Évközi huszonnyolcadik hét szombatja

Évközi huszonnyolcadik hét szombatja

A néphez intézett beszéd elején felvázolt téma, az üdvösség kérdése, egyre jobban előtérbe kerül. Jézus jól látja, hogy a jövőben milyen veszélyek fogják fenyegetni követőit és a hitüket. Szavai azonban nem csak figyelmeztetésként hatnak, hanem buzdításként is. A keresztény ember legyen tudatában annak, hogy Krisztusban való hite miatt támadások fogják érni és hite törékeny. Senki sem lehet túlzottan magabiztos, mert az élet komoly próbatételek elé állítja. Itt nem csak arra kell gondolni, amikor hitetlen emberek bántalmazzák őt hite, vallásossága miatt, hanem arra is, amikor a szenvedés vagy az élet más határhelyzetei állítják az embert választás, döntés, állásfoglalás elé. Ez utóbbiak is sok esetben jelentenek próbatételt, a hit próbatételeit az ember számára.
Hitünk valóban törékeny, ezért szüntelen erősítésére kell törekednünk, hogy kiálljuk ezeket a próbákat és megvalljuk hitünket. Miért fontos e megvallás? Egyrészt tanúságtétel a világ számára, azaz jó példa, amely új követőket szerezhet Krisztusnak. Másrészt az üdvösség feltétele. Ezzel kapcsolatban teszi a mi Urunk a következő kijelentést: „aki megvall engem az emberek előtt, azt az Emberfia is megvallja Isten angyalai előtt.”
Jézus az Emberfia, aki a hitéhez hű emberek mellett áll a végső ítéletkor. Ő vezessen be mindannyiunkat a mennyországba!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézusunk, ments meg bennünket attól, hogy elforduljunk tőled, megfeledkezzünk gondviselésedről és a lelki értékekről, amelyeket neked köszönhetünk. Ments meg minket attól, hogy szívünkön eluralkodjon a kapzsiság, a telhetetlenség és a gazdagodás féktelen vágya! Taníts minket egyszerűségre és szegénységre, hogy mindig elégedettek legyünk azzal, amit te adsz nekünk! Jézusunk, te légy szívünk gazdagsága!