Krisztus Vére, a tisztítóhelyen szenvedő lelkek szabadítója

Krisztus Vére, a tisztítóhelyen szenvedő lelkek szabadítója

üdvözíts minket! 

Jézus nagyon határozott kijelentéseket tesz. Láthatóan nem találnak rajta fogást az írástudók. De, mert emberi magatartásában nincs olyan momentum, amibe bele köthetnének. Melyikünk mondhatná el ezt magáról?

De ne siessünk. Még időzzünk el Pál szavainál.

Borzasztó! Hirtelen teherként nehezednek rám Pál szavai! Én, minden mennyei, lelki áldással vagyok megáldott! Kiválasztott vagyok! Ráadásul, már a teremtés kezdetétől – amiről fogalmam sincs, hogy időben mikortól való! Tehát kikiálthatom, hogy öröktől fogva vagyok, aki vagyok! Mégsem tudom, hogy ki vagyok! És nem elég az, hogy nem tudom azt, hogy ki vagyok, de azért vagyok, hogy szent és sérthetetlen – szeplőtelen legyek! Ő előtte, abban a szeretetben, Aki Ő, az Atya, az Isten!

Szóval, azt tudomásul kell vennem, hogy Jézus Krisztus A Valaki! Akiben nyerhetem el az Istenfiúság kegyelmét! De mi az a kegyelem, ami csak árad, csak árad, rám, az Atyától? Ez az Atya jóságos tetszése! Mindezt, úgy kell nekem értenem, hogy képessé legyek ezért az Istent magasztalni, dicsőíteni, tisztelni és félni is! Ráadásul, mindezt a körülményt ajándékomként kell megbecsülnöm! Még azt is rám olvassa Pál, hogy Jézus Krisztusban megváltott vagyok. Tehát, meg kellett engem váltani, de, mitől is? Azt jelenti, hogy elnyerem általa bűneim bocsánatát! Vagyis, Krisztus által tudhatom bűnösnek magam, ugyanakkor végtelen nagylelkűsége (kegyelmeinek gazdagsága) által, ami gazdag, bőséges, és éppen ezért, vagy ez által, bölcsességgel és ismerettel is ellát! Állítólag megismertette velem akaratának titkát is, mert jóságos és tetszését elnyertem, amiről bizonyosságot tesz Krisztusban, az idők teljességében. Benne vagyok abban a tervben, és mi mind, akiket Krisztusban – talán, mint pásztor által a szétszéledt nyájat – össze akar gyűjteni, fogni, hogy ne legyen többé külön a teremtett és a teremtő. Erről valamit mondott Jézus, hogy ’egyek legyenek velünk, ahogy én benned vagyok és Te bennem!’ (Jn 17,21-22)

Pálnak e szavai nagyon személyesek, és mindenkihez szóló szavak. Ez után következik Jézus tanítása, Aki bírálja és elítéli a törvénytudókat. Ami egy gyűjtőfogalom, a nép vezetőit jelenti, farizeusokat, szadduceusokat, írástudókat. Manapság minden olyan embert jelent, akik valamilyen módon képviselik a nép feletti hatalmat. Ilyenek a papok is, és a klérus minden embere, akik az egyes egyházakban a hatalmat képviselik. Pál tanításába beleértendők ők is, a törvénytudók is! Jézus azért feddi meg őket, mert ők azok, akik meghatározzák még a folyók folyásának az irányát is, hát még azt, hogy kinek mi legyen a fontos!

Mégsem mondhatom azt, hogy Jézus szavaival nekem nincs dolgom! Mert bizony, minden hatalom addig ér, amíg gátat nem vetnek neki! A kontroll minden ember számára szükséges!

Éppen most van egy érdekes eset. Amikor a hatalom egy olyan, be nem bizonyosodott vád miatt felment a szolgálattól egy olyan papot, aki sokat tett Isten dicsőségére, csak azért, mert a hatalom számára ez nyújt pillanatnyilag biztonságot. Ugyanakkor takargat állítólag olyan hatalmasságokat, akik bizonyítottan tettek olyant, ami miatt megítéltetni kellene azt az illetőt! Az egyszerű laikus ilyenkor kezdeményez egy összefogást, azért akit igaznak tart. Vajon, mi lesz ennek a következménye? Kívánom, hogy Isten ereje mutatkozzon meg ott, ahol arra szükség van! Győzzön az Irgalmas Isten kegyelme, Jézus Krisztusban, ki által összegyűjteni akar mindent! Ámen