2016. december 31., szombat

Hálaadás



Hálaadás


Az esztendő fordulója újra és újra a mögöttünk lévő időre és az előttünk lévőre irányítja gondolatainkat. Keresztény hitünk a teremtő isteni szándékban fedezi fel mindennek az eredetét és kezdetét, beleértve emberi természetünket is. Ugyanakkor a teremtés végső céljára a világ beteljesedésére, az ember újjászületésére is gondolunk, mert nem élhetünk csupán a múltból, hanem jövőnket is terveznünk kell, sőt, Istennek is terve van velünk a jövőben, mind a közeliben, amit földi életnek nevezünk, mind a távoliban, amit örök életnek. A keresztény hit nem egyszerűen csak visszatekintés a múlt év eseményeire, amelyeket személyesen megéltünk és nem csak felidézése az elmúlt évszázadok eseményeinek, amelyeket elődeink átéltek, hanem szüntelen előretekintés. Előretekintés és várakozás arra, hogy a jövőben Isten és a világ úgy találkozik, hogy Isten lesz a világban és a világ megújul Istenben. Vonatkozik ez a teremtett világra és az emberre, mint teremtményre egyaránt. Minden létező számára Isten a kezdet és ő a végső cél, hozzá szeretnénk mi is eljutni. És hogy ez az út, az Istenre találás és az Istenhez érkezés útja milyen hosszú, hány évig vagy évtizedig tart, az bizonyos szempontból nem is lényeges, mert egyedül az a fontos, hogy megérkezzünk hozzá. Éveink számához mindig hozzáadhatunk egyet a születésnapunkon és a történelmi időt az új év kezdetétől eggyel nagyobb évszámmal jelölhetjük, de ez már nem lesz fontos, amikor megérkezünk az örökkévalóságba.
© Horváth István Sándor

Imádság

Légy áldott, ó, Atyánk, ki mérhetetlen szeretetedben egyszülött fiadat ajándékozta nekünk. Ő megtestesült a Szentlélektől a Szűzanya legtisztább méhében és mintegy kétezer éve megszületett Betlehemben. Útitársunk lett, s új értelmet adott a történelemnek, közös utunknak az Új Ég és Új Föld felé, melyet szorongás és szenvedés, hűség és szeretet kísér. Ennek végén Te, a halált legyőzve, minden leszel mindenben.
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése