2016. október 23., vasárnap

Országunk vezetőiért



Országunk vezetőiért

Könyörögjünk az Úrhoz!



Csak akkor szabadíthat meg az Úr gonosz ármányaimtól, ha vannak!
Nem kisebb a bűnöm, mint az együttgondolkodás hiánya! Minden bűnöm gyökere ez!
A Lukács 17-ben így tanít Jézus: „3Vigyázzatok magatokra! Ha vét ellened testvéred, figyelmeztesd; és ha megbánja, bocsáss meg neki! 4Még ha napjában hétszer vét is ellened, és napjában hétszer tér vissza hozzád, és azt mondja: ‘Bánom!’ – bocsáss meg neki.”
Az ellenem vétkezettel hogy viseltetek? A figyelmeztetés dolgával hogy állok? A megbánás esetén, hogy reagálok? A megbocsátás lelke él bennem? De, ha megbántok bárkit is, tudok bocsánatot kérni? Úgy, hogy bánom tettemet? Az ítélkezés haragja él bennem, vagy a szeretet félelem nélküli engedelmességének engedek teret? – Tulajdonképpen meg is van az a hét dolog, amit egy nap elkövetni képes vagyok! És ezeket szinte minden nap elkövetem! Jézus nagyon jól ismer! Az sem menthet föl engem, hogy mindannyian ilyenek vagyunk!
A kiengesztelődés – micsoda remek szó! Gyönyörű a hangzása. De, vajon képes vagyok e szó alkalmazásával élni is?
Ha mi, keresztények, legalább ebben, teljes szívvel, képesek lennénk közösséget alkotni, egészen más lenne a világ! De, tulajdonképpen mi az, amit ehhez tennünk kellene. Talán legelőbb is, minden gondolatunkat, szavainkat és tetteinket, folyamatos kontroll alatt kellene tartanunk. Amiatt, amiért a környezetünk olyan felületes, amilyen, és ami ellen védekezni, kitérni, csak úgy lehet, ha magamat kontroll alatt tartom. Ne azzal a módszerrel védekezzek, amivel rám hatni próbál a világ, hanem azzal a módszerrel reagáljak minden inzultációra – mert tulajdonképpen ennek kell tekintenem azt, amikor a világ kísértő tekintete próbál bevonni a maga játszmájába – amire Jézus mutat példát. Hogyan volt képes Jézus a szeretetet megélni? Megtörte a világ ritmusát, és nem vette fel annak ritmusát! Ő, a maga és az Atya ritmusát élte. Nem ment bele a világ által kínált játszmákba!
Érdemes elemezni Enzo Bianchi perjel tanítását, amit a Pannonhalmi Bencés apátságban a minap tartott előadásaiból tett közzé a Magyar Kurír:
Arról elmélkedik, hogy a keresztényeknek radikálisan új életfelfogásra van szükségük! Azt mondja, hogy „a közösség az, ahol minden valóban közös, benne mindenki egy olyan egész része, amelyet „a mindenki” alkot”. Akkor, ha minden, akkor a személyes bűnünk is, és a kiengesztelődésünk is! De minderről kommunikálnunk kell! Mert, ha nem tesszük, akkor nem válik közösséggé bennem és benned, és bennünk sem!
Érdekesen, és nagyon új módon kommunikál: „a keresztény és a világi etika elvált egymástól. A személyiségi jogok erősödésével, a személyes meggyőződések polarizálódásával antidemokratikus folyamatok indultak el szerte a világon. Az emberek nem közösségben gondolkodnak, hanem egymás legitimitásának megtagadására törekszenek. Válságba került a közösség, a társadalom, válságban van a demokrácia is.”
Az indivíduum miért akarna kiengesztelődni, az én központú világ miért tartaná magát vétkesnek, bűnösnek, a másik elleni hibásnak, amikor nem a közösségi érdek áll a középpontban hanem az én érdekem?
A mai kor embere nem fogadja el magát, és a másikat sem transzparensnek, mindent önmaga értékítéletében lát és láttat, fogad el. Sőt, elvárja, hogy minden az énképemnek feleljen meg, legyen megfelelő!
Azt mondja Enzo testvér, hogy a közösségi létformában a magam odaajándékozása a másiknak áll az első helyen. Az ajándékot pedig úgy érti, hogy miközben odaadom magam, felelősséget is vállalok érte, kötelezettséget vállalok a másikért, vagyis: személyemet ajándékozom neki! Elképzelem, hogy ha ez így lenne minden keresztény vonatkozásában, vagyis ezzel az alapállással kommunikálnánk egymással, akkor nem okozna megütközést az, ha figyelmeztetek, ha meg kell bocsátanom, vagy, ha el kell fogadnom mástól a megbocsátást. Ugyanis, ebben a közegben, e dolgok természetessége nem bűnre késztetne, hanem a szeretetet közvetítené, ami a kiengesztelődést generálhatná!
Igen, összetettek vagyunk, roppantul összetettek vagyunk mi emberek önmagunkban, de összetettségünket a közösségi létforma lehet csak képes leegyszerűsíteni.
A törvény éppen azért a szeretet, mert a közösségi létben a szeretet képes mindent leegyszerűsíteni az egymás közötti kommunikációban, elkerülendő a félreértéseket. Melyek egymást generálják, hatványozzák.
Megérteni Atyám, segíts nekünk a Te törvényed nagyszerűségét, és szükségét gerjeszd bennünk! Hogy vágyakozzuk, és készek is lehessünk a Te szeretetedben közösséggé lennünk! Ámen
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése