2016. november 25., péntek

Kik az igazságért üldözést szenvedtetek és már mennyeknek országát bírjátok



Kik az igazságért üldözést szenvedtetek és már mennyeknek országát bírjátok (Jelenés 7).
Ments meg, Uram minket! 



Nézzétek, de lássatok, hogy tudjátok! Mit kell ebből értenem? Amikor Jézus ezt mondja, hogy „Ég és föld elmúlnak”, akkor ezzel azt fejezi ki, hogy minden mi anyagi természet, mi teremtett dolog, az véges. Ezzel szemben – „az én igéim el nem múlnak” - az Isteni Ige, mert az Ige, Isten maga, örökké való. És ez, még nem is az, amit feltétlenül el akar mondani ezzel Jézus.
Menjünk be az alagútba, vagy a barlangba mélyebben. Ne féljünk a sötéttől. Az ismeretlentől. Hittel kell haladnunk előre, mégpedig azzal a hittel, amihez már az Egyház sem nyújthat segítséget. Mert a hit megélése olyan személyes Isten kapcsolat, amire szintén Jézus tanít. De, amit csak megsejteni lehetünk képesek az Evangéliumból, hiszen erről nem tudnak beszámolni még azok sem, akik a legközelebb voltak Jézushoz. Pontosan azért nem tudnak arról beszélni, mert az a harmadik személy számára nincs! Csupán annak a következménye, lehet, válhat érzékelhetővé a harmadik ember számára. Az Evangélium, Jézus tanítása, Jézus működésének az elbeszélése erről szól! De Jézus azért jött, hogy elvezesse az embert az Atyához, az Atyával való közösségre. Amire Ő tud egyedül tapasztalással megsegíteni bennünket! És ez az, amiért nekem Jézussal kell közösségre lépnem! Nem az Egyházzal, hanem Jézussal! Jézus tanítványának vagyunk a kiválasztottai mi mind, akik a keresztségben megkaptuk azt a kegyelmet, amit nem értünk, de amit fel kell ismernünk, fel kell fedeznünk a hit által, a személyes, Vele való közösségi lét megélése által.
Jézus igazságra tanít, de irgalmasságot hirdet! És azt mondja, hogy miközben veled irgalmas az Isten, menj, és erről tegyél tanúságot a világban. Pontosabban erre a küldetésre közösségben ad felhatalmazást, megbízást.
Miközben én a személyes kapcsolatot élhetem meg Istennel, Jézussal, és Jézusban az Atyával, az Egyház közösségében kell tanúságot tennem a világban az Igéről, az Isten Igazságáról.
Azért e kettősség, és egyben párhuzamosság kell, hogy jelen legyen egy keresztény ember életében, amiért mindegyikünk a személyes üdvösségére, boldogságára vagyunk meghívva, ugyanakkor, ahogy a gyermekeknek is a családban egy egységes családi modellben kell felcseperedniük, eljutniuk arra a szintre, ahonnan már önállóan képesek a maguk testi és lelki fejlődésének kibontására. Így van ez azokkal is, akik keresik az Istent, de fogalmuk sincs róla még, hogy mit is keresnek. Vagyis, mindegyikünknek szüksége van az Egyházra, ahol növekedhetünk, illetve, ahol segíthetjük egymást a növekedésben, mint Krisztus tanítványai.
De, ezen túl van az a személyes lelki életem, ami egyedül az enyém, Isten jelenlétében.
Jézus mindig közösségben volt az apostolokkal, és a tanítványokkal. Ebben a közösségben élte küldetését. _ Az Egyházban, mi is ennek a közösségnek vagyunk a tagjai! - De mint tudjuk, rendszeresen elvonult, amiről a Szentírás csak annyit képes mondani, hogy imádkozni ment. De ez az „imádkozás” több annál, mint amit mi imaként definiálunk. Mert mi egy vallási szokást nevezünk imának! Jézus értelmezésében én azt vallom, hogy számára az ima személyes közösségi létforma volt az Atyával! Amibe minden belefér, ami a legszemélyesebb és legszentebb együttlét lehet a fiú és az Atya között. Ez a mi világi életünkben is így van, így kell legyen ahhoz, hogy megérthessük, milyen személyes közösségre juthatunk el az Atya Istennel. Akit bátran nevezhetek, becézhetek, akár „Apuskának” is, ha azt kellő tisztelettel, azzal a bizonyos „félem az Istent” lelkülettel szólítok meg.
Márpedig mi, Krisztusban elnyerjük, vagy már el is nyertük az Istenfiúság kegyelmét!
Csak néhány idézettel hadd erősítsem meg hitünket ebben:
Jn 15 15Már nem mondalak benneteket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondtalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek.
Lk 20 36hiszen többé már meg sem halhatnak. Hasonlók lesznek ugyanis az angyalokhoz, és Isten fiai lesznek, mert a feltámadás fiai.
Mt 5 9Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Róm 8 14Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. [...] 16Maga a Lélek tesz lelkünkkel együtt tanúságot, hogy Isten fiai vagyunk. [...] 17Ha pedig fiai, akkor örökösök is: Isten örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei – ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk. [...] 19Mert a teremtett világ sóvárogva várja, hogy Isten fiai megnyilvánuljanak. [...] 21hogy a teremtett világ is felszabadul majd a romlandóság szolgaságából Isten fiai dicsőségének szabadságára.
Róm 9 8Más szóval: nem azok fiai Istennek, akik a test fiai, hanem az ígéret fiai, azok számítanak utódnak. [...] 26És akkor ez lesz: »Azon a helyen, ahol azt mondták nekik: ‘Ti nem vagytok népem’, ott az élő Isten fiainak hívják majd őket«.
Fil 2 [...] 15hogy kifogástalanok és tiszták, Isten feddhetetlen fiai legyetek a gonosz és romlott nemzedék között, akik között ragyogtok, mint csillagok a mindenségben.
Gal 3 26Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a hit által Krisztus Jézusban.
4, 4De amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és a törvény alattvalója lett, 5hogy azokat, akik a törvény alatt voltak, megváltsa, és elnyerjük a fogadott fiúságot.
Zsid 12, 4Mert még nem álltatok ellen véretek ontásáig a bűn ellen vívott harcban, 5és elfelejtettétek a vigasztalást, amely nektek, mint fiaknak szól: »Fiam, ne vesd meg az Úr nevelő fenyítését, és ne csüggedj el, ha büntet, 6mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostorozza minden fiát, akit magához fogad«.
Váljon ez az Istenfiúság méltóságunkká, hogy hittel élhessük meg mindannyian keresztségünket! Ehhez kérem Mennyei Atyánk megszentelő kegyelmét ezen alkalommal szeretteimre, minden keresztény emberre, és végül, mint leggyarlóbb emberre, önmagamra is Krisztus nevére, és tanítására bízva magamat! Ámen


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése