A Kúria
lelkigyakorlata, 5. elmélkedés: Jézus nem erkölcstanító, a törékenységünket
nézi
Jézus
és a nők volt téma - REUTERS
Ermes
Ronchi szervita atya a római kúria lelkigyakorlata során ötödik elmélkedését
kedden délután a „Látod ezt az asszonyt?” jézusi kérdésnek szentelte (Lk 7,47).
Jézus
intőleg kérdi Simon farizeustól: Látod ezt az asszonyt?
A
Lukács evangélium hetedik fejezetében olvasunk a bűnös asszony történetéről,
aki követi a vendégségbe meghívott Jézust Simon farizeus házába. Jézus pedig,
szakítva a hagyománnyal, megengedi neki, a mindenki által bűnös
asszonynak tartott nőnek, hogy sírjon a lábainál, hogy könnyeivel törölgesse és
megcsókolva illatos olajjal öntözze azokat. Látva Simon meglepődését, Jézus
intőleg kérdi őt: „Látod ezt az asszonyt?”, hiszen ő maga már úgy látja,
bocsánatot nyertek a bűnei, „mert nagyon szeretett”.
Simon
tévedése az ő elítélő tekintete
Simon
farizeus házában egy meglepetéssel teli jelenet bontakozik ki: a vallásos és a
bűnös, a hatalmas és a névtelen, a törvény és az illatszer, a szabály és a
szeretet találkozásának meglepő jelenete. Simon tévedése az elítélő tekintete.
Jézus pedig egész életében éppen a nem ítélkező tekintetről beszél, mely
magában foglalja az irgalmas tekintetet.
A
moralizmus tévedése: az Isten-ember kapcsolat középpontja a bűn
Simon
az Isten és az ember közötti kapcsolat középpontjába a bűnt állítja és az egész
vallás sarokkövévé teszi azt. Ez a moralisták tévedése minden korban, a
mindenkori farizeusoké . Jézus nem moralista, nem erkölcsmagyarázó. Az Isten és
az ember közötti kapcsolat középpontjába az embert állítja a könnyeivel, a fájdalommal
vagy örömmel teli testével, de nem a törvényt helyezi a központba – emelte ki
Ronchi atya.
Előbb
szegény és törékeny az ember, aztán bűnös
Az
evangéliumban sokkal többször fordul elő a szegény, mint a bűnös megemlítése.
Ádám előbb volt szegény, mielőtt bűnös lett volna. Mindnyájan törékenyek
vagyunk, könnyeket hordozunk, ezer korlátunk fogságában élünk, még mielőtt
bűnösök lennénk.
Az
evangélium nem erkölcs, hanem egy megrendítő megszabadítás
Mi
vagyunk azok, akik moralizáltuk az evangéliumot, amikor azt erkölcsmagyarázó
értelemben olvastuk. Kezdetben azonban nem így volt – hangsúlyozta Ronchi atya
és rendtársára, a szervita P. Vannuccira utalt, aki szerint „az evangélium nem
erkölcs, hanem egy megrendítő megszabadítás”. Mindez kivezet bennünket a bűn
paradigmájából és bevisz a „bővelkedő életbe”.
Jézus
a mának és a holnapnak a sok szeretetét látja
Simon
farizeus, amikor moralizáló tekintetével ránéz az asszony múltjára, akkor abban
„törvényszegések sorozatát” látja, amíg Jézus a mának és a holnapnak a sok
szeretetét látja meg benne. Jézus nem veszi hallatlanra, hogy kicsoda ő, nem
színleli, mintha nem tudná azt, de elfogadja őt. Elfogadja a sebeivel és főként
azzal a szikrányi fénnyel, amit aztán fellobbant.
Jézus
meg tudja változtatni a szemléletmódunkat
A
lakoma középpontjában Simonnak, a vallásos és hatalmas farizeusnak kellett
volna állnia, de most egy nő foglalja el azt a helyet. Csak Jézus képes ennek a
szemléletmódnak a megváltoztatására, hogy helyet készítsen a legutolsóknak is.
Jézus áthelyezi a figyelem középpontját az asszony bűnéről a farizeus
hiányosságaira, bizonyosságait lebontja és nehéz helyzetbe hozza, mint majd a
házasságtörő asszony vádlóit a templomban.
Csak
férfiak…! Nem egészen normális helyzet
Ha
Jézus most azt kérdezné tőlem – mondta mosolyogva P. Ronchi – hogy látod-e azt
az asszonyt, akkor nemmel kellene felelnem: Nem Uram, én csak férfiakat látok.
Nem egészen normális egy helyzet ez, ismerjük csak el! Tudomásul kell venni ezt
az űrt, ami nem felel meg az emberiség és az egyház valóságának. De nem így
volt ez az evangéliumban, ahol sok asszony követte Jézust, ellenben a mi
kíséretünkben nem látom őket – hangsúlyozta a szervita szerzetes.
A
Szentlélek úgy osztja az ajándékait, hogy nem tekint a személyek nemiségére
Mitől
van bennünk ilyen félelem, hogy ekkora távolságot veszünk ezektől az
asszonyoktól? Jézus királyi méltósággal közömbös az asszony múltjára, a
személynek a nemiségére. Ő nem érvel kategóriák és sztereotípiák szerint. És
azt gondolom – folytatta Ronchi atya – hogy a Szentlélek úgy osztja az
ajándékait, hogy nem tekint a személy nemiségére.
Jézus
az utolsó vacsorán a lábmosással megismétli a bűnös asszony gesztusát
Jézust
megindítja az asszony lelkülete és meg is jelöli őt, nem is felejti el, hiszen
az utolsó vacsorán megismétli ennek az ismeretlen és szerelmes bűnös asszonynak
a gesztusát, megmossa a tanítványai lábát és meg is törli azokat. Amikor
szeret, az ember isteni gesztusokat tesz. Amikor Isten szeret, emberi
gesztusokat tesz és ezt az embertest szívével teszi.
Az
embereket a konkrét szükségleteikkel és könnyeikkel együtt lássuk
Végül Ronchi atya a gyóntatóatyák felé fordult felhívással: Lám milyen
könnyen előfordul velünk, gyóntatókkal, hogy nem látjuk az embereket a
konkrét szükségleteikkel és könnyeikkel együtt. Ehelyett az alkalmazott és
áthágott szabályokra tekintünk. Általánosítás ez, mely a személyeket
kategóriákba sorolja és osztályozza őket. Így aztán a szív keménységét, a
szklerokardiát tápláljuk, azt a betegséget, amitől Jézus a legjobban félt minket.
A szabályok hivatalnokai leszünk így, a szív analfabétái, akik nem találkozunk
az élettel, hanem csak az előítéleteinkkel” – fejezte be kedden délután az
ötödik elmélkedését Ermes Ronchi lelkigyakorlatos atya.