2016. január 30., szombat

A Harmadik Lelki Ábécéskönyv 11.



5. Vizsgálódj, szerezz tapasztalatot, és egyre javítsd, amit csinálsz.
Examina y hazte experto, y afina tus obras todas.
Miért kapjuk a belső örömet?
 
Azzal szeretném bebizonyítani, hogy a mennyei dolgok megízlelése nem ideig való jutalom és nem elköszönés az örök jótól, hogy a Szentírásban található érvet hozok, miszerint az olyan ideig való jutalmakban, amelyek megfosztanak minket az örök jutalomtól, csak a gonoszoknak van részük: "Mi részünk van Dávid házában, és miféle örökségünk Izáj fiában?" Amikor ez a nép megvetette Dávid házának örökrészét, akkor valójában az örök jókat vetették el, és Izáj fia örökségének semmibe vevése Krisztus kegyelmeinek elutasítása, aki által kellett volna részesülniük az örökségben. A Szentháromság Izajás szavait alkalmazza ezekre: "Ha kegyelmet is kap az istentelen, nem tanul igazságot. Az igazak földjén is gonoszságot művel, s nem látja meg az Úr dicsőségét."Isten megszánja az istentelen embereket, ad neki valami jutalmat, bár ideig valót, amit nem is érdemelnek meg. Mivel a földi jutalmak az embert a felé az ország felé vonzzák, ahonnan a jutalom származik, Isten megállapítja, hogy az ember nem tanul igazságot, mert gonoszságában azt is rosszá teszi, ami önmagában jó. Miután gonoszságot művelt az igazak földjén, ami az Úr Egyháza, nem látja meg Isten dicsőségét, szennyes szíve és silány szolgálata a megérdemelt jutalmat kapja, az igazak viszont, akiknek a szíve mentes a világi aggodalmaktól, megízlelik a dicsőséget a szemlélődés gyönyörűségében. Ha Isten azzal akarna jutalmazni valakit, hogy csak mennyei dolgokat ízleltet meg vele, az áhítat szellemét és ajándékát, akkor maga az Úr adna alkalmat neki arra, hogy az így megjutalmazott ember megpecsételje a szerződést, és arra vállalkozzon, hogy örök javakban legyen része. Ha a megízlelés kedvet csinál neki, akkor megkeresi a módját, hogy még többhöz jusson, és félretesz minden más gondot ennek során, amikor pedig felfedezi az utat Isten parancsolataiban, engedelmeskedik azoknak, és csatlakozik Dávidhoz, így szólván az Úrhoz: "Késztetem a szívem, hogy megtegye igazságodat a jutalomért". Így fogja tudni megvásárolni az Isten országát, amely, mint kifejtettük, megvehető. Bevallom, és igazán hiszem, hogy sok bűnös tér Istenhez azáltal, hogy vágyakozik az isteni édességre, és már leírtuk, milyen nagyszerű tud lenni ez a vágyakozás, és mennyire bíztatnak rá a szentek. Nem gondolom, hogy Isten valaha is megadja ezt jutalmul olyanoknak, akik a kárhozatra rendeltettek, mert őket a hús gyönyöreivel, földi gazdagsággal és világi tisztségekkel fizeti ki. Persze azt sem tagadom, hogy Isten megtehetné ezt, mert az ő Fölsége számára semmi sem lehetetlen. Azt is gondolom, hogy a pokolban sokan vannak, akik valamikor Isten barátai voltak, és élvezték szeretetét és kegyelmét. Sok nagy gyönyörűséget kaptak Istentől, de nem azért, mert Isten ezt búcsúajándéknak szánta nekik. Nem hinném ezt, ha a Szentírás nem állítaná, és ami a másik elméletet illeti, nyitva áll a kétely előtt, azért nem szabad igaznak tartanunk. Ha viszont az ő Fölsége engem a pokolra szánt, mint ahogy rengeteg bűnöm miatt ezt érdemelném, akkor alázattal kérem Fölségét, hogy ha valaki mással ilyen fizetséget alkalmazott, akkor velem is tegye meg, hogy legalább egy pillanatig élvezhessem az isteni szeretetet, amire ez a fizetség állhatatosan sarkallja a jámbor ember szívét. Csupa ostobaság lenne azt mondani, hogy a szemlélődés gyönyörűségét olyan is élvezheti, aki halálos bűnben van. Ahogy minden ajándék esetében, ha eltűnik belőle a szeretet, ami Szent Pál szerint egyedül üdvözít, a többi semmivé válik.


Himnusz LXIII.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.


HIMNUSZ

Akit föld, tenger és egek
imádva, áldva zengenek:
a hármas mindenség Urát
Mária méhe fogja át.
Kit mindenek, a hold s a nap
örök Uruknak vallanak,
a Szentlélekkel áthatott
leány testében nyugodott.
Áldott vagy, boldog Szűzanya!
Mindennek teremtő Ura,
bár tenyerén a nagyvilág,
szent méhed rejtekébe szállt.
Míg égi követ érkezik,
a Lélek megtermékenyít,
s kit minden nép áhítva várt,
közénk bensődből árad át.
Jézus, magasztal énekünk,
kit tiszta Szentszűz szült nekünk,
Atyáddal és a Lelkeddel is
örökre áld dicséretünk. Ámen.


Ferenc pápa: Minden keresztény Khrisztoforosz, vagyis Krisztus-hordozó



Ferenc pápa: Minden keresztény Khrisztoforosz, vagyis Krisztus-hordozó!


Az irgalmasság szentévében minden hónap egy-egy szombatján is tart általános kihallgatást a Szentatya. Első alkalommal, január 30-án az irgalom és a küldetés közötti kapcsolatról elmélkedett. Minél jobban befogadjuk az irgalmat, Krisztus örömét, annál erősebb bennünk a vágy, hogy megosszuk másokkal.


Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Napról napra megéljük az irgalmasság szentévének lényegét. Irgalmával az Úr vezeti lépteinket, amikor áthaladunk a szent kapun, elénk jön, hogy mindig velünk maradjon, hiányosságaink és ellentmondásosságaink ellenére. Ne fáradjunk bele soha annak érzésébe, hogy rászorulunk az ő bocsánatára, mert amikor gyengék vagyunk, az ő közelsége megerősít minket, és lehetővé teszi, hogy nagyobb örömmel éljük meg hitünket.
Ma arra szeretnék rámutatni, milyen szorosan kapcsolódik egymáshoz az irgalmasság és a küldetés. Ahogyan Szent II. János Pál pápa hangsúlyozta: „Az egyház akkor él hitelesen, amikor megvallja és hirdeti az irgalmat, az embereket pedig az irgalom forrásaihoz vezeti” (Dives in misericordia, 13 [a magyar kiadásban: 77]). Keresztényként az a kötelességünk, hogy az evangélium misszionáriusai legyünk. Amikor jó hírt kapunk, vagy amikor szép élményben van részünk, ösztönösen szükségét érezzük, hogy másokkal is megosszuk. Érezzük bensőnkben, hogy nem tarthatjuk magunkban a kapott örömet, és szeretnénk továbbadni. Oly nagy a bennünk keltett öröm, hogy arra indít, hogy másokkal is közöljük.

Ugyanennek kellene történnie, amikor az Úrral, az ő örömével, irgalmával találkozunk: továbbadni az ő irgalmát! Sőt, éppen az az öröm a konkrét jele annak, hogy valóban találkoztunk Jézussal, amelyet igyekszünk másoknak továbbadni. És ez nem térítést jelent! Egyszerűen megajándékozom a másikat: „odaadom neked, ami örömmel tölt el engem.” Ha olvassuk az evangéliumot, láthatjuk, hogy ez volt az első tanítványok tapasztalata: a Jézussal való első találkozást követően András azonnal elment Péterhez, hogy elmondja neki (vö. Jn 1,40–42), és ugyanezt tette Fülöp is Natánaellel (vö. Jn 1,45–46). Jézussal találkozni azt jelenti, hogy találkozunk az ő szeretetével. Ez a szeretet átalakít minket, és képessé tesz arra, hogy továbbadjuk másoknak a belőle merített erőt.
Valamiképpen azt mondhatjuk, hogy keresztségünk napjától kezdve mindannyian kaptunk egy új nevet, túl azon, amelyet anyukánk és apukánk ad nekünk. Ez a név pedig az, hogy „Khrisztoforosz”, mindnyájan Khrisztoforoszok vagyunk! Mit jelent ez a név? Krisztus-hordozó! A magatartásunkat fejezi ki: hordozzuk, elvisszük másoknak Krisztus örömét, Krisztus irgalmát. Minden keresztény Khrisztoforosz, vagyis Krisztus-hordozó!

Az irgalom, melyet az Atyától kapunk, nemcsak nekünk nyújt vigasztalást, hanem eszközeivé is tesz minket, hogy mások is részesüljenek ugyanebben az ajándékban. Csodálatos kölcsönös kapcsolat van az irgalom és a küldetés között! Az irgalmasság megtapasztalása az irgalmasság misszionáriusaivá tesz minket, és minél inkább misszionáriusok vagyunk, annál jobban növekszik bennünk Isten irgalmának megtapasztalása. Vegyük tehát komolyan azt, hogy keresztények vagyunk, törekedjünk hívőként élni, mert az evangélium egyedül így tudja megérinteni az emberek szívét, így tudja megnyitni szívüket, hogy befogadják a szeretet kegyelmét, befogadják ezt a nagy irgalmasságát Istennek, aki mindenkit elfogad!


Évközi harmadik hét szombatja



Évközi harmadik hét szombatja




A tengeri vihar lecsendesítésének történetében feltűnő a különbség Jézus és az apostolok magatartása között. A történet azzal kezdődik, hogy aznapi tanítását befejezvén Jézus azt kéri apostolaitól, hogy evezzenek át a Genezáreti-tó túlsó partjára. Ő is tudja, hogy már este van és éjszaka nem ajánlatos a nyílt vízen tartózkodni, valószínűleg a közeledő vihart is látja, mindezek miatt mégsem aggódik, hanem nyugodtan és határozottan rendelkezik. Az apostolok meglehetősen sietősen cselekszenek, gyorsan elbocsátják a népet, aztán azonnal el is indulnak a bárkával. Sietségük arra utal, hogy még a vihar kezdete előtt szeretnének célba érni és egyáltalán nem örülnek az éjszakai evezésnek. A vihar kitörése tovább fokozza nyugtalanságukat és félelmüket. Aggódva nézik, hogy a hatalmas hullámok a bárkába csapnak, halálfélelem keríti őket hatalmába. Azt gondolják, hogy hajójuk mindjárt elsüllyed és mindannyian a vízbe vesznek. Ezzel szemben Jézus nyugodtan alszik, amikor pedig felébresztik, nem kezd el aggódni, hanem azonnal cselekszik, isteni erejével elcsendesíti a háborgó tengert.
Életünk legnehezebb helyzeteiben érdemes arra gondolnunk, hogy Isten velünk van, velünk utazik. Lehet, hogy úgy tűnik számunkra, hogy nem törődik gondjainkkal, de velünk van és bármikor kérhetjük segítségét.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Méltatlan vagyok Uram, hogy megjelenj nekem. De mégis azt kérem, kegyelmeddel erősíts meg ha félek, és mondd: „Ne félj!” Találjalak meg, ha kereslek. Jöjj szembe velem, mikor feléd megyek. Küldj úgy, mint az apostolokat. Adj békességet, amikor zaklatott vagyok. Segíts, hogy Péterrel szívből kimondjam: „Szeretlek téged!”
Gyűrű Géza
 

2016. január 29., péntek

A Harmadik Lelki Ábécéskönyv 10.



A szív az imádság oltára
 
Bár minden nagyon jó és igaz, amit eddig kifejtettünk erről a betűről a szív őrzése témájában, és fontos is az összeszedettség imája szempontjából, mégis, a legfőbb tanácsot és a bölcs szavainak ide vonatkozó jelentését még el kell magyaráznunk. Azt mondja ugyanis, hogy ürítsük ki és tisztítsuk meg a szívünket úgy, hogy kerüljön ki belőle minden, ami teremtmény, hogy csak az Úr lakjon benne. Ez megegyezik Szent Anzelm tanításával: "Ha Istennek szenteled magadat, nála nyugodsz; lépj hát be szíved kamrájába, vess ki onnan mindent, csak Isten maradjon."Mikor hercegek és nagy királyok jönnek megszállni egy házba, az egész épületet kiürítik, maradnak a puszta falak, mert a király magával hoz mindent, ami szolgálatára és kényelmére kell, és csak a kitakarított házat kéri. Ezért mondja a betű, hogy tisztíts ki a szívedből minden bűnt és emberi akadályt, üríts ki onnan minden teremtményt, mert Isten annál könnyebben lép be hozzád, minél kevesebb dologgal kell összeférnie. Szent János szerint: "Isten nagyobb a szívünknél, és tud róla mindent". Minél inkább kiüríted szívedből a teremtett dolgokat, annál jobban felkészülsz az ő fogadására. Amíg valaki remegő kézzel tartja a poharát, nem lehet teletölteni, mert kilötyögteti. Ugyanígy ha a szívet a gondolatok remegő, nyugtalan keze tartja, akkor az Úr nem tudja betölteni, csak ha megállapodik, akkor tele mehet. Erről mondja Szent Pál is: "Nagyon jó, ha állhatatossá tesszük a szívünket, és állhatatossá a kegyelemmel”Az Apostol is bátorít minket, hogy ürítsük ki a szívünket és tegyük szabaddá mindentől, ami teremtmény, mert ezt írja: "Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban”.Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, akkor őrzi meg szívünket és értelmünket, amikor az Úr nyugalma fölemel minket minden testi érzék fölé nagyobb dolgokhoz, és amikor szívünk már nem tűnődik a teremtésen, és eszünket egyedül Isten köti le, és semmi másnak nem ad helyet. Akkor a szívet igazán őrzi az Istennek szóló virrasztás, és ő a csöndben felfakad benne, mint Siloé vizei, és aki megvetette azokat, az megbűnhődik érte. A bölcs csupán annyit mond, hogy virrasztva őrizzük szívünket, ne engedjünk be oda semmilyen gondolatot, hiszen ahogy mondtam, azok meggátolják, hogy az igazi élet, ami maga Isten, felfakadjon forrásában, az emberi szívben. Hogy az élet, mint bőven áradó forrás előtörhessen szívünkből, ahhoz csak annyi kell, hogy vigyázzunk rá és tisztítsuk meg minden tehertől és teremtett dologtól, hogy Teremtője előléphessen onnan a kegyelmi élet által, és azzal készítünk neki helyet, hogy nem akadályozzuk előlépését. Értsük meg hát jól a bölcs szavait, aki háromszor is kér minket, hogy őrizzük szívünket, vigyázzunk rá cselekvésben (vagyis ne tegyünk semmit, ami ezzel ellentétes), szóban (mert ha szív csendben akar maradni, először is tartania kell a száját) és végül gondolatban. A bölcs szerint a gondolatok fölötti őrködésnek mindenre kiterjedőnek kell lennie, teljes virrasztással történjék, és abból álljon, hogy a szívből kivetünk mindent, ami teremtmény, hogy a teljes élet, ami Isten, szabadabban feltörhessen. Isten mindig úgy jár el, hogy a léleknek életet ad és magához kapcsolja, mint amikor az élet feltör a szívből, élteti és egyesíti a testet a lélekkel. Ez megfelel az Írás szavának: "Igyekezz minél közelebb kerülni az Úrhoz, mert ő a te életed" . A test úgy talál életet, hogy közelebb jön a lélekhez, a lélek úgy, hogy közelebb jön Istenhez, és mivel ebben az életben erre van szükségünk, az Úr azt akarta, hogy legyen bennünk egy forrás, és ez pedig a szív, ahogy a zsoltár mondja minden embernek: "tenálad van az élet forrása"Mivel az élet forrása olyan közel van, hogy nem kell kifelé mennünk, jól tesszük, ha magunkba térünk, és kitisztítjuk a szív forrását, megszabadítjuk minden tehertől, és aztán jól őrizzük, hogy az élet előtörhessen belőle. A szívnek ezt az ürességét – betűnk ugyanis azt mondja, hogy ki kell ürítenünk szívünket, hogy Isten betölthesse – jelképezik az asszonynak kölcsönadott üres edények. Az asszony a lelki bölcsességet jelenti, akinek oda kell adnunk a minden teremtménytől kiürített szívünket, hogy kegyelmének akár egyetlen csöppjét is belecsöppentse, ami azután megszaporodik szívünkben, mígnem túlcsordul a szív a kegyelemtől. Erre gondolt a bölcs is, amikor ezt írta: "Szabad időtökben írjatok bölcsességet a szívetekbe, mert aki kevesebbet cselekszik, bölcsességben részesül, és az majd betölti." Ezt a bölcsességet – ami édes előíze a mennyei dolgoknak, ahová a tapasztalás eljuttat – könnyebben fogadjuk be, ha a szív megtisztul minden mástól, és amikor a belső és külső munka egyaránt szünetel, amikor a szívből kiürülnek a teremtményekre jellemző cselekvések, és a Szentlélek munkálkodása tölti be. A legtökéletesebb fokban ezt a Szeplőtlen Szűz tapasztalta meg, aki, amikor mindentől kiüresítette szívét, felajánlotta egészen tiszta szívét, megtisztítva azt minden szétszórtságot okozó művelettől, úgyhogy amikor a Szentlélek leszállt rá, Isten ereje isteni sötétséggel borította be szívét és ebben az árnyékban fogant Isten Fia. Írva van, hogy mielőtt a Szentlélek a vizek fölött lebegett volna, a föld üres volt és kietlen, mint szívünk földje, amit minden teremtménytől ki kell ürítenünk, hogy jobban fogadhassuk Isten érkezését, aki majd betölti azt. Úgy rendelte, hogy oltárt építsenek neki, ami a Szentírás szerint nem tömör, hanem üreges fából, akácfából készült. Az akác fája nagyon könnyű és szinte elpusztíthatatlan, és a szív, amely Isten igazi oltára, szintén könnyű kell, hogy legyen, mert így emelkedhet föl a mennyei dolgokhoz, és a terhektől mentesen, ahogy betűnk tanácsolja, romolhatatlan lesz és erős, hogy semmi földi dolog ne árthasson neki és semmi mást ne akarjon oda beengedni, csak Istent, akinek szent vágyaink jelentik az igazi áldozatot. Vágyakozásunk oly tiszta és lángoló lesz, hogy értelmünk nem folyik szét, és a szív üres marad mindentől, ami teremtett. Szent Pál így üresítette ki a szívét, amikor a szeretetről és a tökéletlen tudásról ezeket mondta: "Ha azonban elérkezik a tökéletes, akkor, ami nem tökéletes és hiányos, azt kidobják. Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyerek, úgy gondolkoztam, mint a gyerek, úgy ítéltem, mint a gyerek. De amikor elértem a férfikort, kiürítettem és kidobtam a gyerek szokásait."Az Apostol azt akarja mondani, hogy a gyerek jó, ha gondolkodik és megismeri a kicsiny dolgokat, de a felnőtt ezeket tegye félre és vegye magára a nagy dolgokat. Teremtőjéhez képest minden teremtmény kicsiny dolog, és Szent Pál ezért azt mondja, hogy amikor elérkezik a tökéletes, vagy az istenség szemlélése, akkor kiszórta magából mindazt, ami nem tökéletes és ezért a gyereknek való, ami a teremtmények szemlélése, hogy így tiszta szívvel adhassa át magát az Úrnak, aki szívének egészére igényt tart. Dávid arra bíztat, hogy öntsük ki szívünket az Úr előtt, hogy csak egyedül őrá gondoljunk, Jeremiás próféta pedig: "Kelj fel, sírj már éjjel, az éjszakai őrváltások kezdetén! Öntsd ki, mint a vizet, szívedet az Úr színe előtt!" A teremtett dolgoktól a teremtetlen felé kell emelkednünk, és általuk dicsérni az Urat éjjel, vagyis az emberi tudás hiányában, hogy elmondhassuk: "Az éjszaka világos lett örömömre" És azért mondja, hogy "az éjszakai őrváltások kezdetén", mert kitartónak kell lennünk, hogy az Úr virrasztva találjon minden órában. Ki kell öntenünk, "mint a vizet", minden teremtményi gondolatot a szívünkből, semmi ne maradjon benne, hogy betölthesse az isteni ital, és az Úr kegyelmének élő vize. Ez a fajta kiöntés pontosan az ellentéte annak, amiről a bölcs írja, hogy a gonoszok szívében zajlik, akik magyarázata szerint repedt edények, amelyekben nem marad meg a bölcsesség, és ezt mondja róluk: "A balga kiönti a kegyelmeket" Azért önti ki, mert törött a pohara, az igaznak viszont tele, és betölti a szeretet lelkének tüze, ami oly lánggal ég, hogy hevületében nem visel el semmit, ami teremtmény, és kiveti azt. Ez a kép azt sugallja, hogy Isten templomában minden edényt tűzzel tisztítanak meg, amíg tökéletesen makulátlan nem lesz.


Himnusz LXII.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.


HIMNUSZ

Dicsérjük dallal az Urat,
buzgó készséggel lelkesen:
az óra, íme, délre jár
s bennünket imádságra hív.
Ez szent idő: az áldozat,
boldog Bárány, keresztre száll
és híveit megváltva most
dicsőségünket szerzi meg.
E fénytől, mely tűzőn ragyog,
homályba hull a déli ég:
szívjuk szívünkbe lelkesen
kegyelme lángját s erejét.
Dicsérjük őt, ki jó Atyánk,
és egyszülött örök Fiát,
s a Szentlelket, ki vigaszunk
meg nem szűnő időkön át. Ámen.
 


Ferenc pápa: Bűnösök vagyunk, de korruptak nem lehetünk!



Ferenc pápa: Bűnösök vagyunk, de korruptak nem lehetünk!


A Szentatya január 29-én, a Szent Márta-ház kápolnájában tartott szentmisén az olvasmány történetéhez fűzte a gondolatait, mely Dávid király és Betsabé bűnös kapcsolatát írja le.


Kérni kell az Istent, hogy amikor az emberi gyengeség a bűnre indít bennünket, az ne alakuljon át korrupcióvá – hangsúlyozta a pápa. – Sokféleképpen lehet vétkezni, de mindenért lehet kérni Isten bocsánatát, és kétség nélkül tudnunk kell, hogy elnyerjük azt.
A legrosszabb dolog azonban az, ha a bűnösnek nincs már szüksége a megbocsátásra, mert megelégszik a hatalmával, amellyel megalapozza a korrupt magatartását – figyelmeztetett Ferenc pápa. – Ilyen lesz Dávid király magatartása, amikor beleszeret Betsabéba, egyik katonatisztjének a feleségébe, akinek férje messze távol harcol. Miután a király elcsábítja az asszonyt, aki aztán gyermeket vár tőle, Dávid kiagyal egy tervet, hogy befödje a házasságtörés bűnét. Hazarendeli a harctérről Uriást és elküldi feleségéhez pihenni. Uriás azonban becsületes ember, nem érzi helyénvalónak, hogy a felségével legyen, amikor katonái csatában vannak. Ekkor Dávid lerészegíti őt, de ez a cselvetés sem sikerül neki. Nehéz helyzetbe kerül a király, az mondja: majd megcsinálom én! Levelet irat, azt kéri, küldjék Uriást kapitányként a legnagyobb csatába, aztán vonuljanak vissza mellőle. Ez egy halálos ítélet. Ez az ember, aki hűséges a törvényhez, a népéhez és hűséges a királyhoz, magával viszi a halálos ítéletét a harcba.
Dávid szent volt, de bűnös is. Fényűzésbe esett, ennek ellenére az Isten szerette őt – hangsúlyozta a Szentatya. – A nagy és nemes Dávid biztonságban érezte magát, mert országa erős volt. Házasságtörése után mindent megmozgatott azért, hogy leplezze a történteket, egészen odáig elment, hogy elrendelte, öljék meg azt a becsületes embert, háborús szerencsétlenségnek álcázva a halálát. Ez egy olyan pillanat volt Dávid életében, ami velünk is megtörténhet. Itt tette meg Dávid az első lépéseket a korrupció felé. Hatalma volt, ereje volt.
A korrupció könnyen hozzáférhető eszköz mindazoknak, akik valamilyen hatalommal rendelkeznek, akár egyházi, vallási vagy politikai értelemben. Mert a gonosz hanis biztonságérzetet ad – figyelmeztetett a pápa.
Majd emlékeztetett: a korrupció megrontotta annak a bátor fiatal fiúnak a szívét, aki parittyával és öt kővel szállt szembe a filiszteussal. Van olyan pillanat, amikor a bűn megszokottá válik, amikor a helyzet olyan biztonságosnak tűnik és akkora a hatalmunk, hogy a bűn megszűnik bűnnek lenni és korrupcióvá válik. Ez az egyik legrondább dolog, a korrupció sajátja: a bűnös úgy érzi, nincs szüksége arra, hogy bocsánatot kérjen!
Imádkozzunk ma az egyházért, kezdve magunkkal, a pápáért, a püspökökért, szerzetesekért és a világi hívekért: „Uram, ments meg bennünket a korrupciótól. Bűnösök, igen, mindnyájan azok vagyunk, de nem korruptak.” Kérjük ezt a kegyelmet! – zárta Ferenc pápa péntek reggeli homíliáját.


Évközi harmadik hét péntekje



Évközi harmadik hét péntekje


Az elvetett és termést hozó magról, valamint a hatalmas növénnyé terebélyesedő kicsiny mustármagról szóló két példabeszéd Isten országa növekedését szemlélteti. A hasonlat középpontjában nem a magot elvető földműves és nem is a talaj minősége áll, hanem figyelmünk magára a történésre, a növekedésre irányul, amelyben már nincs szerepe az emberi tevékenységnek. Az ember már elvégezte munkáját és most várnia kell türelmesen az aratásig. Közben a mag titokzatos módon növekedésnek indul és kifejlődik a növény.
Jézus példázatai alapján Isten országának különböző arculatait fedezhetjük fel. Egyrészt az ország már megvalósult, másrészt eljövendő. Jézus fellépésével már elkezdődött, de még nem teljesedett be. Megtapasztalható a jelenben, de még várni is kell rá. Az ország jellemzője továbbá, hogy egyrészt személyes, bensőséges, az egyénre vonatkozik, másrészt külső megnyilvánulásai is vannak. Aki magába fogadja Isten országát, az ettől kezdve azon is munkálkodik, hogy mások is ugyanezt tegyék. További szempont, hogy az ország elsősorban Isten kegyelmének köszönhetően növekszik, ugyanakkor az emberi közreműködésnek is szerepe van terjedésében, sőt, Isten ezt adja feladatként nekünk. Ahol megvalósul az Isten országa, ott az embereket nem a hatalomvágy vezeti, hanem elfogadják életükben Isten uralmát.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Aki benned bízik, Uram, és őszinte szívvel téged keres, az nem könnyen botlik el. Ha pedig mégis bajba jut, ha mégannyira belékeveredik is, te egykettőre kimented, megvigasztalod, mert te nem hagyod el véglegesen a benned bizakodót. Ritka a hű barát, aki barátja mellett minden rosszban kitart. Te, Uram, csak te vagy a fogyhatatlanul hű mindenben, kívüled senki más.
Kempis Tamás



2016. január 28., csütörtök

A Harmadik Lelki Ábécéskönyv 9



4/1 Veszély bárhonnan várható
 
Amikor a bölcs arra int minket, hogy teljes éberséggel őrizzük a szívünket, világossá teszi, hogy a veszély bárhonnan várható. Mármost ha a szívet elég volna egyfelől bebiztosítani és ott már nem kellene őrizni, akkor nem lenne szükség többé a teljes éberségre. A szív azonban nagyon hasonló a hajók szivattyú-berendezéséhez, amely mindenfelől összegyűjti a szennyet. A hajó pumpája középen helyezkedik el, és minden víz, ami a hajót elborítja, ezen keresztül távozik, ha pedig bárhol lék van a hajón, amelyen víz törhet be, akkor az a víz is a szivattyúba kerül, ami a hajó legmélyebb pontján és középen van. Így az ember szíve is a közepén helyezkedik el ennek a kis hajónak, ami az emberi test, és összegyűlik benne minden gonoszság, sértés és fáradtság, minden bűn és aggodalom oda kerül. Akik visszavonulnak imádkozni, azok, mint tényt tudják ezt, hiszen bármi is történt velük előzőleg, azt felfedezik a szívükben, ahová mindez odagyűlik, hogy elvonja figyelmüket és zaklassa őket. Ahogy a szivattyú a hajó legmélyebb részén van, úgy a szív is a test legmélyebb pontja: gyakran átéljük, hogy testünk a kórus és az oltár legfennköltebb pontjainál van, dicsérve Istent az angyalokkal együtt, miközben szívünk elkalandozik, a föld alantas dolgaiba gabalyodva. Ezért a veszély minden oldalról fenyegeti a szívet, ahogy a bölcs is oktat, hogy teljes éberséggel őrizzük. (IV. fejezet)




Himnusz LXI.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.


HIMNUSZ

Világfenntartó Istenünk,
te mozdulatlan őserő,
aki a napfény idejét
időszakonként megszabod,
világos alkonyt adj nekünk,
ne áldozzék le életünk,
de szent halál jutalmaként
örök dicsőségedbe vígy.
Add meg, kegyelmes jó Atya,
Atyának egyszülött Fia,
és Szentlélek, Vigasztalónk,
egyetlen Úr, örök király. Ámen.


A kereszténynek nagy szíve van, mindenkit befogad: a pápa csütörtöki homíliája



A kereszténynek nagy szíve van, mindenkit befogad: a pápa csütörtöki homíliája


Ferenc pápa misézik a Szent Márta-házban - OSS_ROM


A keresztény nemes lelkű, mert egy olyan Atya gyermeke, aki nagylelkű és mindenkit önzetlenül befogad - mondta Ferenc pápa csütörtökön reggel a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén. Ezen a napon tartja az egyház Aquinói Szent Tamás liturgikus emléknapját. A szertartáson jelen volt több pap, akik szentelésük 50. évfordulóját ünnepelték a pápával.
A keresztény tanúskodjon Isten világosságáról
Isten misztériuma világosság – állapította meg a Szentatya a napi evangéliumi szakaszhoz (Mk 4,21-25) fűzve gondolatait. Márk evangéliumában Jézus azt mondja, hogy nem azért gyújtanak lámpát, hogy a véka alá vagy az ágy alá rejtsék, hanem azért, hogy a lámpatartóra tegyék és világítson (vö. ibidem). Ez a keresztény egyik ismérve, aki a keresztségben megkapta a világosságot, s amit tovább kell adnia. A keresztény tehát tanúságtevő, ez a keresztény magatartás egyik sajátossága. A keresztény, aki ezt a fényt hordozza, meg kell, hogy mutassa másoknak, mivel ő tanú. Amikor a keresztény nem akarja megmutatni Isten világosságát, és inkább saját sötétségében marad, akkor ez a sötétség bekúszik a szívébe, mert fél a fénytől, és végül hiányzik neki valami, nem lesz valódi keresztény. A tanúságtétel fontosságát hangsúlyozta a Szentatya, mivel a keresztényeknek tanúskodniuk kell Jézus Krisztusról, Isten világosságáról. Ezt a fényt pedig saját életük „lámpatartójára” kell helyezniük.
Elveszíteni az érdekeinket, megnyerni Jézust
Az evangéliumban Jézus azt mondja: „Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Sőt ráadást is adnak hozzá” (vö. ibidem). A keresztény ember másik jellemzője a nagylelkűség, mivel egy nagylelkű Atya gyermeke – magyarázta a pápa. A keresztény szíve nemes, mindig nyitott. Nem csukódik be saját önzésébe, vagy legalábbis számítgat: eddig vagy addig. Amikor belépünk Jézusnak ebbe a világosságába, akkor belépünk a vele való barátságba. Amikor hagyjuk, hogy a Szentlélek vezessen minket, akkor a szívünk kinyílik, nemessé válik... A keresztény ezen a dolgon nem keres, hanem veszít. De azért veszít, hogy egy másik dolgot nyerjen, és ezzel az úgymond „érdekvesztéssel” elnyeri Jézust, az Ő tanújává válik.
50 papi szolgálat: a fény, a nagylelkűség és az öröm jegyében
Ferenc pápa ekkor a szentelésük ötvenedik évfordulóját ünneplő papokhoz fordult:
„Öröm számomra ma veletek ünnepelni papságotok ötven évét, melyet a világosság és a tanúságtétel útján jártatok. Ez alatt az 50 év alatt igyekeztetek egyre jobbak lenni, a lámpatartóra helyezni a lámpást: ami ugyan néha leesik, de aztán megyünk tovább, mindig ugyanazzal az eltökéltséggel, hogy nagylelkűen világosságot adjunk. Csak Isten és a ti emlékezetek tudja, hány embert fogadtatok be nagylelkűen, az atya, a testvér jóságával… Hány olyan embernek adtátok oda Jézus fényét, akinek szívében sötétség volt. Köszönöm. Köszönet azért, amit az egyházban, az egyházért és Jézusért tettetek. Az Úr adja meg nektek ezt a nagy örömet, hogy tudjátok: jót vetettetek, jól világítottatok, és kitártátok a karotokat, hogy mindenkit nagylelkűen befogadjatok” – mondta még a csütörtök reggeli szentmisén Ferenc pápa.
 
 

Évközi harmadik hét csütörtökje



Évközi harmadik hét csütörtökje


Jézus korában a palesztin lakóházak egyszerű építmények voltak, tulajdonképpen egyetlen helyiségből álltak. Egyetlen olajlámpás elég volt tehát ahhoz, hogy a helyiséget, azaz az egész házat bevilágítsa. Értelmetlen lett volna meggyújtani egy lámpást, ha annak fényét azonnal el akarták volna rejteni. Jézus mondása a lámpatartóra helyezendő és az egész házat megvilágító lámpásról azt szemlélteti, hogy az Isten országa fényként, világosságként terjed. Értelmetlen volna eltitkolni vagy elrejteni Isten országának fényét, mert éppen azért valósul meg a világban, hogy minden embert megvilágítson az igazság tanítása.
Jézus örömhírének fénye elárasztja a világot, hogy többé már senki ne botorkáljon a sötétségben, ne keresgélje tovább a helyes utat a homályban, hanem mindenki előtt napvilágra kerüljön az üdvösség útja. Ha valami most még rejtve is van vagy titokban történik, a megfelelő időben nyilvánosságra fog kerülni. Eljön majd az idő, amikor lehull a fátyol a most még rejtett dolgokról és mindenki felismerheti az Isten országát. A fény forrása, az igazi világosság Jézus Krisztus, akinek személyében felismerhetjük utunkat és vezetőnket a mennyei Atya felé. Aki vele járja az élet útját, az nem jár már a bűnök sötétségében, hanem az üdvösség fényét követi.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Uram! Te mondtad: én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők. Ne engedd, hogy a megváltás meddő maradjon bennem és embertársaimban! Ne engedd, hogy valaha is elszakadjak az igazi szőlőtőtől! Hadd éljek szent életközösségben, s hadd járja át kegyelmed ereje minden tettemet!
Fernand Lelotte jezsuita
 


2016. január 27., szerda

A Harmadik Lelki Ábécéskönyv 8.



4.Tedd üressé szívedet, vess ki belőle mindent, ami teremtmény.
Desembraza el corazón y vacíá todo lo criado.
Miért kell őriznünk szívünket?
 
Aki az imádságra szánja rá magát – és ezeknek szól ez a Harmadik Ábécéskönyv – azoknak különösen is lényeges, hogy megzabolázzák, megfékezzék és börtönbe vessék szívüket, bezárva azt az örök csend cellájába, hogy ne kóborolhasson el, ahogy a bölcs tanácsolja: "Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet".Hogy ennek a mondásnak a mélységét kellően felfogjuk, figyeljük meg, milyen gondosan vezeti be azt Salamon. Hogyan mutatja be és méltatja előre, hogyan szítja fel a vágyat annak meghallgatására, és hogyan parancsol figyelmet, hogyan elmélkedik róla, és mielőtt kimondaná, int minket: "Figyelj, fiam, a szavaimra, nyisd ki a füledet a beszédemre! Ne téveszd el őket soha a szemed elől, és őrizd meg a szíved közepében! Mert élet annak, aki megleli őket, gyógyulás az egész testének."  Salamon mindezt azért mondja, hogy aláhúzza azt, amit mint minden emberi tökéletesség foglalatát ír le nekünk: "Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet." Ó, micsoda tömör mondás! Ó, milyen hatalmas tanítás! Ó, mindent érő kulcsszó annak, aki felfedezi! Ó, bár mindig a fülünkben csengene! Ó, bár mindig követnénk ezt a tanácsot! A lelki élet lényege, a törvény és próféták tekintélyét megalapozó mondás, Isten tökéletes törvényének összefoglalása!Hallja meg mindenki, akinek füle van,figyeljen erre a mondásra,mely oly mélységes, fennkölt, mindent átfogó,nagy jótéteményekkel teljes, oly alapvető,hogy szívünkbe kellene vésnünk,drágakövekkel kirakva betűit:"Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet."Nincs az az indok, nincs az a pénz, amiért feladnánk ezt a mondást nem érhet fel vele a világ összes filozófusa és bölcs embere, és a világ összes doktorai az összes Könyvükkel, tapasztalatukkal és mindennel együtt, amit valaha mondtak vagy leírtak, nem képesek úgy visszaadni az életet a testnek, mint ahogy ez a néhány szóképes életet adni a léleknek, amire pedig mindenek fölött vágyakoznunk kell. Mindez ne legyen meglepő a számunkra, mert a Szentlélek hozta el ezeket a szavakat az emberi szellemnek, és ő sugalmazta a föld legbölcsebb emberének, hogy azt mintegy belülről, önmagából hallotta, és mint Isten intését adta hírül: "Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet." Milyen szerencsés is az, aki meghallja és megőrzi ezt a mennyei kinyilatkoztatást, mert ezzel megkapta az elképzelhető legbiztosabb, legtömörebb, legátfogóbb és leghasznosabb oktatást, és világít, mint fény a sötétben, amíg a hajnal el nem jön, és Krisztus, az élet világossága, föl nem ragyog szívünkben, és immár ő őrzi azt, ő az az élet, mely belőle fakad. A sok tanulságos dolog közül, amit valaha olvastam, hallottam vagy átelmélkedtem, semmi nem hatolt be lényembe ilyen mélyen, semmi nem bilincselt le ennél erősebben, és semmi nem jut eszembe gyakrabban, mint ez az áldott mondás. Még ha meg is volna a tehetségem, hogy dicséretét megénekeljem, világosságát felfogjam, ékesszólását kifejtsem, még akkor se remélhetném, hogy teljes bölcsességét feltárhatom. Amikor a bölcs a fiának nevezi azt, akinek ezt a titkot kinyilvánítja, akkor tanúságot tesz mélységes szeretetéről, és elárulja, hogy ez a legjobb örökség, amit apa a fiára hagyhat, hiszen méltó, hogy egy apa átadja fiának, hogyan válhat jómódúvá. A bölcs ezt azzal tette meg, hogy kinyilatkoztatta ezt a felettébb hasznos mondást, és betöltötte minden apa szent feladatát, hogy fiát részeltesse a bölcsességben. Ezért kéri fiát, hogy hallgasson rá, mintha azt mondaná neki: "Mivel úgy illik, hogy mint apa oktassalak, ezért neked úgy kell hallgatnod, mint engedelmes fiú, lelked fülét alázatosan megnyitva, hogy azokon át befogadhasd ezt a fontos tanítást". (II. fejezet)


Himnusz LX.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.


HIMNUSZ

Szüzek Királya, Jézusunk,
akit fogant dicső Anya,
az egyetlen, ki szül szűzen:
fogadd imánkat kegyesen.
Te liliom közt versz tanyát,
körötted táncos szűzi kar;
ó ékességes Vőlegény,
jegyeseid jutalma vagy.
Amerre jársz, követnek ők,
és el nem hallgat énekük;
hűséggel járnak nyomodon,
s zeng hálaének ajkukon.
Kérünk forróbban, mint előbb,
hogy híveidnek adj erőt:
maradjon tőlünk idegen,
mit vétek ront az emberen.
Világra kit szült tiszta Szűz,
dicsérünk téged, Jézusunk,
Atya s Szentlélek áldva légy,
most és örökre szüntelen. Ámen.
 


Nyissuk meg szívünket az elnyomottak kiáltása előtt: Ferenc pápa katekézise



Nyissuk meg szívünket az elnyomottak kiáltása előtt: Ferenc pápa katekézise


Ferenc pápa a szerdai általános kihallgatáson - ANSA

Isten meghallgatja a kiáltást és szövetséget köt (Kiv 2,23-25). A szerdai általános kihallhatáson a pápa folytatta elmélkedés-sorozatát a Szentírásban szereplő irgalmasságról, amely végigkíséri Izrael népének egész történetét. Az Úr mindig a kegyelem és a megbocsátás ösvényein vezeti a pátriárkákat, gondoljunk csak József és testvérei történetére (vö. Ter 37-50). A pápa ekkor szabadon hozzáfűzte: „Eszembe jut az a sok testvér, akik a családon belül eltávolodtak egymástól és nem beszélnek egymással. Az Irgalmasság Szentéve azonban jó alkalom arra, hogy újra találkozzanak, átöleljék egymást és kölcsönösen megbocsássanak egymásnak. Felejtsük el a csúnya dolgokat!”.
Az irgalmasság nem maradhat közömbös az elnyomottakkal szemben
A Kivonulás könyvében olvassuk: „Hosszú idő telt el, s közben meghalt Egyiptom királya. Izrael fiai pedig szolgaságban nyögtek, segítségért kiáltoztak, és fohászuk felhatolt Istenhez nyomorúságukból. Isten meghallotta panaszukat, és Isten megemlékezett az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetségről. Jóakaratúan tekintett le Izrael fiaira és felismerte…” (Kiv 2,23-25). Az irgalmasság soha nem maradhat közönyös az elnyomottak szenvedése láttán, azoknak a kiáltását hallva, akiket erőszak, rabszolgaság sújt, akiket halálra ítéltek. Mai korunkat is jellemzi ez a fájdalmas valóság, ami miatt gyakran tehetetlennek érezzük magunkat, és félő, hogy megkeményedik a szívünk, másra gondolunk inkább. Isten azonban nem közönyös, sosem fordítja félre a tekintetét az emberi fájdalom láttán. Isten irgalma válaszol és gondjaiba veszi a szegényeket, azokat, akik elkeseredésükben kiáltanak. Isten meghallgat és megment, arra ösztönzi az embereket, hogy meghallják a fájdalomkiáltást és segítsenek az elnyomottakon.
Sok irgalmas cselekedetet végezhetünk a szentévben
Így kezdődik Mózes története, aki közvetített népe szabadulása érdekében. Rábeszéli a fáraót, hogy hagyja elmenni Izraelt, aztán átvezeti népét a Vörös-tengeren, a pusztaságon át a szabadság felé. Mózes, akit éppen az isteni irgalmasság mentett rögtön születése után a Nílus vizéből, most ennek az irgalmasságnak a közvetítője lesz. „Az Irgalmasság Szentévében mi is az irgalom közvetítői lehetünk számos jócselekedeten keresztül, hogy közel legyünk, enyhet adjunk, egységet teremtsünk… sok jó dolgot tehetünk” – tette hozzá katekézisében a pápa.
Isten irgalmassága üdvözít, fogadjuk el a szövetséget
Isten irgalmassága mindig üdvözíteni akar. Épp ellentétes azoknak a szándékával, akik mindig ölni akarnak, akik háborúznak. Isten egy sajátos, kizárólagos, kiváltságos szeretetkapcsolatot kínál föl. Amikor útmutatást ad Mózesnek a szövetséget illetően, azt mondja: „Ha tehát hallgattok szavamra és megtartjátok szövetségemet, akkor az összes népek között különleges tulajdonommá teszlek benneteket, hiszen az egész föld az enyém. Papi királyságom és szent népem lesztek” (vö. Kiv 19,5-6). Mi tehát ezt nyerjük el, ha elfogadjuk Isten szövetségét és hagyjuk, hogy üdvözítsen minket.
Az isteni irgalmasság e csodái Jézus Urunkban nyerik el teljességüket, abban az új és örök szövetségben, amelyet vérével pecsételt meg, és a megbocsátással, amely elpusztítja bűneinket és örökre Isten fiaivá tesz minket. Ha pedig mi Isten gyermekei vagyunk és megkaptuk a jóság és az irgalom örökségét, kérjük az Urat, hogy ebben a szentévben mi is tegyünk irgalmas cselekedeteket nyissuk meg szívünket, hogy mindenkihez eljussunk a jócselekedetekkel, azzal az irgalmas örökséggel, amit az Atyaisten ránk hagyott – fejezte be szerdai katekézisét Ferenc pápa.
Lelkigyakorlatos nap a karitatív munkában dolgozóknak
A Szentatya az audiencia végén bejelentette, hogy a Cor Unum Pápai Tanács az Irgalmasság Szentéve alkalmából lelkigyakorlatos napot hirdetett a karitatív munkában elkötelezett személyek és csoportok számára. Ezt a napot a nagyböjt idején tartják meg egyházmegyei szinten azzal a céllal, hogy elmélkedjenek az isteni irgalmasság hívásán. Ferenc pápa kéri, hogy éljenek a lehetőséggel, hasznosítva a Cor Unum Pápai Tanács által biztosított felkészítő anyagot.


Évközi harmadik hét szerdája



Évközi harmadik hét szerdája


Jézus példabeszédet mond a magvetőről, majd pedig részletesen meg is magyarázza azt. A hasonlat szerint a magvető az igehirdetőket jelképezi, akik az isteni tanítás terjesztésén fáradoznak, a különböző talajok, a más-más lelkű embereket, akik vagy magukba fogadják a tanítást vagy elutasítják azt.
Hogyan indult az igehirdetés a kezdeti időkben? Jézus kereszthalála elbizonytalanítja az apostolokat. Bezárkóznak és hallgatnak. Legfeljebb egymással beszélik meg csalódottságukat. A Mester halála romba döntötte hitüket. Valóban ő lett volna a Megváltó? Valóban ő lett volna az Isten Fia? A kételkedés hallgataggá, némává teszi őket. Aztán harmadnap váratlanul megjelenik nekik a feltámadt Krisztus, majd a következő napokban újra találkozhatnak vele. Ennek hatására minden átértékelődik bennük, megértik a korábbi tanítások lényegét, megértik a csodák jelentőségét, és legfőképpen megértik Isten akaratát az Úr szenvedése, halála és feltámadása hátterében. Megértik Jézus parancsát is a misszióra és az igehirdetésre vonatkozóan. Néhány nap múlva eltölti őket a Szentlélek, s ettől kezdve beszélni kezdenek, elkezdik hirdetni Krisztus halált és feltámadását. Oly sokan hallják meg az örömhírt és térnek meg a krisztusi hitre, hogy a százszoros termés hamar megmutatkozik.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Szűz Mária, Jézus Anyja, őrizd meg szívemet, hogy gyermeki, tiszta és átlátszó legyen, mint a forrás! Adj nekem egyszerű szívet, amelynek nincs kedvére a komor töprengés! Szívet, amely nagylelkűen odaajándékozza magát, és bensőségesen osztozik a fájdalomban. Hű, és nemesen érző szívet, amely semmi jót nem feled, és semmi rosszért nem neheztel. Hűséges és nemes szívet, ami semmi jót nem felejt, és semmi rosszat nem tesz. Tedd, hogy szívem szelíd és alázatos legyen, szeressen a viszontszeretés igénye nélkül, boldog legyen, ha más szívekben háttérbe szorul az isteni szív mögött. Adj nekem nagy, győzhetetlen szívet, amelyet semmi hálátlanság be nem zár, semmi közömbösség ki nem fáraszt. Szívet, amely Jézus Krisztus dicsőségéért felemészti magát, és szeretetétől olyan sebet hord, amely csak a mennyben gyógyul be.
Léonce de Grandmaison jezsuita



2016. január 26., kedd

Himnusz LIX.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.


HIMNUSZ

Örömre virrad már a nap,
megjött a szent évforduló,
melyen nagy lelkipásztorok
dicséretére buzdulunk.
Ők híven őrzik nyájukat,
nem nézve fáradalmakat
terelgetik dús réteken,
amerre gazdag fű terem.
Ha ólálkodnak farkasok,
a harcot bátran felveszik,
és szemmel tartva aklukat
a tolvajt messze kergetik.
Most már a mennyben laknak ők,
a hű, önzetlen pásztorok,
és értünk égi trón előtt
oly hathatósan esdenek.
Krisztus, királyi főpapunk,
téged dicsérve áld szavunk,
Atyád és Lelked egyaránt
időtlen századok során. Ámen.