2016. november 16., szerda

Évközi harmincharmadik hét szerdája



Évközi harmincharmadik hét szerdája


Lukács evangélista írásában megfigyelhetjük, hogy Jézus Jeruzsálemhez közeledtével egyre több szó esik a végső időkről. Bizonyára egyre többen voltak olyanok, akik felismerték benne a Messiást és azt képzelték, hogy a fővárosba érve megvalósítja messiási uralmát. Jézus azonban nem uralkodni akar, hanem szolgálni.
A végső időkről azzal a szándékkal beszél, hogy felkészítse tanítványait és követőit a várakozásra. Küldetése befejeztével ő el fog távozni ebből a világból, de egyszer vissza fog térni. A példabeszéd értelme ennek fényében a következő: az előkelő ember Jézust jelképezi, aki távozik övéi köréből, de vissza fog egyszer térni. Visszatérésének idejét nem tudja senki. Távollétének idejére javait szolgáira bízza. Akik felelősen kamatoztatják azt, jutalomban részesülnek a visszatérés napján, akik viszont elmulasztották ezt, azok büntetést kapnak a számonkérés napján.
Érdekes kijelentés hangzik el a példabeszéd tanulságaként: „Mindenkinek, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék. Attól azonban, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van.” Aki saját lustasága miatt nem kezdett nyereséget hozó tevékenységbe, az elveszíti az Úr bizalmát, aki a jövőben nem fog semmit rábízni. Aki viszont szorgalmával és leleményességével bizonyítja rátermettségét, arra még többet lehet bízni.
© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, hálát adunk az egész teremtett világért, amelyet atyai jóságodból ránk bíztál, hogy otthonunk legyen benne. Hálát adunk, mert minket, esendő embereket a te Fiad által felemelsz, mert úgy szeretted a világot, hogy Egyszülöttedet küldted közénk, hogy a hit által életünk legyen.
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése