Krisztus Vére, szüzeket termő Vér

Krisztus Vére, szüzeket termő Vér

üdvözíts minket! 

Jézus mai példája az, amilyen szoros, személyes, közvetlen és mély kapcsolat volt közötte és az Atya között. Úgy gondolom, és erre még ilyen módon soha nem gondoltam talán, hogy Jézus válaszában nem a szavak a fontosak. Ezek jelképes értelmére kell felfigyelnem! Valószínűleg, magának Jézusnak is ez volt az imádságban a szempont: minduntalan megújítani az Atyának való elköteleződést, a szövetséges viszony igazolására! Ami személyes, de mégis közösségi, mert mindazokért való, és mindazoknak adott szó is ez az ima, Akik egyek az Atyában. De, ha Jézus tanítását és Pál tanítását egybe vetem, akkor az imával kapcsolatosan még egy nagyon fontos tanításra kell ráismernem: az ima soha nem szabad, hogy képmutatássá, színleléssé legyen, színpadi eseménnyé alacsonyodjon! Ha ilyent észreveszek a másikon, vagy más észreveszi rajtam, bizony meg kell fednünk egymást, akár nyíltan is!

Azonban, meg kell engedni azt, hogy mindenki úgy imádkozzon, ahogy az a szívéből fakad. Nem feledve azt, hogy melyek az ima fontos elemei, melyekben én épülök Istenbe, és, ugyanakkor, én építkezem Istennel való kapcsolatomból. Hiszen, az ima kapcsolatfelvétel, kapcsolatteremtés Istennel. Rá irányítom a figyelmemet, hogy felfogni képessé legyek jelenlétét, és üzenetét, számomra.

Jézus azt próbálja értésemre adni, hogy úgy szólítsam meg Istent, mint mindannyiunk Atyja! Aki úgy az én Gondviselő, Teremtő, Irgalmas, Megbocsátó, Aggódó és Végtelenül Jó Atyám, ahogy az övé - Jézusé, és minden emberé, aki Jézus barátságát, a Vele való közösséget szomjazza.

A megszólítás után, a második gondolatom az legyen, hogy dicsőítsem meg azért a szentségéért, amit a megszólításban próbáltam tisztelni, tisztelettel kifejezni.

Ezzel a megtisztelő dicsőítéssel közösségben fejezzem ki azt, hogy szolgálni akarom szándékában! Megértettem, hogy leghőbb vágya, hogy épüljön Isten országa, általam, és Benne való közösségünk által is, akik Atyánkként tiszteljük.

Így érkezzek el a kérésemhez. De a kérésem ne önző érdekemről szóljon, hanem arról a szükségről, amiben úgy vélem, hogy hiányt szenvedünk, ami ahhoz szükséges számunkra, hogy Neki szolgálni képessé lehessünk! Tudnom kell, azzal az alázattal, és szelídséggel, amire Jézus példát mutat, hogy az Atya végtelen tisztelettel és bizalommal van irántam, és irántunk! De ez a megbecsülése annak az embernek szól, akit Ő teremtett, és arra, hogy Neki szolgáljon! Mindent, mit teremtett értem, arra teremtetett, hogy szolgálatára bírjon! És nem arra, hogy engem Tőle és szándékától eltávolítson, vagy önérvényesítő akaratomat ellenében kielégítsem!

Igen, mert gyengék vagyunk, erőtlenek, bűnösök, akik a szolgálatban tévedünk el, és meg. Mi több: megtévesszük egymást, félrevezetjük és bűnre juttatjuk egymást. Amiért, ahogy kérem mindannyiunkért a bűnök bocsánatát, én is megbocsátani készséges vagyok mindazoknak, akik az Atyánknak való szolgálatban elkötelezettek vagyunk, akik közösen is képesek és készek vagyunk ebben az imában együtt kiengesztelődni, megújulni Atyánk tiszteletében, Krisztussal közösségben, Aki azért tanít bennünket erre, hogy megmentsen. Hogy ne álljunk meg, ne maradjunk meg a kísértésben! Mert ebben a közös imában meríthetünk erőt arra, hogy elrugaszkodjunk: se kísértés, se bűn ne legyen képes eltávolítani bennünket az Atyai szeretettől, mely szüntelen megbocsátásra kész, annak, ki kéri, vágyakozza a Vele való közösséget!

Talán, az imában kell és lehet önmagunkat ellenőrizni, kontrollálni, hogy ne essünk abba a hibába, amiről Pál beszél: „Ha te zsidó létedre pogány módon élsz és nem zsidó módon, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó módon éljenek?” Nehogy keresztény létemre pogány módon éljek, és nem keresztény módon! Ha megtévedtem, hiteltelenné válok, és akkor hogyan kényszeríthetném a pogányokat arra, hogy keresztény módon éljenek?

Mennyei Atyánk! Áldalak, dicsőítelek és magasztallak Jézus Krisztus által, hogy lehessek, mert vágyom rá, hogy szolgálatodra alkalmassá legyek! Jöjjön el a Te országod! Hogy ehhez alkalmassá lehessek, és lehessünk mi mind, Szentlelked által tölts el bölcsességeddel! Miben eddig tévedtem, hibáztam, vagy rosszul tettem, bocsáss meg és általam és velem mindazoknak, akik mindebben társaim! Ahogy Tőled kérem magamnak, úgy én is megbocsátok mindazoknak, kik hozzám hasonlóan tévedtek és tévedésükkel engem is megtévesztettek! Mert nem akarunk a bűn rabságában, a kísértés csapdájában vergődni! Benned eltelni és Veled közösségben lenni, segíts bennünket! Ámen