Erdő Péter bíboros
siket és nagyothalló híveknek mutatott be szentmisét
Karácsony másnapján, december 26-án Erdő Péter
bíboros szentmisét mutatott be a budapesti Piarista Gimnázium kápolnájában a
siket és nagyothalló híveknek, valamint családtagjaiknak.
Évek hosszú sora alatt hagyománnyá vált, hogy
Erdő Péter bíboros ellátogatott el a siket és nagyothalló hívek közösségéhez és
körükben mutatja be a Katolikus Hallássérült Pasztoráció szervezésben december
26-án a szentmisét a piarista gimnázium kápolnájában. Szentbeszédét jelnyelven
tolmácsolták.
Szentbeszédét teljes terjedelmében közöljük.
Szentbeszédét teljes terjedelmében közöljük.
1. Ha ez az élet küzdőpálya, akkor a
versenyzőknek a győzelemhez szükségük van biztos menedékre, hogy az ellenség
csapásait elhárítsák, de szükségük van a küzdelemben segítségre is. Nem
hiányozhatnak belőlük a kiváló készségek, és látniuk kell előre a díjat is, ami
a győzelem után várja őket. Mert ahol nincs menedék, ahol a segítséget
megtagadják, ahol hiányzik az erőnlét, és nem lehet látni, hogy mi az, amiért
érdemes küzdeni, ott úrrá lesz a félelem, elvész a bizalom a győzelemben,
elterjed gyávaság, gyakori lesz a bukás, elvész a készség az ellenállásra,
kihűl a szív és megremeg a bíztató hang is. Keresztény életünk küzdelmének
legyőzhetetlen vezére és életünk igazi törvényhozója, Krisztus Urunk
felkészítette tanítványait, hogy vegyenek részt az ő lelki küzdelmében, és
vigyék el örömhírét az egész világra (vö. LAURENTIUS IUSTINIANI, In festo
es. Stephani Protom., sermo secundus, in UA., Opera omnia, II,
Venetiis 1751,24.). Jól tudta pedig, hogy akiknek a küldetést adja, saját
erejükből nem lesznek képesek teljesíteni a feladatot, ha isteni védelem nem
oltalmazza őket. Maga Jézus is néha elvonult a tömegtől, és fölment a hegyre,
hogy imádságban találkozzék a Mennyei Atyával. Mielőtt pedig elfogták az
Olajfák Hegyén, vérrel verejtékezve imádkozott, de elfogadta, hogy történjék
minden az Atya akarata szerint.
Szent István első vértanú küzdelmében megjelenik minden, amire a hit jó harcának megvívásához igazán szükség lehet. Ő sem földi segítséget keresett, hanem Istenhez imádkozott. Szent István diakónus látta a megnyílt eget (Ap Csel 7,56) és az Emberfiát, amint ott áll az Isten jobbján. Ez a természetfeletti élmény pedig erőt adott neki, mert közvetlenül érzékelhette a földi helytállás jutalmát. Egyetlen nagy pillanatban élhette át, amit Jézus a nyolc boldogságról szóló mondásában ígért: „Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa” (vö. Mt 5, 10). Nem ülve pillantotta meg látomásában Krisztust az Atya jobbján, hanem állva, vagyis készen arra, hogy kívánságát teljesítse, hogy segítse őt a végső küzdelemben, és befogadja a boldogságba (Vö. Uo., 25.).
Szent István első vértanú küzdelmében megjelenik minden, amire a hit jó harcának megvívásához igazán szükség lehet. Ő sem földi segítséget keresett, hanem Istenhez imádkozott. Szent István diakónus látta a megnyílt eget (Ap Csel 7,56) és az Emberfiát, amint ott áll az Isten jobbján. Ez a természetfeletti élmény pedig erőt adott neki, mert közvetlenül érzékelhette a földi helytállás jutalmát. Egyetlen nagy pillanatban élhette át, amit Jézus a nyolc boldogságról szóló mondásában ígért: „Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa” (vö. Mt 5, 10). Nem ülve pillantotta meg látomásában Krisztust az Atya jobbján, hanem állva, vagyis készen arra, hogy kívánságát teljesítse, hogy segítse őt a végső küzdelemben, és befogadja a boldogságba (Vö. Uo., 25.).
2. Ma megint olyan korban élünk, amikor sokfelé
elnyomják, vagy akár véresen üldözik a keresztényeket. Sok ezer, talán több
mint százezer embert ölnek meg a világon évente azért, mert keresztények. ÉS
mégsem olvasunk arról, hogy azokban az országokban, ahol legkeményebb az
üldözés, a keresztények tömegesen elhagynák hitüket. Inkább különös bátorság és
erő költözik a szívükbe, hogy kitartsanak Krisztus mellett. Szent István
vértanú történetében is egy beszédet olvasunk, azt a beszédet, amelyért ő az
életével fizetett. Bátran hirdette Krisztus örömhírét, pedig tudta, hogy nem éppen
baráti érzéssel hallgatják. A múlt héten Budapesten, a Szent István Bazilika
lépcsőjén gyertyát gyújtottunk azoknak az egyiptomi keresztényeknek az
emlékére, vagy talán már a tiszteletére, akiket a templomban gyilkoltak meg,
miközben szentmisén vettek részt. Mi ez, ha nem vértanúság? Meghalni azért,
mert Krisztushoz tartozunk. Az a templom, ahol az eset történt, a keresztény
negyed falán kívül található. Aki odament szentmisére, tudta azt, hogy
emberileg nincs teljes biztonságban. De hiszem, hogy ők már biztonságban vannak
Krisztusnál, és olyan boldogságban, amit semmilyen emberi hatalom nem képes
megadni. Ők tehát megfutották a pályát, és győztesként kerültek ki a
küzdelemből. Az együttérző támogatók buzdító szava pedig, akárcsak Szent István
vértanú esetében, nem a kívülállók részéről érkezik. A hívő keresztények
közössége őrzi emléküket, és nagyszerű helytállásuk példáját.
3. De a vértanúk halálának
a saját üdvösségükön és a számunkra adott ragyogó példájukon kívül van még egy
titokzatos hatása is. Magvetés a keresztények vére, mondta már Tertulliánusz a
II. század végén. Az Apostolok Cselekedeteiben Szent István vértanúsága után a
következő rövid mondat áll: „…és Saul helyeselte meggyilkolását” (Ap Csel 8,1).
Az a fanatikus fiatalember, aki őrizte azok ruháját, akik Istvánt megkövezték,
később megrendülten találkozott Krisztussal, és Szent Pál lett belőle.
Kiérdemelte, hogy a nemzetek apostolának hívják. Élete végén pedig ő is követte
Istvánt a vértanúságba. A mai idők keresztény vértanúinak áldozata sem puszta
szenvedés. Titokzatos kegyelmek forrása hívők és nem hívők számára. De a
versenyben mi is társulhatunk hozzájuk, minden emberi jótett és minden
szenvedés, amit elfogadunk Isten kezéből, érdemek forrása lehet. Kegyelem
forrása lehet az is, ha elfogadjuk a saját korlátainkat, és Isten segítségével
mindent megteszünk, hogy a legszebbet hozzuk ki az életünkből. A siketek és nagyot hallók helytállása, küzdelme azért, hogy szeretetben megéljék az emberi kapcsolatok gazdagságát minden nehézség ellenére, értékké válik Isten szemében. Tőle kérjük mindannyiunk számára az erőt és az áldást, neki adunk hálát mindenért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése