Kik egyszer az ekére tévén kezeteket, vissza nem vettétek

Kik egyszer az ekére tévén kezeteket, vissza nem vettétek (Lukács 9).

 

Ments meg, Uram minket! 

Misztérium, misztérium az Ember számára Isten, és az Ő tettei! Felfoghatatlanok, érthetetlenek tettei! Azon túl: észre sem veszi azokat az ember, fel sem tűnnek számára Isten tettei, ha lelke műveletlen, és kitakarja gondolkodása, okoskodása, mely evilági képzetektől megvakult. A valóságom a világról alkotott logikától, tapasztalásaimtól bezárttá, röghöz kötötté tesznek. A világi ember ellensége Isten szabadságának. Nem is szándékai szerint, vagy tudatosságából eredően, hanem azért, amiért mindenben a törvényszerűségekhez ragaszkodik: miből, mi következhet, mi az, ami számomra követhető, elképzelhető, lehetőség. Ahogy a matematika szabályai szerint azt állítjuk, hogy a kétszer kettő az négy, a világi ember nem engedi meg a maga számára, hogy a dolgok a maga beavatkozása nélkül történhessenek. Mindennek rendje van, és rendje kell, hogy legyen, különben bizonytalanná leszek. Uralkodni akarok, még a törvényeken is, a biztonságot, és a bizonyosságot én akarom magam számára garantálni. Ha kicsúsznak a dolgok a kezeim közül, ha nem vagyok képes a dolgokat én irányítani, akkor az nincs, akkor az botrány, akkor az rettenetes. Általában így élünk, így vélekedünk a világ dolgairól, a magunk életéről, és azt valljuk, hogy felelősséggel tartozunk azért, hogy mindenben az a rend legyen, amit mi annak tartunk.

És ebbe a realitáselméletünkbe kell, hogy beleilleszkedjen, magunkénak tartsuk a Karácsony ünnepét. Egy olyan ember születésének a megünneplése, aki állítólak nem a férfi akaratából lett. Ha egy meddő asszony, vagy terméketlen férfi szempontjából nézzük, akkor ma még, vagy azt mondjuk, hogy ez képtelenség, vagy azt állítjuk, hogy csoda. Persze, akkor mondhatjuk azt, hogy csoda, ha hiszünk abban, hogy léteznek csodák. De, egy materiális, földhöz ragadt logika szerint mihez, és kihez köthető a csoda? Itt kell feltennünk azt a kérdést, hogy vajon, lehet-e életről fogalmunk, feltételezhetünk e olyan életet, amiről eddig nem vettünk tudomást? Ki vagyok én, és az én életem milyen dimenziók közötti lét? Van talán egy olyan vetülete, melyről nem vagyok képes tudomást venni? A gondolkodó elme ilyenkor arra kényszerül, megítélésem szerint, hogy nyisson szellemében, gondolati létállapotában egy olyan ajtót, melyen keresztül kitekinthet olyan esetleges lehetőségekre, melyeket eddig nem engedett meg magának.

Akkor ráismerek arra, hogy bizony eddig is volt rengeteg olyan tétel a logikámban, melyeket valamilyen hit váltott ki, és tett elfogadhatóvá, elképzelhetővé. Létezővé lett számomra olyan dolog, olyan dolgok, melyeket sem tapasztalat, sem tudás nem igazol, csupán valamilyen kötődés valakihez, vagy valamilyen belső indíttatásomhoz váltott ki. Érzelemnek, esetleg valamilyen általam nem azonosítható érzékelés tette a magam számára elfogadhatóvá azt a bizonyos logikát, melyet már magaménak vallok. Vagyis: olyan inspirációban hiszek, aminek forrását nem ismerem, nem vagyok képes azonosítani. Be kell látnom, hogy önmagam feltérképezéséhez is kevésnek bizonyulok! Be kell látnom, hogy bennem olyan erők működnek, melyeket nem tudok irányítani, de engem irányítanak, befolyásolnak.

Ettől kezdve, nem marad más a magam számára, mint az, hogy vagy eltagadom ezeket az erőket önmagam elől is, szégyenkezve, pironkodva, büszkeséggel, vagy gőggel. Vagy beismerem, hogy vannak olyan erők és alakítanak olyan erők, melyek felett nincs befolyásom.

Én azt mondom, hogy számomra itt kezdődött el az Istenbe vetett hit. Az arról való meggyőződésem, belátásom, hogy számomra minden nap ajándék, olyan lehetőség, ami felett nekem nincs hatalmam. Ahogy arról sem tehetek, hogy lettem, arról sem tehetek, hogy most éppen vagyok, és éppen itt vagyok, és éppen erről fejtem ki számotokra a gondolatomat.

Sőt, ezek a gondolataim nem most születtek meg, de most közlöm Veletek. Azonban, a fölött sincs hatalmam, hogy Benned e szavak mit fakasztanak fel, és melyik szavak.

Azért mondtam mindezt el, hogy elmondjam azt, hogy az, hogy ez a Karácsony mit jelent a számodra - azon túl, amit a média, a világ kommunikál róla, amit kimondok számodra, most, hogy Boldog, Áldott Karácsonyt kívánok Neked! Hogy azt kérem, hogy Isten áldjon meg téged, világosítson meg téged, tegyen gazdagabbá téged -, senki máson nem múlik, csak Rajtad:

- Mit kezdesz azokkal az erőkkel, melyek hatnak Rád, hatni akarnak Rád, mert hatni képesek Rád!

- Te vagy az, aki bizonyos erőkre igent mondhatsz, és bizonyos erőkre nemet mondhatsz!

- Te vagy az, aki képessé lehetsz, válhatsz arra, hogy eldönthessed, milyen erőkre akarsz igent mondani, és milyen erőkre nemet!

- Ez ott, azon a ponton dől el, amikor eldöntöm azt, vagyis alárendelem magam annak a ténynek, hogy bizony vannak, működnek bennem olyan erők, melyek felett nincs hatalmam, mindaddig, míg a magam döntését meg nem hozom felettük!

- Ugyanakkor, rádöbbenek arra is, hogy bizony a szabad akaratom olyan dolog, mely felett szabadon rendelkezhetek. Vagy, ha nem vállalom fel, akkor megengedem másoknak, hogy felettem szabadon rendelkezzenek!

Mennyei Atyám, tudom, nem kérdés, hogy angyalaidnak, vagy Neked hűtlen angyaloknak engedelmeskedem-e. De azt is Tudom, Jézus Krisztustól, hogy két szolgának nem szolgálhatok! Rám vár a döntés. De én már döntöttem, melyhez kérem megerősítő kegyelmedet, minden nap, és életem minden pillanatában! Ahogy szeretteim számára is ezt kérem Tőled! Ámen