Krisztus Vére, minden dicsőségre, és
magasztalásra legméltóbb Vér
üdvözíts minket!
Ha az Atyaisten kevesebbet adott volna szent Fia által
a benne hívőknek, mint magát a Szentlelket, akkor az egész kereszténység mítosz
lenne csupán, olyan szóbeli ígéret, amelyre semmilyen komolyan vehető garancia
nincs; elvont filozófia, utópia, sőt végső soron ámítás, mert miközben
beteljesedésről beszél, minden marad a régiben: Isten fenn trónol az egek egei
felett, az ember pedig lenn a porban tengeti napjait, míg porrá nem válik maga
is. De minthogy örökségünk foglalója maga a Szentlélek, a legnagyobbat kaptuk:
az Atya és a Fiú közös életét, erejét és dicsőségét. Isten a maga legbensőbb
életét éli bennünk, de nem úgy, mint ahogy a konszekrált ostya benne van az
áldoztatókehelyben, hanem úgy, hogy minket von be a Szentháromság közösségébe.
A Szentlélek azzal, hogy hitet támaszt bennünk (s
ennek köze van a feltámasztáshoz, mely szintén az ő erejében ment végbe), Jézus
istenfiúságában részesít, s így az Atyaisten gyermekeivé tesz bennünket. A
remény által olyan bizalmat ébreszt bennünk az Atya iránt, mint amivel Jézus,
az emberré lett Fiúisten bízott az Atyában, még a kereszten haldokolva is. És
olyan szeretetet, mint amivel ő szeretett minket, úgy, hogy életét adta értünk,
győzelmet aratva a halál, a gyűlölet és a közömbösség felett. Ami igazán
lényeges, azt tehát már meg is kaptuk a foglalóval, a Szentlélek bennünk
lakásával. Ami még majd a jövőben vár ránk, az minőségileg nem lesz új vagy
más, csak teljesebb. Az utolsó napon testünk is feltámad, és részesül Isten
Fiának dicsőségében, s ezután örökké élhetünk, mint Isten angyalai.
Hálát adunk Neked, Urunk Jézus, hogy Általad
részesülhettünk a legnagyobb isteni ajándékban, a Szentlélekben. Szítsd fel az
ő tüzét lelkünkben, hogy nap mint nap erőt, lendületet, biztatást nyerjünk
feladataink teljesítéséhez, emberi kapcsolataink rendbe tételéhez és keresztünk
hűséges hordozásához, Szent Pállal vallva, hogy „ennek az életnek a szenvedései
nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, melynek részesei leszünk”, sőt egy
kicsit már vagyunk is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése