Kik vigyáztatok a juhokért, kikért számot adandók voltatok

Kik vigyáztatok a juhokért, kikért számot adandók voltatok (Ezekiel 34).

Ments meg, Uram minket! 

A készület napjaiban ünnepli a történelmi egyházunk, de a világ is, Szent Ambrus püspököt. Emlékeztet a történelem rá, én pedig felidézem alakját az írásokból, melyeket ránk hagyott Róla a történelmét élő emberiség. Miközben olvasom jellemrajzát, azon tűnődöm el, hogy mennyire lehet hiteles, vagy, mennyire rajzolta alakját a történelem a maga képére? És, tulajdonképpen így van ez minden történelmi feljegyzéssel is. Vajon, mi válik, válhat értékemmé, mindabból, amit rám hagynak elődeim? Arra kell rádöbbennem, hogy mindent, mi volt, és mi rám marad, én hitelesítek, én teszem hitelessé, olyan mértékben, amilyen mértékben én arra képessé lehetek! Ha én vagyok a hitelesítője bármilyen rám örökített dolognak, akkor a hitelessége azon áll, vagy bukik, hogy mihez viszonyul az én hitelesítő módszerem.

Valami nagy titokra döbbenek rá: hiszen Pál is ezekről a gondolatokról értekezik az Ef 3,8-12-ben! Pál hitelesíti Krisztust, a pogányok számára, és minden ember számára. Azt mondja, hogy „a titok, amely kezdettől fogva el volt rejtve a mindent teremtő Istenben, most az Egyház által az Isten szerfölött sokrétű bölcsessége nyilvánvalóvá” lehet. Ez volt Isten „örök szándéka, amelyet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban megvalósított”. Pál ezt úgy mondja, hogy „a benne való hit által van reményünk és biztonságos utunk Istenhez”. Én ezt úgy fordítom le most, hogy ez a világ számára a hitelesítő mérce, az etalon, az az eszköz az ember számára, melyben létét, és létezésének értelmét hitelesítheti az utókor számára! Persze, ahhoz, hogy hitelessé lehessen a számomra, ahhoz hittel kell bírnom, ez kétségtelen. Ha létem nem Krisztusban van, nem Őt nevesítem mesteremnek, én nem vagyok az Ő tanítványa, hiteltelenné lesz minden szavam, létem, annak értelme, hogy vagyok!

Amikor Szent Ambrus püspök alakját, jellemrajzát olvasom, akkor az a kérdés, ezek után, hogy az, aki róla e sorokat lejegyezte, mennyiben volt Krisztusba gyökeresedett ember, vagy, mennyire volt az Egyházban elfogult személy? Azaz: mennyire hitelt érdemlő ő a számomra? Sajnos, a kettőnek nem biztos, hogy minden esetben közös a nevezője! Attól, hogy az Egyházhoz tartozom, még nem biztos, hogy képes vagyok Krisztus hitelességét képviselni!

Jézus nem véletlenül mondja ki, hogy „én vagyok a jó pásztor”! Az sem véletlen, hogy pásztorként definiálja magát, és nem uralkodóként, vagy egyházfiként, esetleg helytartóként! Jézus mindig egyértelmű akar lenni. Nem óhajtja félrevezetni Isten népét! Minden félreértés, félrevezetés, félremagyarázás a kinyilatkoztatással kapcsolatosan, a kinyilatkoztatóval kapcsolatosan, azoktól származik, akik hitelesíteni akarják, próbálják Krisztust, és az általa közölt titkot! Csak, mert a hatalom terhétől szenvedik e kényszert, és nem úgy állnak helyükön, mint ahogy arra képes volt Szent Ambrus, akiről így szól a történeti feljegyzés: »Ambrus Trierben született 339 körül, húga Szent Marcellina. Becsületes ember és tehetséges, jó hivatalnok volt, azonban harminc éves korában még nem szánta rá magát a keresztségre. Az Úr úgy kereste és találta meg őt is, mint annak idején Sault Damaszkusz kapujánál.

Mikor Milánó ariánus püspöke 374-ben meghalt, félő volt, hogy a város katolikus és ariánus lakossága egymásra támad. Különösen nagy volt a feszültség a püspökválasztás napján. Ambrus, a város kormányzója, aki ekkor még csak katekumen volt, joggal tartott a legrosszabbaktól, ezért személyesen jelent meg a templomban. Ám a választás folyamán egyszer csak egy gyermek fölkiáltott: „Ambrus a püspök!” És a jelenlévők egy szempillantás alatt elfogadták ezt a különös választást. Ambrus ugyan erélyesen tiltakozott ellene, de minden hiába volt, meg kellett hajolnia a nép kívánsága előtt. Ezért hamarosan megkeresztelkedett, és nyolc nappal később, valószínűleg 374. december 7-én püspökké szentelték. Ezután vagyonát szétosztotta, és napjait munkával, imádsággal és tanulással töltötte. Elkezdte tanulni a teológiát, elsősorban mégsem teológus akart lenni, hanem hívei atyja és pásztora.« (Szent Ambrus püspök és egyháztanító - Magyar Kurír)

Éppen ezért kell törekednem arra, hogy minden Szentírási szó mögött Krisztust keressem, az Ő személyét és a személyiségéből felfakadó értést kutassam. Ezért nagyon meghatározó Pál apostolnak, a szentek között „a legkisebbnek” a kijelentései, hitelesítése!

Én ahhoz akarok hűséges lenni, Aki a Krisztus, Aki a fej! Ezzel teszek jót az Egyháznak is, mely Krisztusé! Bizony, előbb kell lennem kereszténnyé, majd egyházfivá, és csak ezt követően a társadalom tagjává. Most úgy gondolom, hogy ez lehet az a személyiség fejlődési út, minden hívő számára, mely Krisztus szándékát követi, hogy egy nyáj legyen, és egy pásztor!

Mennyei Atyám, Te, Szentlelked által értelmemet formálod, alakítod, és hiszem, hogy arra akarsz használni, hogy világosságod beragyogja a földet. Segíts engem, hogy minden nappal megengedőbbé legyek a Te szándékodra, míg ez az anyagi létem szét nem robban, el nem foszlik, hogy majd lelkem Veled egyesülhessen! Mindörökre! Ámen