Ferenc pápa: Ne álljunk
ellen, amikor az Úr eljön, hogy megváltoztassa életünket!
November 27-én, advent első vasárnapján a
Szentatya az anyagi dolgokon való felülemelkedés szükségességéről, a valóság
mélyebb dimenziójának meglátásáról elmélkedett a déli Mária-imádság elmondása
előtt. Beszédét teljes terjedelmében közöljük.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Ma az egyházban új liturgikus év kezdődik,
vagyis Isten népe hitben járt útjának egy új szakasza. És mint mindig, az
adventtel kezdjük. A mai evangélium (vö. Mt 24,37–44) az adventi idő egyik
legszuggesztívebb témájába vezet be minket, ez pedig az Úr látogatása az
emberiségnél. Az első látogatásra – mindnyájan tudjuk – Isten Fiának
megtestesülésével, Jézusnak a betlehemi barlangban való megszületésével került
sor. A második látogatás a jelenben zajlik: az Úr szüntelenül látogat minket,
nap mint nap, mellettünk halad vigaszt adó jelenlétével. Végül lesz majd egy
harmadik, utolsó látogatás is, amelyet megvallunk, valahányszor elmondjuk a
hitvallást: „Újra eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat.” Az Úr ma erről
az utolsó, az idők végén bekövetkező látogatásáról beszél nekünk, elmondja,
hová tart életünk.
Isten szava kiemeli a dolgok megszokott menete,
a mindennapi rutin és az Úr váratlan eljövetele közötti ellentétet. Azt mondja
Jézus: „A vízözön előtti napokban az emberek ettek és ittak, nősültek és
férjhez mentek, egészen addig a napig, amikor Noé beszállt a bárkába. Semmit
sem sejtettek mindaddig, míg be nem következett a katasztrófa, s a víz el nem
sodorta mindannyiukat” (Mt 24,38–39). Ezt mondta Jézus. Mindig megrendítő
azokra az órákra gondolni, amelyek egy nagy szerencsétlenséget megelőznek:
mindenki nyugodt, a megszokott dolgokat csinálja, és nem tudja, hogy élete
nemsokára teljesen felfordul.
Az evangélium nyilvánvalóan nem félelmet akar
kelteni bennünk, hanem látásunkat egy további, szélesebb dimenzióra kívánja
megnyitni, amely egyfelől viszonylagossá, másfelől értékessé, döntő
fontosságúvá teszi a hétköznapi dolgokat. A „látogatásunkra jövő Isten”-nel
való kapcsolat minden tettünknek, minden dolognak más fényt, más megvilágítást,
szimbolikus értelmet ad.
Ebben a perspektívában a józanságra is
meghívást kapunk, arra, hogy ne e világ dolgai, ne az anyagi valóságok uralják
életünket, hanem inkább mi uralkodjunk felettük. Ha ellenben hagyjuk, hogy azok
határozzanak meg minket és azok kerekedjenek fölénk, nem tudjuk észrevenni,
hogy van valami sokkal fontosabb: végső találkozásunk az Úrral. Ez az igazán
fontos: ez a találkozás! Ez kell, hogy legyen a mindennapi dolgok távlata!
Ebben a távlatban kell néznünk őket: az Úrral való találkozás távlatában, aki
értünk jön. Abban a pillanatban, ahogyan az evangélium mondja, „ketten lesznek
kint a mezőn, egyiket felveszik, másikat otthagyják” (Mt 24,40). A virrasztásra
szól ez a meghívás. Mivel nem tudjuk, mikor jön ő, mindig készen kell állnunk
az indulásra.
Advent időszakában az a feladatunk, hogy
kitágítsuk szívünk horizontját, engedjük, hogy meglepjen minket az élet, mely
mindennap újdonságokat tartogat számunkra. Hogy ezt meg tudjuk tenni, meg kell
tanulnunk, hogy ne függjünk megszokott bizonyosságainktól, kialakult
sémáinktól, mert az Úr abban az órában jön, amikor nem is gondoljuk. Eljön,
hogy egy szebb és nagyobb dimenzióba vezessen bennünket.
Mária, az advent szüze, segítsen minket, hogy
ne tartsuk magunkat életünk birtokosának, ne álljunk ellen, amikor az Úr eljön,
hogy megváltoztassa azt, hanem készségesen engedjük, hogy ő meglátogasson
minket, aki szívesen várt vendégünk, még ha felborítja is terveinket.
A Szentatya szavai az Angelus után:
A Szentatya szavai az Angelus után:
Kedves testvéreim, szeretném biztosítani
imámról Közép-Amerika népeit, különösen a Costa Ricában és Nicaraguában élőket,
akiket hurrikán, és az utóbbiakat erős földrengés is sújtott. Imádkozom
Észak-Olaszország lakosaiért is, akik áradásoktól szenvednek.
Köszöntelek mindannyiatokat, kedves zarándokok,
akik Olaszországból és más országokból érkeztetek: a családokat, a plébániai
csoportokat, a társulatokat. Külön is köszöntöm a Libanonból, Egyiptomból,
Szlovákiából jött híveket, a limburgi (Németországból érkezett) kórust.
Szeretettel köszöntöm az itt élő ecuadori közösséget, a „Tra Noi” [Köztünk]
Mozgalom családjait, az Altamurából, Rietiből, San Casciano in Val di Pesából
érkezett csoportokat, a capacciói UNITALSI-t és a bagheriai tanulókat.
Mindenkinek szép vasárnapot
kívánok, valamint szép adventi utat az Úrral való találkozáshoz! Az Úr elé
megyünk, ő pedig mi elénk jön. Legyen ez számotokra a remény időszaka, az igazi
reményé, amelynek alapja Isten hűsége és a mi felelősségvállalásunk! És kérlek
titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A
viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése