2016. november 28., hétfő

Advent 1. hete hétfő



Advent 1. hete hétfő
Mt 8,5-11
„Megyek és meggyógyítom”

Jézus történetében először találkozunk olyan esettel, hogy egy idegen férfi segítséget kér tőle. Azok, akik a választott nép gyermekei voltak, nyilvános működése kezdetétől bizalommal fordultak hozzá. Nem azért mertek segítséget kérni, mert bőven volt pénzük orvosra. Nem kezdték tudományosan kutatni, hogy a Názáreti Jézus valóban a népüknek megígért Messiás, mert ha nem, akkor szóba sem állunk vele. Szent Máté, akinek evangéliuma advent első felében kalauzunk lesz Jézus igaz alakjának megismerésében, így vezeti be nyilvános működését:„Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost kiszolgáltatták, visszavonult (Júdeából) Galileába. Elhagyta Názáretet, elment és letelepedett a tengerparti Kafarnaumban, Zebulon és Naftali határában, hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: Zebulon földje és Naftali földje, a tengeri út, a pogányok Galileája; a nép, amely sötétségben ült, nagy fényt látott, s akik a halál országában és árnyékában ültek: fény virradt rájuk. (Iz 8,23; 9,1) Ekkor kezdte Jézus hirdetni és mondani: Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa”. (Mt 4,12-17) Lássunk csodát! Jézus és Egyháza ellenségei már akkor is, az utolsó évszázadokban még inkább erősen érveltek: Más a hit Jézusa és a történelmi Jézus. Ott, Zebulon és Naftali földjén ez a kérdés normális megítélést kap. Szent János, akinek az apostoli meghívását Máté az idézett sorok után azonnal elmondja (Mt 4,21-22), így kezdi evangéliuma fenséges bevezetését: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta. Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, hanem Istenből születtek.  Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal. Mi mindnyájan az ő teljességéből merítettünk kegyelemből kegyelmet”. (Jn 1,1-5.9-14.16) Ugyanezt a kegyelmet kapta meg a kafarnaumi százados, aki nem a választott nép véréből született, de megkapta Istentől a hit kegyelmét, mégpedig olyan csodálatos fokban, hogy megérdemelte Jézus dicséretét: „Bizony, mondom nektek: Izraelben nem találtam ekkora hitet senkinél”. (Mt 8,10) a következő üzenet pedig nekünk dicséret, akik kétezer év múlva ezt a józan hitet örököltük a kegyelem révén, hogy csak egy Jézus Krisztus van, a történelmi személy. aki az Isten Fia, aki érettünk emberré lett: „Mondom nektek, sokan érkeznek majd keletről és nyugatról, s letelepszenek majd Ábrahámmal és Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában. Az ország fiait pedig ki vetik a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás. Ezután Jézus így szólt a századoshoz: Menj, és legyen úgy, ahogy hitted. És meggyógyult a szolga abban az órában” (11-13)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése