Advent negyedik hetének péntekje

Advent negyedik hetének péntekje

Az események Keresztelő János születésével folytatódnak. A mai evangéliumban névadásáról, holnap pedig apjának, Zakariásnak a hálaadásáról olvasunk. János születésekor eljönnek a rokonok, a szomszédok, hogy kifejezzék örömüket a szülőknek. A gyermek névadásával kapcsolatban kisebb bonyodalom adódik, mert a rokonság a hagyományoknak, a szokásoknak megfelelően az apa nevét akarja adni az újszülöttnek. Amikor a rokonság meghallja Erzsébettől a János nevet, mindenki elcsodálkozik, elképzelésük sincs arról, honnan származik az ötlet. Csodálkozásuk csak még jobban nő, amikor a gyermek apja, az akkor még néma Zakariás szintén a János nevet írja fel egy írótáblára. A rokonságnak tehát nincs tudomása arról, hogy a gyermek születését hírül hozó angyal mondta Zakariásnak, hogy János lesz a gyermek neve, bizonyára az egész jelenésről sincs tudomásuk, s arról sem, hogy miért volt hónapokon keresztül néma Zakariás.
A névadásnál tehát nem a hagyományokat képviselő, a szokásrendhez ragaszkodó rokonok elképzelése érvényesül, hanem Isten akarata. Ugyanezt láthatjuk majd a későbbiekben, hiszen Keresztelő János életmódja eltér a szokásostól. Születésével, a születése körüli rendkívüli eseményekkel és személyével Isten jelet mutat az emberiségnek, amelyből lassanként felismerhető a messiási korszak beköszönte.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Ó jöjj, ó jöjj, Emmánuel,
csak téged áhít Izrael,
és hozzád sóhajt untalan,
mert Isten híján hontalan!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!