Kik a Szentlélektől az
Anyaszentegyház igazgatására tétettetek (ApCsel. 20).
Ments meg, Uram minket!
Senki
sem mentheti meg önmagát. Éppen ezért, feleslegesnek tartom azt, hogy önmagam
lelki egészségéért jobban aggódjak, mint a kereszténységért.
Úgy
gondolom, e bevezető gondolatot próbálom érthetővé tenni, hogy én, önmagamban
képtelen vagyok jó lenni. Mármint, megfelelni Krisztus tanításának. Jézus soha
nem úgy fejtette ki az Atyáról szóló tanítását, ami személyes, egyes számban
elhangzó tanítás volna. A mai példabeszédben a „mindenki” kétszer hangzik el,
illetve a harmadik változatban a „mindaz”-t használja az Írás. Mindig a közösséget
szólította meg, a tizenkettőt, a hetvenkettőt, a tömeget. Mert Isten, a
Mindenható, a Mindenség Ura, ahogy eleve háromságos személy, közösségi lény,
közösségben gondolkodik, a mindeneknek javát akarja!
Izajás
óta hallatszik a jövendölés: „Egy hang kiált: »Készítsétek a pusztában az Úr
útját, egyengessetek ösvényt a sivatagban Istenünknek! Minden völgy emelkedjék
fel, minden hegy és halom süllyedjen alá; a göröngyös legyen egyenessé, és a
hegyláncok síksággá! Akkor kinyilvánul az Úr dicsősége, és látni fogja minden
ember egyaránt. Bizony, az Úr szája szólt.« [Iz 40,3-5] Az Úr dicsősége mikor
megnyilvánul, az az üdvösség eljövetele, minden ember számára szóló ígéret!
Én, hogy
jövök hozzá, hogy a magam megmentésén fáradozzak, a magam üdvösségéért aggódjak,
kiemelve magamat, függetlenítve magamat a közösségi szempontoktól? Ha
kereszténynek mondom magam, akkor minden megítélés, mely a keresztényekre
vonatkozik, rám is vonatkozik. Akár felelősség, akár kötelesség, akár feladat
az.
Egy
Advent, egy Nagyböjt, míg személyes önvizsgálatra alkalmas időszak, azzal a
céllal, hogy felülvizsgáljam hitem szerinti vallomásom és megnyilvánulásaim
közötti ellentmondásokat, arra is kéne, hogy alkalmat adjon, hogy mint
közösség, közelebb kerüljünk egymáshoz, véleményekben, hitvallásunkban.
Összezárni, egységet, és közösséget alkotni, egyre jobban és mindjobban
egységességre jutni Krisztussal. Úgy vélekedek, hogy, ha Krisztushoz sikerül
igazodni mindjobban, akkor egymáshoz is közelebb kellene kerülnünk, egyre
jobban. Világlátásunkban, helyzetek megítélésében, vélekedéseinkben,
értékítéleteinkben, vallomásainkban. „Mert mindenki, aki hallgatja ezeket a
szavaimat és követi azokat, hasonló az okos emberhez” – mondja Jézus.
Úgy
segíts meg engem Istenem, hogy a Te szavaid szerint lehessek okos, és bölcs,
mely mindenek üdvösségét szolgálja! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése