Ferenc pápa jubileum-szombati katekézise: a párbeszéd humanizálja az emberi kapcsolatokat
Százezer
zarándok a szombati jubileumi katekézisen
A
Vatikáni Csendőrség hivatalos jelentése szerint százezer zarándok vett rész
október 22-én szombaton délelőtt a szokásos havi szombat-jubileumon. Csupán
csak Lengyelországból hatezer hívő érkezett a nemzeti zarándoklatuk keretében.
Ezenkívül e szombati pápai kihallgatás a templomi kórusok és liturgikus
animátorok, egyfajta zenei lelkesítők irgalmasság jubileumi találkozója is
volt. Olaszországból sok egyházmegye e szép októberi napra szervezte jubileumi
zarándokútját, mint például Szent Ferenc földjéről az umbriai egyházmegyék.
Színessé és zajossá tette a kihallgatást a számos zászlópergető csoport
mutatványa, akiknek begyakorlott játékát mindig pergő dobszó kíséri. A
zászlópergető csoportok a Bernini oszlopsor felső mellvédjén foglaltak helyet a
nagy barokk művész 144 szentje között.
A
párbeszéd az irgalmasság egyik jelentős mozzanata, a szeretet gesztusa
Ferenc
pápa ez alkalommal is folytatta jubileumi katekézisét az irgalmasságról, melyet
ezúttal a párbeszéd témájának szentelt, Jézusnak a szamaria asszonnyal
folytatott dialógusa alapján (Jn 4,5-27). „Ez a nagyon tömör beszélgetés az
irgalmasság egyik jelentős szempontját hangsúlyozza, ami éppen a párbeszédben
rejlik. A párbeszédben a résztvevők kölcsönösen megismerik egymást, egymás
igényeit, de a dialógus egyúttal a tisztelet jele is, a személyeket ugyanis a
meghallgató figyelem állapotába helyezi, mely készséggel befogadja a másik fél
legjobb szempontjait” – emelte ki a pápa.
A
párbeszéd csendjében be tudjuk fogadni Isten jelenlétének rendkívüli adományát
a testvérünkben
„A
párbeszéd továbbá a szeretet kifejeződése, mert segíti a közös jó keresését és
megosztását, de közben nem feledve a különbözőségeket sem”. Ferenc pápa
felhívta annak „a veszélyére a figyelmet, amikor nem figyelünk a másikra,
amikor a saját szempontunkat akarjuk érvényesíteni a másik fölött, amikor
félbeszakítjuk a beszédét, ez pedig egy agresszió a másikkal szemben. Az
igazi párbeszédhez csend szükséges, amelyben be tudom fogadni Isten jelenlétének
rendkívüli adományát a testvéremben”.
A
párbeszéd humanizálja az emberi kapcsolatokat
„A
párbeszéd humanizálja az emberi kapcsolatokat – folytatta a pápa – és lehetővé
teszi, hogy túlemelkedjünk az értetlenségeinken. Pedig mekkora szükség van erre
a családjainkban, hogy a legkönnyebben megoldjuk a problémákat, egyszerűen
egymás kölcsönös meghallgatásával, férj és feleség, szülő és gyermek között,
vagy a tanár és diák, vezető és beosztott között. A párbeszédből él az egyház
is, férfiak és nők között minden időben. Gondoljunk csak a felelősségünkre a
teremtett világ megőrzésében, vagy a vallások közötti kapcsolat tekintetében”.
A
párbeszéd minden formája Isten szeretete nagy követelményének a kifejeződése
Végül
Ferenc pápa úgy összegezte tanítását, hogy „a párbeszéd minden formája
valójában Isten szeretete nagy követelményének a kifejeződése, mely mindnyájunk
elébe jön, mindenkiben elveti a jóság magvát, hogy együttműködhessen a
teremtőjével. A párbeszéd ledönti a megosztottság és a meg nem értés falait,
hidakat teremt a kommunikáció számára és nem engedi meg, hogy bárki is
elszigetelődjék a maga kicsi világában. Mindezt Jézus jól megmutatja a
szamariai asszonnyal folytatott párbeszéd során, aki pedig egy nagy bűnös volt.
Mégis hagyta, hogy elmondja a magáét, majd csak lassanként lépett bele az ő
életébe”.
Lengyel
zarándokok köszöntése: Végtelenül hálás vagyok az Istennek, hogy megismerhettem
Szent II. János Pál pápa hazáját
Ferenc
pápa a katekézise után külön köszöntötte a lengyel nemzeti zarándoklat tagjait,
emlékeztetve őket keresztségük 1050 évvel ezelőtt megkapott kegyelmére, majd
felidézte a júliusi krakkói ifjúsági világtalálkozó feledhetetlen eseményeit.
„Végtelenül hálás vagyok az Istennek, hogy megismerhettem Szent II. János Pál
pápa hazáját” – mondta. Ferenc pápa utalt arra is, hogy „pontosan 38 évvel
ezelőtt, 1978. október 22-én hangzottak fel a Szent Péter téren az új pápa
szavai: Nyissátok ki kapukat Krisztus előtt! II. János Pál pápa a lengyel nép
ezeréves történelmének és kultúrájának az örökségével buzdította az egész
világot, hogy tárja szélesre a kapukat Krisztus előtt”.
(vl)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése