Kik mindeneknek mindenek lettetek, hogy őket az Istennek megnyernétek

Kik mindeneknek mindenek lettetek, hogy őket az Istennek megnyernétek (Máté 25).

Ments meg, Uram minket! 

Nekem, ma élő kereszténynek érthetetlen, elvont e beszélgetés. Ha Illésről van szó, hogy lehet Keresztelő János? Ugyanakkor azt olvasom Illés kapcsán, hogy a zsidók Jézusban is Illés visszatérését látták, ahogy ír erről Lukács a 9,19 versben. Aztán, Illésről hallunk Jézus színeváltozásánál, ahol megjelenik Mózessel együtt. Két ószövetségi fontos személy, melyek közül az egyik Illés!

Talán, ha nem értem e szavakat, akkor azt kell feltételeznem magamról, hogy túlon túl földhöz ragadt vagyok, azért nem értem e szavakat? És, miért hívja elő e történetet az Egyház Adventben?

Megakad a Zsoltár egy során a szemem: „Seregek Istene, állíts helyre minket, ragyogtasd fel arcodat és szabadok leszünk!” Illés prófétának volt egy nagyon lényeges szerepe, korában, ami talán ma sem hagyható szó nélkül. Ez az volt, hogy Isten személyét a zsidók számára pontosította. Tévedéseikre felhívta figyelmüket. Bizonyítékokat nyújtott a népnek arra vonatkozóan, hogy ki az Isten, és ki nem az Isten.

Ebben Jézus, és Keresztelő János is felidézi Illés alakját, emlékeztetnek Illésre. Hiszen Keresztelő János valami olyan dolgot tesz, amivel utalni próbál arra, amivel Illés prófétának is dolga volt. Illés idejében hosszú ideje már éhínség volt Szamariában, amikor az Úr azt mondta Illésnek: »Eredj, s mutasd meg magadat Áchábnak, hogy esőt adhassak a föld színére.« [1Kir 18,1] Isten meggyengíti a népét, hogy gyengeségében felismerje majd, hogy szükségét szenvedi Istenének! János mivel állt elő? Azt hirdette, hogy „»Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! Ő az, akiről mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. (…) Én tanúságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia.” [Jn 1,29-30; 34], és Jézusra mutat. Vagyis bizonyosságot nyújt a népnek, hogy ne járjon tévedésben, ne imádjon hamis isteneket!

Talán ma sincs másként, talán az Advent is arra akar figyelmeztetni, hogy ne tévedjünk, ne tévelyegjünk, és ne imádjunk hamis isteneket! Vegyük tudomásul, és térjünk vissza Hozzá, az Egyetlen Istenhez, aki a Fiút rendeli nekünk, hogy megtérjünk! Visszataláljunk ahhoz, Aki számunkra az Igazságot, a Békét, a megnyugvást, lelkünk örökségét nyújthatja a számunkra!

Jézusra rátalálni, Jézusban felismerni az Istent, Aki ugyanúgy jött közénk, ahogy mi magunk is e földre, de azért, hogy rámutasson a mi istenképűségünkre! Arra, amiben egyek, közösek vagyunk Istennel. E világra születtünk, de nem e világnak! Ki kell munkálnunk megváltásunkat, hogy megváltottakként, megigazultakká lehessünk! Egész életünkön keresztül, tudatos létezésünknek és szabadságunknak ez az értelme, és ez nevesítheti emberi méltóságunkat!

A mai evangélium azt is megválaszolja, hogy ez a feladatunk, ez a dolgunk önmagunkkal, komoly, tudatos cselekvési program, ami nem kerülheti el a szenvedést sem! Részt kell vennünk Krisztus szenvedésében ahhoz, hogy eljuthassunk önmagunk teljességére!

Mennyei Atyám, szükségem van a Te megszentelő kegyelmedre ahhoz, hogy képes legyek megszenvedni is a magam teljességét. Nem akarom megkerülni, de éppen ezért, szükségem van Rád, és Jézus Krisztusra, kik Szentlelketekkel erősségem lehettek! Ámen