Szent János evangelista
Szent
János apostol egyértelműen azzal a szándékkal írta meg evangéliumát, hogy
elvezesse az olvasókat a Jézus Krisztusban való hitre. E szándéka világosan
nyomon követhető egész művén. A Jézus csodáiról szóló elbeszélésekben különösen
is megfigyelhető a hit szerepe, amely vagy a gyógyításokat megelőzően szerepel,
azaz mintegy az emberek hitét látva cselekszik Jézus vagy azok után, a
csodatettek, mint hitet ébresztő jelek láttán születik meg az emberekben.
Gondoljunk csak például arra, hogy Jézus első csodájának, a kánai menyegzőn a
víz borrá változtatásának története ezzel a kijelentéssel zárul: „Ezzel kezdte
Jézus csodatetteit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, tanítványai
pedig hittek benne” (Jn 2,11). Vagy gondolhatunk a vakok, bénák, leprások
meggyógyítására, amelyek azt követően történnek, hogy a gyógyulni vágyók
kifejezik Jézus istenségébe, isteni hatalmába vetett hitüket.
Szent János evangélista jól tudja, hogy történetei hiteltelenek volnának, ha nem mutatná be saját előrehaladását a hit útján és nem tenne tanúságot személyes hitéről. Ma az ő ünnepén azt a részletet olvassuk fel írásából, amely minden bizonnyal a legdöntőbb volt számára. Saját nevét ugyan elhallgatja művében, de mi tudjuk, hogy Péter mellett ő volt a másik tanítvány, aki a feltámadás hajnalán Jézus sírjához sietett, majd az üres sír és az otthagyott leplek láttán megszületett benne a hit.
© Horváth István Sándor
Szent János evangélista jól tudja, hogy történetei hiteltelenek volnának, ha nem mutatná be saját előrehaladását a hit útján és nem tenne tanúságot személyes hitéről. Ma az ő ünnepén azt a részletet olvassuk fel írásából, amely minden bizonnyal a legdöntőbb volt számára. Saját nevét ugyan elhallgatja művében, de mi tudjuk, hogy Péter mellett ő volt a másik tanítvány, aki a feltámadás hajnalán Jézus sírjához sietett, majd az üres sír és az otthagyott leplek láttán megszületett benne a hit.
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése