Ferenc pápa: Engedjük,
hogy magával ragadjon minket az örvendezés!
December 11-én, advent harmadik vasárnapján
Ferenc pápa az igazi keresztény örömről elmélkedett, az úrangyala elimádkozása
után pedig megemlékezett a Szíriában, Aleppóban élőkről, a hétvégi
terrorcselekmények áldozatairól, valamint külön köszöntötte a hitoktatókat és a
gyermekeket.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Ma advent harmadik vasárnapját ünnepeljük,
Szent Pál felhívásának jegyében: „Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra mondom:
örüljetek! Az Úr közel van! (Fil 4,4–5). Ez nem egy felszínes, pusztán
érzelmeinket átjáró öröm, de nem is a világias örvendezés vagy a fogyasztói
szemlélet öröme. Nem, nem az, hanem itt egy igazibb örömről van szó, amelynek
ismét fel kell fedeznünk az ízét. Az igazi öröm ízét! Ez az öröm lényünk
legmélyét érinti, amikor várjuk a megígért, Szűz Máriától Betlehemben született
Messiást, Jézust, aki már eljött, hogy elhozza az üdvösséget a világnak. Az ige
liturgiája megfelelő szövegösszefüggést kínál ahhoz, hogy megértsük és átéljük
ezt az örömet. Izajás sivatagról, aszott földről, pusztaságról beszél (vö. Iz
35,1); a próféta szeme előtt ernyedt kezek, roggyant térdek, csüggedt szívek,
vakok, süketek és némák vannak (vö. Iz 35,3–6). Ez a vigasztalanság, az Istent
nélkülöző végzetes sors leírása.
De végül felhangzik az üdvösség meghirdetése:
„Bátorság! Ne féljetek! – mondja a próféta – Íme, eljön Istenetek! […] Maga
Isten jön el, hogy szabadulást hozzon nektek!” (vö. Iz 35,4). És rögtön minden
megváltozik: a sivatag kivirágzik, vigasz és öröm tölti be a szíveket (vö. Iz
35,5–6). Ezek a már jelenlévő üdvösségre utaló jelek, melyeket Izajás
meghirdet, Jézusban teljesednek be. Ő maga jelenti ki ezt, amikor válaszol a
Keresztelő János által hozzá küldötteknek. Mit mond Jézus ezeknek a
küldötteknek? „Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek
hallanak, halottak feltámadnak” (Mt 11,5). Nem szavak, hanem tények igazolják,
hogy a Jézus által hozott üdvösség az ember egész lényét átfogja, és
újjáteremti. Isten belépett a történelembe, hogy megszabadítson minket a bűn
szolgaságából; sátrat vert közöttünk, hogy osztozzon létünkben, hogy gyógyítsa
sérüléseinket, bekötözze sebeinket és új életet adjon nekünk. Az öröm annak
gyümölcse, hogy Isten üdvözítő szeretete hatékonyan megjelent.
Engedjük, hogy magával ragadjon minket az
örvendezés! Az örvendezés, az öröm! Ha egy keresztény nem örvendező, akkor
valami hiányzik belőle, vagy nem is keresztény! Hiányzik belőle a szív öröme, a
bensőnkben lakozó öröm, amely előrevisz minket, és bátorságot önt belénk. Az Úr
érkezik, szabadítóként jön az életünkbe, hogy megszabadítson minket minden
belső és külső rabságunkból. Ő az, aki megmutatja nekünk a hűség, a türelem és
az állhatatosság útját, hogy amikor újra eljön, örömünk teljes legyen.
Nemsokára itt a karácsony, közeledésének nyilvánvaló jelei ott vannak az
utcákon és az otthonainkban; itt, a téren is felállítottunk egy betlehemet a
fenyőfa mellett. Ezek a külső jelek arra hívnak, hogy fogadjuk be az Urat, aki
szüntelenül érkezik és kopogtat ajtónkon, kopogtat szívünk ajtaján, hogy közel
kerüljön hozzánk. Ezek a külső jelek arra hívnak, hogy felismerjük az Úr
járását a mellettünk elhaladó testvéreink járásában, különösen is a
leggyengébbekében és legelesettebbekében.
Ma arra kapunk meghívást, hogy örüljünk
Megváltónk közelgő eljövetelének, és hogy megosszuk ezt az örömet másokkal,
mégpedig úgy, hogy erőt és lelket öntünk a szegényekbe, a betegekbe, a magányos
és boldogtalan emberekbe.
Szűz Mária, az „Úr szolgálóleánya” segítsen minket, hogy meghalljuk Isten hangját az imádságban, és együttérzéssel szolgáljuk őt testvéreinkben, hogy felkészülten érkezzünk a karácsonyi találkozóra, hogy előkészítsük szívünket Jézus befogadására.
Szűz Mária, az „Úr szolgálóleánya” segítsen minket, hogy meghalljuk Isten hangját az imádságban, és együttérzéssel szolgáljuk őt testvéreinkben, hogy felkészülten érkezzünk a karácsonyi találkozóra, hogy előkészítsük szívünket Jézus befogadására.
A szentatya szavai az úrangyala elimádkozása
után:
Kedves testvéreim!
Mindennap közel vagyok – főképp imában – az
Aleppóban élő emberekhez. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Aleppó egy város, ahol
emberek élnek: családok, gyermekek, idősek, betegek… Sajnos hozzászoktunk a
háborúhoz, a pusztításhoz, de nem szabad elfelejtenünk, hogy Szíria egy
történelemben, kultúrában, hitben gazdag ország. Nem fogadhatjuk el, hogy az
erőszakkal, visszaélésekkel, hamissággal teli háború megsemmisítse ezt! Felhívást
teszek közzé annak érdekében, hogy mindenki azon legyen, hogy olyan döntés
szülessen, amely a civilizáció mellett van: mondjunk nemet a pusztításra, igent
a békére, igent az Aleppóban és Szíriában élő emberekre!
Imádkozzunk az utóbbi órákban – több országban
– történt barbár terrortámadások áldozataiért is. A helyszínek különbözők, de
az erőszak sajnos ugyanaz, amely halált és pusztítást hoz, de a válasz is
ugyanaz: a hit Istenben és az egység a civilizált emberi együttélésre jellemző
erényekben. Szeretném kifejezni különleges közelségemet kedves testvéremhez,
II. Tavadrosz pápához [a kopt ortodox egyház pátriárkájához] és az ő
közösségéhez; imádkozom az elhunytakért és a sebesültekért.
Ma Vientiánban, Laoszban, boldoggá avatták
Mario Borzagát, a Szeplőtelen Szűz Mária Oblátus Misszionáriusainak papját,
valamint Thoj Xyooj Pált, világi hívőt, hitoktatót és tizennégy társát, akiket
hitük iránti gyűlöletből öltek meg. Krisztus melletti hősies hűségük szolgáljon
bátorításként és mutasson példát a misszionáriusoknak és különösen a
hitoktatóknak, akik missziós területeken nagyon értékes, nélkülözhetetlen
apostoli munkát végeznek, amelyért az egész egyház hálás nekik. Gondoljunk a mi
hitoktatóinkra: rengeteget dolgoznak, és kiváló munkát végeznek! Hitoktatónak lenni
gyönyörű dolog: elvinni az Úr üzenetét, hogy az növekedjen bennünk. Tapsoljuk
meg a hitoktatókat mindannyian! [Taps.]
Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, kedves
zarándokok, akik sokféle országból érkeztetek. Elsősorban a római gyerekeket
köszöntöm, akik a „kisded Jézus” hagyományos megáldására jöttek, amit a
plébániákon működő oratóriumok és a római katolikus iskolák szerveztek. Kedves
gyerekek, amikor szüleitekkel imádkoztok betlehemetek előtt, kérjétek a kis
Jézust, hogy segítsen mindannyiunkat, hogy szeressük Istent és felebarátainkat!
Értem is imádkozzatok, és én is megemlékezem rólatok! Köszönöm!
Köszöntöm a sydneyi katolikus egyetem tanárait,
a portugáliai Mosteiro de Grijó-i kórust, valamint a barbianellói és
campobassói híveket.
Mindenkinek szép vasárnapot
kívánok. Ne feledkezzetek el imádkozni értem! Szeretnék még valamit mondani a
gyerekeknek: szeretnénk egy dalt hallani tőletek! A viszontlátásra! Jó étvágyat
az ebédhez! Énekeljetek! [A gyerekek és fiatalok örömteli zene kíséretében
énekelnek.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése