2016. december 15., csütörtök

Advent harmadik hetének csütörtökje



Advent harmadik hetének csütörtökje


A tegnapi evangéliumban Keresztelő János küldöttei számára Jézus a saját cselekedeteire hivatkozva igazolta messiási mivoltát. A küldöttek távozása után a jelenlévő hallgatóságnak Keresztelő Jánosról kezd beszélni, amely egyértelműen dicsérő jellegű. A dicséret két okból jár Jánosnak. Egyrészt teljesítette azt a feladatot, amivel Isten megbízta, azaz beszédeivel és keresztelésével felkészítette a népet a megváltó érkezésére. Másrészt azért, mert nem tért le az igazság útjáról, s annak kimondását úgy is vállalta, hogy tisztában volt azzal, hogy az uralkodónak egyáltalán nem fog tetszeni. János emiatt börtönbe került, majd pedig kivégezték. Jézus dicsérete a következő kijelentéssel éri el csúcsát: „Az asszonyok szülöttei között nincs nagyobb próféta, mint Keresztelő János.”
A tegnapi szöveg tehát Jézus személyét és cselekedeteit, a mai pedig Keresztelő Jánost mutatja be, ugyanakkor két korszakot is. Keresztelő János lezárja az üdvösségnek azt a korszakát, amelyben az emberek vártak az isteni ígéret beteljesedésére, a megváltó jövetelére. Jézus pedig elhozza Isten országát, ő a megváltó. A farizeusok és törvénytudók, akikről Jézus említést tesz, ezt a korszakváltást, a messiási idő beköszöntét, az Isten országa megvalósulását nem ismerték fel.
Felismerem-e a jeleket, amelyek erősítik Jézusba, a Messiásba vetett hitemet?
© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, annyi okunk volna a csüggedésre, a szorongásra, magunkba zárkózásra, annyi okunk volna a félelemre. De Jézus minket is megszólít: ne féljetek! Adj nekünk, Istenünk, nyitott szívet, készséges, hívő értelmet, befogadni kész, tiszta emberséget. Add, hogy félrevezető emberi szándékok ne zavarhassanak meg minket. Add, hogy e világ zűrzavarában Téged hirdethessünk az aggódóknak, Téged, aki ma is megszólítasz minket: Ne féljetek!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése