Advent első hetének csütörtökje

Advent első hetének csütörtökje

Emberi méltóságunk többek között abban mutatkozik meg, hogy szabadon dönthetünk és szabadon cselekedhetünk. Döntési és cselekvési szabadságunkat a teremtő Istennek köszönhetjük, aki nem neki vakon engedelmeskedő rabszolgának teremtette meg az embert és nem is gondolkodásra képtelen automatának. Isten azt szeretné, ha szabadon választanánk azt az utat, amely az üdvösségre, a vele való végső egyesülésre vezet. Isten elvárja tőlünk, hogy szavaink valóban benső meggyőződésünket és szándékainkat fejezzék ki, s mindezzel ne ellenkezzenek tetteink. Nem elegendő elismerni Isten létezését és nem elég azt hangoztatni, hogy ismerjük akaratát, hanem meg is kell tennünk mindazt, amit megismertünk. Ennek igazságát Jézus így fejezi ki a mai evangéliumban: az juthat be a mennyek országába, aki teljesíti a mennyei Atya akaratát. Szavainak szemléltetésére példabeszédet mond a házát homokra építő balga emberről és az okosról, aki szilárd alapot választ lakóhelye számára. Az előbbiek csak ismerik Isten tanítását, de nem élnek aszerint. Megtehetik, mert szabad akaratuk van. Az utóbbiak, az okosak, nem csak ismerik Isten elvárásait, hanem szabad akarattal elfogadják azt és cselekedeteiket ehhez szabják. Megteszik Isten akaratát, mégpedig szabad akarattal, felelősségük tudatában.
A szabad akarat személyes felelősséggel jár.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Jézus! Eddig szavaidra figyeltünk, tanításodat hallgattuk, amely nyugalommal és békével töltött el minket. De most be kell látnunk, hogy ennél többet kérsz tőlünk, mert többre is vagyunk képesek. Az üdvösséghez nem elegendő számunkra, ha hittel elfogadjuk tanításodat, hanem jócselekedetek is kérsz tőlünk. Mi már nem Keresztelő Jánoshoz, hanem hozzád fordulunk, Jézusunk: Mit tegyünk? Mutasd meg nekünk, Urunk, hogy mit kell tennünk üdvösségünk érdekében!