte az ágyát. Nem érdekli őket, hogy ki és miként gyógyította meg őt, hanem azzal foglalkoznak, hogy ki parancsolhatta neki azt, hogy szombaton vigye az ágyát, amikor ez munkának számít és a nyugalom napján nem szabad ilyet tenni. A történet lezárásaként az evangélista még megemlíti, hogy szombaton, a nyugalom napján végzett gyógyításaiért a zsidók üldözték Jézust.
Ez az emberi kicsinyesség megmutatja, hogy a törvények betű szerinti tisztelete teljesen eltorzítja a vallásosságot és a legjelentéktelenebb dolgokra tereli az ember figyelmét. Mindeközben Isten figyelme a fontosra, a betegre irányul. Isten irgalma megérinti és meggyógyítja a beteget.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Urunk, aki haláloddal és föltámadásoddal kinyilatkoztatod az Atya szeretetét, hiszünk benned és bizalommal mondjuk neked ma is: „Jézusom, bízom benned, irgalmazz nekünk és az egész világnak!”
Szent II. János Pál pápa
 


2016. március 7., hétfő

Nagyböjti kalendárium – március 7.



Nagyböjti kalendárium – március 7.


Idei nagyböjti kalendáriumunkkal az irgalmasság rendkívüli szentévéhez kapcsolódunk. Szent II. János Pál pápa Dives in misericordia kezdetű, az isteni irgalmasságról szóló enciklikáját idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!


„…a fiú iránti szeretetről – arról a szeretetről, mely az atyaság természetéből következik – elmondható, hogy szinte kötelezte az atyát, hogy törődjék fia méltóságával. Mert e törődés határozta meg a szeretetnek azt a stílusát, melyről Szent Pál ezeket mondta: »A szeretet türelmes, a szeretet jóságos... nem keresi a magáét, nem sértődik, nem gondol rosszat..., hanem együtt örül az igazsággal, mindent remél, mindent elvisel...« és »soha meg nem szűnik« (1Kor 13,4–8). Az irgalom tehát – amint Krisztus a tékozló fiú példabeszédében bemutatja – annak a szeretetnek a természetét hordozza, melyet az Újszövetségben agapénak neveznek. Épp ezért ez a szeretet le tud hajolni minden tékozló fiúhoz, minden emberi nyomorúsághoz, különösen pedig mindenfajta erkölcsi nyomorúsághoz, azaz bűnhöz. És amikor ez megtörténik, az, aki az irgalmat megtapasztalja, nem megvetéssel találkozik, hanem azt érzi, hogy újra megtalálták és értékelik őt. Az Atya öröme – mert a fiú »megtaláltatott« és »újjáéledt« – mindenekelőtt egy sérthetetlen értékről tanúskodik, arról, hogy a fiú,jóllehet tékozló lett, nem szűnt meg az atyának fia lenni; de emellett egy visszaszerzett jót is jelez, amennyiben a tékozló fiú visszatért a tulajdon igazságához.”
(Dives in misericordia, 39.)
Istenünk, te szentségeid titokzatos erejével megújítod a világot. Add, hogy Egyházad lelkiekben egyre gyarapodjék, földi gondjai között pedig támogasd segítségeddel. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.