Ferenc pápa: A papok legyenek Isten szeretetének közvetítői, ne saját érdekeikkel törődjenek
Ferenc
pápa a Szent Márta-házban -
December
9-én, pénteken, a Szent Márta-házban bemutatott szentmiséjén mondott
homíliájában Ferenc pápa felsorolta azokat a kísértéseket, amelyek
veszélyeztethetik a papi szolgálatot. A pápa óva intett a “merev” papoktól,
akik olyan terheket helyeznek a hívek vállára, amelyeket ők maguk nem
hordoznak.
A
világias gondolkodás a papokat hivatalnokká alakítja
A
Szentatya elítélte a világias gondolkodás kísértését is, amely a papot
hivatalnokká változtatja és “nevetségessé” teszi. Olyanok, mint a gyermekek,
akiknek soha semmi nem tetszik. Ferenc pápa Jézus szavaiból indult ki, aki a
napi evangéliumi szakaszban hangsúlyozza a nép elégedetlenségét, akinek soha
nem lehet a kedvébe járni. (Mt 11,16-19). Ma is sok elégedetlen keresztény van,
aki nem képes megérteni, hogy mit tanított nekünk az Úr, nem képes megérteni az
evangéliumi kinyilatkoztatás lényegét. Az elégedetlen papok nagy kárt okoznak.
Elégedetlenül élnek és mindig új terveket keresnek, mert szívük távol van Jézus
logikájától, ezért panaszkodnak vagy szomorúan élnek.
A pap ne
legyen ügynök, hanem közvetítse Isten szeretetét
Jézus
logikája elégítse ki maradéktalanul a papot. Ez a közvetítő logikája. Jézus
közvetítő Isten és az emberek között. Nekünk ezt a közvetítő szerepet kell
követnünk, nem a másik utat, amely nagyon hasonlít hozzá, de nem ugyanaz: az
ügynök elvégzi munkáját és felveszi a fizetését. A közvetítő azonban teljesen
más. Elveszíti önmagát, hogy egyesítse a részeket, életét adja, önmagát adja,
az ára ez: saját élete, saját fáradozása, munkája, hogy – ebben az esetben a
plébános – egyesítse nyáját, hogy elvezesse népét Jézushoz. Jézus, mint
közvetítő az önkiüresítés logikáját követi. Szent Pál a Filippiekhez írt
levelében világosan kifejti: Jézus “kiüresítette magát” – egészen a
kereszthalálig, hogy létrehozza ezt az egységet. Ez a logika: a kiüresítés, az
önmegsemmisítés logikája.
A
hiteles pap mindig közel áll népéhez
A
hiteles pap olyan közvetítő, aki nagyon közel áll népéhez. Az ügynök azonban
elvégzi munkáját, de mindig, mint hivatalnok. Nem tudja, mit jelent az, hogy
“bepiszkolja a kezét”. Ezért a pap közvetítőből ügynökké válik, nem boldog,
szomorú. Egy kis boldogságot keres abban, hogy érezteti tekintélyét.
A
merevség eltávolítja a vigasztalást keresőket
Jézus
kora ügynökeinek azt mondta, hogy szeretnek a tereken sétálni, szeretik
láttatni és dicsőíttetni magukat. Az ügynök papok, hogy fontoskodjanak, a
merevség útjára lépnek. Elszakadva a néptől, nem tudják, hogy mit jelent az
emberi fájdalom. Elfelejtik, amit otthon tanultak, a papa, mama, nagyszülők,
testvérek munkájával. Merevek, akik a hívek vállára helyeznek olyan terheket,
amelyeket ők maguk nem hordoznak. Ostorozzák Isten népét: ezt nem lehet, azt
nem lehet – mondják. Sokan azért közelednek hozzájuk, mert egy kis vigaszt, egy
kis megértést keresnek, de ez a merevség elűzi őket.
Amikor a
merev és világias pap hivatalnokká lesz, nevetségessé válik
A
merevséget azonban nem lehet sokáig fenntartani. Alapvetően skizofrén
magatartás: végül is a pap merevnek látszik, de belül egy tiszta katasztrófa. A
merevséghez társul a világiasság. Egy világias, merev pap elégedetlen, mert nem
a helyes utat választotta.
A pápa a
merevségről és a világias gondolkodásról elmesélt egy epizódot.
“Régebben
történt, hogy eljött hozzám egy idős kúriai prelátus, aki rendesen dolgozott,
nagyon jó ember, Jézus szerelmese, és elmesélte, hogy elment az Euroclero papi
kellékeket árusító boltba, hogy vegyen magának egy pár inget. Ott látott egy
fiatal fiút – nem lehetett több mint 25 éves, egy fiatal pap, vagy annak
készült. A fiú a tükör előtt felpróbált egy széles bársony köpenyt, nyakában
ezüstlánc volt. Majd felvett egy széles karimájú papi kalapot, egy ún.
“szaturnuszt” és nézegette magát a tükörben. Egy merev világi. A bölcs
monsignore egy szellemes mondással, egészséges humorral küzdötte le a
fájdalmat: “És még azt mondják, hogy az egyház nem engedi meg a női papságot”.
Így a pap, aki ügynöki mesterséget folytat, mindig nevetségessé válik.
Egy jó
papot onnan lehet felismerni, hogy tud-e játszani a gyerekekkel
A
lelkiismeretvizsgálat során a papok mindig tegyék fel a kérdést: ma hivatalnok
vagyok-e, vagy közvetítő? Saját magamra vigyáztam, magamat, kényelmemet
kerestem, vagy másokat szolgáltam? Ferenc pápa ismét felidézett egy történetet:
egyszer valaki azt mondta neki, hogy a papokat a gyermekekkel való magatartás
alapján ismerte meg. Ha tudnak játszani a gyermekekkel, ha tudnak rájuk
mosolyogni, az azt jelenti, hogy le tudnak hajolni, közeledni tudnak a kis
dolgokhoz. Az ügynök azonban mindig szomorú vagy túl komoly, sötét arccal
jár-kel. A közvetítő mindig nyitott, mosolyog, befogad, megért.
Szent
Polikárp, Xavéri Szent Ferenc és Szent Pál – a közvetítő papok három példaképe
Homíliája
utolsó részében a pápa három “ikont” állított a papok elé, akik közvetítők, nem
pedig ügynökök voltak.
Az első
a “nagy” Polikárp, aki nem alkudozott hivatását illetően, hanem bátran ment a
máglyára, és amikor a lángok megközelítették, a hívek a kenyér illatát érezték.
Így fejezi be életét egy közvetítő: mint egy darab kenyér hívei számára.
A másik
példakép Xavéri Szent Ferenc, aki fiatalon hal meg San-Csaog tengerpartján,
miközben Kína felé tekintett, ahová szeretett volna eljutni, de az Úr magához
vette.
Végül az
utolsó ikon: az idős Szent Pál, aki a római Három Forrásnál szenvedett
vértanúságot. Azon a reggelen, amikor elfogták a katonák, az Apostol görnyedten
követte őket. Jól tudta, hogy a keresztény közösségből árulta el valaki, de ő
olyan sokat küzdött életében, és most áldozatként ajánlotta fel magát az Úrnak.
„Ez a
három példakép segíthet bennünket. Tekintsünk rájuk: hogyan akarom befejezni
papi életemet? Mint hivatalnok, mint ügynök, vagy mint közvetítő, vagyis a
kereszten?” – ezekkel a kérdésekkel fejezte be homíliáját Ferenc pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése