2016. december 29., csütörtök

Karácsony nyolcadának 5. napja



Karácsony nyolcadának 5. napja



János apostol a Jézussal töltött esztendők alatt és az azt követő évek során elsajátította a hit látásmódját. Evangéliumának minden történetéből és szavából ez sugárzik. A hit útján akarja vezetni írásának olvasóit. Az idős Simeonnak, akiről a mai evangéliumi szakaszban olvasunk, nem volt erre szüksége. Mondhatjuk, hogy ő nem Jézustól tanult, hanem a Szentlélek indításaira hallgatott. Hitt a Lélek kinyilatkoztatásának, amely szerint még életében meg fogja látni az Üdvözítőt. A Lélek indította, hogy a templomba menjen és a Lélek nyitja meg szemeit, hogy felismerje a kisded Jézusban a megváltót, akinek érkezésére várt. Ettől kezdve Simeonnak nincs több vágya. Mert mit is kaphatna nagyobbat az élettől, minthogy megláthatta az Isten Fiát?
Simeon jelenléte a Jézus születése körüli eseményekben nem csak valóságos, hanem van egy jelképes szintje is. Az ő személye jelképezi ugyanis mindazokat, akik az ószövetségi időkben az isteni ígéretek alapján vártak a messiás jövetelére. Sok évszázad nemzedéke nem élhette meg személyesen e jövetelt. Az ő nevükben is szól Simeon hálaadása Istennek, aki mindig beteljesíti ígéreteit.
Ne mondja karácsony után senki csalódottan, hogy másmilyen Jézust szeretett volna! Ez a Gyermek az Isten Fia. A hit szemével felismerhetjük őt.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, add meg nekem a testvéri szeretetet, és színed előtt add ezt meg, ott, ahol te látsz; add, hogy amikor szívem igazi ítéletét kérdezem, ezt a választ halljam: a testvéri szeretetnek a jóság gyümölcsét rejtő gyökere valóban bennem van; akkor bizakodhatom Benned, és te megadod nekem mindazt, amit kérek, mivel megtartom parancsaidat.
Szent Ágoston
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése