2016. március 4., péntek

Nagyböjti kalendárium – március 4.



Nagyböjti kalendárium – március 4.


Idei nagyböjti kalendáriumunkkal az irgalmasság rendkívüli szentévéhez kapcsolódunk. Szent II. János Pál pápa Dives in misericordia kezdetű, az isteni irgalmasságról szóló enciklikáját idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!


„A tékozló fiúról szóló példabeszédben egyetlen egyszer sem szerepel az igazságosság szó, mint ahogy az eredeti szövegben az irgalom sem fordul elő: de az igazságosság és a szeretet összekapcsolása, amit mi irgalomnak nevezünk, igen finom gonddal bele van szőve az evangéliumi példa tanításába. Mert napnál világosabb, hogy a szeretet mindannyiszor irgalommá változik, valahányszor át kell lépnie az igazságosság rögzített szabályát, mely pontos, de gyakran igen szűk. A tékozló fiú ugyanis azt érdemelte volna, hogy miután az atyjától kapott javakat eltékozolta, hazatérvén az atyai házban béresként keresse kenyerét, s amennyiben képes, lassanként gyűjtsön össze magának valamit, ami persze soha nem fogja elérni az eltékozolt vagyon mértékét. Legalábbis az igazságosság rendjének ez lett volna a követelménye, sőt azt még fölül is haladta volna, hiszen ez a fiú nem csupán az atyai örökség számára őrzött részét vitte magával, hanem eljárásával atyját is megbántotta és meggyötörte. Cselekedetei ugyanis, melyekkel méltatlanná vált a fiúi méltóságra, nemcsak nem maradhattak közömbösek atyja számára, hanem fájdalmasan is érinthették, hiszen végül is a saját fiáról volt szó, s ezt a kapcsolatot semmi sem oldhatta föl és nem szüntethette meg. Ennek a tékozló fiú is tudatában van; s ez egy olyan fölismerés, mely világosan megmutatja neki az elveszített méltóságot, és arra serkenti, hogy megbecsülje a helyet, melyben atyja házában ezek után még része lehet.”
(Dives in misericordia, 36.)
Urunk, Istenünk, öntsd szívünkbe jóságosan kegyelmedet, hogy mindig visszatartson az emberi botlásoktól, és a te segítségeddel mindig ragaszkodjunk mennyei parancsaidhoz. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.


IIIC. Himnusz



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen.


HIMNUSZ

Dél elmúlt, három óra már,
emlékezzünk, hogy szent e szám,
Jézus nevében most imánk
bűnünkre esdjen oldozást.
Lator száján kél vallomás,
de irgalomra érdemes;
buzgó imánk, ha égre száll,
nekünk hasonló jót szerez.
Halál hatalma véget ért,
a fény vak éjből visszatért;
vétkünk borzalmát törje meg,
s lelkünkben gyújtson szent tüzet!
Kérünk, Atyánk és Krisztusunk,
s kettőjük Lelke, kérlelünk;
egyetlen Úr az ég felett,
hallgass imánkra, Hármas-Egy! Ámen.


„24 óra az Úrért” - A pápa bűnbánati szertartást vezet a vatikáni bazilikában



„24 óra az Úrért” - A pápa bűnbánati szertartást vezet a vatikáni bazilikában


Ferenc pápa gyónást végez a Szent Péter bazilikában - ANSA

A „24 óra az Úrért” elnevezésű kezdeményezés keretében Ferenc pápa március 4-én, pénteken délután 5 órakor bűnbánati szertartást vezet a Szent Péter bazilikában. Az egész világon elindított kezdeményezés célja, hogy segítse újra felfedezni a kiengesztelődés szentségét a Nagyböjt idején. A szertartás során Ferenc pápa elvégzi saját gyónását, majd gyóntatószékbe ülve híveket gyóntat. Ezen a napon számos templom folyamatosan nyitva tart, hogy lehetővé tegyék a szentgyónást.
A kezdeményezés születéséről, amely különleges jelentőséggel bír az irgalmasság szentévében, Luca Ferrari atya, az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának tanácsadója nyilatkozott a Vatikáni Rádiónak.
A pápa vágya volt, hogy a Nagyböjt 4. vasárnapja előtti pénteken szentségimádás tartson
„A pápa vágya volt, hogy a Nagyböjt 4. vasárnapja előtti pénteken szentségimádás tartson és a napot az Úrral a kiengesztelődésben való találkozásnak szentelje. Kezdettől fogva a javaslat váratlanul nagy befogadásra talált, világméretűvé vált. Nehéz megmondani, hogy hány egyházmegye csatlakozott a kezdeményezéshez, de gyakorlatilag nagyrészük világszerte. Kaptunk telefonhívást Alaszkából és a legtávolabbi helyekről is, ahol papok, püspökök, de egyszerű hívek is kértek támogatást, hogy méltó módon tudják megtartani a szertartást” – tájékoztatott Ferrari atya.
Elegendő számú gyóntató áll majd a hívek rendelkezésére, akik a gyónás szentségéhez kívánnak járulni
„A Szent Péter bazilikában megtartott bűnbánati szertartáson több mint 60 gyóntató lesz jelen. Rómában három templomot jelölt ki a Pápai Tanács, ahol elegendő számú gyóntató áll majd a hívek rendelkezésére, akik a gyónás szentségéhez kívánnak járulni” – fogalmazott az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának tanácsadója.


Nagyböjt harmadik hetének péntekje



Nagyböjt harmadik hetének péntekje


Jézus korában az írástudók gyakran vitatkoztak egymással a törvények helyes megtartásának módjáról és a parancsok sorrendiségéről. Előfordulhatott, hogy a különféle tanító iskolákhoz tartozók más véleményen voltak e kérdésben. Az evangéliumi jelenetből nem az érződik, hogy Jézust is egy ilyen beszélgetésbe, vitába akarják bevonni. Az őt kérdező írástudó csak egyszerűen kíváncsi a véleményére. A kérdezés ténye elárulja, hogy az írástudó ad Jézus szavára, elismeri, hogy ismeri a törvényeket és ért azok értelmezéséhez.
Melyik a legfőbb parancsolat? - hangzik a kérdés. A válasz szerint az Isten iránti szeretetnél nincs fontosabb s ehhez kapcsolódik a felebaráti szeretet. A kettő összekapcsolását Jézus következő szavaiból érthetjük meg: „Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, nekem teszitek” (Mt 25,40). Az Isten iránti szeretetünket kifejezhetjük imáinkkal, áldozatainkkal, imádásunkkal. De ugyanilyen biztos út, ha felebarátainkat szeretjük, mert ha bennük észrevesszük Isten arcát, akkor az ő személyükön keresztül szintén Isten felé irányul szeretetünk. Ennek megvalósításában Jézus a legfőbb példaképünk. A szenvedés és a halál vállalásával kifejezte tökéletes szeretetét és engedelmességét a mennyei Atya felé, és kimutatta végtelen szeretetét az emberek iránt.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Örök Atya, tekints irgalmas szemmel az egész emberiségre, különösen a szegény bűnösökre, akiket Jézus legirgalmasabb szíve oltalmaz. Az ő keserves kínszenvedése által könyörülj rajtunk, hogy irgalmad mindenhatóságát dicsérjük mindörökké.



2016. március 3., csütörtök

Hívom a családokat 2016 márciusában – Bíró László püspök levele



Hívom a családokat 2016 márciusában – Bíró László püspök levele


Hívom a családokat, házaspárokat, jegyeseket és szerelmeseket, a családokat szerető szerzetes- és paptestvéreket, és mindenkit, aki a család és az élet mellett áll!


Amikor a lányom bejelentette, hogy barátjával, akivel már nyolc éve együtt él, hajlandóak lennének összeházasodni, ha valaki állná a kellő méltósággal megrendezett esküvő költségeit – mesélte baráti társaságában egy magas beosztású hivatalnok –, azonnal vállaltam mindent, a szervezést, az ifjú pár lakásának felújítását, a költségeket, a lakodalmat. Sokba került, de megérte, mindenki azt mondta, hogy rég látott ilyen szép esküvőt. Jó két év múlva az ifjú férj, akinek jó állása volt, kapott külföldről egy ajánlatot még jobb állásra. A fiú menni akart, a lányom meg azt mondta, hogy most már igazán gyereket szeretne, de azt nem szeretné, hogy a gyereke külföldön szülessen, sőt ott nevelkedjen, ő nem megy külföldre. Elváltak.
Korunkat az egész földkerekségre kiterjedő mély és gyors változások jellemzik. Az emberi értelem és alkotóerő által létrehozott tudományos, műszaki és kulturális eredmények visszahatnak magára az emberre, egyéni és közösségi ítéleteire és vágyaira, gondolkodás- és cselekvésmódjára mind a dolgokkal, mind az emberekkel kapcsolatban. A társadalmi és kulturális átalakulás kihat a vallási életre is. (vö. GS 4.) Az antropológiai-kulturális változások következtében változott a társadalmi struktúrák befolyása az emberek érzelmi és családi életére. Az egyre növekvő individualizmus eltorzítja a családi kötelékek természetét, előtérbe helyezi az egyénnek azt az elgondolását, amely szerint saját vágyait követve építheti fel önmagát, az emberi kapcsolatokat pedig a háttérbe szorítja. Általános, az adott kultúrától független jelenség, hogy a fiatalok vonakodnak az érzelmi kapcsolatok terén végleges elköteleződéseket vállalni, gyakran választják inkább az elköteleződés nélküli együttélést, vagy megelégszenek kérészéletű alkalmi kapcsolatokkal. Az ilyen körülmények között született gyermekeknek nehezen alakul ki az identitásuk, ez aztán hozzájárul a társadalom további széteséséhez.
Mondjatok példákat azokra a változásokra, amelyek visszahatnak az emberre, ítéleteire és vágyaira, gondolkodás- és cselekvésmódjára! Melyek ezek közül azok, amelyek pozitív, és melyek azok, amelyek negatív irányba mutatnak?
A család az örömök és próbatételek helye, az emberség első és legalapvetőbb iskolája. A mai kulturális és társadalmi válságot nemcsak a család, hanem az egész emberiség megszenvedi. Észre kell vennünk azonban, hogy épp a családok képesek a szeretet erejével gyógyítani a válság okozta sebeket, erősíteni az emberi kapcsolatokat, nevelni a gyerekeket, gondozni a rászorultakat, segíteni a generációk közötti együttműködést, legyőzni az anyagias gondolkodást, ellentmondani az individualizmusnak. Még ha sérült is egy család, ha képes szeretni, képes lesz szeretetre tanítani másokat, családon belül és kívül is.
Az anyagi és gazdasági helyzet segítheti a család növekedését és kibontakozását, de gátolhatja is virágzását, egységét és összetartozását. A szűkös anyagiak kizárhatják a családokat az oktatásból, a kulturális életből és a tevékeny társadalmi életből. Gyakran okoznak gondot a családoknak a munkával kapcsolatos problémák. Hiába szeretnének a szülők minél több időt együtt tölteni gyerekeikkel, ha mindkettőjüknek dolgozniuk kell, kénytelenek a gyerekeket bölcsődébe, óvodába, egész napos iskolába küldeni, a kevés otthon töltött időben pedig nem foglalkozhatnak egymással, mert egymás mellett a házimunkát kell elvégezniük. Azt pedig, hogy ezek az intézmények a szülők kívánsága szerinti szellemben neveljék a gyerekeket, pluralista, multikulturális világunkban gyakorlatilag alig lehet megvalósítani. A munka világában nem annyira a személy érdekét tartják szem előtt, hanem a termelékenység növekedését, a gazdasági hasznot.
Egész gyorsan változó világunk számára már nem az emberi személy a fontos, hanem a gazdaság növekedése, a haszon, a profit. A keresztény ember a maga egyediségét mint Isten eredeti, teremtő tervét akarja megvalósítani, cselekedeteit és magatartását összhangba akarja hozni hitével. A körülmények által rákényszerített, adottságaival, belső meggyőződésével ellenkező életmód személyiségének, identitásának torzulásához vezet.
Soroljatok fel olyan intézkedéseket, amelyek ugyan látszólag „családbarátok”, valójában azonban a munka világában a profit növelését szolgálják! Milyen szerepe lehet ilyen esetekben a közösségnek és a nagyszülőknek?
„Most, amikor a világ a korlátok nélküli »szabadság« kínálta örömöket gátlástalanul kiélvezi, kezdjük csak megérteni, milyen szomorú is ez a világ. A tiltott élvezetek csillogása abban a pillanatban elhalványul, amint már nem tiltottak. Hiába próbálják újra meg újra fényesíteni ezeket, kiderül, hogy fényük valójában véges. Az ember azonban a végtelenre szomjas.” (J. Ratzinger, 1989) Korunkban eluralkodott a mindent az anyagiaknak alárendelő szemlélet, az individualizmus és a hedonizmus, ezért az ember nehezen kap választ léte értelmét és célját kutató, identitását kereső kérdéseire. A választ Krisztus adja, amikor „az Atya és az Ő szeretete misztériumának kinyilatkoztatásával az embert is teljesen feltárja az embernek, és megmutatja neki magasztos hivatását”. (GS 22) Ennek fényében fedezhetjük fel Isten ránk vonatkozó terve, valamint a házasság és a keresztény család nagy értékei közötti összhangot, és találhatjuk meg identitásunkat.
A mai világ szemében értelmetlen vállalkozásnak tűnhet az önzetlenség, a mindent, magunkat is a másiknak ajándékozása, a teljes és felbonthatatlan egységre való törekvés. Aki azonban Krisztusra tekint, aki őrá hallgat, az bátran megkockáztatja ezt az értelmetlenséget. A hamis csillogású világ ugyan igyekszik nevetségessé tenni a hűséget, az áldozatot és a lemondást, az örökké tartó szeretetet, az embert azonban, a mai világban élő embert is, vonzza és lenyűgözi a hiteles, teherbíró, gyümölcsöző és örök szeretet. Az ember akkor is, amikor a pillanat gyönyörét hajszolja, az igazi szeretetről álmodik, miközben a testi gyönyör után fut, vágyik a teljes odaadásra. „A teremtés kezdetén azonban Isten férfivá és nővé alkotta őket. Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz. Így már nem ketten vannak, hanem egy test.” (Mk 10,6–8)
Mi segít abban, hogy gyerekeitekben helyes identitást tudjatok kialakítani? Hogyan tudjátok nekik megmutatni, hogy mi a szabadság és a szabadosság közötti különbség? Hogyan tudjátok gyerekeiteket megóvni a médiából áradó házasság- és családellenes propaganda befolyásától?
„Isten egyesíti az egymást szerető férfi és nő szívét, egyesíti őket felbonthatatlan egységben. Ez azt jelenti, hogy a házasélet célja nemcsak az, hogy mindig együtt éljenek, hanem hogy mindig szeressék egymást. Jézus így állítja helyre az eredeti és eredetet adó rendet. (…) Egyedül Jézus ingyenes, húsvéti szeretete őrültségének fényében válik érthetővé az egyetlen és halálig tartó házastársi szeretet ingyenességének őrültsége.” (Ferenc pápa homíliája a családszinódust megnyitó szentmisén, 2015. okt. 4.)
Mondd, megkérdezted a lányodat – szólalt meg egy kis csend után a baráti társaság egyik férfi tagja – vagy akár a barátját akkor, amikor bejelentették, hogy „hajlandók” összeházasodni, hogy eddig miért nem, és most miért mégis? Nem – válaszolta a magas beosztású hivatalnok –, a mai fiatalok önállóak, nem szeretik, ha a döntéseik mögötti indokokat firtatják. Ők így látták jónak, és minthogy eddig jól megvoltak, nem volt okom feltételezni, hogy nyolcévi együttélés után egyszer csak megunják egymást. Nem arról volt szó – kérdezte a társaság egyik nő tagja –, hogy ti, a szülők mindig is szerettétek volna, ha összeházasodnak, ők viszont sajnálták rá a pénzt? Aztán rájöttek, hogy ha „valaki” állja a költségeket – és ki más állhatta volna, mint ti –, akkor ez új színt vihet a talán mégis szürkülő kapcsolatukba. Bizony – vette át a szót a hivatalnok felesége –, én mindig is tudtam, hogy a lányom vágyik valami komoly, igazi kapcsolatra, de nem volt biztos abban, hogy a barátja az „igazi”, ezért nem mert véglegesen elköteleződni. A fiúnak meg jó és kényelmes volt ez így. Az idő ment, a lányom azt gondolta, hogy ha ez a kapcsolat megszakad, akkor ő hoppon marad; ha viszont összeházasodnak, stabilizálódik kapcsolatuk. Döntött, összeházasodtak, de arra nem számított, hogy számára a fiúból lett férj már nem lesz olyan fontos, hogy vele akár külföldre is elmenjen. Elváltak, így aztán tényleg hoppon maradt. Tudjátok, én azt gondolom – szólt közbe a társaság egy idősebb tagja –, hogy a világban zajló gyors változások miatt ránk telepedett az ideiglenesség kultusza. Minden változik, és abban a tévhitben élünk, hogy ami új, az jobb annál, mint ami már tegnap is megvolt. De mert minden változik, az új is hamar elavul, így az ideiglenes tárgyak, eszmék, kapcsolatok bűvöletében élünk. Pedig csak az állandóság adhat megnyugvást, az állandó és megbízható kapcsolat, a stabil és érett identitás, a gyökerekre épülő bizalom. A megállapodott emberek, családok és házaspárok arra vannak hivatva, hogy életükkel tanúskodjanak arról az örömről, amelyet csak az állandóság kultusza adhat.

Bíró László,
az MKPK családreferens püspöke,
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
 


Nagyböjti kalendárium – március 3.



Nagyböjti kalendárium – március 3.


Idei nagyböjti kalendáriumunkkal az irgalmasság rendkívüli szentévéhez kapcsolódunk. Szent II. János Pál pápa Dives in misericordia kezdetű, az isteni irgalmasságról szóló enciklikáját idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!


„Végül erre az elhatározásra jut [a fiú]: »Fölkelek, elmegyek atyám házába, és mondom majd: Atyám, vétkeztem az ég ellen és a te színed előtt, és már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek; tégy velem úgy, mint eggyel a béreseid közül« (vö. Lk 15,18). E szavak élesen jelzik a legfőbb nehézség természetét. Anyagi körülményeinek sanyarú volta, melybe könnyelműsége és vétke miatt jutott, megéreztette vele, hogy fiúi méltósága alatt él. Mikor tehát elhatározta, hogy visszatér az atyai házba, és megkéri atyját, hallgassa meg – már nem a fiú, hanem egy akármilyen béres jogán –, kívülről nézve úgy tűnt, hogy a nyomor és az éhség kényszeríti erre; az igazi ok azonban a nagyobb veszteség megértése volt. Mert hogy tulajdon atyja házában béres legyen, ez kétségtelenül nagy szégyen és rangvesztés; a tékozló fiú mégis kész volt elfogadni e megszégyenülést. Pontosan tudta, hogy neki az atyai házban nincs már más joga, csak legfeljebb annyi, mint egy béresnek. Elhatározása mindazon dolgok pontos ismeretéből fakadt, melyeket megérdemelt, s melyekre az igazságosság szerint joga lehetett. Maga ez a megfontolás bizonyítja, hogy a tékozló fiú lelkiismeretében fölébredt az elveszett méltóság tudata, azé a fiúságé, amelyben atyjával élt. Végül is ilyen érzésekkel indult útnak.”
(Dives in misericordia, 35.)
Fölséges Istenünk, add, hogy minél inkább közeledik megváltásunk nagy ünnepe, annál nagyobb áhítattal törekedjünk húsvét szent titkának ünneplésére. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.
 


Himnusz IVC.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen.


HIMNUSZ

Urunk ez órán szomjazott,
keresztfán teste lankadott:
akik most zsoltárt mondanak,
azoknak égi szomjat ad.
És éhséget kelt, mennyeit,
mit önmagával csillapít,
segít megvetni rosszakat,
erényre ő gyújt vágyakat.
Teremtő Lelke kincseit
a zsoltárt mondók élvezik:
lehűti lázas test hevét,
olvasztja fázó szív jegét.
Kérleljük Krisztust s az Atyát,
kettőjük Lelkét egyaránt:
egyetlen Úr az ég felett,
imánk hallgasd meg, Hármas-Egy! Ámen.


Ferenc pápa: Kemény szívvel nem tudjuk befogadni Isten irgalmasságát



Ferenc pápa: Kemény szívvel nem tudjuk befogadni Isten irgalmasságát


Csak a nyitott szív képes befogadni Isten irgalmasságát – tanította a Szentatya március 3-án reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén. Ferenc pápa Isten népének hűtlenségéről beszélt, amit csak úgy győzhet le, ha elismeri bűnös voltát, és a megtérés útjára lép.


A napi olvasmányok az Úr hűségéről, illetve népe elbukott hűségéről szólnak. Az első olvasmányt (Jer 7,23–28) elemezve a pápa hangsúlyozta, hogy Isten mindig hűséges, mert nem tudja megtagadni önmagát. Ezzel szemben a nép nem hallgatja meg az Ő szavát. Jeremiás elbeszéli nekünk, mennyi mindent tett Isten, hogy maga felé fordítsa a nép szívét, de a nép továbbra is hűtlen maradt.
Isten népének ez a hűtlensége, mint ahogy a mi saját hűtlenségünk is, megkeményíti, bezárja a szívet! Nem hagyja, hogy áthatoljon rajta az Úr hangja, azé, aki – mint egy szerető apa – mindig arra kér minket, hogy nyíljunk meg irgalmassága és szeretete előtt. A válaszos zsoltárban (Zsolt 94,1–2.6–7.8–9) így énekeltünk: „Bárcsak hallgatnátok ma az ő szavára. Ne keményítsétek meg szíveteket.” Az Úr mindig így szól hozzánk, apai gyengédséggel mondja nekünk: „Teljes szívvel térjetek vissza most hozzám, mert én jóságos és irgalmas vagyok tihozzátok!” (ld. az evangélium előtti verset: Joel 2,12–13) De kemény szívvel ezt nem érthetjük meg. Isten irgalma csak akkor érthető, ha képes vagy megnyitni a szívedet, hogy beléphessen rajta – magyarázta a pápa.
A szív megkeményedését látjuk Lukácsnál is a mai evangéliumi szakaszban (Lk 11,14–23), ahol Jézust kérdőre vonják azok, akik ismerték az írásokat. A törvénytudók tudták a teológiát, de nagyon-nagyon bezárkóztak. A tömeg viszont elcsodálkozott, hitt Jézusban. Nyitott volt a szívük: tökéletlen, bűnös, de nyitott – mutatott rá a Szentatya.
Ezek a teológusok elzárkóztak. Mindig magyarázatokat kerestek, hogy ne értsék Jézus üzenetét, égi jelet követeltek tőle. Mindig zárkózottak voltak, és Jézusnak kellett magyarázkodnia előttük. Ez ennek a bukott hűségnek a története – folytatta Ferenc pápa. – A zárt szívek története, akik nem engedik belépni Isten irgalmasságát, mert elfelejtették azt a szót, hogy bocsánat, és a mondatot: „Bocsáss meg nekem, Uram!” Egész egyszerűen azért, mert nem érzik bűnösnek magukat, mások bíráinak érzik magukat. Évszázados történet ez. Ezt a bukott hűséget pedig világosan elmagyarázza Jézus, hogy véget vessen ennek a képmutató beszédnek. Ezt mondja: „Aki nincs velem, az ellenem van!”
Vajon létezik-e köztes megoldás, megegyezés? – tette fel a kérdést a pápa, majd igennel válaszolt. – Van kiút: valld bűnösnek magad! És ha kimondod: „Én bűnös vagyok”, megnyílik a szíved, Isten irgalmassága belép rajta, és elkezdesz hű lenni. Kérjük az Úrtól a hűség kegyelmét. A hűség útjára vezető első lépés pedig az, ha bűnösnek érezzük magunkat. Ha nem érzed bűnösnek magad, akkor rosszul indítottál.
Kérjük a kegyelmet, hogy ne keményedjen meg a szívünk, hanem legyen nyitott Isten irgalmára, és kérjük a hűség kegyelmét. És amikor hűtlennek bizonyulunk, kérjük a megbocsátás kegyelmét – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.


Nagyböjt harmadik hetének csütörtökje



Nagyböjt harmadik hetének csütörtökje


Az ókorban a zsidóságnál és más keleti népeknél úgy tartották, hogy a betegség a gonosz lelkek által okozott csapás vagy az istenek (túlvilági hatalmak és erők) büntetése. Számos könyörgő ima és áldozat azt a célt szolgálta, hogy az ember megszabaduljon az ártó hatalmak befolyásától, azaz meggyógyuljon. A zsidóságnál megjelent az a gondolat is, hogy a betegséggel Isten a bűnös embereket sújtja. Az emberi bűnt és a betegséget, mint annak büntetését szorosan összekapcsolták. Erre utal az a tény, hogy néhány gyógyítása alkalmával Jézus az egészségét visszanyert személy bűneinek megbocsátását is kijelenti. Azt a helytelen nézetet, miszerint az embert a bűnei miatt érik büntetések és aki beteg, az mindenképpen bűnös, Jézus több alkalommal visszautasítja. Gyógyításai és csodái azt tanúsítják, hogy nem a betegség, hanem a gyógyulás köszönhető Istennek.
Jézus kortársait erősen foglalkoztatta az a kérdés, hogy milyen hatalommal képes gyógyítani. Ha olyan dolgokat tesz, amire emberek nem képesek, akkor a túlvilági hatalmak segítik őt. Vagy az ördög vagy az Isten. Innen származik a mai evangéliumban megfogalmazódó képtelen vád, miszerint az ördögök fejedelme segíti Jézust. E vélekedés belső ellentmondására mutat rá a mi Urunk válaszában: az ördögnek nem lehet célja, hogy elveszítse befolyását egy ember felett.
Az embernek pedig nem lehet célja, hogy az ördög uralkodjék rajta.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Kérlek, Uram Jézus Krisztus, aki valóságosan és lényegedben jelen vagy a kenyér és a bor színe alatt: táplálj engem, vigasztalj és erősíts engem mindig, különösen utolsó órámon. Engedd, hogy téged, akit most a kenyér fátyola alatt imádok, ez élet után színről színre láthassalak!



2016. március 2., szerda

Nagyböjti kalendárium – március 2.



Nagyböjti kalendárium – március 2.


Idei nagyböjti kalendáriumunkkal az irgalmasság rendkívüli szentévéhez kapcsolódunk. Szent II. János Pál pápa Dives in misericordia kezdetű, az isteni irgalmasságról szóló enciklikáját idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!


„Saját helyzetét [a fiú] még mindig az elveszett javakhoz méri, melyek már nincsenek birtokában, a béresek pedig az atyai házban »bővelkednek« bennük. E szavai elsősorban az anyagi javakkal való törődését jelzik. Mögöttük azonban az elveszett méltóság fájdalma és az elszakított fiúi kapcsolat fölismerése rejlik.”
(Dives in misericordia, 34.)
Urunk, Istenünk, taníts minket önfegyelmezésre, és tápláld lelkünket szent igéddel a negyvennapos húsvéti előkészület idején. Add, hogy teljes odaadással megtagadjuk magunkat érted, és mindenkor egy szívvel-lélekkel imádkozzunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.


Himnusz VC.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen.


HIMNUSZ

Hittel, mely buzgó szívben él,
reménnyel, melyet hit kísér,
és égi lánggal, mely szeret,
Krisztusnak zengjünk éneket.
Ez órán vitték őt oda,
hol várta véres Golgota,
vállán kereszttel halni megy,
hűtlen juhát így menti meg.
Kérjük most, hívő népei,
szabaddá váltott vérei:
ne ejtse tőrbe földi vágy,
kit vádlevél nem köt tovább.
Kérleljük Krisztust s az Atyát,
kettőjük Lelkét egyaránt:
egyetlen Úr az ég felett,
imánk hallgasd meg, Hármas-Egy! Ámen.
 


Ferenc pápa: Az egyház nem piszkos pénzt akar, hanem Isten előtt nyitott szívet!



Ferenc pápa: Az egyház nem piszkos pénzt akar, hanem Isten előtt nyitott szívet!


Az irgalmasság és a „fenyítés” kapcsolatáról elmélkedett a Szentatya március 2-án, szerdán az általános kihallgatás keretében. A megpróbáltatásoknak, a bűneink miatti szenvedéseknek is arra kell késztetniük minket, hogy Istenhez, a mi irgalmas Atyánkhoz forduljunk – fogalmazott a pápa.


Ferenc pápa katekézisét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Amikor Isten irgalmasságáról beszéltünk, többször felidéztük a családapa alakját, aki szereti gyermekeit, segíti őket, gondjukat viseli és megbocsát nekik. Mint apa neveli őket, megfeddi, ha hibáznak, elősegíti fejlődésüket a jóban.
Így mutatja be Istent Izajás próféta könyvének első fejezete, ahol az Úr szeretetteljes, ugyanakkor odafigyelő és szigorú apaként fordul Izraelhez, hűtlenséggel és romlottsággal vádolja, hogy visszavezesse az igazságosság útjára. Így kezdődik a szöveg: „Halljátok, egek, és figyelj füleddel, föld, mert az Úr szól: »Fiakat neveltem, és felmagasztaltam, ők azonban elpártoltak tőlem. Az ökör megismeri gazdáját, és a szamár urának jászlát; Izrael azonban nem ismer engem, népem nem ért meg«” (Iz 1,2–3).
Prófétája által Isten a csalódott apa keserűségével szól a néphez: felnevelte gyermekeit, ők viszont fellázadtak ellene. Még az állatok is hűségesek gazdájukhoz, felismerik a nekik táplálékot adó kezet; a nép ellenben nem ismeri többé Istent, nem akar többé érteni. Isten – bár sebet kapott – engedi, hogy a szeretet szóljon belőle, és megpróbálja elfajzott gyermekei lelkiismeretét megszólítani, hogy beismerjék hibájukat, és engedjék magukat újra szeretni. Ez az, amit Isten tesz! Hozzánk jön, hogy engedjük szeretni magunkat általa, a mi Istenünk által!
Megromlott a szülő–gyermek kapcsolat, amelyre gyakran hivatkoznak a próféták, amikor Isten és az ő népe közötti szövetségről beszélnek. A szülők nevelői feladata arra irányul, hogy segítsék gyermekeiket növekedni a szabadságban, hogy felelősséget tudjanak vállalni tetteikért, képesek legyenek jót tenni önmagukkal és másokkal. A bűn miatt azonban a szabadság függetlenség követelésévé válik, a gőg szembeszálláshoz és ahhoz az illúzióhoz vezet, hogy elegek vagyunk önmagunknak.
Emiatt figyelmezteti tehát Isten az ő népét: „Elvétettétek az utat!” Szeretettel és keserűen mondja: az „én” népem. Isten sosem tagad meg minket, mi az ő népe vagyunk, még ha én vagyok a legrosszabb is a férfiak között, ha én vagyok a legrosszabb is a nők között, ha mi vagyunk a legrosszabb is a népek között, az ő gyermekei vagyunk. Ilyen az Isten: soha, de soha nem tagad meg minket! Mindig azt mondja: „Gyermekem, gyere!” Ilyen a mi Atyánk szeretete, ilyen az Isten irgalma! Az, hogy ilyen Atyánk van, reménnyel és bizalommal tölt el minket. Ezt a hozzá való tartozásunkat bizalommal és engedelmességgel kellene megélnünk, annak tudatában, hogy minden az Atya szeretetéből érkező ajándék! Ezzel szemben felüti fejét a hiúság, a gőg és a hamis istenek imádata!
Ezért a próféta nyíltan, szigorú szavakkal fordul a néphez, hogy segítse megérteni bűnének súlyát: Jaj, vétkes nemzet, […] romlott fiak! Elhagyták az Urat, meggyalázták Izrael Szentjét, hátat fordítottak neki” (Iz 1,4).
A bűnt szenvedés követi, melynek következményeit az egész ország megszenvedi, letarolják, kietlen pusztává válik, és Sion, vagyis Jeruzsálem is lakhatatlan lesz. Ahol visszautasítják Istent, az ő atyai voltát, ott nem lehet többé élni, a lét gyökértelenné válik, minden romlottnak, lepusztultnak tűnik. De még ezt a fájdalmas időszakot is az üdvösség távlatában kell nézni. A megpróbáltatás azért adatik, hogy a nép megtapasztalhassa az Istent elhagyók keserűségét, és szembesülhessen a halál választásának lesújtó ürességével. Az önmagunk elpusztítása melletti döntés elkerülhetetlen következménye a szenvedés, amelynek gondolkodásra kell késztetnie a bűnös embert, hogy megnyíljon a megtérésre és a megbocsátás előtt.
Ez Isten irgalmasságának útja: Isten nem bűneink szerint bánik velünk (vö. Zsolt 103,10). Így érthető, hogy Isten megbocsát népének, kegyelmet gyakorol, és nem pusztít el mindent, hanem mindig nyitva hagyja a remény kapuját. Az üdvösség megkívánja annak eldöntését, hogy hallgatunk Istenre, és engedjük, hogy megtérítsen minket, ugyanakkor az mindig ingyenes ajándék marad. Irgalmasságában az Úr tehát rámutat egy útra, amely nem a rituális áldozatok, hanem az igazságosság útja. Az emberek istentiszteletét nem azért kritizálja, mert az önmagában haszontalan, hanem mert a megtérést nem kifejezni, hanem helyettesíteni akarja, és így saját megigazulásunkra való törekvéssé válik, azt a hamis meggyőződést ülteti belénk, hogy az áldozatbemutatások üdvözítenek, és nem az irgalmas Isten, aki megbocsátja a bűnöket. Hogy jól értsük: ha valaki beteg, elmegy az orvoshoz, amikor valaki bűnösnek érzi magát, az Úrhoz fordul. De ha orvos helyett kuruzslót keres, nem fog meggyógyulni. Hányszor előfordul, hogy nem az Úrhoz megyünk, hanem téves utat választunk, nem nála keressük a megigazulást, az igazságot, a békét. Izajás próféta azt mondja, hogy Isten nem leli kedvét borjak és bárányok vérében (Iz 1,11), még kevésbé, ha olyan kéz ajánlja fel, melyhez a testvér vére tapad (Iz 1,15). Eszembe jut az egyház néhány jótevője, akik hozzák adományukat: „Fogja, ezt az adományt az egyháznak hoztam” – igen ám, de rengeteg kizsákmányolt, sanyargatott, alulfizetett munkával rabszolgasorban tartott ember vérének árán! Azt mondom az ilyeneknek: „Légy szíves, vidd el innét a csekkedet, és égesd el!” Isten népének, vagyis az egyháznak nincs szüksége piszkos pénzre, hanem Isten irgalmassága előtt megnyitott szívre van szüksége. Istenhez tiszta kézzel kell közeledni, el kell kerülni a rosszat, és meg kell tenni, ami jó és igazságos. Milyen szépen fejezi be a próféta: „Hagyjatok fel azzal, hogy rosszat cselekedtek, tanuljatok jót tenni! Keressétek az igazságosságot, siessetek segítségére az elnyomottnak, szolgáltassatok igazságot az árvának, védelmezzétek az özvegyet!” (Iz 1,16–17).
Gondoljatok arra a sok menekültre, akik partra szállnak Európában, és nem tudnak hova menni!
Akkor, mondja az Úr, a bűnök, még ha skarlátvörösek is, fehérek lesznek, mint a hó, és ragyogó tiszták, mint a gyapjú, a nép pedig jóllakhat a föld javából, és békében élhet (Iz 1,19).
Ez a csodája Isten megbocsátásának! A megbocsátásnak, amelyet Isten mint Atya akar adni népének. Isten mindenkinek felkínálja irgalmasságát, és a prófétának ezek a szavai ma is, mindannyiunkra érvényesek, hiszen arra kaptunk meghívást, hogy Isten gyermekeiként éljünk.


Nagyböjt harmadik hetének szerdája



Nagyböjt harmadik hetének szerdája


A zsidóság törvénynek nevezte az Isten által adott tanítást, amely az emberek közösségi és egyéni magatartását, valamint vallási életét szabályozta. Elsősorban a tízparancsolatot és a mózesi időkből származó előírásokat nevezték törvénynek. Az Isten által adott eredeti törvényhez az évszázadok során számos szabály kapcsolódott, és ezek az emberek által hozott szabályok szinte egyenlő szintre kerültek az isteni törvényekkel. Nem csoda, hogy Jézus korában mindennaposak voltak a viták a törvénytudók között a törvények értelmezésével kapcsolatban.
Jézus azért kerül ellentétbe a korabeli írástudókkal és törvénymagyarázókkal, mert világosan megkülönbözteti az isteni törvényeket a későbbi időkből származó emberi szabályoktól, és az előbbi megtartását tartja lényegesnek. Erre vonatkozóan mondja: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni.” Kijelentése felszólítást jelent: minden törvény és parancs mögött az Isten szándékát kell keresni! Nem a törvények megtartásának látszatára kell törekedni, hanem annak a szándéknak kell megfelelni, amit Isten eredetileg akart a törvénnyel! A törvények lényege a szeretet, az igazságosság és az irgalmasság! Isten törvényei az üdvösségre vezetnek.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Uram, Jézus, a te küldötted vagyok, ezért mindenkor a te örömhíredet akarom továbbadni és rólad akarok tanúságot tenni. A te szereteted és irgalmad jele szeretnék lenni a világban, naponta gyakorolva az irgalmas szeretet cselekedeteit. Mindent a te nevedben akarok tenni, hogy te győzz a rossz és a gonosz felett. Vezess engem Szentlelked által, aki indít és megerősít engem és az egész Egyházat a küldetésben!
 


2016. március 1., kedd

Nagyböjti kalendárium – március 1.



Nagyböjti kalendárium – március 1.


Idei nagyböjti kalendáriumunkkal az irgalmasság rendkívüli szentévéhez kapcsolódunk. Szent II. János Pál pápa Dives in misericordia kezdetű, az isteni irgalmasságról szóló enciklikáját idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!


„A hasonlat az ember belső világára is érvényes. Mert igaz, hogy az örökség, amit a fiú az atyjától kapott, anyagi javak halmaza volt; de e vagyonnál sokkal nagyobb jelentőségű volt az a fiúi méltóság, amely az atyai házban őt megillette. Annak a helyzetnek tehát, amelybe javainak elvesztésével került, figyelmeztetnie kellett volna őt erre az elveszített méltóságra. Amikor kikövetelte atyjától a neki járó részt, ezt minden bizonnyal nem gondolta át. S úgy tűnik, még most sem tért magához, mikor ezt mondja: »Atyámnak házában hány bérese bővelkedik a kenyérben, én pedig éhen halok« (Lk 15,17).”
(Dives in misericordia, 33.)
Urunk, Istenünk, maradjon velünk mindenkor kegyelmed, tegyen készségessé szolgálatodra, és szerezze meg nekünk állandó oltalmadat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.


Himnusz VIC.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen.


HIMNUSZ

Üdvösség napja, Krisztusunk,
hasítsd szét vakságunk ködét,
hogy felragyogjon az erény,
midőn reánk nappalt hozol.
Adtál üdvünkre szent időt,
adj hát bűnbánó szívet is,
hogy jóságod térítse meg,
kiket sokáig tűrt kegyed.
Hadd vezekeljünk némiképp
a bűnbocsánat díjaként:
hisz bűneink bármily nagyok:
csodás irgalmad még nagyobb.
Jön már a nap, fényes napod,
és minden újra felvirít;
mi is vigadjunk boldogan,
hogy szent kegyelmed ránk ragyog.
A nagy mindenség téged áld,
kegyes Háromság, és imád,
bocsánatodban újulók,
mi is mondjunk új éneket! Ámen.


Ferenc pápa: Bocsássunk meg és felejtsük el mások bűneit, ahogy Isten teszi!



Ferenc pápa: Bocsássunk meg és felejtsük el mások bűneit, ahogy Isten teszi!


A nagyböjti időszak készítse fel szívünket Isten bocsánatára és arra, hogy mi is megbocsássunk, mint Ő, elfeledve a másik vétkeit. Ferenc pápa ezért fohászkodott március 1-jén reggel a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.


A napi evangéliumi szakaszból kiindulva a pápa utalt Péter híres kérdésére, amit Jézusnak tett föl: „Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer!” (Mt 18,21). Az olvasmány pedig Dániel próféta könyvéből (Dán 3,25.34–43) a fiatal Azariás imájáról szól, akit tüzes kemencébe vetettek, mert nem volt hajlandó imádni egy aranybálványt. A lángok között Isten irgalmasságáért könyörög a nép, s egyben bocsánatért önmaga számára.
Ez az ima helyes módja, tudva, hogy számíthatunk Isten jóságának egy sajátos vonására – állapította meg a pápa. Amikor Isten megbocsát, az ő bocsánata olyan nagy, mintha felejtene. Éppen ellentétes azzal, amit mi teszünk a pletykálkodással: de hiszen ezt meg ezt tette… sok-sok régi és új történetet tudunk az emberekről és nem felejtünk. Miért? Mert nem irgalmas a szívünk. Bánj velünk könyörülettel, nagy irgalmasságod szerint. Üdvözíts minket – kéri az ifjú Azariás. Ez felhívás Isten irgalmáért, hogy adja meg a bocsánatot és az üdvösséget, és felejtse el a bűneinket.

Az evangéliumi szakaszban Jézus az adós példabeszédével magyarázza el Péternek, miért kell mindig megbocsátani. Amint a király elengedte szolgájának az adósságát, úgy kellene a szolgának is elengedni társa tartozását, vagyis irgalmat gyakorolnia. A Miatyánkban így imádkozunk: „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”. Ez egy egyenlet, a két dolog együtt jár – fejtette ki Ferenc pápa. Ha te nem vagy képes megbocsátani, hogyan tud majd Isten megbocsátani neked? Ő meg akar bocsátani neked, de hogyan tud, ha zárva a szíved és az irgalom nem képes belépni rajta? „De atyám, én megbocsátok, csak nem tudom elfelejteni azt a csúnya dolgot, amit velem tett…” Akkor kérd az Urat, hogy segítsen neked elfelejteni… A „megbocsátok, de aztán visszafizetem” – nem működik. Úgy kell megbocsátani, ahogy Isten: teljesen.

Irgalmasság, együttérzés, megbocsátás – ismételte Ferenc pápa, emlékeztetve rá, hogy szívből jövő megbocsátás, amit Isten ad nekünk, mindig az irgalmasság. A nagyböjt készítse föl szívünket arra, hogy befogadjunk Isten megbocsátását! Hogy befogadjuk, és aztán másokkal is ugyanazt tegyük: szívből bocsássunk meg. Talán soha nem köszönsz nekem, de a szívemben már megbocsátottam neked. És akkor közeledünk Isten nagy irgalmasságához. Amikor pedig megbocsátunk, kinyitjuk a szívünket, hogy Isten irgalma belépjen rajta, és megbocsásson nekünk. Mert mindannyiunknak kérnünk kell a megbocsátást, mindenkinek. Megbocsátunk és mi is megbocsátást kapunk. Legyünk irgalommal mások iránt, és meg fogjuk érezni Isten irgalmát, aki felejt, mikor megbocsát nekünk.



Évközi harmadik hét keddje



Évközi harmadik hét keddje


Jézus tanításának egyik fő témája az irgalmasság, a megbocsátás. Példabeszédek sora szól erről, gondoljunk csak az elveszett bárányról, a tékozló fiúról vagy az irgalmas szamaritánusról szóló hasonlatokra. E példázatok egyrészt bemutatják Istent, aki jelen van a világban, megbocsát az embernek, ugyanakkor az irgalomban gazdag Isten minden embert arra hív, hogy bocsásson meg embertársának. Ilyen módon Jézus tanításában összekapcsolódik Istennek az emberek felé áradó irgalma, az emberek egymás iránti megbocsátásával. Ez a gondolat jelenik meg a mai evangéliumban is. A történetben szereplő király rendkívül nagy összegű tartozást engedett el egyik szolgájának, aki ezt követően gonosz módon viselkedett, és még egy csekélynek számító tartozást sem volt hajlandó elengedni egy társának. Hamar megfeledkezett arról, hogy mennyire irgalmas volt hozzá a király.
Jézus nem egyszerűen azzal a szándékkal mondja el a történetet, hogy kinyilatkoztatást adjon az irgalmas Istenről, hanem tanítása felszólítást jelent a hallgatóság számára. Akkor lépünk az evangéliumi erkölcs útjára, ha mi magunk is gyakoroljuk az irgalmasságot. Minden megbocsátás mögött a szeretet és a nagylelkűség húzódik meg.
Ma azok felé is kinyilvánítom a megbocsátást, akik észre sem veszik, hogy valamivel megbántottak vagy nem kérnek tőlem bocsánatot.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Istenem, adj nekem derűt és nyugalmat, hogy tudomásul vegyem mindazt, amin úgysem változtathatok! Adj bátorságot, hogy változtassak azon, aminek megváltoztatására képes vagyok! És adj bölcsességet, hogy mindig tudjam, mi a különbség a kettő között.
 


2016. február 29., hétfő

Nagyböjti kalendárium – február 29.



Nagyböjti kalendárium – február 29.


Idei nagyböjti kalendáriumunkkal az irgalmasság rendkívüli szentévéhez kapcsolódunk. Szent II. János Pál pápa Dives in misericordia kezdetű, az isteni irgalmasságról szóló enciklikáját idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!


„Ez a fiú ugyanis, aki megkapja atyjától az örökség rá eső részét, aztán elhagyja a házat, hogy vagyonát távoli vidéken »fényűző módon élve« föleméssze, valamiképpen minden kor emberét képviseli, kezdve azzal, aki elsőként tékozolta el a kegyelem és az ősi méltóság örökségét. A hasonlat ebben az értelemben nyílik a legtágabbra. A példabeszéd ugyanis közvetve a szeretet szövetségének minden megsértését, a kegyelem minden elvesztését és az összes vétket érinti. […] A fiú, »miután mindent fölemésztett..., maga is nyomorogni kezdett«, annál is inkább, mert a vidéken, ahová az atyai házat elhagyva költözött, éhínség tört ki. Szeretett volna jóllakni bármivel, akár a »takarmányból, amit a disznók ettek«, melyeket a »vidék egyik polgárának« megbízásából ő legeltetett, de azt is megtagadták tőle.”
(Dives in misericordia, 32.)
Urunk, Istenünk, irgalmas jóságod tisztítsa és erősítse mindenkor Egyházadat. Kormányozd szüntelen kegyelmeddel, hiszen csak a te segítségeddel állhat fenn. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.