Ismerjük föl, amikor Jézus eljön hozzánk: Ferenc pápa csütörtök reggeli homíliája
Ferenc
pápa misézik a Szent Márta-házban
A
mindennapok drámája, hogy nem ismerjük föl, amikor meglátogat Isten
Jézus
sírva fakad, amikor meglátja Jeruzsálemet – utalt a pápa a napi evangéliumi
szakaszra (Lk 19,41-44), mert nem ismerte föl az időt, amikor Isten
meglátogatta. A síró Jézus képéből indult ki elmélkedésében a Szentatya,
hozzátéve a sírás okát: Jézus emlékezik népe történetére. Egyfelől látjuk Isten
határtalan szeretetét népe iránt, másfelől pedig az önző, bizalmatlan,
házasságtörő, bálványimádó nép válaszát. Isten őrült szeretete akár
istenkáromlásnak is tűnhet, de nem az – jegyezte meg a pápa. Jézus Ozeás és
Jeremiás prófétákat idézi, amikor kifejezik Isten szeretetét Izrael iránt.
Jézus így panaszkodik Jeruzsálemre: „mert nem ismerted fel látogatásod idejét”.
Ez fáj Jézusnak, ez a hűtlenség, az, hogy nem ismerte föl Isten simogatását,
Isten szeretetét. Egy szerelmes Istenét, aki keres téged, aki azt szeretné, ha
boldog lennél. Jézus látta, hogy abban a pillanatban mi vár rá Isten Fiaként.
És sírt… Mert ez a nép nem ismerte fel látogatása idejét. Ez a dráma nemcsak a
történelemben fordult elő, mint ahogy nem ért véget Jézussal. Ez a mindennapok
drámája, és az én drámám is. Mindannyian elmondhatjuk: Vajon én fölismerem
látogatásom idejét? Meglátogat engem Isten?
Isten
látogatásának célja: javítani minket, beszélgetni és találkozni velünk
A pápa
emlékeztetett rá, hogy három nappal ezelőtt a liturgia Isten látogatásának
három mozzanatára hívta föl figyelmünket: azért jön, hogy kijavítson, hogy
beszélgessen velünk, és hogy meghívjuk őt otthonunkba. Amikor Isten ki akar
javítani, arra szólít, hogy változtassunk életünkön. Amikor beszélni akar
velünk, azt mondja: „Kopogtatok az ajtódon. Nyisd ki!” És Zakeustól azt kéri,
hogy jöjjön le és hívja meg őt a házába. Ferenc pápa tehát azt javasolja, hogy
kérdezzük meg, milyen a mi szívünk, végezzünk lelkiismeret-vizsgálatot,
kérdezzük meg magunktól, hogy meg tudjuk-e hallgatni Jézus szavát, amikor
ajtónkon kopogtat, és azt mondja: Javulj meg!
Mindannyiunk
előtt ott a veszély, hogy ugyanabba a hibába esik, mint Izrael népe, ugyanabba
a bűnbe, mint Jeruzsálem, vagyis nem ismerjük föl a pillanatot, amikor Isten
meglátogatott minket. Az Úr minden nap meglátogat minket, minden nap kopogtat
az ajtónkon. De meg kell tanulnunk fölismerni ezt, hogy ne végezzük ilyen
fájdalmas módon: „minél jobban szerettem őket, minél inkább hívtam őket, annál
jobban eltávolodtak tőlem”.
De nem –
mondhatjuk erre -, én biztos vagyok magamban, megvannak a dolgaim, misére
járok, biztos vagyok…” Végzel-e mindennap lelkiismeret-vizsgálatot erről:
Meglátogatott-e ma az Úr? Hallottam-e valami hívást, valami sugallatot, hogy
közelebbről kövessem őt, hogy jót tegyek, hogy többet imádkozzam? Nem tudom,
sok mindenre hív minket az Úr, hogy találkozzon velünk.
Figyeljünk
a szívünkre, hogy meghalljuk a kopogtatást
Ferenc
pápa hangsúlyozta, hogy mennyire központi kérdés az, hogy felismerjük, amikor
Jézus meglátogat minket, hogy megnyisson a szeretet előtt. Jézus nemcsak
Jeruzsálemért sírt, hanem mindannyiunkért. És odaadja életét, hogy fölismerjük
látogatását. Szent Ágoston nagyon erősen fogalmazott, amikor azt mondta: „Félek
Istentől, Jézustól, amikor eljön! - De miért félsz? - Félek, hogy nem ismerem
föl!” Ha nem figyelsz a szívedre, soha nem tudod meg, hogy Jézus meglátogat-e
téged, vagy sem. Fohászkodjunk az Úrhoz, hogy adja meg a kegyelmet és
felismerhessük az időt, amikor meglátogatott, meglátogat és meg fog látogatni
minket. Fohászkodjunk, hogy kinyissuk az ajtót Jézus előtt és így szívünk
kitáruljon a szeretetben és az Úr Jézus szeretetében szolgáljon – mondta végül
csütörtök reggeli homíliájában Ferenc pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése