Amit erről a csodálatos ünnepről általában tudni illik

Amit erről a csodálatos ünnepről általában tudni illik

Karácsony Jézus Krisztus születésének ünnepe. Nem születésnap, mert azt a napot nem ismerjük. Jézus Krisztus Istennek egyszülött Fia, aki érettünk emberré lett, akinek kétféle születése van: isteni és emberi. Mint Fiúisten öröktől fogva születik az Atyától szellemi születéssel az isteni értelem működése során: az Atya értelmével kimerítően ismeri önmagát, ez a tökéletes önismeret Istenben önálló személy. Ebben a végtelen önismeretben nemcsak ismeri, de ki is mondja önmagát, ezért hívjuk a második Személyt így: Logos, Verbum, Ige. Az „új” Személynek szüksége van természetre, amelyben létezni tud. Az isteni Személynek isteni természettel kell rendelkeznie. Emberfoganásnál új emberi természetet ad a szülőpár és Isten: a szülők a testet önmagukból, Isten a lelket teremti hozzá a semmiből. Ennek birtokosául teremti Isten az emberi személyt. Az Ige is az Atyjától kapja természetét, de mivel az isteni természet nem osztható, nincs magja sem, az Atya az egész végtelen-nagy isteni természetet=értelemet és akaratot adja Fiának maradéktalanul. A Fiú végtelenül boldog ettől az ajándéktól, de azonnal vissza is ajándékozza az Atyának, mert Ő sem lehet az isteni természet híján. Ez az ajándékozás állandó és örök. Mindketten együtt ajándékozzák az isteni akarat síkján származó harmadik Személynek, a Szentléleknek. így gondolható el hitünk első és örök titka: egy az Isten (természet) és három a Személy, akik birtokolják. Ez a Szentháromság. Szent János evangéliumát ezért kezdi így: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél.” (Jn 1,1-2) Ugyancsak nála olvassuk: „Az Ige testté lett és köztünk lakott”. (Jn 1,14) Tehát megtestesült. Isten emberszeretete Fiát tette emberi természete szerint a teremtendő világ minta-okává. (vö. Kol 1,12-17) A Fiú tehát mindenképpen megtestesült volna, hogy megkoronázza emberré- létével a teremtett világot. Az első ember vétke miatt ehhez a küldetéséhez hozzá kellett kapcsolnia a megváltást is. Ezért mondja Isten a sátán által becsapott, bűnbe vitt asszony, de az egész emberiség vigasztalására ős-örömhírként a büntetés kihirdetésénél: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod.” (Tér 3,15) Ezzel az ígérettel indul a megváltás története. A nagy kérdés: mikor és hogy valósul meg a történelemben a megváltás? Melyik embercsoportba, népbe születik bele? Ki lesz a boldog édesanya? Amikor születik kérdésre megközelítő eligazítást Jézus előtt ezerhétszáz évvel Jákob (=Izrael) nyújt, amikor negyedik fiának, Júdának adja át a messiási áldást: „El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától, sem a vezér botja az ő térdei közül, amíg el nem jön az, akié az, akinek a népek engedelmeskednek” (Tér 49,10) Ebből következik, hogy Ábrahám-Izsák- Jákob népéből és Júda törzséből fog megszületni akkor, amikor Júda törzse elveszti vezető szerepét a zsidóságban. E nép önálló államiságát Jeruzsálem pusztulásával vesztette el, de ennek véglegessé válása a rómaiak uralmával pecsételődött meg. így is gondolták maguk az akkor élő zsidók. Egymás után jelentkeztek önjelölt messiások, majd maga az igaz, Jézus Krisztus. Ezt a jákobi jövendölést erősítette meg Dániel próféta a Krisztus előtt a Vl. században az úgynevezett hetek jövendölésében: „Annak a parancsnak a kiadásától, hogy ismét felépüljön Jeruzsálem, a fölkent fejedelemig hét hét és hatvankét hét telik el”. (Dán 9,25) Meg kell jegyeznünk, hogy a pontos évet ma sem tudjuk megmondani, mert a vonatkozó adatok kevésnek bizonyulnak. Ugyanez vonatkozik a születés hónapjára és napjára is.