Kik a világon megaláztátok
magatokat és azért menyégben felmagasztaltattatok (Lukács
18).
Ments meg, Uram minket!
Egy
szent példája, József példája. Igaz lehet még ma is az, hogy a család feje az
apa?
Most, a
Karácsony készületében elmélkedtem arról, hogy a Szentcsalád minden tagja
szent. Vagyis, a család tagjai képesek egymást megszentelni, szentté alakítani,
és eközben teszik ők szentté a családot is. Ezek a dolgok nem függetlenek egymástól.
Pál
mondja: „Engedelmeskedjetek egymásnak Krisztus félelmében! Az asszonyok
engedelmeskedjenek férjüknek, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az
asszonynak, amint Krisztus is feje az egyháznak; ő a test üdvözítője. De mint
ahogy az egyház Krisztusnak van alárendelve, úgy az asszonyok is mindenben a
férjüknek.” [Ef 5,21-24] Az idézet tanítás első gondolatán nyugszik az egész!
Ha a családot teremtő két személy egyként nem tud Krisztus félelmében – azaz
tiszteletében, tanítványként – engedelmességben élni egymással, és egymásnak,
akkor a család sérül. Akkor a család nem tudja feltétel nélkül betölteni
küldetését, el-rendeltetését. A szándék teljesüléseként, gondolom, hogy a férfi
és az asszony között nem a klasszikus, vallási értelemben értelmezett közös ima
a fontos, hanem az a személyiségük felett álló egység, mely Krisztusról szól,
és a tanításának féltéséből – értéséből, befogadásából, megéléséből -, a Vele
való közösségből, egyezőségéből táplálkozik. Ez, értelmezésem szerint, a
szentháromságos, folyamatos polemizálást, dialogizálást akarja jelenteni,
kifejezni. Talán érthető, hogy ebben az értelemben a két személy egyként és
szüntelen Krisztussal és Krisztusban éli jelenvalóságát, így tekinthetjük
imádságosnak életüket. Bár nem hallottam még az egység gondolatának a
kifejtését ilyen módon az Egyházban, mégis úgy vélem, hogy ezt akarja jelenteni
a Teremtés könyvének 2,24-ben elhangzó meghatározása, amit ma házasságként
értelmezünk: „egy testté lesznek”. Amit aztán idéz az evangélium is (Mk 10,7;
Mt 19,5), de Pál apostol is (Ef 5,31). És ez nem a testiségről szól, hanem
arról a személytelen egységről, mely egységben a két személy válik egységgé.
Személyiségüket rendelik alá a Krisztus tanításában kibontakoztatható
egységnek! Nos, ez az a Családot megformáló, meghatározó misztérium, ami
hasonló és ekvivalens a Szentháromság misztériumával. De ez ebben a teremtett
világban válik, válhat valósággá, míg a másik, a természetfeletti létben
létező. Éppen ezért, a Család soha sem képes elérni azt a teljességet, melyet
misztériumaként tisztelni, mégis csak lehet, és kell is. Mert a világnak
tökéletlen formájában is szüksége van a Család szentségére. Mondhatjuk úgy,
hogy szent családokra szüksége van a világnak.
Szükségünk
van a szent asszonyokra, és a szent férfiakra, akik szent anyákká és szent
apákká válva kiművelhetik, kidolgozhatják a szent családokat, megszentelve
ezzel utódaikat, és a világunkat!
„Mint
ahogy az atya könyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik.” [Zsolt
103,13]
»Isten
gondolatai nem a mi gondolataink, és az ő útjai nem a mi útjaink (ld. Iz 55,8).
Isten a rosszból is tud jót előhozni, csak az a fontos, hogy mi József
hűségével kövessük az Ő akaratát. Igen, Uram, ez a boldog család receptje, hogy
ne a mi akaratunkat, hanem a tiédet kövessük. Ha mint szülő a gyerekeket a Te
akaratod teljesítésére tanítom, akkor a Szent Család nyomában járok. Ha mint
gyermek szüleimnek engedelmeskedek, mert Isten akaratát látom szavaikban, akkor
az Atyának kedveskedem, mert Ő akarta, hogy szüleim gondomat viseljék, hogy
irányítsák gyermekkorom, fiatalságom lépteit. Istenem, minden nehézség
közepette én a Te akaratodat keresem, mert abban lelhetem igazán örömem.
Istenünk,
Atyánk, kérlek téged, segíts gondviselő szereteteddel, hogy családunk földi
életének kihívásaiban is, a Szent Család példáját követve, az egyenes utat
válassza, téged, mert Te vagy az Út, az Igazság és az Élet (ld. Jn 14,6)!« (P.
Szász Csaba LC gondolatai Szent Család ünnepén)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése