Országunk vezetőiért
Könyörögjünk az Úrhoz!
Csak
akkor szabadíthat meg az Úr gonosz ármányaimtól, ha vannak!
Nem
kisebb a bűnöm, mint az együttgondolkodás hiánya! Minden bűnöm gyökere ez!
A
Lukács 17-ben így tanít Jézus: „3Vigyázzatok magatokra! Ha vét
ellened testvéred, figyelmeztesd; és ha megbánja, bocsáss meg neki! 4Még
ha napjában hétszer vét is ellened, és napjában hétszer tér vissza hozzád, és
azt mondja: ‘Bánom!’ – bocsáss meg neki.”
Az
ellenem vétkezettel hogy viseltetek? A figyelmeztetés dolgával hogy állok? A
megbánás esetén, hogy reagálok? A megbocsátás lelke él bennem? De, ha megbántok
bárkit is, tudok bocsánatot kérni? Úgy, hogy bánom tettemet? Az ítélkezés
haragja él bennem, vagy a szeretet félelem nélküli engedelmességének engedek
teret? – Tulajdonképpen meg is van az a hét dolog, amit egy nap elkövetni képes
vagyok! És ezeket szinte minden nap elkövetem! Jézus nagyon jól ismer! Az sem
menthet föl engem, hogy mindannyian ilyenek vagyunk!
A
kiengesztelődés – micsoda remek szó! Gyönyörű a hangzása. De, vajon képes vagyok
e szó alkalmazásával élni is?
Ha
mi, keresztények, legalább ebben, teljes szívvel, képesek lennénk közösséget
alkotni, egészen más lenne a világ! De, tulajdonképpen mi az, amit ehhez
tennünk kellene. Talán legelőbb is, minden gondolatunkat, szavainkat és
tetteinket, folyamatos kontroll alatt kellene tartanunk. Amiatt, amiért a
környezetünk olyan felületes, amilyen, és ami ellen védekezni, kitérni, csak
úgy lehet, ha magamat kontroll alatt tartom. Ne azzal a módszerrel védekezzek,
amivel rám hatni próbál a világ, hanem azzal a módszerrel reagáljak minden
inzultációra – mert tulajdonképpen ennek kell tekintenem azt, amikor a világ
kísértő tekintete próbál bevonni a maga játszmájába – amire Jézus mutat példát.
Hogyan volt képes Jézus a szeretetet megélni? Megtörte a világ ritmusát, és nem
vette fel annak ritmusát! Ő, a maga és az Atya ritmusát élte. Nem ment bele a
világ által kínált játszmákba!
Érdemes
elemezni Enzo Bianchi perjel tanítását, amit a Pannonhalmi Bencés apátságban a
minap tartott előadásaiból tett közzé a Magyar Kurír:
Arról
elmélkedik, hogy a keresztényeknek radikálisan új életfelfogásra van szükségük!
Azt mondja, hogy „a közösség az, ahol minden valóban közös, benne mindenki egy
olyan egész része, amelyet „a mindenki” alkot”. Akkor, ha minden, akkor a
személyes bűnünk is, és a kiengesztelődésünk is! De minderről kommunikálnunk
kell! Mert, ha nem tesszük, akkor nem válik közösséggé bennem és benned, és
bennünk sem!
Érdekesen,
és nagyon új módon kommunikál: „a keresztény és a világi etika elvált
egymástól. A személyiségi jogok erősödésével, a személyes meggyőződések
polarizálódásával antidemokratikus folyamatok indultak el szerte a világon. Az
emberek nem közösségben gondolkodnak, hanem egymás legitimitásának
megtagadására törekszenek. Válságba került a közösség, a társadalom, válságban
van a demokrácia is.”
Az
indivíduum miért akarna kiengesztelődni, az én központú világ miért tartaná
magát vétkesnek, bűnösnek, a másik elleni hibásnak, amikor nem a közösségi
érdek áll a középpontban hanem az én érdekem?
A
mai kor embere nem fogadja el magát, és a másikat sem transzparensnek, mindent
önmaga értékítéletében lát és láttat, fogad el. Sőt, elvárja, hogy minden az
énképemnek feleljen meg, legyen megfelelő!
Azt
mondja Enzo testvér, hogy a közösségi létformában a magam odaajándékozása a
másiknak áll az első helyen. Az ajándékot pedig úgy érti, hogy miközben odaadom
magam, felelősséget is vállalok érte, kötelezettséget vállalok a másikért,
vagyis: személyemet ajándékozom neki! Elképzelem, hogy ha ez így lenne minden
keresztény vonatkozásában, vagyis ezzel az alapállással kommunikálnánk
egymással, akkor nem okozna megütközést az, ha figyelmeztetek, ha meg kell
bocsátanom, vagy, ha el kell fogadnom mástól a megbocsátást. Ugyanis, ebben a
közegben, e dolgok természetessége nem bűnre késztetne, hanem a szeretetet
közvetítené, ami a kiengesztelődést generálhatná!
Igen,
összetettek vagyunk, roppantul összetettek vagyunk mi emberek önmagunkban, de
összetettségünket a közösségi létforma lehet csak képes leegyszerűsíteni.
A
törvény éppen azért a szeretet, mert a közösségi létben a szeretet képes
mindent leegyszerűsíteni az egymás közötti kommunikációban, elkerülendő a
félreértéseket. Melyek egymást generálják, hatványozzák.
Megérteni
Atyám, segíts nekünk a Te törvényed nagyszerűségét, és szükségét gerjeszd
bennünk! Hogy vágyakozzuk, és készek is lehessünk a Te szeretetedben közösséggé
lennünk! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése