Kik az Úrnak édes igáját és könnyű terhét vígan hordoztátok

Kik az Úrnak édes igáját és könnyű terhét vígan hordoztátok (Máté 11).

Ments meg, Uram minket! 

Erről a mai evangéliumról, amit Keresztes Szent János kapcsán veszek elő, az a gondolat jut az eszembe, hogy mennyire különbözik egymástól ez a két fogalom, hogy várakozás, és készülődés. Miközben újra rácsodálkozom arra, hogy Jézus logikája, gondolkodása. mennyire eltér a ma emberének a gondolkodásától! Ilyenkor mindig felerősödik bennem az, hogy vissza kell csatolni, vissza kell térni a kezdetekhez. Oda, ahol Jézus működni kezd, és mindent átminősíteni próbál az ember körül, az emberben. Ráadásul: az emberért teszi, amit tesz! És ez utóbbi kijelentés, megállapítás válik lényegessé, ahhoz, hogy megváltoztatni próbáljam alapállásomat. Viszonyomat az Élethez.

Miben látom ma, én, a különbséget, a lényeges eltérést, a várakozás és a készülődés között?

Jézus nem a várakozásra szólít fel, hanem arra, hogy valami felé induljak el, készüljek valamire, amire megérkezni, lehet tervezni, lehet projektálni, tenni azért, hogy a cél elérése ne váratlan esemény legyen, hanem öröm, és a készület beteljesedése. A várakozás kifejezésében nincs dinamizmus, nincs cselekvés, éppen ezért nem vagyok én a részese. A készület, ezzel szemben aktivitást vár el tőlem. Cselekvésre inspirál, dolgom van vele, nem maradhatok ki belőle. A készület a részemként lehet az! Miközben én a készületben teljesedhetek ki. Valami olyan folyamat ez, melyben a test és a lélek egyként részt vesz. Tegnap hallgattam meg egy tanítást, elmélkedést, Aqinói Szent Tamás-i filozófia és teológia lélek-fogalmáról, szellemiségéről, François-Xavier Putallaz, a Fribourgi Egyetem professzorától (https://www.youtube.com/watch?v=zKkt1eHYWQI&index=3&list=FLEESBbCcdFgBntZKHOzaPPA&t=13s)

Úgy gondolom, hogy az az ember méltósága, amiben a test és a lélek egyként van jelen, lesz jelenvalóvá, képes kimunkálni, kitermelni, kifejleszteni az istenarcú embert, ami az ember teljességére vezethet bennünket. Talán ez az az isteni szándék, amiért teremt bennünket, a maga képére és hasonlatosságára. Hogy az ember, a maga szabad akaratával és Isten irgalmasságával párosulva igazolhassa vissza a Teremtés csodáját, a szeretet törvényének életrevalóságát, ami mindeneket megdicsőíteni képes Istenben.

Jézus nem teológus, nem dogmatikus, de nem is filozófus, csupán ember. Aki Istenségét megalázva lett emberré, hogy az embert teológián, dogmatikán, filozófián, pszichológián, antropológián, morálteológián, vagy éppen antropológián, és metafizikai tudományosságon keresztül is, elvezesse Istenhez. Visszavezetni kell bennünket ebből a világból, mely olyan jól sikerült teremtettség, olyan jól érzi magát ebben az ember, annyira feltaláljuk benne magunkat, hogy már el sem tudjuk képzelni azt, hogy lehet ennél tökéletesebb és természetesebb közeg a számunkra. Pedig Isten ennél sokkal többet képes magából, a szeretetből, megjeleníteni! Vágyakozom rá Istenem, Atyám, hogy megtapasztalhassam a Te teljességed csodálatos, gyönyörködtető, és boldogságot jelentő mindenségét. Vezess el engem, ne engedd el kezem, és kérem irgalmas szereteted gondoskodását terjeszd ki rám! Ámen