Ne legyünk langyos keresztények, az ő nyugalmuk megtévesztő: Ferenc pápa kedd reggeli homíliája
Ferenc
pápa prédikál a Szent Márta-házban
Óvakodjunk
attól, hogy langyos keresztényekké váljunk, mert így szem elől tévesztjük az
Urat. Erre figyelmeztetett Ferenc pápa kedden reggel, a Szent Márta-ház
kápolnájában bemutatott szentmisén. Aláhúzta, hogy az Úr mindig ki akar
javítani minket, föl akarja ébreszteni langyos és a langymelegben elszunnyadt
lelkünket. Észre kell vennünk, amikor az Úr kopogtat az ajtónkon.
Az Úr
megrója a laodiceai egyház langyos keresztényeit (Jel 3,1-6.14-22): Ferenc pápa
a Jelenések könyvéből vett szentleckére építette homíliáját, rámutatva, hogy ez
a langyosság nemcsak a kezdeti időkre volt jellemző, hanem a mai keresztényekre
is. Az Úr erős szavakat használ, amikor megszidja őket, mondván se nem hidegek,
se nem melegek, ezért kiveti őket a szájából.
Nem kell
a megtévesztő nyugalom, onnan hiányzik Isten
Az Úr
szemükre veti a langyos keresztények „semmilyen” nyugalmát, mely megtévesztő.
De mit is gondol egy langyos ember? Maga az Úr mondja el itt: azt hiszi, hogy
gazdag. „Meggazdagodtam és nincs szükségem semmire. Nyugodt vagyok”. Ez a
nyugalom félrevezető. Amikor egy egyház, egy család, egy közösség vagy egy
személy lelkében mindig minden nyugodt, akkor ott nincs jelen Isten – magyarázta
a pápa, aki azt tanácsolja a langyosaknak, hogy ne aludjanak bele a
langymelegbe, abba a meggyőződésbe, hogy nincs szükségük semmire, hogy nem
ártanak senkinek.
Az Úr
megmutatja, hogy a langyosak mezítelenek, a gazdagságuk nem Istentől ered
Az Úr
nyomorult és szánalomra méltó embereknek nevezi azokat, akik gazdagnak hiszik
magukat. Mindazonáltal szeretetből teszi, hogy felfedezzenek egy másik
gazdagságot, amelyet csak Ő adhat meg. Nem azt a lelki gazdagságot, amiről azt
hiszed, hogy a tiéd, mert jó vagy és jól teszed a dolgodat, minden rendben: egy
másik gazdagságot, ami Istentől jön, amely mindig kereszttel jár, vihart hoz,
valami nyugtalanságot a lelkedbe. És azt ajánlom neked, hogy vegyél fehér
ruhákat, hogy felöltözz, és ne látsszon rút mezítelenséged: a langyosak nem
veszik észre, hogy ruhátlanok, mint a meztelen király meséjében, amikor egy
gyermek mondja ki: De hiszen a király meztelen! A langyosak meztelenek –
ismételte el Ferenc pápa.
A
langyosak elveszítik a képességüket a szemlélődésre, Isten nagy és szép
dolgainak meglátására. Ezért az Úr megpróbálja fölébreszteni őket, segíteni,
hogy megtérjenek. De az Úr egy másik módon is működik: ott áll, hogy meghívjon
minket: Íme, itt vagyok az ajtód előtt és kopogok. Fontos, hogy meg tudjuk
hallani, amikor az Úr kopogtat az ajtónkon, mert valami jót akar adni nekünk,
be akar jönni hozzánk.
Felismerni,
amikor az Úr kopogtat az ajtónkon
Vannak
olyan keresztények, akik nem veszik észre, mikor kopogtat az Úr az ajtajukon,
mivel minden zajt egy kalap alá vesznek. Fontos, hogy fölismerjük, mikor
kopogtat az Úr, mikor akarja elhozni nekünk vigaszát. Az Úr ott áll előttünk és
várja, hogy behívjuk. Ez történik Zakeussal is, amint a mai evangéliumi
szakaszban (Lk 19,1-10) olvassuk: az apró termetű Zakeus kíváncsiságának magvát
a Szentlélek ültette el. A kezdeményezés a Szentlélektől ered az Úr felé: az Úr
ott áll. Fölemeli tekintetét és azt mondja: „Na, gyerünk, hívj meg a házadba”.
Azt akarja mondani nekünk: „Ébredj föl! Nyisd ki! Gyere le!” De mindig Ő az. Én
vajon fölismerem a szívemben, amikor az Úr azt mondja, hogy ébredjek föl?
Amikor azt mondja, nyisd ki? És amikor azt mondja, gyere le? A Szentlélek adja
meg nekünk a kegyelmet, hogy mindig meg tudjuk különböztetni ezeket a hívásokat
– fohászkodott végül kedd reggeli homíliájában Ferenc pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése