2016. október 14., péntek

Évközi huszonnyolcadik hét péntekje



Évközi huszonnyolcadik hét péntekje


Az előzményekben Jézus szemtől szemben elmondta a farizeusoknak és az írástudóknak, hogy miért tartja helytelennek vallásosságukat. A legnagyobb gond a képmutatással van, hiszen a látszatra törekszenek, de szívük távol van Istentől.
Ezt követően Jézus már nem nekik beszél, hanem a néphez intézi tanítását. Szavainak lényege így foglalható össze: ne kövessék magatartásukban, életvitelükben a farizeusok képmutató viselkedését! A képmutatás kifejezés arra utal, hogy valaki mások társaságában vagy egy közösségben szerepet játszik, másnak mutatja önmagát, mint amilyen valójában. A farizeusok az életszentség látszatát akarták kelteni, hogy kivívják az emberek elismerését. A farizeusi lelkületet Jézus kovásznak, élesztőnek nevezi. Miként a kovász átjárja a tésztát, amibe belekeverik, ugyanúgy a farizeusi magatartás átjárja a társadalom, a közösség életét. De amíg a tészta vagy a kenyér esetében a kovásznak jótékony hatása van, addig a farizeusi lelkület megrontja a közösség életét és rossz hatással van annak tagjaira.
A tanítás további részében Jézus arról beszél, hogy a képmutatás nem tarthat örökké, az emberi szándékok előbb, utóbb napvilágra kerülnek. Az emberi cselekedetek megítélése természetesen nem a mi feladatunk, hanem Istené, aki igazságos és irgalmas bíró.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Uram, Jézus! Földi életed során mindig tudtad, merre visznek lépteid, s hová vezet az út, amelyen elindultál. Szavaiddal, tanításoddal, igazságoddal utat találtál az emberi szívekhez, s megmutattad az Istenhez vezető utat. A te életutad végső soron mindig felfelé vitt, Atyád felé, aki örökre magához ölelt a Golgota magaslatán álló kereszten. Jézusom, társad szeretnék lenni utadon, amely a halálon keresztül az életre vezet!
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése