Évközi huszonnyolcadik hét szerdája

Évközi huszonnyolcadik hét szerdája

A farizeusi lelkület helytelenségének feltárása folytatódik a mai evangéliumban. Jézus jól látja, hogy a farizeusok gondolkodásának mélyén a hit hiánya húzódik meg. Úgy gondolják, hogy Isten iránti tiszteletüket azzal tudják kifejezni, ha ügyelnek arra, hogy elkerüljék a tisztátalannak minősített dolgokkal való érintkezést. Vallásosságuk másik lényeges eleme, hogy a törvényi előírások szerint mindenből tizedet adnak. A farizeusok annyira ügyelnek a törvények aprólékos megtartására, hogy a tized megfizetéséből nem maradhat ki még néhány szálnyi fűszernövény sem. Jézus szavaiból érezzük az iróniát. Vajon tényleg ez tetszik Istennek? Valóban értékes ez az adomány, ez a felajánlás? Vajon elfogadja-e Isten ezt az adományt olyan embertől, aki nem gyakorolja az igazságosságot és a szeretetet?
A vallási életben mindig megvan az a kísértés, hogy megelégedjünk bizonyos külső cselekedetekkel. Ez a kísértés nehezen észrevehető és nem könnyű ellene küzdeni. A vallásosság hamar kiüresedik, elveszíti lelki tartalmát, ha valaki csak a vallási, egyházi törvények megtartására törekszik, s a kötelességteljesítés szintjére csökken nála minden vallási megnyilvánulás. Vigyázzunk, mert a farizeus nagyon ügyesen elbújik lelkünk mélyén!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Életem Istene és Ura! Neked szentelem kezem munkáját és a pihenéssel töltött napokat. Könyörülj ezen a munkában megfáradt kézen. Feléd emelt kézzel ígérem neked, hogy nem menekülök lustán a munka elől és nem múlik el napom imádság nélkül. Nyújtsd ki kezedet és vezess engem a munka és az imádság által az üdvösség felé!