Advent harmadik hetének csütörtökje
A
tegnapi evangéliumban Keresztelő János küldöttei számára Jézus a saját
cselekedeteire hivatkozva igazolta messiási mivoltát. A küldöttek távozása után
a jelenlévő hallgatóságnak Keresztelő Jánosról kezd beszélni, amely
egyértelműen dicsérő jellegű. A dicséret két okból jár Jánosnak. Egyrészt
teljesítette azt a feladatot, amivel Isten megbízta, azaz beszédeivel és
keresztelésével felkészítette a népet a megváltó érkezésére. Másrészt azért,
mert nem tért le az igazság útjáról, s annak kimondását úgy is vállalta, hogy
tisztában volt azzal, hogy az uralkodónak egyáltalán nem fog tetszeni. János
emiatt börtönbe került, majd pedig kivégezték. Jézus dicsérete a következő kijelentéssel
éri el csúcsát: „Az asszonyok szülöttei között nincs nagyobb próféta, mint
Keresztelő János.”
A tegnapi szöveg tehát Jézus személyét és cselekedeteit, a mai pedig Keresztelő Jánost mutatja be, ugyanakkor két korszakot is. Keresztelő János lezárja az üdvösségnek azt a korszakát, amelyben az emberek vártak az isteni ígéret beteljesedésére, a megváltó jövetelére. Jézus pedig elhozza Isten országát, ő a megváltó. A farizeusok és törvénytudók, akikről Jézus említést tesz, ezt a korszakváltást, a messiási idő beköszöntét, az Isten országa megvalósulását nem ismerték fel.
Felismerem-e a jeleket, amelyek erősítik Jézusba, a Messiásba vetett hitemet?
© Horváth István Sándor
A tegnapi szöveg tehát Jézus személyét és cselekedeteit, a mai pedig Keresztelő Jánost mutatja be, ugyanakkor két korszakot is. Keresztelő János lezárja az üdvösségnek azt a korszakát, amelyben az emberek vártak az isteni ígéret beteljesedésére, a megváltó jövetelére. Jézus pedig elhozza Isten országát, ő a megváltó. A farizeusok és törvénytudók, akikről Jézus említést tesz, ezt a korszakváltást, a messiási idő beköszöntét, az Isten országa megvalósulását nem ismerték fel.
Felismerem-e a jeleket, amelyek erősítik Jézusba, a Messiásba vetett hitemet?
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése