Kik Krisztus keresztjében dicsekedtetek

Kik Krisztus keresztjében dicsekedtetek (2. Timót 3).

Ments meg, Uram minket! 

Érteni a szeretet mikéntjét, hogy azt tudatosultan éljem. Tettel és igazsággal szeretni! Erzsébet szeretete, akit ma tisztelettel ünnepelünk, csak egy szelete annak, ami szeretet. Azt, hogy mit jelentett a számára, hogy szeretet, az érthető lesz, ha élete történetét megismerem. Pontosabban: úgy fogom érteni, ahogy én látok, és én képessé teszem magam rá, hogy általa üzenet legyen számomra az a szeretet, ami Őt szentté teszi.

De a szeretet, az én életemet hogyan teheti szentté? Ez a nagy kérdés, amire nekem, az én életemmel kell választ találnom. Jézus szavai, melyek e mai evangéliumban elhangoznak, vajon újat mondtak korának, vagy újat tud mondani az én számomra? Vagy, nem mond újat, de újra kell hallanom azért, hogy életemmé válhasson?

Miért ismétli vajon a természet szüntelen önmagát a négy évszakkal? Újra, meg újra lesz tél, majd tavasz, és így tovább. Miért lesz minden évben újra, meg újra Karácsony, és Húsvét, majd Pünkösd, és így tovább? Minden a szeretetről akar szólni?

Jézus cselekvő élete, de halála is a szeretet üzenete szeretne lenni. A ma elhangzó szavainak bizonyosságaként. E szavakra gondol, amikor éli az életét, bele a világba. Vagy, miközben éli azt az életet, amit az Atya jelenlétében – Vele közösségben él – fogalmazódik meg a szeretet jelentése, és hagyja ránk, hogy szavai nyomán váljon életté, isteni életté a mi életünk is?

Ha a magam életét szemlélem, aki az Isten szeretetének megvalósítására szeretnék törekedni, de homályosan látok, és nem színről színre, ahogy látott Jézus, tapogatódzom. Nem akarok Jézus lenni, sem Szent Erzsébet, de önmagam szeretnék lenni, akiben ott poshad Isten része, mert nem vagyok képes azonosulni vele – vakságom miatt, bűnöm miatt – hiába szeretnék. Vajon, ki vagyok, ki lehetek akkor, amikor az Isten által ember számára kifejezett szeretet alanya, tárgya, állítmánya, igéje – mind, egyszerre – kéne, hogy legyek? Lehet, ha ember vagyok? Jézus mintha azt mondaná, ne töpreng ezeken a dolgokon, csak legyél, és miközben lettél, már leszel, kibontakozva azzá, mint ahogy egy virág, egyetlen rózsa is az, a szeretet teljessége, rügyként is, bimbóként is, teljes pompájában is, és emlékezetemben is az lehet! Mert a tartalom nem forma, bár bennem formálódik és jelesül meg, amit miután megfoghatóvá lett, tudom azt mondani róla, hogy ez a szeretet, számomra.

Talán Erzsébet tanulsága az, a számomra, ami Jézusé is: fedezzem fel a bennem élő Istent olyannak, aki a számomra akar lenni, de akit Krisztus tanításából lehetek képes azonosítani, hogy aztán tanújává lehessek! A tanítványból lett tanúság, az én életem lehet, és akkor az életem a szeretet műve! Nem azért, amiért más annak vallja, hanem azért, amiért Krisztussal közösségben valósul meg! Ami csak akkor válhat emberi közegben egy közös erővé, értékké, amiről mások úgy vélekedhetnek, ahogy az őskeresztények korában vélekedtek róluk az emberek: „Nézzétek mennyire szeretik egymást!”, ha Krisztus tanítását egyként, de mégis mindegyikünk helyes önismerettel képes tanúsággá tenni, feltakarva a kinyilatkoztatás színtiszta értékére egyenként megigazultan. Közösségben megszentelődve.

Ahogy az írás tanúsága szól: „egy szív, egy lélek mindnyájak”! (ApCsel 4,32) Ami nem a vallás szerinti, hanem a hívők osztályozása szerinti fogalom! Vagyis, a hitben való buzgóság tehet ilyenné közösséget!

Vajon, kell érteni a szeretet mikéntjét, vagy egyszerűen csak élni kell? Úgy gondolom, hogy az, aki Krisztussal közösségre tud lépni, annak nem kell értenie, csak egyszerűen élni kell a Benne való jelenlétet! De, az is igaz, hogy előbb érteni kell Jézust, elfogadni és követésre kell bírnia magát az embernek! Alávetni magát az ember olyan dolognak vesse alá, ami meggyőzte őt arról, hogy lelkiismeretével rokon, közös. Azaz, hittel képes hordozni, és azonosulni vele.

Mennyei Atya, Te ismersz engem, jobban, mint én magamat. Magaménak vallom Jézus tanítását, életét, és tanúságát. Mégis kérem, hogy Te, isteni bölcsességeddel, erőddel, és kegyelmeddel formálj engem olyanná, ami üdvösségemre elvezethet engem! Ámen