2016. október 5., szerda

Évközi huszonhetedik hét szerdája



Évközi huszonhetedik hét szerdája


A múlt szombati evangélium kapcsán már megemlítettük, hogy Jézus Atyaként mutatja be Istent az embereknek. A legtöbb esetben úgy beszél Istenről, mint saját Atyjáról, máskor pedig arra bátorítja követőit, tanítványait, egész hallgatóságát, hogy Atyaként tekintsenek Istenre. Ugyanez a gondolat figyelhető meg akkor is, amikor imádkozni tanítja őket. A Jézus által tanított ima egészen közel hozza hozzánk Istent. Nem a magunk bűnös világába akarjuk őt lerántani, hanem gyermeki lelkülettel, egyszerűséggel, bizalommal szeretnénk Istenre tekinteni.
Egyik tanítványa ezzel a kéréssel fordul Jézushoz: „Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is tanította imádkozni tanítványait.” E kérést tehát azzal indokolja, hogy Keresztelő János is tanította imádkozni tanítványait, ahogyan ezt más rabbik, tanítók is tették. A tanítványok látták imádkozni Mesterüket, és akkor hangzik el a kérés, amikor Jézus éppen befejezte imádságát. Talán jogosan érezzük azt, hogy a kérés a következőt is tartalmazza: taníts minket úgy imádkozni, ahogyan te imádkozol! És valóban, miként Jézus Atyjának szólítja Istent, ugyanerre bíztatja a kérdezőt és valamennyi tanítványát.
Imádságom mindig abból induljon ki, hogy Isten gyermeke vagyok és bátran atyámnak szólíthatom Istent.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására!
Szent Ágoston
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése